Sríla Prabhupada Uvaca 72
Klasszikus indiai zene; A leggyönyörűbb állat
1973. március 25.
Air India (Indiai légitársaság gépe)
Sríla Prabhupada cselekedetei örökké frissek voltak. Miután már nyolc hónapja a személyes szolgája voltam, úgy gondoltam, jó megértésre tettem szert arról, hogyan viselkedjek, és miként válaszoljak a kérdéseire oly módon, hogy ne kerüljek bajba. Úgy véltem, kapcsolatunk szigorúan véve a lelki tanítómester és tanítványa közti kapcsolat, idővel azonban nyilvánvalóvá vált, Sríla Prabhupada azt akarta, hogy amikor kérdez, szabadon, őszintén válaszoljak. Nagyon kedves volt. Sosem éreztem úgy, hogy "vizsgáztatna".
Egy nap, amikor Sríla Prabhupada és én beléptünk az Air India egyik repülőgépére, a hangosbeszélőn indiai klasszikus zene szólt. Odasétáltunk az üléseinkhez. Mint mindig, Sríla Prabhupada foglalta el az ablak melletti helyet, én pedig leültem mellé. A zene folytatódott.
- Tetszik ez a zene? - kérdezte mosolyogva.
Üres tekintettel meredtem rá, közben azon morfondírozva, hogyan mondhatnám azt, hogy szeretem ezt a zenét. Persze, szépen hangzik, de nincsenek benne az Úr nevei. Kizárólag hangszerek szólnak. Ez nem lehet Krsna-tudatos. Miközben aggódva így spekuláltam, kihagytam a lehetőséget, hogy bensőséges kapcsolatot ápolhassak szerető lelki tanítómesteremmel, és az lett a vége, hogy nem szóltam semmit.
- Ez a zene nagyon szép - mondta kegyesen Sríla Prabhupada.
- Igen, Sríla Prabhupada - feleltem megkönnyebbülve. - Nagyon szép.
Csalónak éreztem magam, aki nem tud őszinte lenni. Annyira lefoglalt, hogy a válaszom kimenetelén töprengjek, hogy elfelejtettem, Sríla Prabhupada is egy személy, aki bizonyos dolgokat szeret, másokat pedig nem. Amikor meghallotta a zenét, Krsna jutott az eszébe. Amikor én meghallottam a zenét, azt spekuláltam, hogy ez maya és azon töprengtem, hogy válaszoljak Krsna-tudatos módon.
1973. április
ISKCON Los Angeles
Míg Sríla Prabhupadával Új Dvárakában tartózkodtunk, lett néhány bhakta barátom. Egyik reggel elhatároztam, elmegyek Mangala Aratira, hogy találkozzam velük. Míg ott voltam, Pradyumna lépett a templomszobába, és azt mondta:
- Sríla Prabhupada csengetett. Azt akarja, hogy most azonnal odamenj.
Máris elhagytam a templomszobát, és berohantam a szobájába. A hódolatomat ajánlottam, s miközben emeltem fel a fejem, kérdeztem:
- Szükséged van rám, Sríla Prabhuada?
- Neked nem az a feladatod, hogy Mangala Aratira menj - mondta dühösen. - Neked az a szolgálatod, hogy napi 24 órában mellettem legyél. Ha szükségem van rád, elérhetőnek kéne lenned.
Bocsánatot kértem, és mondtam, többet nem fordul elő.
Már indulás előtt tudtam, hogy nem helyes mennem. Nyugtalan voltam, de azt gondoltam, senki nem hibáztathat azért, mert részt veszek a Mangala Aratin. Arra jutottam, hogy Sríla Prabhupada ilyen kora reggel általában nem szokott hívni. Persze emlékeznem kellett volna, hogy ő mindig tudta, mit csinálok, így hogyha megyek Aratira, bizonyosan hívni fog. Én voltam az egyetlen személy az ISKCON-ban, akinek oka volt arra, hogy ne járjon Mangala Aratira. Számomra pont az volt maya jele, ha részt vettem az Aratin.
1973. június
ISKCON Bhaktivedanta Manor, Anglia
Gyönyörű szép délután volt. Az ólmos üveg ablakokon sütött be a nap Sríla Prabhupada nappalijába. Ő a szobában sétált, s japázott. Megállt az ablakok előtt, és kinézett a kertbe.
- Szerinted melyik a legszebb állat? - kérdezte.
- A tehén?! - böktem ki, csekély meggyőződéssel a hangomban.
- Nem - felelte gyorsan. - A ló. A lónak nagyon gyönyörű az alakja. Nagyon szép az izom struktúrája.
Ismét csődöt mondtam. Azt gondoltam, Krsna kedvenc állata a tehén. Tehát a helyes válasz biztos a tehén. Ám amint Sríla Prabhupada mást mondott, az mindjárt teljesen érthető volt.
Sríla Prabhupada, könyörgöm, mondd újra azt, hogy az az egyetlen dolgom, hogy 24 órán át veled legyek.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/72
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése