021 - 1975. december 13.

1975. december 13.

Új-Delhi

Prabhupada szeret kora reggel utazni. Reggel 6-kor elmondta a Gayatri-mantráját, felvette a kabátját, kesztyűit, sapkáját, és az ajtó felé indult. Harikesa és én izgatottan pakoltuk össze az utolsó perces kellékeket. Harikesa a fekete aktatáskába tette a diktafont és a Bhagavatamokat. Eközben én gyorsan megtöltöttem Prabhupada piros vinyl táskáját az asztali kellékeivel (egy tolltartó, egy arany szívószál kókuszvíz iváshoz, egy üveg tinta, egy kis ezüst tartály kardamom magokkal, a szemüvege, tilak, lota, tükör, kis mozsár és mozsártörő, egy kis lakkozott doboz, tele a magas vérnyomására való szerrel, és egy fekete Revlon manikűr táska. Végül sebesen beraktam Srila prabhupada benti papucsát és a réz, nevével bemetszett köpőcsészéjét a válltáskámba, majd rohantam, hogy beérjem őt.

Mielőtt távozott volna, Prabhupada odafordult Guru Maharaja, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura festményéhez, mely a falon lógott. "Hare Krsna!", mondta hangosan, alázatosan odaérintve homlokát az aljához. Aztán megragadta a botját, belelépett cipőjébe, és a kirtan lármája közepette sebesen kisétált az oldalkapuhoz.

Harikesa és én bemásztunk a Prabhupada kocsiját követő kocsiba, majd felgyorsítottunk, elhagyva a szent dhama menedékét Krsna kinti részeiért.

Nagyjából félúton Delhi felé, sofőrünk hirtelen megállt a nyílt úton, látszólag mindenféle ok nélkül. Az öregedő Ambassador sebességváltóján váltva úgy 90 métert tolatott, figyelemre se méltatva kérdéseinket, hogy mi történik. Aztán kiderült. Megállította a kocsit, kinyitotta az ajtót, és behúzta a még meleg, és némiképp megcsonkított testét egy friss közúti áldozatnak - egy halott nyúlnak. A rágcsáló tetemét az ülése alá tömve készült újra elindulni, ám hangos, dühös tiltakozásunk megállította. Nem a mi feladatunk volt megkérdőjelezni étkezési szokásait, ám semmi esetre sem akartuk hagyni, hogy szörnyű zsákmányát ugyanazon kocsiban tartsa. Szégyenlősen lerakta vissza az útra, aztán újra felgyorsított, hogy beérje Srila Prabhupada kocsiját.

ISKCON, 19 Todar Mal Lane Bengali Piac, Új-Delhi

Ma történt először, hogy Prabhupada fesztelenül beszélgetett velem. Masszázsa közben, amint nyugodtan sütkérezett a barátságos napsütésben, kitekintett, túl a háztetőkön, és hirtelen megkérdezte, "Szóval ismered a filozófiánkat?"

"Igen, Srila Prabhupada. Legalábbis azt hiszem."

"El tudod magyarázni?"

Kissé ideges voltam, hogy ilyen egyenesen kérdeznek, de megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból. "Az anyagi világban mindenki szenved amiatt, hogy illúzióban van, s azt gondolja, hogy ő ez a test. S amiatt, hogy a test ideiglenes, a belőle származó boldogság is ideiglenes. Valójában azonban nem ez a test vagyunk, hanem Krsna örök szolgái."

Prabhupada azon nyomban kijavított. "Először elmondod nekik, hogy ők szellemi lélek. Aztán később lehet azzal előhozakodni, hogy mi a lélek feladata."

Elégedettnek tűnt a magyarázatommal, és nagyon kiváltságos helyzetben éreztem magam, hogy a prédikálás alapvető ABC-jét személyesen tanítja meg. Még ha nincs is senki a közelben, Srila Prabhupada elméje sosem tér el a küldetésétől. Minden alkalmat lehetőségként lát a Krsna-tudat tanítására, akár személyesen, akár a tanítványain keresztül.

------ O ------

A Srila Prabhupaddal való utazás egyik nagy előnye, hogy nagyon könnyen kaphatunk válaszokat a kételyekre és a kérdéseinkre. Ma megkérdeztem valamiről, ami nemrég kezdett zavarni.

"Srila Prabhupada, nemrég azt olvastam Az Odaadás Nektárjában, hogy hacsak nem végzett valaki odaadó szolgálatot az előző életében, nem lehetséges elkezdeni ebben az életben sem. És a Bhagavad-gita azt állítja, hogy ha valaki belekezd a jógába, de kudarcot vall, s nem éri el a célt, Krsna még akkor is jó születéssel áldja meg, jó családdal, gazdagsággal, intelligenciával vagy szép küllemmel. Akkor hogy működik ez? Én például nem születtem jó családba. Ők mind csupán a dolgozó osztály közönséges emberei, húsevők, s nem tudnak semmit semmiről, ami lelki. Ahogy én személy szerint sem rendelkezem a Gitában említett fenségek egyikével sem. Mégis itt vagyok, s odaadó szolgálatot végzek."

Srila Prabhupada mosolygott, és azonnal megadta a választ. "Olyan ez, mint Prahlada Maharaja. Nem csökkent a démonikus családba való születésétől. Sokkal inkább a családja lett dicsőítve őmiatta."

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD021.pdf

020 - 1975. december 12.

1975. december 12.

(Sri Vrndavana Dhama)

Van egy fehér hajú, szakállas öregember, aki nemrég költözött az asramba. Amikor Prabhupada kilépett az első teraszról, hogy megkezdje sétáját, ezen öregember kivételével minden bhakta a hódolatát ajánlotta. Ő azzal volt elfoglalva, hogy egy réz lotából vízzel locsolja a tulasikat a Prabhupada haza előtti kis kertben. Nem igazán volt tudatában Srila Prabhupada jelenlétének, és néhány bhakta úgy vélte, sértő a viselkedése. Prabhupada azonban más hangulatban volt. "Ez egy bhakta!", mondta felénk fordulva. "Nézzétek csak, milyen szépen öntözi a tulasi fát. Mindnyájatoknak így kéne csinálni."

Kint az úton Prabhupada gondolatai visszakanyarodtak a Harikesa tudományos cikkével kapcsolatos tegnap esti beszélgetésre. Megkérte Harikesát, tartson róla rövid összefoglalót, figyelmes közönségének.

Miközben a szelíd, felkelő nap hosszú árnyékokat vetett, s fokozatosan növelte tüzes, ragyogó kisugárzását, Prabhupada vitatni kezdte, hogy saját tökéletlenségünk miatt úgy gondoljuk, nincs élet a napon. Leírta, hogy a távolból a Tata Iron and Steel Works (Tata Vas- és Acélgyár) olybá tűnik, mint egy nagy lángtömeg, ez mégsem jelenti azt, hogy nincsenek ott emberek. Ugyanígy, szemünk számára egy tűzgolyónak tűnik a nap, ez mégsem jelenti, hogy ne lenne ott élet. A beszélgetés felpezsdítette Prabhupadot és felélénkítette a bhaktákat, és a beszélgetés folytatódott a séta alatt.

A kora reggeli séta igen népszerű testmozgás egy olyan országban, ahol az emberek megszokták, hogy hajnalban kelnek, és Prabhupada általában "Hare Krsna!"-val és "Jaya!"-al üdvözli minden reggel az ismerős arcokat. Amikor néhány helyi lakos odajött, őket is bevonta a vitába. A Tata Vasgyár példáján keresztül mutatta be nekik álláspontját, s így gyűjtötte be a véleményüket. Egyiküket arra bátorította, hogy csatlakozzon, mondván, ő "bora-bora tudós", azaz nagy-nagy tudós. Egy perc beszélgetés múltán ők is arra a következtetésre jutottak, hogy a sastra állítása a helyes.

Prabhupada elmagyarázta, végső soron arról van szó, ki milyen autoritást követ. A tudósok más tudósok eredményeit idézik, mi pedig a Bhagavad-gitát idézzük. Az igazi probléma, hogy mindenki függetlennek hiszi magát, és figyelmen kívül hagyja Krsna állítását, vasudevah sarvam iti, azaz Ő minden.

Hogy tovább hangsúlyozza a materialista mentalitás ostobaságát, Srila Prabhupada az úgynevezett független ember briliánsan vicces imitációjába fogott. "Jobb szereti, ha a természet törvényei irányítják Krsna helyett. Micsoda szerencsétlenség. Irányítják, de azt hiszi, szabad. Ez ostobaság. Mudha. Épp úgy, ahogy én egy állampolgár vagyok. Nem vagyok szabad. Az állam törvényei szerint kell munkálkodnom. 'Nem érdekel az állam.' Ez az én ostobaságom. Kell, hogy érdekeljen. Otthon mondhatom a feleségemnek, 'Nem érdekel az állam. Nem érdekel a rendőrség.' De amikor bűncselekmény történik, amikor jön a rendőrség, akkor azt mondja, 'Óóóóóhhhh!'" Srila Prabhupada szomorú arcot vágott, s ezzel mindenkit megnevettetett.

Prabhupada folytatta, "Ezt példázza a murgi, hogy is hívjátok ti? Csirke? A hímet."

Valaki válaszolta, "Kakas?"

"Igen. Amikor aztán reggel szabadon engedik, azt mondja, 'Nem érdekel seeennnnkkiiiii... kuuuukuuuuuriiiikúúúúú.' Aztán este, amikor visszaterelik a fészekbe", Prabhupada nagyon mérsékeltté és alázatossá vált, ahogy imitálta, "'Kuuukuuuriiiikúúúúúú. Bármit megtehetsz, ami tetszik. Bármit megtehetsz, amit csak akarsz!'"

Mindannyiunkból kirobbant a nevetés Prabhupada komikus bemutatója láttán.

"Látjátok, ez a példa. Amikor le van tartóztatva" (a talpnyaló modort kezdte imitálni). "'Most, uram, azt csinálsz velem, amit csak akarsz. Ha szeretnél, megbocsájthatsz nekem.'" Prabhupada nevetett. "Aztán amikor kijut..." Ekkor hangos, kérkedő hangon, "'Engem seeeennkiiiii nem érdekel....!' Murgi intelligencia. 'Senki nem érdekel. Én vagyok Isten.' Murgi logika. Harav abhaktasya kuto mahad-guna manorathenasati dhavato bahih; aki nem bhakta, annak egyetlen teendője, hogy az elme szintjén marad, és különféle dolgokat agyal ki. És végül azt hiszi, hogy ő Isten. Agyalás. Ha nem bhakta, nincs jó képesítése. Akkor csak az elme szintjén téblábol."

"A tizenhatodik fejezet nagyon szépen leírja ezt." Én tettem egy kísérletet, a Bhagavad-gita egy bizonyos versére gondolva.

"Igen. Pravrttim ca nivrttim ca, jana na vidur asurah: mit kell tenni és mit nem szabad tenni - nem tudják. Asura ajana. Mivel nem fogadják el Isten útmutatását. Saját spekulációkat találnak ki. Ezért ők állatok vagy démonok. Amiatt, hogy életük során nem fogadnak el útmutatást, ezért aztán a végén eljön Krsna mrtyuh sarva-haras caham. És minden spekulációjuk, minden, amit létrehoztak, elveszik. A halál pillanatában. Bengálban úgy mondják, krsna nama koro vai ar sabe miche palaiba patha nai yama ache piche: 'Láss a Krsna-tudathoz, ne próbálj megszökni. Mert ott áll mögötted Yamaraja!' Ő véget vet minden agyalásodnak."

------ O ------

Ez Prabhupada utolsó napja Vrndavanaban. Holnap néhány napra Delhibe megy, majd pedig tovább Bombaybe.

Megtartotta utolsó leckéjét Prahlada Maharaja utasításairól a 7. ének 6. fejezetének 10. verséből. "A pénz oly kedves az ember szívének, hogy úgy érzi, édesebb, mint a méz. Ki az hát, aki képes lenne feladni vágyát, hogy pénzt gyűjtsön, különösen ha családos életet él? A tolvajok, a hivatásos szolgák [a katonák] és a kereskedők még az életüket is, ami oly kedves számukra, kockára teszik, hogy pénzhez jussanak."

Elmagyarázta az anyagi ragaszkodású emberek ostobaságát. Minden, amit az ember a magáénak vagy számára kedvesnek tudhat, valójában a szenvedésének az oka, és ahhoz, hogy a háztartását fenntartsa, az ember olykor mindenféle veszélyes foglalkozásba kezd, még ha halálos veszélyt rejt is magában. Ez leginkább a nemi élet késztetése miatt történik. Rámutatott, hogy a brahmanák sosem fognak ilyen kockázatos életstílusba, jobb szeretik inkább a lelki tevékenységek békés fejlődését, és olyan egyszerű életmódot folytatni, mely mentes az efféle vágyaktól.

Ebben a vonatkozásban azt mondta, a nyugati ifjúság "hippi" életstílusa valójában előny. Egyszerűen csak a megfelelő irányba kellett terelni. "Mondtam is ezeknek az európaiaknak és az amerikai fiúknak, ezért van, hogy ők jobb szeretnek hippik lenni; ez is egyfajta vágynélküliség - nem akarnak dolgokat. Gazdag szülők házából jönnek, de nem akarják ezeket. Ez vágynélküliség, de nem aknázzák ki megfelelőképpen. Most itt ez a lehetőség: hogyan szolgálhatjuk Krsnát. Ezért fejlődnek olyan gyorsan."

------ O ------

A masszázs közben Prabhupada meghallgatta Jayasacinandana dasa levelét Los Angelesből, melyet a brahmacarik egy csoportja nevében írt. Világszerte minden ISKCON templomban az összegyűlt bhakták reggelente a hódolatukat ajánlják a múrtiknak, miközben hangosan szól a Govindam imák felvétele. George Harrison rögzítette és Yamuna dasi énekli a mantrákat.

Eme szokástól megzavarva Jayasacinandana Srila Bhaktivinoda Thakurat (és Srila Prabhupadat) idézte, miszerint ha egy brahmacari egy nő énekét hallgatja, és tetszik neki, az egy finom szintű leesés. "Ennek tükrében", írta "sok brahmacari kérte a templom prezidentet, járjon utána, van-e rá mód, hogy amikor reggelente a múrtik üdvözlése zajlik, ahelyett, hogy Gurudasa Maharaja volt feleségének éneklésében hallgatjuk a Brahma-samhita imákat, a Te Isteni Kegyelmedet hallgassuk a női ének helyett. Ő nem akarta kicserélni a kazettát, mert 1970 óta ez ISKCON-szerte sztenderddé vált. Így aztán oly sok bhakta kérésének eleget téve én kérdezem a Te Isteni Kegyelmedet, vajon egy nő helyett lejátszhatjuk-e a te éneklésedről készült felvételt, amikor reggel Rukmini-Dvarakadisat üdvözöljük. Biztos vagyok benne, hogy minden bhakta lelkesen hallgatna téged az elektromos gitár, a londoni szimfónikus zenekar stb. stb. helyett."

Srila Prabhupada nem örült. Azt mondta, ez a "mi nyugati betegségünk", hogy folyton változtatni akarunk a dolgokon. A válasza rövid és határozott volt. "Nem! Tettetek valamilyen felfedezést. Egész eddig hallgattátok Yamuna dasi felvételét, és most hirtelen változtatni akartok. Ez nem közönséges éneklés, hanem koncert. Sok ember énekel, úgyhogy ez nem rossz. Mint a sankirtana, sok hang van ott - nőé és férfié; úgyhogy ez is ugyanaz, sankirtana. Jóváhagyom. Itt, a Krisna-Balarama templomban minden reggel ugyanezt a felvételt hallgatjuk. Ha itt jó ez a felvétel, akkor ott miért nem?"

------ O ------

Amióta Prabhupada Vrndavanaban van, Bhagatji minden nap capatit készített neki. Prabhupada evés közben rendszerint senkivel nem találkozik, ám Bhagatjival kivételt tesz, aki maga hozza be az utolsó capatit. Aztán leül, és mielőtt hazamenne, 5-10 percet beszélget Prabhupaddal.

Bhagatji ma 53.000 rúpia készpénz adománnyal jött, melyet édesanyja nevében hozott a gurukulának szánt földterület megvásárlásához. A regisztrációt követően egy követ helyeznek majd el a nevével a megvásárolt földre. Indiában elterjedt szokás, hogy vallási intézményeknek adományokat adnak valamely eltávozott rokon nevében. Így mind anyagi, mind lelki haszonhoz juthatnak új születésükben. Prabhupada nagyon boldog, hogy Bhagatji elvállalta a templom menedzsmentben való segítséget, és tapasztalt helyi lakosként tekint rá, aki képes vezetni és tanítani nyugati tanítványait, eligazodni az indiai vezetés intrikái közepette.

------ O ------

Prabhupada megtartotta szokott programját, miközben a nap nagy részét azzal töltötte, hogy a három hónapos utazásra készült. Nem fog visszatérni, egészen a márciusi Gaura Purnima fesztiválig. Mindent, amire nincs szükség, eltettünk az almáriumba és a szekrényeibe, miközben minden mást összepakoltunk, hogy készen álljanak másnap kora reggeli indulásunkhoz. Asztali holmijait, tisztálkodó kellékeit és diktafonját elölhagytuk, azok majd csak az utolsó percben lesznek elcsomagolva.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD020.pdf

019 - 1975. december 11.

1975. december 11.

(Sri Vrndavana Dhama)

Prabhupada mindig hajnalban kezdi a reggeli sétáját, amikor a nyugodt, friss reggeli levegő és a csendes atmoszféra egészségesek mind a test, mind az elme számára. Ilyenkor csupán néhány ember van odakint; csak egy-egy ökör vagy bölény ballag tova lassan, erőlködve a jól megrakott szekerekkel. A kocsisok holdkóros kíváncsisággal kandikálnak kifelé vastag takaróik alól a "Nyugati" vaisnavák felé, akik azon küszködnek, hogy tartsák a lépést mesterükkel, erőlködve, hogy minden egyes szavát hallják, amint megvilágosít és szórakoztat bennünket a világról a sásztrák szemein keresztül alkotott képével.

Srila Prabhupada mindig szigorúan ragaszkodik a védikus irodalom hiteles kijelentéseihez. Mégis, igen szakértő módon ítéli meg a mi konkrét helyünket, időnket és körülményeinket, és oly módon adja át a védikus következtetéseket, mely könnyen érthető és alkalmazható számunkra. Annak dacára, hogy sikere nyilvánvaló a Krsna-tudat elterjesztésével kapcsolatban, s mindezt anélkül, hogy bármit vesztett volna igazi erejéből, vannak, akik kritizálják a sadhana alapjaival kapcsolatos adaptációját. Ezek az emberek, egyéb gondolataikkal időnként megzavarják a kezdő tanítványainak elméjét.

India-szerte számos babaji és guru tartja magát szaktekintélynek a lelki élettel kapcsolatban, mégis, hibát keresnek Prabhupada őszinte törekvéseiben, hogy megmentse az elesett feltételekhez kötött lelkeket.

Itt, Vrndavanaban, Srila Prabhupada különösképpen védelmezi sebezhető ifjú tanítványait, és mindig figyel rá, hogy ne fertőzzenek meg minket olyan eszmék, melyek megmérgezik lelki életünket. Szigorúan megtiltja nekünk, hogy a templomon kívül lakjunk, és a múltban erős ellenérzéseit fejezte ki néhány bhakta azon hajlamát illetően, hogy a Radha-kundahoz menjenek, hogy ott egy bizonyos babajival éljenek. Nagyon éberen ügyel arra, hogy lelki gyermekeit nem csapják be az irigy vagy ambiciózus spiritualiszták. Tudja, hogy az ilyen emberek könnyedén aláaknázhatják hitünket, rombolást idézve elő lelki fejlődésünkben. Folyamatosan bizonygatja a templomvezetőknek, hogy e tekintetben résen kell lenniük.

A lelki életünk ezen akadályai nem mindig jönnek a Gaudiya-sampradayan kívülről. Prabhupada nagyon is tisztában van azzal, hogy néhány istentestvére finoman szólva sem lelkesedik elért eredményeiért. A lelki elöljáróink iránti tisztelet, melyet tőle sajátítottunk el, gyanútlan barátkozásba torkollhat az ő matha-juk tagjaival. Ez azonban sebezhetővé tenne minket a finom szintű tisztátalanságok ellen, kisiklatva a Srila Prabhupadon való függésünket. Ez is olyasmi, amivel folyamatosan küzd.

Ezen a reggelen Aksayananda Swami keresett sásztrikus megerősítést a japára vonatkozó sztenderdjeinket illetően, melyeket némelyek hibásnak tartottak. "Persze mi elfogadjuk", mondta. "Ha te azt mondod nekünk, hogy japázzunk 16 kört, ezt mi teljes hittel fogadjuk el. Te vagy az acarya. De mi a helyzet akkor, ha meg akarunk győzni másokat? Van bármilyen sásztrikus vagy védikus vers, melyre hivatkozhatunk, hogy alátámasszuk, legalább ennyi kört kéne japázniuk? Vagy hogy mennyi nevet kéne mondaniuk?"

"Nem", felelte Prabhupada. "A sásztrában ez nincs így kimondva... Az szerepel benne, hogy sankhya-purvaka... Ragaszkodnod kell valamilyen számhoz... amire képes vagy... De én a 16 kört írtam elő, mert többet nem tudtok."

Aksayananda Swami egyet értett vele, "Ennyire vagyunk képesek."

Prabhupada mosolygott, majd némi iróniával tette hozzá, "Igen. Még ez is nehéz."

Aksayananda Swami nevetett, "Igen."

Prabhupada folytatta, "Egyébként Haridasa Thakura 3 lakhsnyit japázott. De ez nem lehetséges. Ne imitáljátok, de amit lefixáltatok, azt meg kell csinálnotok. Ennek így kell lenni."

"Igen", mondta Aksayananda Swami. "Hallottam, hogy kezdetben arra kérted az első tanítványaidat, hogy 64 kört japázzanak."

Prabhuada azt mondta, "Igen."

"De nem ment nekik", mondta Aksayananda. Majd hozzátette, "Aztán arra kérted, japázzanak 32-t.", s mi nevetni kezdtünk.

Prabhupada vigyorgott. "Hm. Sankhya-purvaka-nama-gana-natibhih. Sankhya-purva, a szám rögzítése meg kell legyen. És ezt hajthatatlanul követni kell."

"Ha tehát komolyak és őszinték vagyunk, az azt jelenti, hogy a tizenhat folyamatos japázássá fog növekedni", mondta Aksayananda Swami.

"Most is megcsinálhatjátok", mondta Prabhupada. "Nem arról van szó, hogy mivel én csak 16 kört mondtam... Növelhetitek. De ezt a 16-ot be kell fejezni."

"Igen", értett egyet Aksayananda Maharaja. "Úgy értem, ennek az a szerepe, hogy a folyamatos éneklés szintjére emeljen bennünket. Legalább ezt a számot meg kell csinálnunk. Ám ha szerencsések vagyunk, végül eljuthatunk oda, hogy folyamatosan, éjjel-nappal a Szent Nevet énekeljük."

"Igen", hagyta jóvá Prabhupada.

Ahogy tovább sétáltunk, itt-ott elkezdtek megjelenni az emberek, először csak néhány, majd egyre nőtt a számuk, ahogy mentek végezni reggeli teendőiket, készülődni egy újabb fáradságos napi robothoz. Néhány biciklis hajtott el mellettünk, az önmeghajtással csendesen suhanva, s az utolsó pillanatban kanyarodtak el, hogy elkerüljék a szemmel láthatólag bizonyos összeütközést. "Veszélyesebbek, mint a kocsik", kommentálta Prabhupada.

Srila Prabhupada ekkor egy, a kedvenc témájáról, a materialista tudományról szóló beszélgetésbe kezdett. Megkérdezte, vajon a tudósok megerősítik-e, hogy van élet a Nap bolygón. Így egy hosszú, élénk beszélgetés bontakozott ki a tudományos spekulációk hibáiról, és az istentelen tudósok képtelenségéről, hogy megoldják az élet igazi problémáit: a születést, a halált, a betegséget és az öregkort.

A számára a félutat jelölő magányos házig, a "Moda Házig" sétált, majd ugyanazon eleven tempóval fordult vissza.

Amint a templomi épületegyüttes területére lépett, a harang megszólalt. Átsétált a piros járdán, be a templomépületbe, hogy üdvözölje az Urakat, Krsnát és Balaramot, és Srimad-Bhagavatam leckét tartson. Épp azelőtt, hogy a templomajtón belépett volna, összegzést adott a modern társadalomról. "Hiranyakasipu civilizáció. Mi pedig bemutatjuk a Prahlada civilizációt. Ez küzdelem, de végül Prahlada fog győzedelmeskedni, Hiranyakasiput pedig megölik. Jaya! Hare Krsna!"

Prabhupada különösen élénknek tűnik Prahlada történetének fordításától. Számos beszélgetése Prahlada tanításaira utal vissza. A leckéi erős vádak azzal kapcsolatban, hogy a modern világban minden rossz. A kisgyermek Prahlada harca és győzelme a túlerővel szemben, pusztán a teljes Krsnán való függése által, találó párhuzam Prabhupada saját küzdelméhez, a rendkívül materialista emberekkel benépesített világ ellen.

A mai vers a 7. ének 6. fejezetének 9. verse volt. "Ki az, aki annak ellenére, hogy képtelen féken tartani az érzékeit, s emiatt túlságosan ragaszkodik a családi élethez, magától meg tudna szabadulni? A ragaszkodó családos embert a családja [a felesége, a gyermekei és a többi rokona] iránti szeretet kötelei hihetetlenül erősen gúzsba kötik."

Miután felolvasta a szanszkritot, Prabhupada felidézte a reggeli beszélgetést, és elmagyarázta a tudósok és a bhakták életszemlélete közti különbséget. A materialisták a gyilkolásból merítenek élvezetet, nem tudván, hogy ez csupán növeli problémáikat; a bhakták azonban megoldanak minden problémát, és a lemondás művelése által érik el a boldogságot. 

Ennek illusztrálására idézett egy esetet a nyugati világban való prédilásának kezdeti napjaiból. "Itt vannak a példák... Ti, fiatal fiúk és lányok, oly sok ostobaságot adtatok fel. Ezt úgy hívják, vairagya, lemondás. A húsevés általánosan elterjedt az európaiak és az amerikaiak körében, ám ha valaki dollármilliókat ajánlana nektek azért cserébe, hogy húst vegyetek magatokhoz, szerintem visszautasítanátok. Ezt úgy hívják, vairagya. És valóban láttam ilyet. A mi Gargamunink elment az apjához. Azt tanácsoltam neki, 'Az édesapádnak nagy üzlete van; csak fogadd el a Krsna-tudatért.' Az apja nagyon boldog volt, de hússal kínálta."

"Amikor Gargamuni azt mondta, 'Apám, én nem ehetek húst', az apja dühös lett. Elüldözte őt. Hiranyakasipu apa. Így aztán Gargamuni visszajött. A fiatalember nem fogadta el az apa tulajdonát. Ez a vairagya. És az egész Krsna-tudatos mozgalom vairagya-vidyat jelent, a lemondás oktatását."

Srila Rupa és Sanatana Gosvamik közelmúltban megtörtént példájára hivatkozott, akik tanult, intelligens emberek voltak, s akik, miután anyagi szempontból nagy dolgokat értek el, a lemondás művészetét gyakorolták, hogy elérjék az élet célját. "Önszántunkból elfogadni a szegénységet, ez az indiai civilizáció, ez a védikus civilizáció - nem hogy növeljük, hanem inkább csökkentjük az anyagi gazdagságot. Minél jobban csökkented, annál civilizáltabb vagy. De a nyugati országokban ha csökkented, ha arra tanítasz másokat, hogy csökkentsék ezeket az értelmetlen tetteket, azt mondják, 'Ó, ez primitív.' Primitív. Ez a mostani tendencia. De a primitív civilizáció valójában nem primitív, ez egy nagyon is józan civilizáció, melyben ahelyett, hogy folyamatosan növelnénk a nemkívánatos szükségleteinket, épp hogy csökkentjük őket. Ez a Srimad-Bhagavatam."

Végül Prabhupada szépen összegezte a lelki mozgalmának lényegét, és a lehetőséget, melyet a Krsna-Balaram Mandir és a Vendégház építésével ajánl számunkra. "Szeretnénk egy szép templomot építeni, de egy hatalmas felhőkarcoló épület építése nem érdekel bennünket. Nagyon alázatosan kell élnünk. Vrndavana azt jelenti, hogy mindenki Krsna kényelmével foglalkozik. Ez Vrndavana. Nem a személyes kényelem számít. Egész Vrndavanat, Yasoda Anyával, Nanda Maharajjal, a fiatal gopikkal és tehénpásztor fiúkkal kezdve az érdekli, ez Vrndavana. Krsna van a középpontban. Így hát minél inkább az köt le bennünket, hogy Krsna számára kényelmes helyet teremtsünk, ez a mi életcélunk. Ekkor érjük el a felszabadulást."

Prabhupada szavai nem valamiféle idealizmus gyakorlatiatlan kifejezései. A legnagyobb hatásuk van, mivel ő maga a Brijbasi, a szent dhama lakójának tökéletes megtestesítője. Éveken át teljes nélkülözésben élt, a prédikálás volt az egyetlen igénye. Hatalmas templomot épített, vendégházat, asramot, és még most is prédikál. És erejét a sajátja helyett továbbra is Krsna kényelmére fordítja, anélkül, hogy bármiféle ragaszkodása lenne ahhoz, hogy kényelmesen visszavonulva csak leüljön tágas lakosztályában.

