Sríla Prabhupada Uvaca 54
Prabhupada figyeli, ahogy eszünk
1973 nyara
ISKCON Bhaktivedanta Manor, Anglia
Ahogy szerte a világban látogattuk az indiaiakat, az indiai kultúra igen szembeötlő volt. Míg utaztunk, Sríla Prabhupadát és tanítványait gyakran hívták meg a házukba lakomára a támogatók. A tanítványok mindig lelkesek voltak az effajta összejöveteleken való részvételre, hiszen egyszerre kapták meg Sríla Prabhupada társaságát és a fényűző prasadamot. Nem emlékszem, hogy Sríla Prabhupada valaha visszautasított volna ilyen meghívást. Időnként rövid leckét is tartott a prasadam felszolgálása előtt. Az egyik ilyen összejövetel akkor történt, amikor Sríla Prabhupada a Manorban tartózkodott. Néhány tucat bhakta elment egy indiai úr házába. A prasadam igen fényűző volt.
Sríla Prabhupada többféle leírást is adott a prasadammal kapcsolatban.
- A bhaktáknak pazar lakomát kell készíteni - mondta. - Egyszerűt, de fényűzőt. A fényűző azt jelenti, hogy igen ízletes. Ha a prasadam ízletes, akkor még jóllakottan is képes vagy enni, de ha nem ízlik, az még az étvágyadat is elveszi. A bhakták számára készített prasadam jó kell legyen, mert akkor minden más is rendben lesz. A fenséges prasadam ghít és cukrot jelent.
A lakoma során halavát, édesrizst és purit is szolgáltak fel számos egyéb preparációval együtt. Figyeltem Sríla Prabhupadát, ahogy evett. Ez mindig különleges volt, hiszen általában egyedül evett a szobájában. Nem tudok igazságot tenni azzal, hogy megpróbálom leírni, milyen mennyei módon mozgatta az ujjait, a kezét és a száját, ahogy a prasadamot elfogyasztotta, de még én is képes voltam meglátni, hogy ő valóban megtisztelte a Krsna prasadamot. Mi mindannyian inkább csak a saját megelégedésünkre ettünk.
Amikor visszatértünk a Manorba, Sríla Prabhupada csengetett. Besiettem a szobájába és a hódolatomat ajánlottam.
- Nos, mindenkinek ízlett a prasadam? - kérdezte mosolyogva. - Mindenki élvezte a lakomát?
- Hát, Sríla Prabhupada, az igazat megvallva néhány bhakta nem érzi jól magát - mondtam. - Azt mondják, mindent olajban sütöttek ghí helyett.
- Ugyan mire számítottatok? - felelte. - Figyeltem őket, és láttam. Pradyumna nagyon sok purit evett, egy másik bhakta pedig rengeteg zöldséget.
Elámultam. Láttam, ahogy Sríla Prabhupada evett, ám fogalmam sem volt arról, hogy mindeközben ilyen sok mindent megfigyelt. Oly sok mindent csinált egyszerre, anélkül, hogy észrevettük volna, hogy egyáltalán bármit is csinál. Mindazonáltal nekem is volt egy megfigyelésem, amit felajánlhattam neki.
- Igen, Sríla Prabhupada - értettem egyet - de én sem érzem jól magam, pedig én nem ettem valami sokat.
- Igen, tudom - mondta. - Nem ettél olyan sokat, de emlékszem, hogy négy purit megettél.
- Igen, Prabhupada, lehet, hogy így volt - feleltem hitetlenkedve.
A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát, továbbra is azon rágódva, vajon honnan tudja mindezt. Többet tudott arról, hogy mit ettem, mint én magam. Figyelemre méltó volt számomra, hogyan lehetett a tudatában egyszerre mindennek, ami körülötte történt.
Köszönöm, Sríla Prabhupada, hogy ennyi figyelmet szenteltél ennek a haszontalan személynek. Imádkozom, hogy sose felejtsem el azt az időt, amit azzal töltöttél, hogy türelmesen átvezettél számtalan helyzeten. Olyan hatalmas szolgálatot végeztél, engem mégis a sok kis dolog nyűgöz le, amit értem tettél, és teszel folyamatosan mind a mai napig. Kérlek, engedd, hogy emlékezzek születésről születésre a kedvességedre. Keserédes a tőled való elkülönülés. Olyan íz ez, amellyel nem tudok betelni.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/54
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése