113 - A fiam névadása; Prabhupāda ajándékai

Śrīla Prabhupāda Uvāca 113

A fiam névadása; Prabhupāda ajándékai

1974. október 8.

ISKCON Māyāpur, Candrodaya Mandir

Māyāpur, India

Október 8. délutánján igen izgalmas táviratot kaptam. 1974. október 6-án, hajnali 4:15-kor, a feleségem fiúgyermeknek adott életet. Ezt különösképpen kedvezőnek tartottam, mivel Māyāpurban 4:15-kor kezdődött a Mangala Arati. Azon nyomban Śrīla Prabhupāda szobájába szaladtam és a hódolatomat ajánlottam.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam mosolyogva. - A feleségem fiút szült!

- Nagyon jó - viszonozta a mosolyomat. - Akkor hívhatod őt Māyāpuracandranak. Maypuracandra! Sehol nem fogsz ilyen nevet találni a sásztrában. Én találtam ki. Navadvipacandra és Nadir Nimai nevekkel találkozhatsz, de ilyen nevet sehol máshol nem fogsz találni. És adok neked egy kis pénzt is. Az egyik helyi fiút küldd el Navadvipaba, hogy vegyen neki egy szett ezüst boka- és karperecet.

Továbbra is a hírek hatása alatt állván fontolóra se vettem, hogy netán visszautasítsam nagylelkű ajánlatát.

Négy hónappal később, 1975. február 9-én Śrīla Prabhupāda Mexico City felé vezető útja során két napot New Dwarakaban (Új Dwarakaban) időzött. Délutáni pihenője után csengetett. A szobájába siettem és a hódolatomat ajánlottam.

- Menj, keresd meg Nanda Kumart - utasított.

Szerencsére nem volt messze, az utca túloldalán találtam rá. Mondtam neki, hogy Śrīla Prabhupāda látni kívánja. Nanda megkérdezte, miért, én pedig azt feleltem: "Fogalmam sincs. Csak annyit mondott, keresselek meg." Együtt siettünk vissza Śrīla Prabhupāda lakrészébe és ajánlottuk a hódolatunkat. Amikor felültem, Śrīla Prabhupāda a kezembe nyomta a hálószobájában lévő fém szekrény kulcsait, és ezt mondta:

- Hozd ide a fehér táskámat.

Odavittem a táskát és mindketten odaültünk elé, miközben fogalmunk sem volt, mi fog történni.

Elővett a táskából két darab 50 dolláros bankjegyet, és egyet nekem adott.

- Tessék, vegyél valamit a fiadnak - mondta.

Amikor Śrīla Prabhupāda valamilyen ajándék révén a szeretetével halmozott el, engem is elárasztott az iránta való szeretet. Nem tudtam visszautasítani a szeretet eme gyönyörű megnyilvánulását. Túláradó örömmel vettem el a bankjegyet, és őszintén, szívből jövőn kiáltottam fel:

- Nagyon köszönöm, Śrīla Prabhupāda!

Ezután Nanda Kumarhoz fordult, engem megelőző szolgájához, és megpróbálta neki is odaadni az 50 dolláros bankjegyet, ám Nanda Kumar visszautasította.

- Nem fogadhatom el tőled, Śrīla Prabhupāda - mondta.

- Nem neked adom - felelte Śrīla Prabhupāda - hanem a fiadnak.

Nanda ekkor elfogadta a pénzt szerető lelki tanítómesterétől. Miután odaadta ajándékait a fiainknak, Śrīla Prabhupāda kedvesen bólintott, és azt mondta:

- OK, most elmehettek.

Mi a hódolatunkat ajánlottuk és elhagytuk a szállását, közben azt taglalva, milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen hihetetlenül nagylelkű lelki tanítómesterünk van.

Śrīla Prabhupāda, gyakran adtál nekem ruhákat, és minden létező módon a gondomat viselted. Sosem gondoltam, hogy bármivel is tartoznál a neked végzett szolgálatomért. Hisz... végső soron te adtad mindnyájunknak a legnagyobb ajándékot. Te adtad a lehetőséget, hogy kifejlesszük istenszeretetünket. Ám ezen felül, ránk záporozó személyes figyelmed egyike egyéb megfizethetetlen ajándékaidnak. Olyan csodálatos példát mutattál. Bár a lelki tanítómesterünk voltál, s mint olyan, úgy kellett viszonyulni hozzád, mint magához a Legfelsőbb Úrhoz, te mégis szolgáltál minket azáltal, hogy minden szükségletünket biztosítottad. Mikor jön el az a nap, amikor "Prabhuként" látom majd istentestvéreimet és a tiszteletemet ajánlom nekik, ahelyett, hogy azon harcolnánk, mi a te szolgálatodnak és megtisztelésednek a megfelelő módja.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/113

112 - Szellemek és a Mahā Mantra rettenthetetlen éneklése

Śrīla Prabhupāda Uvāca 112

Szellemek és a Mahā Mantra rettenthetetlen éneklése

Śrīla Prabhupāda társaságában lenni mindig élményekben gazdag volt. Különösképp élveztem, amikor egy-egy pillanatra betekinthettünk életének Amerikába érkezése előtti időszakába. Irántunk érzett szeretetének csodálatos kifejezése volt, hogy elmesélte nekünk ezeket a kedvteléseket, és maga Śrīla Prabhupāda is nagy örömet merített abból, hogy életének ezen területeit is megoszthatta tanítványaival. Egyik délután - Paramahāmsanak és nekem - sannyasi életéről kezdett beszélni .

- Amikor Vṛndāvanaban éltem - mondta - időnként pár napra Delhibe látogattam, hogy egyeztessek a könyvkiadómmal. Azokat a napokat egy szobában töltöttem, ám télen, nagyon hideg volt. A vödörben lévő fürdővizemen lévő vékony jeget át kellett törnöm a lotámmal. Csak azután fürödhettem azzal a vízzel.

A Bhaktivedanta Manorban néhány alkalommal eljött pár hölgy, hogy meglátogassa Śrīla Prabhupādat. Tudták, hogy Ő Isteni Kegyelme nagyon szent életű ember. Remélték, hogy segíthet megoldást találni kellemetlen helyzetükre. Elmesélték Śrīla Prabhupādanak, hogy kísértetek laknak a lakásukban. Sok dologgal próbálkoztak már, hogy megszabaduljanak a bosszantó lelkektől, de semmi nem működött. Elmondták, hogy - miközben a szellemek körülráncigálták a szobákban - több dolog eltört. Az egyik nő megkérdezte Śrīla Prabhupādat, van-e olyan ima vagy mantra, amit elmondva kényszeríthetnék ezeket a lényeket, hogy örökre elhagyják az épületet. A tanítványok cseppet sem lepődtek meg, amikor Śrīla Prabhupāda a mahā-mantra éneklését javasolta nekik. Édesen elmesélte nekünk egyik saját "természetfeletti" tapasztalatát. Elmondta, hogy amikor még grihasta volt, Kalkuttában igen jó áron vett egy nagy kísértetházat.

- Senki nem akarta megvenni - mondta mosolyogva. - Nagyon szép, nagy ház volt, de mivel kísértetek járták, mindenki félt. Így vettem meg én, és aztán ott is éltem. Emlékszem, időnként leültem, és látni lehetett, amint egyes tárgyak mozogtak a házban. Én meg csak ültem a székemben és a "Hare Kṛṣṇa"-t énekeltem. Egy alkalommal odajött hozzám az egyik szolgám és azt mondta:

- Swamiji, hogy vagy képes egy fedél alatt lakni ezekkel a szellemekkel?

Elmondtam neki, hogy nincs mitől tartani, csak énekelni kell a "Hare Kṛṣṇa"-t. Így aztán ott laktam, sok minden történt, de semmi nem ijesztett meg.

Egy nap, 1973. tavaszán, Śrīla Prabhupāda New Dwarakai (Új Dwarakai) szobájában volt. Sétált és japázott, én pedig olyan szerencsés voltam, hogy eközben ott ülhettem a padlón és nézhettem őt. Hirtelen rám nézett, és igen komoly hangon így szólt:

- Az a baj, hogy egyik tanítványom sem hiszi el, hogy valóban ott van Kṛṣṇa. Valójában senki nem hisz benne, hogy Kṛṣṇa létezik.

Mozdulatlanul ültem, ahogy Śrīla Prabhupāda folytatta a japáját. Az én hitem legjobb esetben is mikroszkopikus volt. Illúzióban voltam, de annyira azért nem, hogy ellentmondjak mélyenszántó szavainak. Emellett nem is jutott eszembe semmi, amit mondhattam volna. Śrīla Prabhupāda már mindent elmondott.

Śrīla Prabhupāda, nekem nagyon gyenge a hitem, és szellemhez hasonlatos érzékeim igen erősen kísértenek. Kérlek, űzd ki ezeket a démonokat a lelkemből. Hadd halljam a szent nevet a te bátor lótusz ajkaidról. Kérlek, vezess engem a szolgálatodban. Nem ismerem Kṛṣṇat, de a te elszánt lótuszlábaid menedékét már megtapasztaltam. Abban teljes hitem van, hogy te minden egyes percben szeretetteljes kapcsolatot ápolsz Kṛṣṇaval. Ha a te rettenthetetlen lótuszlábaidba kapaszkodok, kegyedből elérhetem, hogy szolgálhassam az Urat. A te Kṛṣṇa-tudatod minden kétséget kizáróan sugárzott minden szavadból, minden pillantásodból és minden transzcendentális mozdulatodból. Kérlek, áldd meg ezt a félrevezetett lelket és kegyesen pillants újra rám. Félelem mardos, és elveszek, ha nem hallhatom szádból a Szent Neveket.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/112

111 - Surabhi, a WC ülőke és a templom építés

Śrīla Prabhupāda Uvāca 111

Surabhi, a WC ülőke és a templom építés

1975. április

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Első arati Krsna-Balaramanak a Krsna-Balarama Mandirban

A Kṛṣṇa Balarāma Mandirban tett két hetes látogatás során mindenki nagyon elfoglalt volt a templom megnyitóra való készülődés miatt. Śrīla Prabhupāda naponta sétát tett a templomegyüttesen át, és javaslatokat tett Surabhi Mahārājanak, a projekt építészének és mérnökének, a szükséges javításokkal kapcsolatban. Śrīla Prabhupāda lakosztálya is az utolsó simításoknál tartott, de azért elég lakható volt. Ahogy közeledett a dicsőséges nap, Surabhi Mahārāja egyre kevesebbet aludt. Folyamatos rohanásban volt, hogy asztalosok és kőművesek százait felügyelje, akik a végső simításokon dolgoztak.

