2016. május 6., péntek

002 - Előszó

Előszó

1965-ben egy öregember Indiából az Egyesült államokba jött, hogy beteljesítse lelki tanítómesterének tett ígéretét, a Krisna-tudat prédikálását a nyugati világban. Szinte hihetetlen, de pusztán néhány rövid év leforgása alatt ő és követői egy világméretű vallásos mozgalmat alapítottak, közel 5000 avatott tanítvánnyal és több tízezer követővel és támogatóval. Mindezeken túl sokmillió könyv és egyéb spirituális irodalom lett kiosztva a Föld minden sarkában. A sikerrel azonban viták is jártak, mivel egy jólszervezett szektaellenes mozgalom a Hare Krisna befolyásának korlátozását tűzte ki célul. Az agymosás vádja ürüggyel szolgált a média és az átlagemberek számára, hogy gátat szabjanak az olyan "fenyegető szekták" növekedésének, mint a Hare Krisna. Így, különösebb megfontolások nélkül elfogadva az "elmekontrollról" szóló hamis vádakat, sokan sosem értették meg az olyan vallási csoportok szociális és kultúrális jelentőségét, mint például a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Szervezete (ISKCON), ismertebb nevén a Hare Krisna. Mindezeken túl a legtöbb ember nem értette meg az ISKCON vonzerejét, lelki tradíciójának gazdagságát és hitelességét, az "egyszerű élet, magasszintű gondolkodás" életmódját, és ami talán a legfontosabb, alapítójának, A.C. Bhaktivedanta Swami Sríla Prabhupadanak karizmáját és lelki potenciáját sem.

Immár majdnem tizenöt év telt el Sríla Prabhupada 1977 novemberi eltávozása óta. Annak ellenére, hogy oly sok minden történt ezidő alatt Prabhupada tanítványaival és mozgalmával, emléke, és általa nyújtott inspiráció örökké fennmarad. Legtöbben természetesen nyomban arra az örökségre gondolnak, melyet Prabhupada fordításai és a védikus irodalomhoz fűzött magyarázatai jelentenek, vagy a bhakta közösségekre, melyek jelen vannak szerte a világban. Ám van örökségének egy másik része is, mely az egyénekben él, és tanítványai közös emlékeiben. Hari-sauri Transzcendentális naplójának eme első kötetében az olvasó megértheti azt az embert, aki világszerte oly sok ember szívét és elméjét érintette meg.

Egyesek talán a jószerencsére fogják mindezt, mások Krisna elrendezésére, de akárhogy is, Hari-sauri abban az irigylésre méltó helyzetben volt, hogy Prabhupada személyes szolgálatát végezhette több, mint tizenhat hónapon át, 1975 novemberétől egészen 1977 márciusáig. Hari-sauri naplója által személyes, részletes megértést kaphatunk Prabhupadaról, mint emberről, s mint lelki vezetőről egyaránt. Hari-sauri ablakot nyit számunkra Prabhupada tetteire, gondolataira és aggodalmaira. Ebben a kötetben 1975 novemberétől 1976 áprilisáig együtt járhatjuk Indiát Prabhupaddal, s végül a vele való személyes kapcsolat érzésével csukhatjuk be a könyvet, nagyrabecsülve a Krisna és oly sok tanítványa iránti szeretetét. Tanúi lehetünk Prabhupada bánatának, látva fiatal tanítványai számos személyes és lelki jellegű problémáját; véget nem érő örömének és boldogságának, amit az 1975-ös és 1976-os robbanásszerű könyvosztási sikerek okoztak; és megérthetjük tévelygő tanítványai - beleértve a szerzőt is - szidásainak okát.

Mindezeken túl még többet tudhatunk meg erről a figyelemre méltó emberről és arról az adottságáról, ahogy képes volt inspirálni követőit. Csatlakozhatunk Prabhupadahoz és tanítványaihoz a reggeli sétákon. Ezen alkalmak során bepillantást nyerhetünk Prabhupada intellektuális és spirituális oldalába. Tanítványaival vitázik, gyakran párbajra kelve az evolúcióelmélet és azok a "gazember tudósok" logikájával és elméleteivel. Láthatjuk Prabhupada viták terén való jártasságát, valamint Krisna eme szolgálata terén tanúsított - az ellenállás mértékétől független - elkötelezettségét. Az is nyilvánvaló, hogy az efféle, tanítványaival történő viták, segítettek nekik, hogy fejlesszék önnön filozófiai megértésüket és prédikáló képességeiket.