------ O ------

Harikesa cikke kezd formát ölteni, és ma este hangosan felolvasta, felélénkítve vele Srila Prabhupadot, s élénk beszélgetést gerjesztve vele. Prabhupada úgy gondolta, meg kell mutatni, hogy mindennek van egyetlen végső oka - az élet. A tudósok a kémiai vegyületekben keresik az életet, de nem találják. Az élet azonban ott van, és a vegyületek így vagy úgy, bizonyos módon reagálnak, méghozzá céllal. Szóval, milyen céllal? Mint mondta, ennek megértése kéne legyen a tudás célja. A hold is Srila Prabhupada kedvenc témái közé tartozik. A tudósok szerint nincs élet a holdon, és azt is állítják, felettébb kétséges, hogy a naprendszerünk bármely bolygóján lenne élet.

Prabhupada ezzel vitába szállt, mondván, mindenütt van élet: a holdon, a napon, és minden más bolygón. Azt mondta, még ezen a bolygón is mindenhol életet látunk: vízben, levegőben, és a szárazföldön. Ez a sásztra kijelentése. Az élőlények nem anyagiak, hanem lelkiek, és az anyag mindenféle körülményei közt léteznek.

Prabhupada a Bhagavatam harmadik éneke alapján részletezte az anyagi fejlődés folyamatát. Elmagyarázta, hogyan jönnek egymás után az egyes elemek, egyik a másikból, szisztematikus láncolatát alkotva az oknak és az okozatnak.

Harikesa figyelmesen hallgatta, azzal a céllal, hogy az információkat beleötvözze munkájába.

"Először is ott a hang", magyarázta Prabhupada, "aztán a hangból jön az éter. Majd az éterből a levegő. Aztán ahol súrlódás van a levegőben, megjelenik a tűz - elektromosság. Amikor megjelenik a túlzott hőség, megjelenik a víz. Épp úgy, ahogy láthatjuk, közvetlenül a nyári hőség után jön az esős évszak. A vízből származik a föld. Amikor megvizsgáljuk a vízcseppet, miután megszáradt, marad utána egy kis üledék."

"Minden elemnek vannak saját tulajdonságai és jellemzői. Ily módon, az idő hatására egyik elem után létrejön a másik. Minden élőlény teste ezekből az elemekből áll. Miért ne lehetne hát tűz test? A tudósok nem tudják észlelni. Az ő hiányosságuk, ám ők mindent az ő saját tökéletlen sztenderdjeik alapján ítélnek meg, s ezt hirdetik tudásként."

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD019.pdf

018 - 1975. december 10.

1975. december 10.

(Sri Vrndavana Dhama)

A reggeli séták mindig lenyűgözőek. A bhakták gyakran hozakodnak elő vitás témákkal, csak hogy megtudják Prabhupada reakcióját. Aksayananda Swami kezdeményezte a ma reggeli beszélgetést azzal, hogy megemlített egy megkérdőjelezhető állítást, melyet egy idősebb bhakta tett nemrég egy leckén. "Egy bhakta azt mondta nekem, hogy az acaryanak nem kell tiszta bhaktának lennie."

Prabhupada hirtelen megállt. "Mit?"

"Hogy az acarya nem kell, hogy tiszta bhakta legyen."

Prabhupada bosszús volt. "Ki ez a gazember? Ki mondta ezt? Ki az a gazember? Hogy acaryanak nem kell tiszta bhaktának lennie?"

"Nitai mondta. Azt mondta, hogy az Úr Brahma a Brahma-sampradaya acaryaja, mégis olykor a szenvedély kötőereje sújtja. Ezért úgy tűnik, hogy az acaryanak nem kell tiszta bhaktának lennie. Szóval ez nem tűnik helyénvalónak."

"Szóval ki ez a gazember? Tudni akarom. Ki mondta?"

"Nitai. Nidai das."

Prabhupada fel volt háborodva, és elítélte az ilyen spekulatív mentalitást. "Ő csak gyártott egy elméletet. Ezért ő egy gazember. Nitai autoritás lett?"

"Nem, igaziból azt mondta, úgy gondolta, hogy..."

"Valami gazemberséget gondolt, és ezt kifejezi. Ezért még nagyobb gazember."

Aztán újra elindult, közben leásva a kommentek igazi okáig. "Így mennek a dolgok. Amint elolvas néhány könyvet, acaryavá válik, legyen bármilyen gazember."

"Tehát semmi kétség afelől, hogy az Úr Brahma tiszta bhakta?", kérdezte Aksayananda.

"Legyen bármi, ő egy acarya", válaszolta Prabhupada. Aztán ismét megállt, és új példával rukkolt elő. "Akkor Krsna is szenvedélyes. Krsna oly sok gopival táncolt; ezért akkor Ő szenvedélyes. Ezeket a dolgokat úgy kell látni, hogy 'Micsoda emelkedett személy, és időnként szenvedélyessé válik, mennyire kell akkor nekünk vigyázni erre.' Ez az utasítás. Aztán lekicsinylünk dolgokat, lekicsinylünk embereket, mennyire óvatosnak kell lennünk. Nem arról van szó, hogy 'Az acarya szenvedélyes lett, így aztán én is szenvedélyes leszek. Én szigorú követője vagyok az acaryanak.' Ezek a gazemberek ezt mondják."

Srila Prabhupada hosszas kritikát mondott, beleértve különféle gurukra és írókra tett kommenteket, akik képtelenek megérteni az Úr Krsna transzcendentális természetét, mégis kommentárokat akarnak írni a szavaihoz, vagy azon irodalomhoz, mely Róla szól. Úgy állítják be, mintha közönséges ember lenne, pusztán azért, hogy imitálhassák Őt. Mások pedig azt hiszik, pusztán a Gita vagy a Bhagavatam elolvasása által megérthetik Őt, dacára Krsna kijelentésének, miszerint milliókból alig egy, ha érti Őt.

Srila prabhupada azt mondta, hogy egy guru, acarya elengedhetetlen a helyes megvalósításhoz. A kora reggeli fordító munkájára hivatkozott, a Srimad-Bhagavatam hetedik fejezete harmincadik verséhez. "A mai kazettáról meghallgathatjátok majd, hogy Prahlada Maharaja azt javasolja, 'A lelki élet a guru-susrusah által, a guru szolgálata által kezdődik.' Rupa Gosvami azt mondta, adau gurvasrayam, 'Az első kezdet menedéket venni egy hiteles lelki tanítómesternél.' Sad-dharma-prcchat: 'Aztán tudakozódni tőle a lelki útról.' Sadhu-marganugamanam: 'Követni a korábbi acaryakat.' Ezek a lépések. A Bhagavat-gitaban Arjuna azt mondta, sisyas te nham sadhi mam, 'Most a tanítványod lettem. Taníts engem.' És ezek a gazemberek többek Arjunánál: 'Nincs szükség gurura.' Hm? Ő azt mondja, sisyas te 'ham. Miért? Ő már barát volt. Miért kéne meghódolnia tanítványként? Ez a lelki élet kezdete."

Ez a beszélgetés végül egy másik vitatott témához vezetett, melynek során Caitya-guru azt mondta, "Egy élet-tag (Megj: life member, nálunk ilyen nincs) felesége nagyon bosszús lett. Eljött azzal a gazember yogival, hogy találkozzon veled. A yogi azt mondta, hogy a Védák említést tesznek arról, hogy ihatunk, és hogy a férfiak és a nők egyenjogúak." Prabhupada egy fejbiccentéssel megerősítette a találkozást.

Caitya-guru folytatta, "Aztán, mivel a nő is ugyanezt mondta, azt felelted neki: 'OK, ha a nők és a férfiak egyenjogúak, akkor miért nem a férjed hordja ki a gyermeketeket a méhében?'" Prabhupada mosolygott, miközben felidézte az esetet.

"Nagyon bosszús volt", mondta Caitya-guru. "Azt mondta, 'Prabhupada időnként ilyesféle dolgokat mond, amik nem ésszerűek.' "

Mindenki hangosan nevetett.

"Nem", mondta Prabhupada. "Én azt mondtam, hogy ha egyforma jogaitok vannak, akkor tegyetek valami egyezséget. Időnként te leszel várandós, időnként ő lesz várandós. Miért nincs erre jog? Egyforma jog?"

Caitya-guru elmagyarázta, "Nekem azt mondta, 'Prabhupada időnként mondja ezeket a dolgokat mi pedig mind szégyenkezünk.'"

"De amikor lelki megértésről beszélünk", jelentette ki Prabhupada vakmerően, "nem tehetünk kompromisszumokat. Nem is beszélve, amit Mauriciuson és Chicagoban mondtam."

Aztán Prabhupada elmondta egy amerikai repülőútja során a légikisasszonnyal történt esetét. A hölgy zokon vette, hogy Prabhupada egy TV showban kijelentette, a férfiak és a nők nem egyenlőek.

"Szerintem ez ugyanaz a légikisasszony lehetett", mondta Harikesa, "aki hátrajött, és megkérdezte tőlünk, a Swamiji miért nem szereti a nőket."

Prabhupada mentegetőzött a félreértés miatt, ám nem akart változtatni az igazságon. "Nem, nem. Nem mondom, hogy nem szeretem a nőket. De nem mondhatom, hogy azonosak a jogaik. Hogy mondhatnám? Először is, mutassuk meg az egyforma jogokat - időnként a férjed lesz terhes, aztán te leszel terhes, váltakozva." Prabhupada elmagyarázta, hogy még Oroszországban is, ahol megpróbálták egyenlővé tenni az embereket, továbbra is vannak igazgatók és dolgozók. Így az efféle egyenlőség soha nem lehetséges.

Amikor Harikesa megemlítette, hogy mostanság vannak női szenátorok és nagykövetek, Prabhupada továbbra sem fogadta el, hogy ez egyenlőséget jelentene. "Ehhez csak oktatás kell", mondta. "De természeténél fogva a női test eltér a férfi testtől."