Egy nap Śrīla Prabhupāda hívatott engem. A szobájába léptem, és a hódolatomat ajánlottam. Feldúlt volt.

- Műanyag WC ülőkét tettek a fürdőbe, és máris eltörött - mondta. - Hívd Surabhit.

Körüljártam a birtokot, és miután megtaláltam, vázoltam Surabhinak a helyzetet. Együttesen siettünk vissza Śrīla Prabhupāda lakosztályába. A hódolatunkat ajánlottuk.

- Máris eltört a WC deszka - mondta Śrīla Prabhupāda Surabhinak. - Kell egy új. Különben hogy üljek le? Öregember vagyok. Le kell ülnöm.

- Igen, Śrīla Prabhupāda - mondta Surabhi. - Intézkedem.

Eltelt két nap, de nem történt változás Śrīla Prabhupāda fürdőjében. Śrīla Prabhupāda hívatott, és azt mondta:

- Hol a WC ülőkém? Hívd Surabhit.

Ismét megtaláltam Surabhit és együtt mentünk Śrīla Prabhupādahoz.

- Hol a WC ülőkém? - érdeklődött Śrīla Prabhupāda élesen.

- Śrīla Prabhupāda - felelte Surabhi. - Ma szereznek egyet a városban. Vrndavanaban nem találtak, úgyhogy ma elmennek Mathuraba.

- Nem! Nem akarok ilyen műanyag ülőkét - mondta Śrīla Prabhupāda. - Olcsók és újra el fognak törni. Az egyik asztalossal készíttess egyet fából. Még ma kell.

Surabhi hívatta az egyik munkást.

- Guru Mahārāja fából készült WC ülőkét kér - magyarázta. - Készíts neki egy nagyon szép ülőkét.

A Brijbasi asztalos igen izgatott volt, amiért lehetősége nyílt személyes szolgálatot végezni Kṛṣṇa tiszta bhaktája számára. Ám a dolgok természetesen nem a tervek szerint alakultak. Surabhi hihetetlenül elfoglalt volt, ezért nem tudott időt szánni arra, hogy felügyelje ennek a fontos ülőkének az elkészültét. A mistrik (mester faragó Indiában) nagyon szakavatottak voltak, ám hihetetlenül lassúak, mivel mindent kézzel és a legegyszerűbb eszközökkel készítettek. Délután ismét hívatott Śrīla Prabhupāda.

- Hol a WC ülőkém? - kérdezte.

- Kiderítem, Śrīla Prabhupāda - mondtam.

Sietve hagytam el a szobát, nem várva meg, hogy rajtam csattanjon Śrīla Prabhupāda bosszúsága. Perceken belül ott voltunk Ő Isteni Kegyelme szobájában, a földre borulva.

- Sajnálom, Śrīla Prabhupāda - mondta Surabhi. - Nem bírok az összes emberrel. Megmondtam neki, hogy készítse el. Azt hittem, mostanra már fel is lett szerelve.

- Most azonnal kell az az ülőke - mondta Śrīla Prabhupāda. - Itt kell lennie! Be kell fejezni!

Mindketten a hódolatunkat ajánlottuk, és sietősen elhagytuk a szobát. A hatalmas nyomás alatt, sértett hamis egóm csendesen kifogásokat gyártott, miért is nem tudtam megfelelni Ő Isteni Kegyelme transzcendentális várakozásainak. Surabhi és én odarohantunk a mistrihez.

- Most rögtön be kell fejezned ezt az ülőkét, vagy ki vagy rúgva! - ordította Surabhi. - Azonnal be kell fejezned!

Elámultam, amikor megláttam, milyen egyszerű szerszámot használt ahhoz, hogy egy darab fából ülőkét faragjon.

- Szeretne Guru Mahārāja mintákat vésni az ülőkébe? - kérdezte csendesen a férfi.

- Csak fejezd már be azt az ülőkét! - mondta Surabhi jelentőségteljes tekintettel. - Most rögtön!

Végül a mistri bevitte az ülőkét Śrīla Prabhupāda lakrészébe és a hódolatát ajánlotta. Bement a fürdőbe és felszerelte a kézzel faragott, tikfa deszkát. A mistri izgatott volt, amiért lehetősége nyílt belépni Śrīla Prabhupāda eme szentélyébe. Értette, milyen szerencsés, amiért ilyen fontos személyes szolgálatot végezhet a Gurunak. Bármilyen fontos szolgálatot is csináltunk látszólag, Śrīla Prabhupāda mindig emlékeztetett minket, hogy az igazi dolgunk az, hogy Guru Mahārājunkat szolgáljuk. Lehet, hogy felhatalmazást kapunk valamiféle fontos projektre, ám az igazi helyzetünk az, hogy szolgák vagyunk. Az, hogy alázatosak maradunk, a legjobb garancia számunkra, hogy lehetőséget kapjunk lelki tanítómesterünk örökké tartó odaadó szolgálatára.

Miután mindenki elment, Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Dörzsölj egy kis mustármag olajat az ülőkére, mindaddig, amíg már nem iszik be többet.

Boldogan engedelmeskedtem az utasításának, megkönnyebülten, hogy ez az egész eset lassan a végéhez közeledik. Az ülőke beolajozása után értesítettem Śrīla Prabhupādat, hogy a fürdője használatra készen áll. Valamivel később Śrīla Prabhupāda bement a fürdőbe.

- Rendben van - bólintott kifelé jövet.

Śrīla Prabhupāda szigorú sztenderdeket alkalmazott a Kṛṣṇa-tudatban Vraj Dhamaban. Elvárta az itt élő tanítványaitól, hogy példamutató életet éljenek. Ez jól látható volt a Kṛṣṇa Balarāma Mandirban zajló élet minden aspektusán. Alacsonyabb helyzetben lévén küzdenünk kellett, hogy megértsük az ő felsőbbrendű víziójának fontosságát. Ezért aztán Ő Isteni Kegyelme sosem javasolt hétköznapi vagy világi lakhelyeket Vrindavanban. Azoknak a bhaktáknak, akik nem tudtak a Kṛṣṇa-tudat legmagasabb sztenderdjeinek megfelelni, nem volt helyük Vraj Dhamaban lakni. Mivel eme legszentebb Dhamaban borotvaélen táncolás volt az élet, Śrīla Prabhupāda éberen felügyelte odaadó gyakorlatainkat.

Mindig is nagyon tiszteltem Surabhit. Śrīla Prabhupāda naponta hívta őt a szobájába, hogy leszidja valamiért, az építkezés kapcsán. Ahogy egyre közeledett a templom megnyitó, óriási volt a rá nehezedő nyomás. Śrīla Prabhupāda mindent tökéletesen akart végrehajtani, és Surabhi szolgálata volt, hogy Ő Isteni Kegyelme minden vágya beteljesedjék. Egy nap, séta közben Śrīla Prabhupāda a múrtiszobára pillantott, és ezt mondta:

- Miért nincsenek még fent az ajtók?

- Próbálom intézni, Śrīla Prabhupāda - mondta Surabhi. - De oly sok mindent kell még csinálni. Nagyon nehéz.

- Nem számít - felelte Śrīla Prabhupāda. - El kell intézned. Ezek az emberek mind becsapnak. Ne hagyd, hogy becsapjanak. Mindennel tökéletesen tisztában kell lenned, és biztosítani, hogy minden elkészüljön.

Ez így ment még egy hétig, hogy Śrīla Prabhupāda folyton kérdezgette Surabhit:

- Miért nincsenek még fent a múrtiszoba ajtajai? Miért nincsenek még fent a bejárati kapuk?

Surabhi pedig azt felelte, hogy már dolgozik rajta. Végül aztán, Kṛṣṇa kegyéből, a templom megnyitót megelőző néhány nap során kezdtek összeállni a dolgok. Egy a templom együttesen keresztül vezető reggeli sétán a bhakták azt csodálták, milyen pazarul néz ki a templom.

- Surabhi nagyon jó munkát végzett, Śrīla Prabhupāda - mondta egy tanítvány. - Nagyon keményen dolgozott. Kitűnő munka.

- Igen, rajtam kívül mindenki azt mondja, "Surabhi milyen jó munkát végzett" - nevette el magát Śrīla Prabhupāda. - Én meg folyton csak kritizálom, mondván, "Miért megy mindez ilyen lassan? Miért dolgozol ilyen rosszul?" Mindenki dicséri őt, engem kivéve. Az én feladatom, hogy képezzem őt. Ezért folyamatosan kritizálom őt. Ez a feladatom. A lelki tanítómestere vagyok. Ezért nekem irányítanom kell.

Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, észrevettem, hogy Surabhi Mahārāja két hét óta először fellélegzett.

Śrīla Prabhupāda, tisztelettel adózom istentestvéreim szolgálatának, melyet az elmúlt 30 évben neked végeztek. Az én szolgálatom jelentéktelen volt. Én még arra sem voltam képes, hogy borongós gondolatok nélkül elfogadjam a szidásodat. Te mindig gyengéd voltál hozzám, látván, milyen törékeny az én hitem. Imádkozom, hogy képes legyek szert tenni az utasításaidba vetett rendíthetetlen hitre, és akkor talán majd helyesen fogom tudni szolgálni lótuszlábaidat, függetlenül attól, milyen viszonzást kapok. Kérlek, add indokolatlan kegyed. Engedd meg, hogy jelen lehessek kedvteléseidben, és soha többé ne kóboroljak el lótuszlábaidtól.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/111

110 - Śrīla Prabhupāda szürke gyapjú csadarja

Śrīla Prabhupāda Uvāca 110

Śrīla Prabhupāda szürke gyapjú csadarja

1975. április

ISKCON Kṛṣṇa Balarāmam Mandir

Vrindavan, India

Śrīla Prabhupāda mindig nagyon kedves volt a tanítványaival szemben. Időnként, amikor új ruhákat kapott, teljesítette a vágyainkat, kiosztva az általa viselt prasadam ruhákat. Śrīla Prabhupāda nem halmozott fel túl sok dolgot, mivel mindig a tanítványainak adta őket. Egy darab azonban kifejezetten kívánatos volt, nevezetesen a viseltes, szürke, gyapjú csadarja. Ezen a csadaron meditáltam, és elképzeltem, ahogy Śrīla Prabhupāda ezt viselte a Jaladuttan, amikor átszelte az óceánt. Elképzeltem, ahogy sok-sok éven át ezt hordta. A csadar varázsereje nőttön-nőtt, minden egyes alkalommal, amikor Śrīla Prabhupāda ezt hordta. Éveken át láttam, ahogy Ő Isteni Kegyelme ebben indult a reggeli sétákra, melegen bebugyolálva vele transzcendentális alakját. Itt-ott pöttyök is tarkították már. Ez volt az a csadar, melyen Śrīla Prabhupāda - még az első reggeli sétán, melyen személyes szolgájaként vettem részt Dallasban - megmutatta, hogyan hajtogassam.

Két évvel később Māyāpurban egy csoport sannyasi összedobta a pénzét, hogy egy gyönyörű kasmír csadart vegyenek Śrīla Prabhupāda számára. Sok ezer rúpiába került. Barna volt, és nagyon különleges szegély díszítette. Olyan helyen készítették, mely a jó minőségű kasmírjáról volt híres. Azt hiszem, pashmina gyapjúnak hívták, ami a puha, vékony, mégis meleg tulajdonságáról vált ismertté. Állítólag, egy nagy méretű csadart, melyet ebből a kasmírból készítettek, keresztül lehetett húzni egy kis gyűrűn, illusztrálva pehelykönnyű szövését. A gyapjú a Himalaya hegység legmeredekebb csúcsain élő kecskék szakállából készült.

A sannyasik igen büszkén adták oda a csadart Śrīla Prabhupādanak a nappalijában. Az egyik sannyasi már el is határozta, hogy amikor Śrīla Prabhupāda elfogadja, majd pedig elajándékozza a régi csadart, ő lesz a szerencsés, aki megkapja.

Śrīla Prabhupāda mosolyogva fogadta az ajándékot.

- Amikor fiatal voltam, minden évben kaptam egy ilyet - mondta Śrīla Prabhupāda. - Egy úr, az apám egyik barátja rendszeresen járt Kashmirban. Ilyen csadarokkal kereskedett. És én minden évben kaptam egyet.

Śrīla Prabhupāda elfogadta a csadart, de a jelenlévő sannyasik egyike sem kapta meg végül a régit. Tanítványai, a lelki tanítómesterük helyzetét illetően valamivel több tudással távoztak a szobából. Śrīla Prabhupāda nem hordta valami gyakran az új csadart. Továbbra is a régi, elnyűtt, szürke csadarjában járt a reggeli sétákra.

Egy héttel később Śrīla Prabhupāda a Kṛṣṇa Balarāma Mandirban volt. A Śrīla Prabhupāda szürke csadarjára irányuló vágyam nőttön-nőtt, mivel mindenki más is azt akarta. Családos ember voltam, zsebemben néhány száz rúpiával, így elhatároztam, hogy veszek egy másik szürke csadart Śrīla Prabhupādanak, éppen olyat, amilyen van neki. Nagyon magabiztos voltam, hogy ha a régi csadar pontos mását odaadom, akkor azon nyomban nekem adja azt az áldott, régi csadart. Mivel sosem hagytam el a szolgai szállást, megszerveztem, hogy egy bhakta menjen el Delhibe és vegyen egyet. Hamarosan vissza is tért egy új, szürke, Lohi márkájú csadarral. 150 rúpiámba került, ami akkortájt nagyjából 7$-t ért.

Másnap délután, önző szándékaim tudatában, félénken besétáltam Śrīla Prabhupāda szobájába, eme feltételekhez kötött ajándékkal, melyet gondosan összehajtogatva szorongattam a kezemben. A hódolatomat ajánlottam. Guru Mahārājam csendesen ült az íróasztala mögött, s épp oly ragyogó volt, mint mindig.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nemrég vettem magamnak ezt a csadart, de arra jutottam, hogy oda kéne adnom neked, mert ez még új, a te csadarod pedig már régi.

Śrīla Prabhupāda, mint mindig, most is átlátott gyerekes elmémen. Rám nézett, és azt kérdezte:

- Szükséged van csadarra?

- Hát, igen. Kell egy - feleltem.

- Akkor tartsd meg - felelte.

Śrīla Prabhupāda tovább nehezítette a dolgot. Nem engedett nekem egy szemernyi hamisságot sem.

- De Śrīla Prabhupāda - tettem hozzá feszengve. - Nagyon boldog lennék, ha elfogadnád ezt az új csadart. Azt szeretném, ha inkább a tiéd lenne. Te vagy a lelki tanítómesterem.

Śrīla Prabhupāda élvezte kínos helyzetemet.

- Nem, jó lesz ez így - mondta. - Nekem megfelel az enyém. Nincs szükségem újra.

Megértettem, hogy nem enged nekem egy cseppnyi kétszínűséget sem. Śrīla Prabhupāda, ismervén a szívemet, játszott velem. Végül meghódoltam, és tisztáztam a helyzetet.

- Śrīla Prabhupāda, valójában én sokkal inkább szeretném a te csadarodat, mint ezt az újat. A tiéd prasadam. Én a tiédet szeretném - ismertem el.

Śrīla Prabhupāda nagy elégedettséggel mosolygott.

- Jó, akkor elviheted az enyémet - felelte. - Én pedig ezt az újat használom.

Az új csadart az íróasztalára tettem, majd a hódolatomat ajánlottam. Az igazság valóban felszabadult érzéssel jár. Boldogan és megkönnyebbülten fogtam meg Śrīla Prabhupāda öreg csadarját, és győzelmesen repültem vissza a szobámba.

Śrīla Prabhupāda, még mindig megvan a csadarod. Egyszer úgy utasítottál: "Amikor a lelki tanítómester elhagyja a bolygót, minden kelléke imádandó. Addig is, a tanítványa mindent használhat, kivéve a cipőjét."

A csadarodat a múrtid használja. Az élet nagyságú alakod ott ül a családom templomszobájában. Télen hordod, ahogy oly sok éven át tetted, miközben körülutaztad a világot. Amikor látom rajtad, emlékszem minden irántam való nagyvonalúságodra. A kegyedet adtad, cserébe az általam végzett jelentéktelen szolgálatért. Amikor csak a csadarodat hordtam, tudtam, maya nem érhet hozzám, mert a te kegyed véd engem. Most már tudom, hogy az utasításaidat kell védőpajzsként magamon hordanom, azáltal, hogy 16 kört japázom és követem a négy szabályozó elvet. Azt akarom, hogy mindig veled lehessek, és imádkozom, hogy örökké szolgálhassam az utasításaidat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/110

109 - Brahmana családba születni Indiában

Śrīla Prabhupāda Uvāca 109

Brahmana családba születni Indiában

1975. június 10.

ISKCON Honolulu

Míg New Navadwipaban (Új Navadwipaban) voltunk, Śrīla Prabhupāda tett egy kijelentést az Indiában születéssel kapcsolatosan. Istentestvéreimet és engem is érdekelt a téma, így egyik reggeli sétán tovább kérdeztem erről Śrīla Prabhupādat.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Múltkor azt mondtad, Govinda dāsī kérdezte tőled, hogy általában meg kell-e születnünk Indiában, mielőtt hazatérhetnénk. És te azt mondtad, igen. Azon gondolkodtunk, hogyan lehetséges az, hogy meg kell születni Indiában, hiszen nem láttunk ott valami sok szigorú Vaiṣṇavát.

Az istentestvéreim nevetni kezdtek, ismervén Indiával kapcsolatos erős ellenérzéseimet.

- Az a föld olyan, akár az itteni - felelte könyörületesen Śrīla Prabhupāda. - A Vaiṣṇavák is ott vannak. Ez a föld nem lelki kultúrára való, mégis vannak itt Vaiṣṇavák. Ugyanígy, Indiában is sok Vaiṣṇava van. Indiában az emberek tömegei, mind Vaiṣṇavák.

Szükségünk volt még némi tisztázásra.

- Tehát azáltal, hogy csatlakoztunk ehhez a mozgalomhoz, eljutunk arra a szintre, amikor megszülethetünk Indiában egy jó brahmana családba? - kérdezte Paramahāmsa.

- Nem, közvetlenül is visszamehetsz, ha be akarod fejezni az itteni dolgokat - felelte Śrīla Prabhupāda. - Sucinam srimatam gehe. (Mj: jámborak vagy jómódúak házában.) Ez segítség azoknak, akik nem járnak sikerrel. De ha sikeres vagy, akkor közvetlenül odamész, ahol Kṛṣṇa van. Kṛṣṇa ott van valamelyik univerzumban. Tehát azok, akik teljesen felszabadultak, abba az univerzumba kerülnek. Épp úgy, mint mikor Kṛṣṇa idejön. Minden egyes univerzumban van egy Vṛndāvana. Tehát a lélek megszületik abban a Vṛndāvanaban, aztán visszamegy az eredeti Vṛndāvanaba.

Paramahāmsat még mindig az Indiában való születés érdekelte.

- Akkor azok, akik nem képesek megtartani a Kṛṣṇa-tudatos elveket, lehet, hogy következő életükben Indiába kerülnek? - folytatt Paramahāmsa.

- Igen - felelte kegyesen Śrīla Prabhupāda. - Srimatam, srimatam sucinam. Tehát, srimatam. Oda kerülhetsz. Srimatam gazdag, nagyon gazdag családot jelent. Itt is van sok ilyen család, a Ford család... De srimatam és sucinam. Tehát, ha sok brahmana család lesz, ha ez a mozgalom tartós lesz, akkor sok brahmana család lesz itt, a Nyugaton is.

Śrīla Prabhupāda kedvesen megnyugtatta nyughatatlan elméinket, és a beszélgetés gyorsan másfelé terelődött.

Śrīla Prabhupāda, útmutatásod nélkül elveszve, a lábnyomaidat követem. Zavartan alázkodok meg, felidézve sértő gondolkodásmódomat és a Kṛṣṇa-tudatom hiányát. Hogy is merészelem nem felismerni a Vaiṣṇavákat a Vaiṣṇavák földjén? Gyengéden, szidás nélkül javítottad ki tiszteletlen gondolkodásmódomat. Elmondtad, hogyan lehetséges ebben az országban megszületni, ha "ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom fennmarad". Derűlátásod, hogy képesek vagyunk még ebben az életben Kṛṣṇa-tudatossá válni, évek óta tartó ügyetlenkedésem ellenére is reményt ad nekem. Imádkozom, hogy egy nap képes legyek minden élőlényt bhaktaként látni, épp úgy, ahogy te, a saját példád által megmutatva.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/109

108 - A Guru és a tanítvány közti kapcsolat

Śrīla Prabhupāda Uvāca 108

A Guru és a tanítvány közti kapcsolat

1975. február

ISKCON Honolulu

Hat havi indiai távollét után Śrīla Prabhupāda, Hawaiit érintve, visszatért Nyugatra. Egy hétig maradt New Navadwipaban (Új Navadwipaban). Meglehetősen eseménydús látogatás volt. Igen sok nyugtalanság volt ebben a központban, a helyi autoritások és Siddha Swarupa Ananda Goswami közti nézeteltérések miatt. A helyiek arra panaszkodtak, hogy Siddha nem követte az ISKCON autoritásait. Tiltakozásukat kifejezték Śrīla Prabhupāda titkára, Paramahāmsa Swami felé, aki odament Śrīla Prabhupādahoz, és elmagyarázott néhányat a felmerült nehézségek közül.