Nem lehet túlbecsülni ennek, és az ezt követő köteteknek az értékét. Prabhupada tanítványai számára az itt fellelhető értékek a szikra, mely fényt derít ama vég nélküli történetekre és érzésekre, melyek tovább mélyítik kapcsolatukat lelki tanítómesterükkel. Azon bhakták számára pedig, akiknek nem volt személyes kapcsolatuk, társulásuk Sríla Prabhupadaval, ez a könyv különösképpen fontos célt szolgál: alapját képezi Prabhupada egy sokkal bensőségesebb módon való megismerésének. Lehetővé teszi az új és leendő tanítványok számára, hogy kapcsolódjanak Prabhupada, valamint Caitanya Mahaprabhu missziójának tisztaságához és inspirációjához. Azáltal, hogy láthatjuk Prabhupada példáját a guruja iránti teljes meghódolásról, azt is megtanulhatjuk, hogyan kell megközelíteni és szolgálni egy lelki tanítómestert. Egy átlagos olvasó számára - akinek nincs közvetlen kapcsolata Prabhupada mozgalmával - szintén inspiráció forrása lehet ez a könyv. Csak csoda lehet az, hogy egyetlen ember szerte az egész világon oly sok mindenkit tud arra buzdítani, hogy Isten-tudatosak legyenek. Itt megtudhatjuk, mindez hogyan és miért történt.

Valláskutatók és diákjaik számára az itt bemutatott anyag meglehetősen fontos történelmi feljegyzést jelent. Bárki, aki kifejezetten Prabhupada mozgalmát akarja megérteni, vagy akár általában véve a vallásos mozgalmak fejlesztését végző karizmatikus vezetés központi jellegét, az át fogja tanulmányozni ezt a könyvet. A napló formátum, mint a Prabhupada életének rögzítésére és bemutatására használt eszköz, segít abban, hogy a bemutatott anyag részletgazdag és pontos tükre legyen a lezajlott eseményeknek. Hari-sauri ahelyett, hogy részrehajló vagy eméleti érdekeket szolgáló történeti rekonstrukciókban merülne el, tiszta és lényegretörő módon mutatja be az olvasó számára az eseményeket. Mint ilyen, nagy érdeklődésre tarthat számot a vallástörténészek, és -szociológusok számára is, akik Prabhupada és a szélesebb értelemben vett Hare Krisna mozgalom szociális és kulturális jelentőségének megértését tűzték ki célul.

1976-ban abban a szerencsében volt részem, hogy utolsó ottani tartózkodása során találkozhattam Sríla Prabhupaddal az ISKCON Los Angelesi közösségében. Akkoriban kezdtem kutatásomat, és csupán halvány fogalmam volt Prabhupada emberként és lelki vezetőként való jelentőségéről. Az évek során mind nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy Prabhupada volt, és még most is ő a Hare Krisna mozgalom élete. Bár fizikailag már nincs jelen, példája és tanításai továbbra is inspirálják azokat, akiket megérintette ő és a mozgalma. Hare Krisna.

Professor E. Burke Rochford, Jr.
Middlebury College, Vermont.
A Hare Krisna Amerikában szerzője (Rutgers University Press)

2016. május 5., csütörtök

001 - Bemutatkozás

Bemutatkozás

Egy 16 hónapos időszakon át, 1975 késő novemberétől 1977 márciusának végéig abban a nagy szerencsében volt részem, hogy személyes szolgájaként együtt utazhattam Ő Isteni Kegyelmével, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadaval.

Bár szolgálatom kezdetben 2-3 naposnak indult, az Úr Krsna kegyéből azonnal felismertem eme kivételes lehetőséget, miszerint személyesen társulhatok Sríla Prabhupadaval. Így, már az első este szereztem egy üres jegyzetfüzetet, melyben naplót vezettem tapasztalataimról. Úgy gondoltam, 10-12 év múlva visszaolvasva eme jegyzeteket, ismét kiélvezhetem azt a röpke időt, melyet a társaságában tölthettem. Amikor valamelyest szilárdabbá vált kíséretében elfoglalt helyzetem, napi szinten folytattam naplóm frissítését.

Emellett nagyon is tisztában voltam azzal, hogy Prabhupada szavai - különös tekintettel a reggeli sétákra és a látogatóival való beszélgetésekre - kazettára lettek rögzítve. Ezekre egy másikfajta naplóként tekintettem.

Ez a könyv tehát egyfajta kiterjesztett formája személyes írott naplómnak, egyéb töredékeknek, valamint az elektronikusan rögzített anyagnak. Ehhez lettek továbbá hozzáfűzve Ő Isteni Kegyelme levelezésének egyes részei.

Ez csupán csekély törekvés, felhívni a világ figyelmét Sríla Prabhupada nagyságára - mind személyére, mind pedig az üzenetére. Megkíséreltem pontos és részletes történelmi beszámolót nyújtani Sríla Prabhupada tevékenységeiről és kedvteléseiről - Sríla Prabhupadaról, úgy, ahogy van - velünk töltött idejének kései időszakából. Így ez tehát afféle részleges életrajz lett.

Eme visszaemlékezésre nem az egykori szolga személyes emlékeiként kell tekinteni, bár természetesen kifejeztem néhány érzésemet, melyeket akkortájt tapasztaltam. Továbbá nem is visszatekintő elemzésről van szó. Ez egyszerű, tényszerű leírása időknek, helyeknek és eseményeknek, melyeket én, az ő személyes szolgájaként egyedülálló helyzetből figyelhettem meg.

Ezen anyag bemutatásával két célom is van. Egyrészt, dicsőíteni szeretném Sríla Prabhupadat, azon csekély és alázatos módon, amelyre képes vagyok. Ilyen ragyogó személyiség ritkán látható az emberi élet színpadán, és arra jutottam, hogy mielőtt a múló idő elrabolná tiszta emlékeinket és az ő tiszta, transzcendentális természetének megbecsülését, olyan széles körben kell elérhetővé tenni ezt az anyagot, ahogyan csak lehet. Másodsorban pedig szerettem volna az Úr Krsna bhaktáinak megadni a lehetőséget, hogy ugyanazon a bensőséges, napi szinten társulhassanak Sríla Prabhupadaval, ahogy én tehettem. Minden szentírás nyomatékosan kijelenti a szent személyekkel való társulás felmérhetetlen előnyeit, mégis, ez a lehetőség rendszerint csupán néhány személy számára elérhető. Ugyanakkor a nyomtatott szavak útján határok nélkül kiterjeszthető.

Készen állok beismerni eme bemutató készítésével kapcsolatos korlátaimat. Sem író, sem bhakta nem vagyok. Az egyetlen képesítés, melyet magaménak tudhatok, hogy elmondhatom: ott voltam. Valamiféleképp Krsna megadta az események rögzítéséhez szükséges lélekjelenlétet, így azzal a csekély alázattal, mellyel rendelkezem, most bemutathatom ezt az anyagot Sríla Prabhupada minden bhaktája, Ő Isteni Kegyelme jövőbeli követői, a tudósok, valamint az emberiség örömére és okulására.

A Bhaktivedanta Archívum folyamatosan azon dolgozik, hogy Prabhupada beszélgetései, levelezései és leckéi teljes mértékben elérhetők legyenek mind kazetta, mind pedig könyv formájában. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben mi szükség ezen források kivonatainak itteni szerepeltetésére. A válasz egyszerű: eme oldalakon az olvasó megtalálja az azt övező eseményeket, így Sríla prabhupada szavai friss és még mélyebb jelentőséggel bírnak.

Megkérdőjelezhető továbbá azon nevek és esetek szerepeltetése, melyek kevésbé hízelgőek az érintett személyekre. Ez meg kell indokolnom. Természetesen nem az a szándokom, hogy bárkit is kínosan tüntessek fel. Csakhogy a dolgok megtörténtek, melyek, az odaadó szolgálatban való éretlenségünk vagy megértésünk hiánya miatt olyan problémákat okoztak, melyeket csakis Ő Isteni Kegyelme tudott orvosolni. Nagy hasznot hajthatunk abból, ha megértjük, hogyan birkózott meg Sríla Prabhupada a nehéz helyzetekkel, hogyan javította a problémákat, és hogyan rendezte a lelki gyermekei közt fennálló vitákat. Számunkra mindez a lelki életben való felnövés folyamatának a része volt, és amilyen mértékben fogadtuk el Sríla Prabhupada tanácsait, olykor szidását, olyan mértékben, vagy még annál is nagyobb mértékben profitáltunk a Krsna-tudatunkban.

Hasonló szellemben is felfoghatjuk ezeket az eseteket, mint ahogy Sríla Prabhupada maga tette; senkit nem bélyegzett meg esetenként negatív viselkedése miatt. Sokkal inkább azon munkálkodott, hogy mind a helyzeten, mind pedig az érintett személyen javítson, mindenki javára. Javító és támogató volt minden helyzetben, és ezeket az eseteket ebből a szemszögből kell megfigyelni.

Imádkozom Sríla Prabhupada minden bhaktájának és követőjének áldásaiért, és remélem, alázatos próbálkozásom képes lesz növelni Ő Isteni Kegyelme személyének és tanításainak megértését és megbecsülését.

Mint azt Sríla Prabhupada maga is megjegyezte, amikor 1977 januárjában egy éjszakai vonaton utaztunk Allahabadból Kalkuttába: "A történelem feljegyzi majd ezt az időszakot, hogy hogyan változtatta meg a világot a Krsna-tudat." Hatalmas örökséget hagyott a világra, és ez csupán egy parányi próbálkozás arra, hogy erre rávilágítsunk.

S ismét hivatkozva azon könyvekre, melyeket maga írt, Sríla Prabhupada azt mondta, hogy annak, aki elolvas "egy verset, egy sort, egy szót", az élete megváltozik.

Biztos vagyok benne, hogy ugyanez lesz a hatása azon könyveknek is, melyek róla szólnak. És ez a célja Sríla Prabhupada megjelenésének: ostoba, anyagi életünket átformálni a lelki megvilágosodás és végtelen boldogság transzcendentális birodalmává, ahol minden nehézség és következetlenség automatikusan feloldódik az Úr Krsnával, minden ok okával, és minden létezés középpontjával való közös kapcsolatunk fényében.

Hari-sauri dasa
Befejezve Srí Gaura Purnima Szent Napjára
1992. március 18.
Vrndavana, India