Ám amikor Caitya-guru a megjegyzéseibe azt értette bele, hogy ez a különbség azt jelenti, a nők alárendeltek, Prabhupada kijavította őt. "Valójában nem alárendeltek. Az elfoglaltságuk más... Ez egy másik hiba. Pusztán azért, mert a láb gyalogol, a fej pedig irányít; szóval bár az elfoglaltság más, mindkettő fontos. Szükségünk van a fejre is, és a lábra is. Ha csak fej van, de nincs láb, ki fog gyalogolni? Ez a megértés. Nem egyenlőek. Mindenkinek meg kell legyen a maga kötelessége az egész szolgálatában. Ez a megegyezés; ez az igazi megértés. A test legfontosabb része a fej, de ez nem azt jelenti, hogy a láb nem fontos. A láb fontos a maga munkájában, a fej pedig fontos az ő munkájában. Tehát mindkettőre szükségünk van, a fejre és a farokra is. Nem pedig csak láb vagy csak fej. De amikor összehasonlító tanulmányt készítünk, megérthetjük, hogy a fej fontosabb, mint a láb. Ha levágod a lábad, még élhetsz, de ha levágod a fejed, meghalsz. A végkövetkeztetés tehát: a fej fontosabb a lábnál. Összehasonlító tanulmány. Amúgy a fejre is szükség van és a lábra is."

"Gyűjtesz némi virágot, szép virágokat, és hozzáteszel egy kis zöld lombot, és ettől még szebb lesz. Csak maga a virág nem annyira gyönyörű. És amikor körülveszi egy kis zöld levél, akkor még szebb lesz. Ilyen értelemben kell értenünk. De összehasonlítva a virág fontosabb, mint a lomb. De mindkettőre szükség van."

"Harikesa hozzátette, "És a levél is szép lesz a virág miatt."

"Igen, ez Isten teremtése", értett egyet Prabhupada. "Mint ahogy ezek a fák: halálra vannak ítélve. Mégis, a fákból gyönyörű kerteket lehet készíteni, melyek igen élvezetesek. Ez Isten elrendezése."

------ O ------

Egy közönséges ember számára, a családi ügyektől mentes élet szinte elképzelhetetlen. Így Prahlada Maharaja utasításait a világi ügyektől való elkülönülés kifejlesztésére felettébb nehéz értékelni, hacsak az embernek nincs igen erős megértése, és igazi vágya arra, hogy megkeresse az élet igazi értelmét.

A lecke közben asanaján ülve, a Gosvamik tökéletes képviselőjeként Srila Prabhupada elmagyarázta, milyen fájdalommentes tud lenni ez a folyamat azáltal, hogy egyszerűen a ránk jellemző hajlamokat olyan irányba tereljük, hogy az köteléket alkosson vissza hazafelé, Krisnához. "Ez a bhakti folyamata. Nem arról van szó, hogy egy ettől független ragaszkodást kell hoznunk. Hanem meg kell tisztítanunk. Ez le van írva a Narada Pancaratraban is: sarvopadhi-vinirmuktam tat-paratvena nirmalam, hrsikena hrsikesa sevanam bhaktir uttamam. Ott a tudat, ott a ragaszkodás, de oly sok megjelöléssel van befedve... Mint ahogy vannak vágyaink a gyereknevelésre; ragaszkodás, ez ragaszkodás."

"Szóval mit csinál Yasoda Anya? Ragaszkodik Krsnához, és ez Vrndavana. Ugyanez a dolog megfordítva: a vrndavani élet teljes Krsna iránti ragaszkodást jelent. Yasoda Anya ragaszkodik Krsnához, Nanda Maharaja ragaszkodik Krsnához, a tehénpásztor fiúk ragaszkodnak Krsnához, a tehenek és a borjak ragaszkodnak Krsnához, Radharani ragaszkodik Krsnához, a fák ragaszkodnak Krsnához, a virágok ragaszkodnak Krsnához, a víz ragaszkodik Krsnához. Ez Vrndavana. Vrndavana azt jelenti, hogy Krsna a ragaszkodás központja. Ez Vrndavana."

"Így ha létre tudod hozni, hogy Krsna legyen a ragaszkodásod középpontjában, akkor az Vrndavana. És akkor bárhol meg tudod teremteni Vrndavanat. Bármilyen családban, bármilyen közösségben, bármelyik országban - csak tedd Krsnát a ragaszkodás középpontjába, és akkor az Vrndavana. Erre van szükség. Ez a Krsna-tudatos mozgalom."

------ O ------

Közvetlenül a lecke után, miközben Prabhupada a darsana szobájában várta a reggelijét, Harikesa tett fel néhány kérdést az Úr Brahmaról. Elmagyarázta, hogy olvasta a Srimad-Bhagavatamban, hogy minden élőlény, miután elhagyta a lelki világot, először Brahma szintjére esik. Azon töprengett, vajon ez azt jelenti-e, hogy minden jivaból Úr Brahma lesz-e, aki a saját univerzumáért felel, vagy, ahogyan néhány bhakta értelmezte, a Brahmaloka bolygóra esik?

Prabhupada megerősítette, hogy minden élőlény az Úr Brahmavá válik.

Némi kétkedéssel próbáltam felfogni ezt a felfoghatatlan tényt. "De ez azt jelenti, hogy minden egyes élőlénynek megvan a saját univerzuma?"

Prabhupada elég élesen felelt, "Ó, a Srimad-Bhagavatam téved? Nem gondolod, hogy Krisna számára lehetséges mindenkinek saját univerzumot adni? Krisna számára bármi lehetséges!"

Felidéztük azt a kijelentést, miszerint az univerzum végén az Úr Brahma tiszta bhaktaként, a lelki vonalunk fejeként visszamegy Istenhez. Prabhupada megerősítette, hogy ez nem minden Brahmaval történik meg. Az élőlények ebben a helyzetben elkezdenek belegabalyodni az anyagi életbe, aztán ahogy anyagi vágyaik növekednek, egyre lejjebb esnek.

------ O ------

Prabhupada ma reggeli masszázsa közben a tetőn, kísérletképpen megkérdeztem, vajon maradhatnék-e továbbra is a szolgája. Elmondtam, hogy nagy ragaszkodás ébredt bennem a személyes szolgálatára, és hogy nincs semmi olyan konkrét kötelességem, melyhez vissza kéne térnem. Bár Gopala Krsna azt akarta, menjek vissza Kalkuttába, segíteni az ottani templomvezetést, nyíltan beismertem, hogy semmilyen tapasztalatom nincs az indiai vezetésben, és így nem is érzem magam valami képesítettnek.

Prabhupada egy percre elgondolkodott, majd megkérdezte, milyen iskolázottsággal rendelkezem, különösképpen arra nézve, tudok-e bármilyen idegen nyelven beszélni. Bevallottam, hogy nincs érzékem a nyelvtanuláshoz. Sőt, valójában ebben voltam a legrosszabb az iskolában.

Meghallgatta, amiket mondtam, aztán elküldött, hogy hívjam Harikesat. "Szóval", kérdezte Harikesat, "velem akar maradni. Mit gondolsz?"

"Nos, nagyon szépen végzi a dolgát. Szerintem jó lenne számodra, ha lenne egy állandó szolgád."

"Mi a helyzet Nitaial?" (Nitai Bombayben van, épp megújítja a vízumát, és a tervek szerint ott csatlakozik Prabhupadahoz.)

Harikesa kereken kijelentette. "Nos, Nitai Amerikában csatlakozott hozzánk. De amikor ideértünk, el akart menni, maradni, fejleszteni a gurukulát. Nincs rá garancia, hogy pár hónapon belül nem akar ismét elmenni. De Hari-sauri maradhat az állandó szolgádként, és téged többé nem fog zavarni az állandó váltás."

Srila Prabhupada biccentett egyet. "Rendben."

Extázisban vagyok! Nem hiszem el, micsoda szerencsém van! 3-4 héttel ezelőtt a templom padlóját pucoltam, most pedig én vagyok Ő Isteni Kegyelme állandó személyes szolgája. Ez kizárólag az ő kegye, mivel nekem abszolúte semmi képesítésem sincs. A korábbi szolgáitól eltérően nem tudok főzni, gépelni, vagy bármi egyéb hasznosat csinálni. Mégis, megtart engem, csak hogy tisztítson. Bár nincs semmi különleges képességem a szolgák feladataival kapcsolatban, próbáltam kihozni magamból a legjobbat, bármilyen szolgai feladatot is adott nekem Prabhupada. Úgy tűnik, e szolgáló hangulat miatt Srila Prabhupada hajlandó megtartani.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD018.pdf

017 - 1975. december 9.

1975. december 9.

(Sri Vrndavana Dhama)

Gondok vannak a Vendégház csatornarendszerével. Az emésztőgödrök nem elegendőek, ám nincs hely nagyobbakat építeni, s a helyi önkormányzat sem biztosít szennyvíz elvezetést erre a területre. A túlfolyás szennyezi a hátsó utat, és már panaszkodtak a helyi lakosok. Prabhupada sokat tárgyalt erről Saurabhal, Gunarnavaval és a többi menedzserrel, mely erre próbál megoldást találni.

Ma reggel, szokásos sétája helyett lesétált az oldalsó úton, majd a Vrndavana parikrama út mentén. Egy nagyjából két hektáros nyílt területen lyukadt ki, melyről azt mondják, ez az igazi Raman Reti terület, ahol Krsna és Balarama a tehénpásztor barátaikkal játszottak. Átment a puha homokon, és körülnézett a kopár területen. Vrndavana számos pávái közül néhány itt parádézott erre-arra, és egy csapat zöld papagáj, mint valami zajos kamaszok bandája, a feje felett rikácsolt és civakodott. Egy varjú hangosan károgott egy magas fa tetejéről, és különféle madarak repkedtek a környező lombkoronában.

Prabhupada azon gondolkodik, hogy megvegye a földet, s csatornahálózatnak használja a Vendégházhoz. Azt is javasolta, hogy csináljunk belőle parkot. Amint körbesétált, azt mondta, "gyarmatosítanunk" kéne ezt a területet, hasonlóan a Los Angelesi közösségünkhöz. Nem maradt valami hosszan, és egy rövid séta múltán visszatért a templomba.

------ O ------

Ma reggel hosszabb volt a lecke a megszokottnál. Prabhupada szembeállította Srila Rupa Gosvaminak, a jelenlegi Vrndavana falu alapítójának valódi lemondását néhány modern imitátoréval. Az efféle szélhámos visszavonultak csak azért jönnek capatit koldulni, hogy eladják őket a piacon azért, hogy bidit, egy olcsó cigarettafajtát vegyenek rajta. Prabhupada elmagyarázta, hogy az odaadó szolgálat szabályainak és korlátozásainak követése, a vidhi-bhakti létfontosságú. Először ott van a vidhi-bhakti, majd pedig a raga-bhakti, a spontán szolgálat, majd végül a prema-bhakti, a tökéletes istenszeretet. A kezdeti stádiumban még nem ébredt fel a Krsna iránti természetes szeretetünk, ezért óvatosnak kell lennünk, nehogy szeszélyesen cselekedjünk. Emlékeztetett bennünket, bár születésünk alapján hátrányban lehetünk, mégsem vagyunk képesítetlenek.

Elmagyarázta, hogy a fejlődés a megfelelő útmutatáson múlik. Aztán elmagyarázta saját, a Hat Gosvami képviselőjeként betöltött lényegbevágó szerepét. "Tehát a kezdeti állapotban nem arról van szó, hogy pusztán amiatt, hogy Vrndavanaba jöttünk, máris fejlettek lettünk. Nem. Követni kell a vidhi-bhaktit - a szabályozó alapelveket - a sásztra, valamint a lelki tanítómester utasításai alapján. Aki kíváncsi megérteni a Brahmant, kell, hogy erre lehetőséget kapjon. Épp úgy, mint amikor van egy kicsi tűz. Legyezni kell. Legyezni, legyezni, legyezni, és aztán nagy tűz lesz belőle. A mi folyamatunk is ilyen. Bárkit befogadunk... Caitanya Mahaprabhu nyilvános nyilatkozatot tett - krsna-bhajanete nahi jati-kuladi-vicara - bárki számára, aki arra vágyik, hogy Krsna-tudatossá váljék, nyitva áll a kapu. Bárki jöhet."

Prabhupada tovább folytatta, mondván, hogy bár egy bhakta természeténél fogva bárki számára lelkesen ajánlja a tisztulás eme folyamatát, nem szabad csalódottá válnunk, ha csak néhányan látnak hozzá. S nem szabad önelégültnek sem lennünk most, hogy elértük azt, amit sokan magának a Krsna-tudat céljának tartanak - a szent dhamaban való letelepedést. "Caitanya Mahaprabhu sosem ült le csupán Vrndavanaban. Egész Indiát keresztülutazta, és oly sok gondot vállalt. A prédikálás tehát nagyon is fontos, ebben nektek is részt kéne vennetek. Ez segíteni fog nektek. Mindnyájatoknak tisztának kéne lenni a tevékenységeitekben, és próbálni olyan messzire prédikálni a Krsna-tudatot, amennyire csak lehet. Ha tiszták maradtok, akkor a prédikálásotok sikeres lesz, és ebből bátorítást meríthettek. Ez minden Vaisnava utasítása. Nagyon köszönöm."

------ O ------

Visszatérve Prabhupada szobájába, a reggeli után Hansaduta néhány kifejezetten extatikus, Amerikából érkezett levelet olvasott fel a könyvosztásról. Prabhupada lelkes válasza egyértelmű bizonyítéka volt annak, amit a leckén is elmondott, hogy ő csak legyez, legyez, legyez, hogy visszahozza a lelki tudat tüzét a feltételekhez kötött lelkek szívébe. Az egész világ számára vendégséget hirdetett a Krisna-tudat bemutatására. A levelek is azt mutatták, tanítványai is milyen komolyan vették ezt a feladatot.

Egy BBT beszámolóban Ramesvara értesítette Srila Prabhupadat, hogy ebben a hónapban 350.000 Bhagavad-gitát nyomtattak, s még 500.000 kemény kötéses kötet van tervbe véve. A Srimad-Bhagavatam hatodik énekének második kötete már a nyomdában van, és már dolgoznak a harmadik részen. A Vissza Istenhez magazin is rekord darabszámmal jelent meg.

Ramesvara lelkesen így zárta a levelét, "Egyetlen vágyunk, hogy életünkkel meghódoljunk, így segítve a Te Isteni Kegyelmed csodálatos könyvei millióinak publikálását és osztását. Itt, Los Angelesben most, December hónapban több, mint 200.000 BTG magazin lett kiosztva, több, mint az egész Radha-Damodara csapaté. Persze a Radha-Damodara több nagy könyvet árul, mint bárki más. A bhakták most elevenebbek az USA-ban, mint amilyennek valaha láttam őket, hogy oszthassák a könyveidet. Ez lesz a valaha volt legjobb hónap. Már most egy millió BTG sem elég erre a hónapra."

Nincs semmi, ami annyira elégedetté tenné Srila Prabhupadat, mint amikor azt hallja, hogyan nyomtatják és árulják a könyveit. Ezt írta vissza, "Tartsátok meg ezt a felvillanyozott állapototokat. Épp most beszéltem Hansaduttaval arról, milyen szerencsés Amerika, hogy ott van a Krsna-tudat; és ha egész Amerikát be lehet tölteni Krsna-tudattal, az az egész világ számára jó lesz."

Ekkor Hansaduta prabhu Uttamasloka dasa extatikus beszámolóját olvasta fel, a chicagoi templom vezetőjéét, noha ez nem közvetlenül Srila Prabhupadanak volt címezve. Leírta a bhakták törekvéseit a nemrégiben történt rekord-döntés kapcsán, a Hálaadás-napi könyvosztó versenyt. A három templom által eladott 5000 könyvből a chicagoi templom, amelyiket kilenc Radha-Damodara utazó sankirtan csapat-béli brahmacari segített, több, mint 2000-et adott el. A levelet Ramesvara prabhunak írták, az lett továbbküldve. Hansaduta hangosan olvasta, miközben Prabhupada hallgatta, a szemei időnként nagyra kerekedtek az ámulattól és az elismeréstől annak hallatán, milyen hihetetlen erőfeszítést és kockázatot vállalnak tanítványai, hogy a sötétség eme világában a könyveit osszák:

"Komolyan vettük a versenyt - nem voltunk olyan felfuvalkodottak és túl magabiztosak a győzelmet illetően - mivel tudtuk, bármi megtörténhet az Úr Caitanya kegyéből. Aztán az első csapat elindult - 16 férfi és nő - ők úgy reggel 6:30 körül mentek osztani. Később, egy kis csapat ment ki olyan 10:00 körül még több könyvvel és prasadammal, majd még később a nap folyamán további bhakták jöttek ki. Összesen 25 bhakta volt a repülőtéren a nap folyamán. Sripati és én szinte repkedtünk, hogy segédkezzünk, ahogyan tudunk, ahogyan te tetted. 17 állandó könyvosztó volt ott, valamint Tripurari Swami és néhány hétvégi állandó osztó, és még néhány újonnan jött személy."

"Az első másfél órában a legtöbb osztó 15-25 könyvet adott el, így mire mi kijutottunk (délelőtt 11 körül) már 300-400 könyv körül jártak! A reggelek mindig jók. Minden olyan csendes; nincs túl sok bejelentés, és nincsenek feloszlatások, viták. Aztán délután 1-kor mindnyájan összegyűltünk ebédelni, és előzetes összegzést csináltunk: túl voltunk a 750 könyvön - közel jártunk, hogy már a nap felénél megdöntsük a világrekordot. Délután 1 órára Manusuta dasa már túl volt a 100-on!!!!!! Praghosa dasa a 80-on!!!! és Tripurari Swami a 70-en!!!!! A szőrszálaink kezdtek az égnek állni, amint a lehetséges eredményekről spekuláltunk, és 1:30-ra mindenki visszatért könyvet osztani."

"Alapjában véve két terminálon osztottunk... van egy 25 láb (kb 7,5 méter) széles folyosó, amin az 'ujjakból' kijőve keresztüláramlanak az emberek... Minden utas átmegy rajta a csomagfelvevő részleg, valamint a járatuk felé tartva... Másnap reggel megtudtuk a lapokból, hogy aznap 220.000 ember járt a repülőtéren!!!!"

"Úgy délután 4:00 körül... a légitársaság egy démon dolgozója odament egy bhaktához, és arcon ütötte; az emberek ledöbbentek. Aztán odament egy másik bhaktához, és őt is arcbavágta! Az emberek és a karmik kezdtek gyülekezni. Tripurari Swami futva jött megnézni, mi történik; a démon őt és arcbavágta!!! Minden bhakta azon nyomban a démonra ugrott, és elkezdte püfölni, ahogy csak bírta!!!!!!! Hatalmas tömeg volt körös-körül, és a bhakták rendőrökért kiáltottak, hogy állítsák meg ezt az embert. Az arca és a padló is véres volt. Praghosa ütése nyomán vér serkent, és vércseppek voltak Praghosa ruháin, és izzadságcseppek az arcán: nagyon boldog volt!!"

Prabhupada szemei tágra kerekedtek a küzdelem leírása hallatán. "Accha!" mondta meglepetten, fejét csodálkozva ingatva, micsoda kockázatot vállaltak emberei érte és Krsnáért. Hansaduta nevetett és a fejét lenyűgözve ingatta, miközben olvasott.

"A tömeg fele a mi pártunkra állt, míg a másik fele ellenünk volt. Megérkezett a rendőrség, és a démon azt mondta, hogy adtunk neki egy könyvet, majd visszavettük, és ekkor kezdődött a vita. A rendőrség letartóztatta a bhaktákat! Tipikus, hogy minden alkalommal ez történik - minket támadnak, és minket tartóztatnak le! Mindenesetre Krsna kegyéből valahogy 20 perc leforgása alatt szabadon engedték a bhaktákat, akik máris visszatértek osztani."

"Este 6:00 körül előzetes számolásokat végeztem... Beültem a telefonfülkébe és összeadtam az eredményeket. Miközben számoltam, szemöldököm egyre magasabbra és magasabbra emelkedett! Szemeim majd kiestek a helyükről!! Tátva maradt a szám! Nem jutottam szóhoz! Ténylegesen könnyek potyogtak a szemeimből! Túlléptük az 1400 könyvet! Képtelen voltam elhinni; ledöbbentem, és újra megszámoltam, csak hogy biztos legyek a dolgomban, és de még mennyire, hogy így volt. Extatikusan kiáltozni kezdtem, 'Hari Bol, Hari Bol, Hari Hol!' Minden karmi zavartan nézett rám a telefonfülkébe..."

"Amikor visszamentem, újabb incidens történt. Néhány nyomozó (zsaru) megpróbálta előállítani az egyik nőt, hogy letartóztassa, ő pedig próbálta elérni az egyik férfit, hogy az segítsen neki. Az egyik férfi megpróbált közbelépni, éés végül őt tartóztatták le és vitték le a lépcsőn. Egy másik anya lement, hogy megkeresse a lányt, akit megpróbáltak letartóztatni, és amikor a rendőrök meglátták őt, azt mondták, 'Hol a másik lány?' 'Nem tudom', felelte. 'OK, akkor téged veszünk őrizetbe helyette!' 'Hé, engedjenek el! Nem csináltam semmit!' Két kisebb dulakodás tört ki a két bhakta és a rendőrség között. Egy másik bhakta jött, hogy leállítsa... és a rendőrség nekitámadott, és hárman kegyetlenül megverték a padlón, a sok nézelődő előtt! Az egyik rendőr pisztolya kiesett a dulakodás közben, és könyvek voltak szétszóródva mindenfelé. A bhaktákat ekkor bevitték a belvárosi börtönbe (a két férfi bhaktát). Persze ez legalább 100 könyvvel csökkentette az eredményünket."

Prabhupada feszült figyelemmel hallgatta az egész leírást, a csodálkozástól alkalmanként felvonva a szemöldökét, a fejét rázva és elismerően mosolyogva. Sugárzott az egyértelmű büszkeségtől, amit tanítványainak eltökéltsége keltett benne, hogy minden akadály dacára árulni akarják a könyveit. Minden részletre kiterjedően végighallgatta az egész beszámolót.

"Amíg végighallgattuk ezt az incidenst és elfogyasztottuk a prasadamot, a démon, aki talált három könyvet, széttépte őket és közénk hajította. Ez nem volt különösebb hatással a bhaktákra, akik kissé fáradtan, ám rettenthetetlen eltökéltséggel tértek vissza könyvet osztani. Eközben hatalmas hóvihar kezdődött, és a közlekedésben egyre nagyobb zavar állt be mind az utakon, mind pedig a levegőben. Este 10:30-kor megkaptam Sripati riportját: túl vagyunk az 1700 könyvön, meglehet akár a 2000 is!!!! Ez elképesztő!! Ugyan ki tudná elképzelni, milyen kegyes az Úr Caitanya Mahaprabhu? Négy kivételével minden ember visszaindult este 11:30-kor. Manusuta 191; Praghosa 153; Tripurari Swami 135 és Ranganatha 120... Az első csapat hajnali 2:00-re ért vissza, a négy másik pedig 1:30-2:00 körül indultak el. Mindenki küszködött, hogy felkeljen mangala aratira (a négy későn érkező még aludni se ment), és egy extatikus kirtan után én szaladtam körbe, hogy megkapjam a végső számokat... Csütörtökön reggelitől kezdve böjtöltünk, és japáztunk és aludtunk a déli aratiig, amikor is nagy arati kirtant, majd egy szép lakomát tartottunk!!!!"

"Köszönjük, hogy inspirálsz bennünket a Lelki Tanítómester kegyéért való versengésre. Ha te nem lennél, nem is tudnánk, mihez kezdjünk. Minden dicsőséget Srila Prabhupadanak!"

"Szolgád, Uttamasloka dasa."

Egy további oldal tartalmazta minden osztó végeredményét. Két ember több mint 400-at csinált, közülük is, Manusuta új egyéni rekordot állított fel a 210 könyvvel, Praghosa is alig maradt le mögötte 200-al. További hét, Tripurari Swami, Ranganatha, Romapada, Buddhimanta és Preraka prabhuk, valamint a két hölgyet, Sadbhusa és Jagaddhatri dasikat, átlépte a száz könyves célt. A teljes összesítés 2042 kemény fedeles könyv volt.

A lista aljára Uttamasloka megjegyzést fűzött Ramesvara számára: "Alázatos javaslatom és kérésem, hogy olvasd fel ezt a levelet teljes tartalmával Új Dvaraka Dhama összegyűlt bhaktáinak. Bár elég rendszertelen, és tele van hibákkal, mégis nagy transzcendentális elégedettséget ad és mindenkinek örömet szerez majd."

A levél tetejére Ramesvara hatalmas, tisztán olvasható nagybetűkkel ezt írta:

"MINDEN IDŐK LEGEXTATIKUSABB SKP HÍRLEVELE! HANGOSAN FEL KELL OLVASNI MINDEN ÖSSZEGYŰLT BHAKTÁNAK!"

Amikor Hansaduta befejezte, Srila Prabhupada arcán hatalmas mosoly áradt szét, egyértelműen elégedett volt, és nyilvánvaló volt, hogy élvezi eme transzcendentális extázist. Nem Ramesvarának, hanem Uttamaslokának címezve diktálta a válaszát. "Kérlek, fogadd az áldásaimat. Nagy elégedettséggel olvastam a sankirtana hírleveledet. Európa és Amerika nagy veszélyben van, ez a Hare Krsna mozgalom védi őket. A sankirtana bhakták nagyon, nagyon kedvesek Krsna számára. Amiatt, hogy a könyvosztás terepmunkáját végzik, Krisna azonnal igazi szolgaként ismeri el őket. Épp úgy, mint háború idején, amikor egy farmer fiú, vagy egy közönséges hivatalnok kimegy a frontra az országáért harcolni, és azonnal nemzeti hős lesz az őszinte törekvései miatt. Így Krsna is nyomban felismeri a Krsna-tudat prédikátorát, aki minden kockázatot vállal, hogy közvetítse az üzenetét."

"Ezt úgy hívják, dhira bratta - eltökéltsége. Ezek a fiúk és lányok mahatmak - mahatmanas  tu  mam  partha,  daivim  prakrtim  asritah,  bhajanty ananya manaso, jnatva bhutadim avyayam - 'Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.' (BG 9.13) Ez a vers passzol ide. Ha ezek a fiúk az anyagi természet irányítása alatt állnának, nem vállalnának ennyi kockázatot. Ők mahatmak, igazi mahatmak, nem a hosszú szakállú, sáfrányruhás mahatmak. Ők tántoríthatatlanok az eltökéltségükben, dhira brattak. Minden dicsőség az Amerikai bhaktáknak!"

"Remélem, levelem téged és mindnyájatokat sankirtana bhaktákat jó egészségben talál,

Örök jóakarótok, A.C. Bhaktivedanta Swami."

A könyvosztás egész Európa-szerte is lelkesen folyik; és az ottani bhakták is vállalnak kockázatot. Tegnap Alanatha elmesélte Srila Prabhupadanak, hogy Nyugat-Európában néhány helyen pusztán azért letartóztatják a bhaktákat, mert árulják a könyveit. Tudni akarta, tegyenek-e valamiféle titkos elrendezéseket az árulásra. Srila Prabhupada azt felelte, "Miért titokban? Szerezzenek bírósági végzést."

Alanatha azt mondta, ez nem lehetséges. Prabhupada azonban azt mondta, hogy ha letartóztatás van, ezt lehetőségként kell felhasználni, hogy ügyünket a bíróság elé tárjuk. "Ez egy nagyon fontos könyv. A kormánynak meg kell engednie, hogy áruljuk. Mutassátok be a bíróságon a professzorok véleményét, hogyan küldik az állandó rendeléseiket. Miért tartaná vissza az állam a tudás terjesztését? Talán sötétségben akarják tartani az embereiket? Így kell prédikálnotok."

A viszontagságok sosem csüggesztik el Prabhupadat. Szilárd meggyőződése van a küldetését illetően, és készen áll harcolni azért, hogy megalapozza a Krsna-tudatot ebben az istentagadó világban. 

Prahlada Maharaja utasításai napi megerősítéssel szolgálnak, hogy a Krsna-tudat az élet elsődleges szükséglete. Ezért Srila Prabhupada szabadon akarja osztani a Krsna-tudatot annyi embernek, a világ annyi helyén, amennyire ez csak lehetséges, és a transzcendentális irodalom terjesztése ennek a leghatékonyabb módja. Krsna felhatalmazta Srila Prabhupadat, hogy írjon könyveket. Ő pedig, viszonzásképp, most abba fekteti az energiáját, hogy tanítványait inspirálja azok osztására.

------ O ------

Ma délután beszéltem Harikesa és Hansaduta prabhukkal a szolgálatomról. Prabhupada néhány napon belül továbbutazik Delhibe és Bombaybe, és Gopala Krsna folyamatosan emlékeztet, hogy azt akarja, menjek Kalkuttába. Bevallottam nekik, hogy hihetetlen mértékű ragaszkodást érzek Prabhupada szolgálata iránt, és nem vagyok valami lelkes Kalkuttába menni.

Harikesa véleménye megváltozott a csapathoz való csatlakozásomat illetően, olyannyira, hogy közvetlenül megmondta Gopala Krsnának, lépjen vissza a tervétől. Azt mondta neki, hogy Prabhupada személyes kísérete transzcendentális a zónákhoz és a GBC szempontokhoz képest. Harikesa azt javasolta nekem, "Meg kéne kérdezned Prabhupadat, mellette maradhatsz-e."