- Akkor hozd Siddha Swarupat és megbeszélést tartunk - utasította Śrīla Prabhupāda.

A megbeszélés Śrīla Prabhupāda szállásán zajlott és jelen volt Śrīla Prabhupāda, Siddha Swarupa Mahārāja, Paramahāmsa Mahārāja, Nitai prabhu, a templom prezident, valamint jómagam. Kellemes, lágy szellő járta át a szobát, mely Śrīla Prabhupāda vidám, fényes szobájának számos ablakán át érkezett. Az íróasztal felett egy tetőablak is volt. Śrīla Prabhupāda mindig élvezte a New Navadwipaban tett látogatásokat, s ez alól a mostani sem volt kivétel.

Śrīla Prabhupāda nem pazarolt időt a formalitásra. Miután mindenki helyet foglalt a padlón, érzelemmentesen pillantott Siddhara, és objektíven megállapította:

- Nos, az itteni bhakták panaszkodnak rád.

- Mi miatt, Śrīla Prabhupāda? - kérdezte mosolyogva Siddha.

- Például... Miért nem borotválod le a fejed? - kérdezte Śrīla Prabhupāda.

- Amikor leborotválom, időnként megfázom - felelte Siddha.

Śrīla Prabhupāda kuncogni kezdett.

- Megfázol Hawaiion? - kérdezte.

- Időnként, Śrīla Prabhupāda - mondta Siddha.

- Akkor viselhetsz sapkát - javasolta Śrīla Prabhupāda. - Akkor nem fogsz megfázni. Sannyasi vagy. Az emberek figyelnek. Fontos, hogy jó példával járj elöl.

- És a dandádat sem hordod? - folytatta Śrīla Prabhupāda.

- Hát, általában nem engedik felvinni a repülőre, ezért elég nehézkes azzal utazni - mondta Siddha.

- Olyan sok sannyasink van - mondta Śrīla Prabhupāda. - És mindnyájan magukkal hordják a dandájukat. Paramahāmsa, ő is hord dandát. Fel is viszi a repülőre.

- Hát, nekem rengeteg gondot okozott, amikor fel akartam vinni a repülőre - felelte Siddha.

Śrīla Prabhupāda csendesen a vita következő pontjára ugrott. Minden téma egyre komolyabbá vált.

- Azt mondják, a követőid nem jönnek ide, hogy találkozzanak velem - mondta Śrīla Prabhupāda. - Hogy csak veled akarnak találkozni. Csak tőled hallanak és csak veled állnak kapcsolatban. Tényleg nem jönnek ide?

- Ha akarnak, jöhetnek - felelte Siddha.

Ekkor azonban máris sokkal parancsolóbb hangnemet ütött meg Śrīla Prabhupāda.

- De ez a te feladatod - mondta Śrīla Prabhupāda. - Rendben van, hogy ha annyira szeretnek, akkor te vagy az autoritásuk. Ez rendben van. De a te feladatod, hogy elhozd őket hozzám. A tanítványom vagy. A tanítvány feladata, hogy a bhaktákat elvigye a lelki tanítómesterhez. Ez a feladatod. Ilyennek kéne lennie a prédikálásodnak. Ha a prédikálásod nem juttatja el őket erre a pontra, akkor mit sem ér.

- Ez valószínűleg az én hibám - felelte Siddha. - Nem olyan jó a prédikálásom, ezért nem jönnek. De mit tehetnék? Próbálok nekik prédikálni...

- Nos, ha a prédikálásod nem elégséges, akkor jobb nem prédikálni - mondta neki Śrīla Prabhupāda.

Ahogy mindenki elcsendesedett, elöntött egy kis bátorság. A beszélgetést fenntartandó, így szóltam:

- Śrīla Prabhupāda, lenne egy észrevételem.

- Igen, mondd csak - bólintott helyeslőleg.

- Mahārāja leckét tartott. Ott ült a Vyasasanad mellett, aztán jött az egyik követője, és friss virágfüzért tett Siddha Swarupa nyakába. Amikor láttam, mi történt, megzavarodott az elmém. Az én véleményem szerint a füzérnek... Például - folytattam - ma a templomszobában rád tette Siddha Swarupa, mivel nem volt virágfüzér a képeden a Vyasasanan. Én úgy gondolom, hogy azt a másik füzért először a Vyasasanara kellett volna tenni.

- Jó megfigyelés - mondta Śrīla Prabhupāda, Siddha felé fordulva. - Helyes. Rendben van, lehet, hogy rád akarták tenni, de irányítanod kellett volna őket, hogy tegyék az én képemre.

Śrīla Prabhupāda befejezte a beszélgetést, de nem forszírozta egyik pontot sem. Egyértelműen adta elő azonban a lelki tanítómester utasításai követésének, valamint a Guru és a tanítvány közti kapcsolatnak a témáját. Ez a végső pont magában foglalta az egész megbeszélést. Mindannyian a hódolatunkat ajánlottuk, majd elhagytuk a mi Isteni útmutatónk, szeretett Gurudevank szobáját. Másnap Siddha Swarupa Mahārāja ismét meglátogatta Śrīla Prabhupādat. Adott Śrīla Prabhupādanak egy $10.000-ról szóló adományt, melyet egyik követője adott neki. Ez szemléltette Śrīla Prabhupāda utasításával kapcsolatos megértését.

Kedves Gurudevam, te vagy a tökéletes, áttetsző médium a te Guru Mahārājodhoz. Te mindig csak az ő számára fogadsz el szolgálatot. Mivel tökéletes tanítvány voltál, teljes mértékben képesített vagy arra, hogy tökéletes lelki tanítómester legyél. Tanítványaid odaadását és imádatát továbbítod a te Guru Mahārājod lótuszlábai felé. Śrīla Bhaktisiddhanta Saraswati Mahārāja pedig az ő Guru Mahārāja lótuszlábai felé továbbítja a te odaadásod gyümölcseit. És így megy ez tovább a paramparaban, Gurutól Guruig, fel egészen az Úr Sri Kṛṣṇa lótuszlábaiig.

Alázatosan imádkozom, hogy kapcsolatban maradhassak lótuszlábaiddal, örökre emlékezetembe vésve, hogy te az idők végezetéig az én Uram és mesterem vagy. Indokolatlan kegyeden kívül az én életemnek nincs más értéke, nincs más képesítése. Könyörgöm, engedd meg, hogy örökre hirdethessem a dicsőségedet. Imádkozom, hogy a boldogság óceánjában úszhassak, melyet a te örök líládra emlékezve érhetek el.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/108

107 - Az elszökött kobra miatti félelmünk

Śrīla Prabhupāda Uvāca 107

Az elszökött kobra miatti félelmünk

1974. október

ISKCON Candrodaya Mandir,

Māyāpur, India

Amint az éjszaka sötétjének fátyla ránk borult, istentestvéreim még mindig a korábbi napokban történt kígyós incidensről suttogtak. Mindenki annak a szökött kobrának a holléte és szándékai miatt aggódott, akinek a társát megöltük. Mindannyian hallottunk a kígyók bosszúálló képességéről, különösen azokéról, akiknek valaki megölte a párját.

Végül kimentem Śrīla Prabhupāda szobájából, és a szolga szállásra mentem pihenni. Nitai prabhu és én ott feküdtünk a padlón a matracainkon. Féltünk a szökevény kígyótól, ám félelmünk álmatlanságot éppenséggel nem okozott. A napi eseményektől kimerülten lekapcsoltuk a lámpát, és vártuk a ránk boruló jóleső tudatlanságot. A szoba elég kicsi volt, s mivel ketten feküdtünk a padlón, nem sok hely maradt köztünk. Ez azonban nem gátolta meg Pradyumna prabhut abban, hogy alvós kellékeit bepréselje közénk. Véleménye szerint, ha van is kígyó valahol a környéken, mely azon van, hogy elkapjon valakit, ő - mi közöttünk - legalább biztonságban van. Nitai és én azonban - túl fáradtak lévén ahhoz, hogy aggódjunk emiatt - a tömeg ellenére is kényelmesen aludtunk aznap éjszaka. Másnap reggel mindannyian életben voltunk, és senkit sem mart meg a kígyó.

Napi időbeosztásunk a megszokott ütemben zajlott. Aznap este bementem Śrīla Prabhupāda hálószobájába, hogy megmasszírozzam. A hódolatomat ajánlottam, és lágyan masszírozni kezdtem a lótuszlábait. Māyāpur mindig nagyon csendes és békés volt esténként. Kitűnő hely volt Śrīla Prabhupāda számára, hogy vrindavanai betegeskedéséből felépülhessen. Ott ültem, megrészegülve a környezetemtől, és Śrīla Prabhupādara az univerzum középpontjaként tekintettem. Tökéletesen nyugodt voltam, mármár mintha engem masszíroznának, s nem én masszíroznék. Képtelen lévén visszafogni magam, elmeséltem az én dicsőséges lelki tanítómesteremnek az előző - igen mókás - éjszakámat.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Tegnap éjjel, amikor elmentünk lefeküdni aludni, Pradyumna befurakodott Nitai és közém, hogy nehogy megmarja a kígyó.

Śrīla Prabhupāda nevetni kezdett.

- Ez aztán szép, mondhatom! - mondta. - Nos, van egy történet, amit az istentestvéremtől, Damodara Mahārājatól hallottam. Egy közeli faluban történt. Azt mondta, volt ott egy csecsemő, akit megátkoztak, hogy marja meg egy kígyó. Öten voltak a családban, és úgy intézték, hogy amikor lefekszenek aludni, körülveszik a gyermeket, és így megvédik majd őt az esetleges kígyóktól. A csecsemő ott feküdt az ágy közepén, körülötte pedig a többi családtag. Egyik éjszaka aztán bejött a kígyó a szobába, szép csendesen elsiklott minden alvó családtag mellett, majd megmarta a gyermeket, aki aztán bele is halt ebbe. Hát így működik ez a kígyókkal. Ha az a sorsod, hogy megöljön valamelyikük, nem számít, milyen védelmet próbálsz kieszelni. A kígyó akkor is megmar. De mi nem aggódunk efféle dolgok miatt. Ha Kṛṣṇa meg akar védeni, senki sem árthat neked, ám ha Ő meg akar ölni, akkor senki sem képes megmenteni.

Folytattam Śrīla Prabhupāda masszírozását.

- Rendben, most menj aludni - mondta kisvártatva.

A hódolatomat ajánlottam, és a tökéletes biztonság érzetével elhagytam a szobáját. Azon a két szantálfához hasonlatos illatú, aranyló lótuszlábon csüggve, melyek az univerzum közepén helyezkendnek el, megtaláltam a menedékemet, minden veszélytől.

Śrīla Prabhupāda, imádkozom, hogy engedj mindig kapcsolatban maradnom rettenthetetlen lótuszlábaiddal. Ez a világ olyan veszélyes hely, hisz a kétely kobrái és a kísértések naponta ott járkálnak a tudatom peremén. Te könnyedén leigázod őket. Kérlek, légy kegyes hozzám, és védj meg a szívemet folyamatosan rohamozó kígyóktól. A te hősies lótuszlábaidnál veszek menedéket.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/107

106 - Kobrák Śrīla Prabhupāda lakosztályában

Śrīla Prabhupāda Uvāca 106

Kobrák Śrīla Prabhupāda lakosztályában

1974. október

ISKCON Candrodaya Mandir,

Māyāpur, India

Októberben (Kartik), a māyāpuri bhakták Śrīla Prabhupāda társaságának áldásában részesültek. Indiában ez egy különösen kellemes időszak volt. Śrīla Prabhupāda és kísérete a Mandir második emeletén lakott, mely a legtávolabb esett az úttól. Śrīla Prabhupāda lakrésze két szobából állt, kísérete pedig másik két szobában lakott. Az épület mindkét végén volt egy-egy nagy fürdőhelyiség. Mindegyik fürdő négy zuhanyzóból és négy wc-ből állt.

Egyik délután Śrīla Prabhupāda épp darsanat tartott a nappalijában, én pedig - Ő Isteni Kegyelme tusolását követően - a fürdőjét takarítottam. Látogatása ideje alatt az egész fürdőhelyiséget kizárólag Ő Isteni Kegyelme használta.

Amint elsétáltam a wc fülke mellett, egy hatalmas, hat láb hosszú kobra siklott el mellettem sebesen a fülkébe. Riadtan, amennyire csak remegő testem lehetővé tette, rohantam ki a fürdőből. Nem voltam benne teljesen biztos, miféle kígyót láttam. Nem akartam nagy jelenetet csinálni, megzavarva Śrīla Prabhupāda darsanaját. Késlekedésem ellenére, Kṛṣṇa úgy intézte, hogy az első bhakta, akibe botlottam, Bhavananda Mahārāja volt. Zakatolt a szívem.

- Bhavananda, Bhavananda - mondtam. - Egy kígyó van Prabhupāda fürdőjében. Épp a lábaim mellett ment el, nem sokon múlt, hogy elkerült!

Persze a nyugalom megőrzésére irányuló tervem, miszerint nem keltünk zavart, egyértelműen nem vágott egybe Kṛṣṇa elképzeléseivel, Így Ő Bhavananda Mahārājat is bevonta a drámába. Bhavananda hangosan, csapkodó karokkal rontott be Śrīla Prabhupāda nappalijába.

- OOOHHH! Prabhupāda! - kiáltott fel drámaian. - Kígyó van a fürdődben! Segítségre van szükségünk! Hívjuk Rasaparayanat! - Rasaparayana volt a nagy, erős, templomi "ksatriya". - Gyerünk. Hívjuk Rasaparayanat! - kiáltotta Bhavananda, miközben mi kirohantunk Śrīla Prabhupāda lakrészéből.

Igen hatékonyan vetettünk véget Śrīla Prabhupāda nyugodt darsanajának. Śrīla Prabhupāda és tanítványai elhagyták a szobát, és kimentek a verandára. Néhány bhakta a fürdő felé tartott, hogy felkutassák a kígyót, miközben a többiek a verandán maradtak. Śrīla Prabhupādat mindez cseppet sem zavarta meg, s fel-alá sétálva csendesen japázott.

- Biztos a Gaudiya Math-tól hagyta itt valaki - spekulálta Bhavananda. - Máskülönben hogyan juthatna fel egy kígyó a második emeletre?

A többiek egyet értettek, mondván, képtelenség, hogy egy kígyó megjelenjen a felső szinten anélkül, hogy odatennék. Néhányak szerint ez egy kommunista cselszövés volt. Mivel én csak látogató voltam a szent Māyāpur Dhamaban, nem ismerten a helyi politikai helyzetet. Én arra a következtetésre jutottam, hogy a kígyó pusztán csak megjelent Śrīla Prabhupāda fürdőjében.

Rasaparayana, késsel a kezében lopakodott a fürdőben, hogy megtalálja a kígyót.

- Párokban járnak - mondta. - Szóval ha van itt egy, akkor valószínűleg a párja is a közelben van.

Végül meglátta a hatalmas kígyó testének egy darabját kikandikálni az egyik wc fülke csőhálózatából. Jelentette a verandán lévő bhaktáknak a jó hírt. Bhavananda és a többiek izgatottan kántálták: "Öld meg! Öld meg!"

Śrīla Prabhupāda kint maradt, lágyan japázva a láncán. Nem adott semmiféle utasítást eme dilemma közepette. Rasaparayana éles késével kettévágta a kobra testét.

- Folytatjuk a keresést - mondta eltökélten. - Kell hogy legyen egy másik is.

A bhakták kezdtek ráébredni, hogy a kígyók valószínűleg a csőrendszeren át jutottak fel. Végül mégsem kommunista cselszövés volt. Számos aggasztó perc telt el a másik behatoló után kutatva. Rasaparayana végül rálelt a másikra is, a wc-k mögötti csőhálózatban. Amaz, miután észrevette, hogy felfedezték, gyorsan lesiklott a csöveken át, és sosem láttuk többé.

Miután mindenki lehiggadt, visszamentünk Śrīla Prabhupāda nappalijába.

- Időnként a kígyó küldetése, hogy megöljön egy bizonyos embert - mondta. - S addig nem nyugszanak, míg sikerrel nem járnak. Főleg a kígyó élete vége felé, előfordulhat az is, hogy a kígyó szárnyakat növeszt. Van egy konkrét személy, akit meg akar ölni. A kígyó megöli azt a személyt, majd meghal.

Egyik este Śrīla Prabhupāda egy konkrét hangra hívta fel a figyelmet az éjszaka csendjében.

- Halljátok ezt a hangot? - kérdezte. - Ez a kígyómadár. Jellegzetes hangja van.

Minden bhakta teljesen elcsendesedett, remélve, hogy ismét meghallja. Én egy kissé megijedtem, azon tűnődve, vajon én leszek-e a következő.

Aznap este Śrīla Prabhupāda hálószobájában gyengéden masszíroztam a lábait. A szoba sötét és csendes volt.

- És, mit csináljak, ha itt vagyok és jön a kígyó? - kérdezte nevetve.- Csak egy kígyó lett megölve. Lehetséges, hogy a másik jön, és elkap engem ma éjjel.

Élvezettel idézte fel a többiek aggodalmát. Hangjából megértettem, hogy ő egyáltalán nem zavartatta magát a kígyó miatt. Mondandójára buzdításként így szóltam:

- Nem tudom, Śrīla Prabhupāda.

- Nos, mi nem félünk a kígyómarástól - mondta. - Nem aggódunk emiatt. Ha jön, jön. Mi csak énekeljük a Hare Kṛṣṇát.

Befejeztem szeretett lelki tanítómesterem masszírozását. Békésen lefeküdt az ágyra, félelmektől mentes elméjét a Legfelsőbb Úrra rögzítve. Én azonban idegesen mentem vissza a szobámba, azon töprengve, merre lehet a másik kígyó.

Kedves Śrīla Prabhupādam, te vagy az én hősöm. Te az Úr félelem nélküli tiszta bhaktája vagy. Egyszer, egy māyāpuri reggeli sétán, amikor mindenki az atomháborúval kapcsolatos félelmeit és aggodalmait taglalta, te azt mondtad:

- Ha jön a bomba, felnézünk az égre, és azt mondjuk: "Itt jön Kṛṣṇa."

Kérlek, áldj meg olyan rendíthetetlen hittel, hogy ne féljek az anyagi világtól. A Szent Neveket akarom énekelni, miközben a kígyómadár száll el felettem, arra készülődve, hogy kimérje rám végzetes marását.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/106

105 - Prabhupāda örömet szerez a tanítványának; Betegség a szantálfa olaj masszázs után

Śrīla Prabhupāda Uvāca 105

Prabhupāda örömet szerez a tanítványának; Betegség a szantálfa olaj masszázs után

1973. február 19-24

ISKCON Auckland, New Zealand

Siddha Swarupának kezdetektől fogva igen egyedi kapcsolata volt a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetével. Azelőtt, hogy Śrīla Prabhupādaval találkozott volna, "guru" volt, aki aztán meghódolt Ő Isteni Kegyelmének, magával hozva néhányat saját "tanítványai" közül. Sok ISKCON bhakta számára nehézséget okozott elfogadni Siddha Swarupa kivételezett helyzetét. Ennek következtében az ISKCON némely tagja nem igazán jött ki vele, és az érzés kölcsönös volt.

Siddha Swarupa igen sok társulást kapott Śrīla Prabhupādatól, s Ő Isteni Kegyelme bátorította őt, hogy terjessze az Úr Caitanya sankirtana mozgalmát.

- A GBC útmutatásai alapján tevékenykedj - mondta neki Śrīla Prabhupāda. - De ha az nem működik, akkor dolgozz közvetlenül nekem.

Számomra teljesen világos volt, hogy Siddha Swarupa igen nagy szeretetet érzett Śrīla Prabhupāda felé, amit Ő Isteni Kegyelme is viszonzott.

Egy reggel, Aucklandban, Siddha megajándékozta Śrīla Prabhupādat egy nagy, alumínium palacknyi Mysore szantál olajjal, épp azelőtt, hogy elkezdtük volna Śrīla Prabhupāda masszírozását.

- Kérlek, használd ezt a szantál olajat az egész tested masszírozására - mondta Siddha.

- Nem - felelte Śrīla Prabhupāda. - A szantál olaj a fej hűtésére szolgál, csak a mustármag olaj való a test többi részére.

Siddha Swarupa nem értette az ayurvédikus jelentőségét mindannak, amit Śrīla Prabhupāda mondott. Pusztán szeretetből azt akarta, hogy a lehető legjobb olajat használjuk Śrīla Prabhupāda masszírozásához.

- Kérlek, Śrīla Prabhupāda, csak most az egyszer! - kérlelte Siddha kitartóan.

Látván Siddha Swarupa eltökéltségét, azért, hogy örömet okozzon neki, Śrīla Prabhupāda vonakodva bár, de belement a dologba. Aznap én masszíroztam Śrīla Prabhupāda egész testét a szantálfa olajjal, s Siddha boldogan figyelte.

Mint mindig, Śrīla Prabhupāda ezúttal is megfürdött a masszázs után, majd megtisztelte az ebéd prasadamot és lepihent. Pihenője után hívatott engem. A szobájába siettem, és a hódolatomat ajánlottam.

- Nem érzem jól magam - mondta nagyon komolyan. - Szerintem a masszázs miatt lehet. A szantál olaj túlságosan lehűtötte a testemet.

Elöntött a csalódás, amiért nem vigyáztam kellőképpen Gurudevámra. Mindig a mustár olaj természetes melegítő tulajdonságát használtuk Śrīla Prabhupāda aranyló testére. Én értettem az egészségügyi hatását Ő Isteni Kegyelme teste melegen tartásának. Śrīla Prabhupāda általában nem hagyta, hogy az egészségügyi problémák megzavarják az odaadó szolgálatát. Ritkán ment ágyba, amikor nem érezte jól magát - csakis akkor, ha a betegsége hetekig tartott. Sosem vett be aszpirint a fejfájására.

Az egyetlen változás, amit betegségei során Śrīla Prabhupāda napi ütemtervén tapasztaltam, az étkezését érintette. Továbbá, amikor Śrīla Prabhupāda nem érezte magát elég jól a fürdéshez, azt kérte, hogy olaj nélkül masszírozzam őt. Néhány alkalommal, amikor megfázott, kérte, hogy tegyek egy kis kámfort a mustármag olajba, és melegítsem meg az olajat.

- Melegítsd fel olyan forróra az olajat, amennyire csak tudod, úgy, hogy még képes legyél hozzáérni - utasított.

Figyelemre méltó, mennyi nehézséget eltűrt Śrīla Prabhupāda, azért, hogy örömet okozzon a tanítványainak. Tudta, hogy a szantálfa olaj használata bajt okozhat. Mégis, hogy elégedetté tegye a tanítványát, elfogadta. Egyértelmű, hogy Śrīla Prabhupāda mennyi nehézséget vállalt azért, hogy Guru Mahārāját elégedett tegye, ám a tanítványai örömére is hajlandó volt vállalni a problémákat. Arra törekedett, hogy biztasson minket odaadó szolgálatunkban, még akkor is, ha ez számára gondokkal járt.

Śrīla Prabhupāda, imádkozom, hogy egy nap talán megérthessem az utasításaidat, és a te vágyaidnak megfelelően szolgálhassalak, nem pedig saját szeszélyeimnek megfelelően. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért nem sikerült megvédenem téged. Tudtam, hogy nem jó ötlet a szantál olaj használata. El kellett volna magyaráznom Siddha Swarupának. Biztos megértette volna, hisz egyetlen vágya az volt, hogy örömet szerezzen neked.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/105

104 - Visszatérés Prabhupāda szolgálatába az esküvő után

Śrīla Prabhupāda Uvāca 104

Visszatérés Prabhupāda szolgálatába az esküvő után

1974. július 24.

ISKCON New Vrindavan

Január elején a feleségem és én New Dwarakából (Új Dwarakából) a venezuelai Caracasba utaztunk. Számomra csodás élmény volt. A feleségem és én voltunk az egyedüli avatott brahmanák a templomban, s így mi végezhettük a múrti imádat oroszlánrészét. Számos leckét tartottam, melyek általában "Prabhupāda nektár" leckékbe torkolltak. A leckéimet fordítani kellett, mivel spanyolul nem beszéltem, a bhakták többsége pedig nem beszélt angolul. Ám miután már néhány hónapja Caracasban voltunk, lecserélődött a templom vezetés, ezért úgy döntöttem távozom.

Philadelphiába utaztunk, a szülővárosomba, és pár hónapig édesanyám házában laktunk, én pedig pénzt kerestem, hogy visszafizethessem neki a repülőjegyeink árát. Míg ott voltam, Kuladri Dāsa telefonált New Vrindavanból (Új Vrindavanból), és arra kért, utazzam oda a feleségemmel. Végül beleegyeztem, és július elején megérkeztünk New Vrindavanba..

Családosként más volt az élet New Vrindavanban, mint amit korábban, brahmacārīként tapasztaltam. Saját szobám volt, és közel sem volt annyi szolgálatom, mint két évvel korábban. Mégis zúgolódtam a farmos élettel szemben, miután bejártam a világot és annak minden kontinensének templomaiban megtapasztaltam az odaadó szolgálatot.

Szerencsére jó híreket kaptam. Śrīla Prabhupāda július 18-24-ig, Janmāṣṭamī hetére, odalátogatott. Amikor 1973 decemberében felhagytam Śrīla Prabhupāda szolgálatával, Satsvarūpa Mahārāja lett a szolgája. Satsvarūpa Mahārāja személyesen szolgálta Śrīla Prabhupādat, több mint hét hónapon át, egészen addig, míg Ő Isteni Kegyelme 1974. július 15-én el nem hagyta New Dwarakat. Amikor Śrīla Prabhupāda megérkezett New Vrindavanba, Brahmānanda Mahārāja utazott vele titkárként, ám személyes szolgája nem volt. Mohón kaptam a lehetőség után, hogy New Vrindavanban való tartózkodása során főzhessek Śrīla Prabhupādara, és masszírozhassam őt. Életem újra értelmet nyert.

Egy nappal Śrīla Prabhupāda New Vrindavanból való távozása előtt, Brahmānanda Mahārāja megkérdezte, nem szeretnék-e ismét Śrīla Prabhupāda szolgája lenni. A nehézség az volt, hogy Ő Isteni Kegyelme visszatért Indiába. Nehéz döntés volt. Vonzott, hogy Śrīla Prabhupādat szolgálhassam. Ám taszított, hogy hat hónapig Indiában éljek - azon a helyen, ahol folyton betegeskedtem. A másik lehetőségem az volt, hogy feleségem mellett maradjak, aki hat hónapos várandós volt. Ebben az esetben New Vrindavan farmján maradtam volna dolgozni. Tanácstalan voltam, de végül úgy döntöttem, Śrīla Prabhupādaval tartok. Brahmānanda Mahārāja megkérdezte Śrīla Prabhupādat, szeretné-e, hogy ismét a személyes szolgája legyek.

- Igen, az jó lesz - mondta Śrīla Prabhupāda.

Śrīla Prabhupāda sosem kérdezte, mit csináltam az elmúlt hét hónap alatt. Sosem kérdezett a feleségemről. Nem mondta, hogy végre észhez tértem. Nem mondta, hogy hiányoztam, vagy hogy nehéz lett volna nélkülem. Sokat elárult a hallgatása.

Śrīla Prabhupāda lemondottságának dicsőségét mi sem bizonyította jobban, mint mindazon dolgok feltétel nélküli elfogadása, amit Kṛṣṇa adott vagy nem adott számára. Az, hogy Ő Isteni Kegyelmének volt szolgája vagy sem, nem számított. Sosem kért semmit saját maga számára. Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta, hogy egy ragaszkodásokkal teli ember ragaszkodásoktól mentesnek tetteti magát, ám a ragaszkodásoktól mentes személy előzékenyen, szeretettel teli módon viselkedik. Láttam, hogy szemléltette ezt a mindennapi életében Śrīla Prabhupāda. Annak ellenére, hogy ő tökéletesen elkülönült volt, Śrīla Prabhupāda mindnyájunkkal oly nagy szeretettel bánt.

Śrīla Prabhupāda szolgálatát úgy folytattam, mintha sosem hagytam volna abba. A mesterem volt, és mindig is az lesz, én pedig az ő örök szolgája. Ez egy örökké édes kapcsolat. Megértettem, hogy Śrīla Prabhupāda indokolatlan kegyéből engedte meg nekem az odaadó szolgálat végzését. Egyetlen képesítésem az ő szolgálatára irányuló vágyam volt. Imádkozom, hogy úgy folytathassam ezt a szolgálatot, mintha sosem hagytam volna el, még akkor is, ha örökké elesett vagyok.

Śrīla Prabhupāda, te feltétel nélkül adod a szeretetedet. Ezért választott téged az Úr Caitanya a Szent Név terjesztésére, szerte a világon, tekintet nélkül kasztra, hitvallásra, bőrszínre vagy nemre. Te vagy a legliberálisabb avatár.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/104

103 - Párizsi múrti beavatás

Śrīla Prabhupāda Uvāca 103

Párizsi múrti beavatás

1973. augusztus

ISKCON Paris

Amikor Śrīla Prabhupāda először érkezett a párizsi templomba, a bhakták izgatottan várták a verandán, magasan a bejárat felett. Mint a félistenek, úgy szórták a virágesőt Ő Isteni Kegyelmére. Śrīla Prabhupāda gyönyörű mosollyal felelt, viszonozva a tanítványai által tanúsított szeretetet és ragaszkodást.

Śrīla Prabhupāda francia körútjának egyik fénypontja a Radha Kṛṣṇa múrtik beavatása volt. A bhakták nagyon izgatottak voltak amiatt, hogy Śrīla Prabhupāda személyesen felügyelte a fesztivált. Ő Isteni Kegyelme gondosan figyelte szanszkrit editorát, Pradyumna Dāsat, amint előkészítette a tűzáldozatot. Amikor Pradyumna nekilátott, Śrīla Prabhupāda alkalomadtán javaslatokat tett, mondván: "Így csináld, ne úgy."

A bhakták extatikusan figyelték Śrīla Prabhupādat, amint - mint valamiféle transzcendentális karmester - nagy figyelemmel vezényelte le az ünnepség minden aprócska, nüansznyi mozzanatát. Ami Śrīla Prabhupāda részletekre való figyelmét illeti, makulátlan volt. Azt akarta, hogy minden elsőosztályú legyen. Hisz az ő imádott Radhaja és Kṛṣṇaja lett épp beavatva. Túláradó szeretetében Śrīla Prabhupāda úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgokat.

Lemászott a Vyasasanaról és átvette a tűz yajnat. Minden jelenlévő tanítványát elöntötte az öröm, látván lelki tanítómesterüket, amint művész módon készíti elő az arénát eme legkedvezőbb eseményre. Śrīla Prabhupāda felügyeletében minden tökéletes volt. A múrtikat megfürdették a Panchamritaval (öt különböző folyadék), leöblítették meleg vízzel, megszárították, és betekerték friss, új törölközőkbe. Miután mindez megtörtént, Sri Sri Radha Kṛṣṇat bevitték a múrtiszobába, és fényűzően felöltöztették. Ekkor Śrīla Prabhupāda személyesen ajánlotta az első aratit az Uraknak. Különös figyelemmel ajánlott fel minden elemet Sri Sri Radha Kṛṣṇanak, miközben a bhakták boldogan énekelték az Úr Szent Neveit, és extatikusan táncoltak. A bhakták szemei mind Śrīla Prabhupāda méltóságteljes mozdulatain csüggtek, amint extatikusan végezte az aratit. Szemei az istenszeretet írjától csillogtak, s az ajánlás során végig a múrtikra rögzültek.

Három hónappal később, vrndavanai szobájában, Śrīla Prabhupāda kezébe adták a Vissza Istenhez magazin legfrissebb példányát. Śrīla Prabhupāda mindig izgatottan várta, hogy kézhez kapja a Vissza Istenhez legújabb példányait. Lelkesen lapozta végig az új kiadvány minden egyes oldalát, a nemrég, a Paris-yatra során beavatott Radha Kṛṣṇa múrtijait ábrázoló nagy, gyönyörű, színes képekre fókuszálva. Koncentrációja megakadt, amint szeretető pillantással meredt egy bizonyos fotóra. Ez a bizonyos fotó azt a különleges pillanatot örökítette meg, amikor Ő Isteni Kegyelme az aratit végezte. Karja méltóságteljesen felemelve, s épp camara (yak farok) legyezőt ajánl az Uraknak. Śrīla Prabhupāda meditatívan merengve nézte a képet, mintha a pillanat egy töredékére maga is belelépne. A következő percben aztán már visszatért közénk, és csillogó szemmel, széles mosollyal, ártatlanul tárta fel: "Nézzétek csak! Kṛṣṇa engem néz, én pedig Kṛṣṇát!"

Śrīla Prabhupāda, nekem még csak elképzelésem sincs arról, milyen lehet, a Legfelsőbb Úrra nézni, miközben Ő viszonozza ezt a tekintetet. Ám én magam is szerencsés voltam, hogy magaménak tudhatom a te kegyes pillantásodat eme méltatlan lélekre. Imádkozom, hogy újra láthassalak azáltal, hogy sosem vesztem szem elől az utasításaidat. Ily módon, kegyed által, talán lehetőséget kapok arra, hogy követhessem a lábnyomaidat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/103

102 - Los Angelesi Konyha, Házasság és Prabhupada kegye

Śrīla Prabhupāda Uvāca 102

Los Angelesi Konyha, Házasság és Prabhupada kegye

1973. január

ISKCON Los Angeles

Ezen látogatás előtt 16 hónappal, Śrīla Prabhupāda figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol a New Dwarakai (Új Dwarakai) konyhától. Ekkor szavai még túlontúl patetikusnak tűntek... Nanda Kumar - házassága révén, valamint azáltal, hogy otthagyta Śrīla Prabhupāda személyes szolgálatát - illusztrálta, mi történhet, ha a konyhában végzett szolgálat során női bhaktákkal társul az ember. Sajnálatos módon én mégsem tanultam a példájából, így ez alkalommal rajtam volt a sor, hogy magukkal ragadjanak az effajta vágyak.

1972 szeptemberében Śrīla Prabhupāda arra utasított, hogy ételét a szolgai lakrészben készítsem el, s maradjak távol a templom konyhájától. Az illúziótól hajtva azonban fokozatosan egyre gondatlanabb voltam eme utasítást illetően. A történelem pedig megismételte önmagát, amikor azon kaptam magam, hogy ott állok Śrīla Prabhupāda előtt, kérve, hogy New Dwarakaban maradhassak, s megházasodhassak. Idősebb istentestvéreim próbáltak győzködni, hogy maradjak Śrīla Prabhupāda mellett, engem azonban nem lehetett meggyőzni. Arra is buzdítottak, hogy valaki mással házasodjam össze, de az elmém egy bizonyos lányra rögzült. Nagyon eltökélt voltam.

És épp oly könnyedén, ahogyan Śrīla Prabhupāda személyes szolgája lettem, ugyanolyan gyorsan veszítettem el a legbecsesebb kincsemet, kontrollálatlan érzékeim miatt. Néhány nap leforgása alatt otthagytam Guru Mahārājam személyes szolgálatát. Śrīla Prabhupāda tökéletesen ismert engem. Nem is próbált megállítani, hogy maradjak vele, vagy hogy ne házasodjam.

Pár nap múltán örökké kegyes lelki tanítómesterem magához hívatott. Bűntudattal telve vánszorogtam Ő Isteni Kegyelme lakosztálya felé. Érzékeim folyamatosan zakatoltak. Intelligensebb részem felismerte, hogy a személyes érzékkielégítést lelki tanítómesterem bensőséges szolgálata elé helyeztem, ám kéjes részem reménytelenül féktelen volt. Ez a zűrzavar őrölt belülről. Amikor Śrīla Prabhupāda lótuszlábaihoz értem, esetlenül a hódolatomat ajánlottam. Kedvesen megkímélt a szégyentől.

- Hozd ide a fehér táskát - utasított.

Ez a fehér táska körülutazta a világot Śrīla Prabhupādaval. Minden fontos papírt, banki könyvet és egyebet ebben tartott. Bementem a hálószobájába, kinyitottam a fém elmiráját és kivettem a táskát.

Amikor visszatértem a nappaliba, a fehér táskát az asztalára helyeztem és leültem elé. Zavart voltam és nem találtam a helyem, hisz már napok óta nem jártam a lakrészében. Úgy éreztem magam, mint valami betolakodó, aki nem tartozik erre a szent helyre, a lelkiség eme belső szentélyébe. Fogalmam sem volt, mi történik most. Tudtam, nagyon nagy hibát követek el azzal, hogy elhagyom őt, mégsem tudtam magamnak megálljt parancsolni.

Śrīla Prabhupāda kinyitotta a táskát, majd két gyűrűt vett elő belőle, és nekem adta őket.

- Ez itt a tiéd és a feleségedé - mondta.

Ha azt mondanám, hogy mindez sokként hatott rám, azzal jócskán alulbecsülném a dolgokat. Teljesen elesettnek éreztem magam, amiatt, hogy elhagyom lelki tanítómesteremet, csak hogy kielégítsem a vágyaimat, ő pedig ajándékot ad nekem, kifejezve háláját a szolgálataimért. S ez nem volt szokatlan az én szeretett Gurudevámtól. Ő így intézte a dolgait. Elfogadtam az ajándékot, mivel régen megtanultam, hogy ha Śrīla Prabhupāda adni szeretne valamit, ajánlatos elfogadni a kegyét.

Pár nappal később ismét hívatott. Bementem a szobájába és a hódolatomat ajánlottam.

- Kīrtanānanda Mahārāja azt akarja, hogy menj vissza New Vrindavanba (Új Vrindavanba) a feleségeddel - mondta mosolyogva.

- Citsukananda prabhu kérte, hogy menjek a Caracasi templomba, segíteni a múrti imádatban - feleltem.

- Kīrtanānanda már nagyon várja a visszatértedet New Vrindavanba - folytatta.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nem igazán szeretnék oda visszamenni.

Mosolyogva bólintott, megértve eltökéltségemet. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát.

1974. január 7-én levelet küldött Kīrtanānanda Mahārāja számára, melyben többet közt ezt írta:

"Śrutakīrtit illetően, javasoltam neki, hogy menjen New Vrindavanba, de azt mondta, nem szereti a farmos munkát, ezért inkább Caracasba menne és múrti imádatot végezne a templomban. Tehát már megkérdeztem egyszer, de majd ismét elmondom neki, mennyire szükséged van rá New Vrindavanban, s hogy ott kéne a te irányításod alatt szépen dolgoznia a tehenek körül."

Śrīla Prabhupāda nem kérdezett meg többször. Tudta, milyen makacs vagyok, és nem adott lehetőséget, hogy ismét sértést kövessek el a lótuszlába ellen. Nem voltak hosszú leckéztetések. Sosem próbált semmiféleképp manipulálni. Sosem keltett bennem bűntudatot. Együttérzést és megbecsülést tanúsított irányomban a szolgálatért, amit végeztem neki. Śrīla Prabhupāda bámulatos kegye sosem volt imitált.

Śrīla Prabhupāda, ha a tisztaságunk szintjét azáltal mérhetjük le, hogy hogyan vagyunk képesek elfogadni a történteket Kṛṣṇa kegyeként, az bizonyítja, hogy te vagy az Úr legtisztább bhaktája. Kegyesen és kedvesen fogadtad a kellemetlenséget, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg, amiért elhagytalak. Köszönöm, hogy te sosem hagysz el engem, és hogy megengeded, hogy visszatérhessek a te édes, örökké kegyes lótuszlábaidhoz.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/102

101 - Prabhupāda látogatása egy lehetséges New Yorki templomban

Śrīla Prabhupāda Uvāca 101

Prabhupāda látogatása egy lehetséges New Yorki templomban

1973. április

ISKCON Brooklyn, New York

Ekkoriban Bali Mardan beszélni kezdett egy új templomépület vásárlásáról New York Cityben, így meghívta Śrīla Prabhupādat, hogy megnézze a lehetséges helyet. Ragyogón sütött a nap, amint Bali Mardan, Kirtiraja és én Śrīla Prabhupāda nyomában beszálltunk a kis Toyotába. Bali Mardan vezetett már egy ideje, amikor végre megállt az utcán, egy nagy, gyönyörű szép katedrálissal szemben.

- Ez a lehetséges templom, amiről beszéltem neked, Śrīla Prabhupāda - mondta Bali Mardan. - Nem mehetünk be, mivel nem lenne előnyös, ha tudnák, hogy Hare Kṛṣṇasok vagyunk. Innen meg tudjuk nézni.

Mindannyian kiszálltunk a kocsiból és a hatalmas katedrálist néztük az utca túloldalán. Az alakja impozáns és gyönyörű volt. Szerencsére a templom bejárati kapuja épp nyitva volt, és beláthattunk. Śrīla Prabhupādat - úgy tűnt - lenyűgözte az épület. Láthatta a benti hatalmas márványoszlopokat is.

- Ebből nagyon szép ISKCON központ lesz - mondta. - Gyönyörű.

Amint ott álltunk a járdán, Śrīla Prabhupāda megfordult, és meglátott egy kis olasz élelmiszer boltot.

- Mit gondolsz, van 7-Upjuk? - kérdezte Kirtirajat.

- Nos, utánanézhetek, Śrīla Prabhupāda - felelte Kirtiraja meglepett arccal. - Szeretnél egyet?

- Igen, kérek egy 7-Upot - mondta Śrīla Prabhupāda.

Kirtiraja bement az üzletbe és gyorsan egy doboz 7-Uppal tért vissza. Śrīla Prabhupāda királyian állt ott, kezében a botjával, nyaka körül a japa zsákjával. Különösképpen transzcendentális látványt nyújtott..

Kirtiraja kinyitotta az üdítőt, és Śrīla Prabhupāda a jobb kezébe fogta. Botja a bal kezében, szilárdan támaszkodva a beton járdán. A dobozt lótusz szájához emelte, és belekortyolt a 7-Upba. Teljes extázisban voltam, látván a "7-Up saga" következő fejezetét. Nem tudtuk visszafojtani örömteli mosolyunkat, látván Guru Mahārājunk arisztokratikus egyszerűségét, amint kiitta az üveg felét.

- Rendben. Most már mehetünk - mondta.

Miután mindnyájan beszálltunk a kocsiba, Śrīla Prabhupāda Bali Mardan kezébe adta a dobozt, és azt mondta: "Ennyi elég volt. Ihattok ti is."

Mi hárman, üdvözült boldogsággal adtuk körbe a mahā-maradékot, míg ki nem ürült az üdítős doboz. A visszaút a templomba könnyed és gondtalan volt.

Próbáltam nem terjeszteni a híreket, gondolván, hogy az netán 7-Up őrületet kelthet. Egy héttel később azonban, amikor megérkeztünk Los Angelesbe, nyilvánvalóvá vált, hogy a hírek már elérték a New Dwarakai (Új Dwarakai) közösséget. Karāndhara tájékoztatta Śrīla Prabhupādat arról is, hogy a 7-Up segít enyhíteni a gyomor-bélrendszeri emésztési panaszokat. Śrīla Prabhupāda alkalomadtán megivott egy kis üveggel, hogy enyhítse a gyomorbántalmait.

- Nem jó ez így - mondta egy nap. - Nem kéne ennyi 7-Upot innunk. Én az emésztésemre iszom. Máskülönben azonban nem szükséges 7-Upot inni.

Amikor visszatértünk Indiába, sok bhakta mohón itta az üdítőket, hisz hallották, hogy Śrīla Prabhupāda jóváhagyta ezeket az italokat. Egy nap, amikor Śrīla Prabhupāda kilépett a juhui lakásából, észrevette, hogy a lépcsőn 7-Up és Limca palackok sorakoznak. Helytelenítve a juta (szennyezett) szemétdombot, kijelentette:

- Mi ez? - mondta, kifogásolva a juta (szennyezett) szemétkupacot. - Ezt nem szabadna így csinálni! Ez nem jó! Ezt nem szabad!

Aztán továbbsétált a templom felé, és több szót nem ejtett róla.

Śrīla Prabhupāda, sosem láttam, hogy bármit is a saját érzékkielégítésed érdekében tettél volna. Úgy vélem, csakis azért mutattad be ezeket az egyedi kedvteléseidet, hogy tovább növeljed tanítványaid szeretetét, akik kellőképp szerencsések voltak ahhoz, hogy veled lehettek. Te tökéletesen lemondott voltál, és teljes mértékben elégedetté tett a Legfelsőbb Úr szolgálata. A kép, amint ott állsz a járdán, örökre a szívembe vésődött. Köszönöm, hogy tanítottál minket, hogyan használjunk mindent Kṛṣṇa szolgálatában.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/101

100 - 7-Up és személyes találkozó a templom prezidenttel

Śrīla Prabhupāda Uvāca 100

7-Up és személyes találkozó a templom prezidenttel

1973. április 5. Pan American repülőút

Londonból New Yorkba

Mivel Śrīla Prabhupāda transzcendentális volt, és teljességgel saját belátása szerint cselekedett, a vele való repülőutak mindig izgalmas kalandok voltak. Sosem tudtam, mire számítsak. Ez alkalommal sem történt másként.

Śrīla Prabhupāda az ablak melletti ülésen ült, a repülőgép hátsó felén. Syamasundar és én ültünk mellette. Ahogy a kontinensek közti járatoknál szokás, a légi utaskísérők most is rendszeresen italokat szolgáltak fel az utasoknak, hogy elkerüljék a levegő keringetése miatti kiszáradást. Egy légi utaskísérő sétált a folyosón egy tálcányi tiszta, műanyag pohárba töltött itallal, melyeket az utasoknak kínált.

- Mi az? - kérdezte Śrīla Prabhupāda, miközben a hölgy az ülésünk felé tartott.

- Ó, az 7-Up, Śrīla Prabhupāda - feleltem. - Kérsz te is?

- Igen, szeretném kipróbálni - mondta.

Nyomban kértem 3 pohárral, mindnyájunknak. Syamasundara és én megvártuk, amíg Śrīla Prabhupāda megissza az első kortyot. Biztosak akartunk lenni benne, hogy a 7-Up prasadam. Gondosan figyeltük, amint lótusz-szerű ajkához emeli a poharat. Ivott egy kicsit, majd letette az asztalra a poharat.

- Ah! Ez nagyon üdítő volt! - mondta.

Perceken belül megittuk az italainkat.

Az az út alatt, 3-4 alkalommal is ittunk 7-Upot. Minden alkalommal, amikor Śrīla Prabhupāda megivott egyet, azt mondta: "Ah, nagyon üdítő. Nagyon jó."

Egy alkalommal az utaskísérő a jéggel megtöltött poharak mellé a dobozt is letette az asztalra. Śrīla Prabhupāda felvette, kérdezve:

- Mik az összetevők? - majd felolvasta. - Víz, cukor, citromsav, természetes citrom-lime olaj... Ó! Ez mind rendben van. Nagyon jó. Mind természetes összetevő.

Śrīla Prabhupāda bámulatos volt. Akár az üdítő reklámját is elkészíthették volna vele. Nagyon lelkesítette ez a felfedezés. Izgatottan figyeltem, amint minden pillanatot kiélvez.

Miután megérkeztünk a templomba, az egyik bhakta megkérdezte, van-e bármire szüksége Śrīla Prabhupādanak. Semmi nem jutott az eszembe. Ez volt velem a gond. Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta: "Śrutakīrtinek nincs semmi fantáziája." És igaza volt. Fogalmam sem volt, mit hozhatna a bhakta szeretett lelki tanítómesteremnek. Ám a bhakta igen eltökélt volt, hogy valamit akar ajánlani neki.

- Hát, szereti a 7-Upot - mondtam végül. - Azt hozhatnál neki.

Meggyőztem, hogy jó ötlet. A bhakta még aznap hozott egy rekesz 7-Upot, én pedig eltettem Śrīla Prabhupāda konyhájába.

Be kell vallanom, az első pár nap során hezitáltam, és nem ajánlottam fel Śrīla Prabhupādanak a 7-Upot. Én magam kezdtem el meginni, mert féltem neki felajánlani. Képtelen voltam megtalálni a megfelelő alkalmat, mert, amint azt Śrīla Prabhupāda is mondta, nem volt képzelőerőm. Végül azonban elérkezett a pillanat.

Egyik este egy vidéki templom prezident érkezett Śrīla Prabhupādahoz. Míg Ő Isteni Kegyelme a nappalijában beszélt ezen tanítványával, Śrīla Prabhupāda csengetett. Siettem a nappalija felé, amikor ez a bhakta megállított.

- Śrīla Prabhupāda vizet kér - mondta.

- OK - feleltem, ám tovább sétáltam Guru Mahārāja szobája felé.

- Śrīla Prabhupāda vizet akar! - ismételte hangosan a zavart templom prezident. Bosszúsan feleltem, próbálva megőrizni a lélekjelenlétemet:

- Kérlek, várj egy kicsit! Valamit meg akarok kérdezni Ő Isteni Kegyelmétől.

A tanítvány szemlátomást szeretett volna privát beszélgetést folytatni Śrīla Prabhupādaval, melyet én megzavartam. Érzékenység és képzelőerő híján én nem fogtam fel azonnal, mit szeretne, így aztán bementem Śrīla Prabhupāda nappalijába és a hódolatomat ajánlottam.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Szeretnél egy kis 7-Upot?

- Ó, igen! - felelte mosolyogva. - Hozzál nekem 7-Upot.

Visszafutottam a konyhába, s egy ezüst kancsót megtöltöttem 7-Uppal és jéggel. Visszasiettem a nappalijába, s a 7-Upot elé tettem az asztalra, majd a hódolatomat ajánlottam. Śrīla Prabhupāda az asanaján ült, és az italt kortyolgatta.

- Ez nagyon üdítő - mondta.

Felkelt az asanajárol, és körbesétált a szobában, élvezve a 7-Upot. Én a szobában maradtam, boldogan figyelve lelki tanítómesteremet, amint élvezi a hűs italt. Istentestvéremet megdöbbentette az egész jelenet, s izgatottan várta, hogy elhagyjam a szobát. Miután Śrīla Prabhupāda befejezte a 7-Upot, fogtam az üres poharat, a hódolatomat ajánlottam, és boldogan távoztam a szobából. Úgy éreztem, ezzel az egyszerű tettel sikerült örömet okoznom Guru Mahārājaomnak, bár közben akaratlanul felbosszantottam istentestvéremet.

Śrīla Prabhupāda, indokolatlan kegyed örök áldás számomra. Köszönöm a lehetőséget, hogy megtapasztalhattam játékos kedvteléseidet. Bensőséges líládat figyelve egy aprócska betekintést kaphattam a Legfelsőbb Úrral való társulásodba. Szeretetreméltó gyermeki természeted éles kontrasztban állt oroszlánhoz hasonlatos acarya jellemeddel. Azért, hogy előremozdítsd az Úr Caitanya mozgalmát, erővel megtetted, amire szükség volt. Az Úr tiszta bhaktájaként nem ragaszkodtál ahhoz a hírnévhez, rajongáshoz, mely folyamatosan körülvett. Épp ez tett méltóvá arra.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/100