Mondtam neki, hogy habozok Srila Prabhupadat személyes kérésekkel zaklatni, ám ő sürgette, hogy tegyem meg. Mint mondta, "Végső soron ez közvetlenül Srila Prabhupadaval kapcsolatos, úgyhogy rá is kihat. Nincs veszítenivalód. Legrosszabb esetben nemet mond."

Elfogadtam a szavait és a jó tanácsát, és holnap személyesen megkérdezem erről Srila Prabhupadat.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD017.pdf

016 - 1975. december 8.

1975. december 8.

(Sri Vrndavana Dhama)

Prabhupada mindig törődött a jólétünkkel - nem csak filozofikus értelemben, hanem számos gyakorlati szempontból is. Ma reggel például nagyon hideg volt; valóban beköszöntött a tél. Sétája közben megjegyezte ezt, majd pedig megkérdezte, kapnak-e a bhakták ghít a capatijukra. Aksayananda Swami azt felelte, csak a vendégek kapnak, mivel drága és nem szükséges a bhakták számára.

Prabhupada azonban nem értett egyet. Azt mondta, ebben az évszakban szükséges. A hideg időjárás miatt a bhakták kell, hogy kapjanak egy kis extra ghít és gabonát. Javasolta a channa és urad dhalok keverését, mivel mindkettő ízletes és jótékony hatású - nem túl kevés, nem túl sok. "A szükségtelen vairagyara", mint mondta, "nincs szükség. Nem értünk egyet ezzel. Yuktahara-viharasya. Egyél, amire szükséged van az egészséged megőrzésére - de ne egyél túl sokat. De amire valóban szükséged van, azt meg kell tenni."

Srila Prabhupada nagyon elégedett Harikesa cikkével, a "Kísérleti tudás"-sal. Tegnap este felolvastatta vele. Ma reggel, séta közben pedig kérte, ismételje el néhány pontját, hogy a többi bhakta is hallhassa. 

Maga is hozzáfűzte néhány igen mulatságos megfigyelését. Felidézve Dél-Afrikai utazását, elmondta, hogy ott igen sok gyárban csirkéket ölnek le. "Úgyhogy javasoltam, analizálják a tojást. Találják ki, milyen vegyületek vannak benne, és hozzanak létre egy tojást. Ez volt a javaslatom." Harikesa felé intve mondta, "Úgyhogy ő megcsinálja!" Mindannyian nevettünk, miközben Srila Prabhupada folytatta, "Ő majd elmagyarázza, hogyan kell létrehozni egy tojást a..."

"A vegyületekből", javasolta Aksayananda Swami.

Aztán Jnana dasa hozzátette, "És csirkét teremteni."

Aztán Harikesa elmagyarázta, "Kalcium-foszfát és egy kis kénkő, hogy sárga legyen. Színezd, majd fedd be műanyaggal, aztán tedd be egy inkubátorba, és hadd nőjön a csirke."

"Aztán megeszed!" fejezte be Prabhupada.

Aksayananda Maharaja úgy vélte, ez remek cikk lenne.

Prabhupada megállt, és komolyan így szólt, "Az egyetlen bánatom, hogy ezek a gazemberek tudósok és nagy emberek lehetnek. Egyszerűen szólva, nem tudnak ilyet létrehozni. Ez nagyon egyszerű. Tégy össze néhány vegyületet, és ha ismered a vegyületeket, miért nem csinálod meg te magad? És az inkubátorba teszed, és nem kell megölnöd annyi csirkét."

"Ez valójában remek kihívás", értett egyet Harikesa. "Ez a nagy, nagy tudós, a hatalmas, nagyra nőtt agyával..."

De Prabhupada közbevágott, "'Nagy, nagy majom, nagy, nagy pocak. Ceylon ugrás - melankólia!' [megj. eredetileg rímelt is. :) ] Nem ismeritek ezt? Baro baro bandolel, baro baro pet, la"ka dingate, matakare het!"

Mindnyájan nevettünk, miközben Prabhupada folytatta, "Ezt a fordítást a President's College egyik nagy professzora, Rowe professzor készítette. Szóval ezek a professzorok  meg kell tanuljanak bengáli nyelven, és ő ezt fordította, 'Nagy, nagy majom, nagy, nagy pocak. Ceylon ugrás - melankólia!'"

Prabhupada elképesztően humoros volt, és az analógiái tökéletesen passzoltak. A tudósok folyton nagyokat mondanak, azt állítva, hogy az élet az anyagból származik, és csupán a vegyi anyagok egyfajta kombinációja. S bár az élet ott van mindenütt, minden pillanatban, ők mégsem tudják sem megmondani, mi ez a kombináció, sem pedig reprodukálni. Hasonlóan, Hanumán társai is, bár nagyon hősködtek és dicsekedtek, amikor arról volt szó, hogy átugorják az óceánt Indiáról Lankára, "melankólikusak" lettek. Csak Hanumán tudta megtenni, az Úr Rama kegyéből.

Ennek ellenére, a gyakran humoros kritikák, és a modern materialista tudósok olykor általános elítélése ellenére Prabhupada figyelmeztetett bennünket, hogy a tudományos alapokon zajló prédikálásra vonatkozó bármely próbálkozást ügyesen, szakértő módon kell csinálni. Amikor Alanatha, egy európai bhakta elmesélte neki a terveit, hogy Svédországban olyan magazint szeretne publikálni, mely kihívja a materialista tudósokat, Prabhupada figyelmeztette őt. "Ne írj semmilyen ostobaságot. Nagyon alaposnak kell lenned, különben nevetség tárgyává válsz. Annak, aki kihív másokat, nagyon magabiztosnak kell lennie. Minden szempontból meg kell tudnia védenie magát az ellenfelétől. Ilyenkor rendben van a kihívás. Mi magabiztosak vagyunk a tekintetben, hogy a lelket semmiféle anyagi kombináció eredményeképp nem lehet létrehozni. Így kihívhatjuk őket. És képesek vagyunk megvédeni magunkat mindenféle szempontból."

A leckén Prabhupada ugyanezt a témát folytatta. Azt mondta, a modern civilizáció azt jelenti, hogy növelik a gyilkolást. A tudományos fejlődés hatására a modern ember nagyon szakértő lett a kevésbé szerencsések, csirkék, tehenek, kisbabák, s még saját lelkük leölésében is. Az állam is ezt reklámozza, "Egy, két, három - bas!" Azt tanácsolják az embereknek, hogy családjukat fogamzásgátlással vagy abortusszal maximum 3 főre korlátozzák. De azok, akik nem tudják kontrollálni az érzékeiket, visszaélnek saját és mások életével is. Prabhupada elmagyarázta, hogy az ilyen emberek nem is tudják elképzelni az életüket érzékkielégítés nélkül, s csak a már-már korlátlan evésre, alvásra és nemi életre vágynak.

Felidézte, hogy az ISKCON kezdeti időszakában, még New Yorkban, szomszédai tiltakoztak a reggeli éneklés ellen. "Kezdetben volt ez, a Második Sugárút 26-ban, amikor reggel 7 órakor a reggeli imáink zajlottak, nem is olyan korán. És sok másik bérlő félmeztelenül panaszkodott a főbérlőnek, 'Mr. Judah, mi folyik itt? Mégis mi történik? Fejezzék be! Fejezzék be! Fejezzék be!' Úgyhogy Mr. Judah azt szokta felelni, 'Nem, nem, nem fogják abbahagyni. Én nem kérhetem ezt. Menjetek a rendőrséghez.'"

"Úgyhogy időnként a rendőrség jött ki, hogy abbahagyassa velünk, de mi nem hagytuk abba."

Ennek hallatán nevetés futott át az összegyűlt bhaktákon.

Srila Prabhupada folytatta, "Szóval ajitatmanah. Az emberi élet arra szolgál, hogy legyőzzük az érzékeket. 'Nem, jobb az érzékek áldozatának lenni.' Ez a modern civilizáció."

Figyelmeztetett a családos élethez való túlzott ragaszkodásra, melyet a Védák egy sötét kúthoz hasonlítanak. Elmondta, hogy a Védikus civilizációban elő volt írva, hogy 50 éve korban fel kell hagyni vele. Másként az ember atma-ghatam lesz, a lélek gyilkosa.

Egyre több családos ember és gyermekes anya van most az asramankban, és úgy tűnik, sokan letelepedni jöttek ide. Vrndavanaban élni és itt nevelni a gyermekeket igazán vonzó bármely bhakta számára, ám Prabhupada figyelmeztetett bennünket, legyünk nagyon óvatosak, hogyan tevékenykedünk a szent dhamaban. "Azokat, akik nem veszik figyelembe ezeket a szabályokat és korlátozásokat, ajitatmanahnak hívják, olyannak, akit rabul ejtettek az érzékei. Ők azzal foglalkoznak, hogy annyit aludjanak, amennyit csak lehet. A napjaik mindenféle haszon, nisphalam nélkül, eredménytelenül telnek. Aki nem komoly az emberi élete értékét illetően, idejét alvásra vesztegetheti. De nem. Ha az elődjeinket, a Gosvamikat követjük, akik mind miniszterek voltak, és eljöttek Vrndavanaba, hogy itt gyakoroljanak - hogy mit? Nidrahara viharakadi vijitau, hogy legyőzzék az alvást, evést és a párzást. És ha Vrndavanaba érkezve ebben merülünk el, akkor mi haszna Vrndavanaba jönni? Akkor a pokolba kell menni és ott élni."

------ O ------

Prabhupada nagyon szeretné megkezdeni a go-raksat, vagyis a tehénvédelmet. Ma reggel mondta Aksayananda Swaminak, készítsenek egy istállót az üres földterületen, és nyomban vegyenek néhány tehenet. Úgy látja, ez a program létfontosságú részét képezi a prédikáló tevékenységünknek, arra bátorít bennünket, hogy világszinten is valósítsuk meg. 

Aztán, miközben a ma reggeli leveleket hallgatta, Rupanuga október havi GBC beszámolójában ismét felmerült a tehénvédelem kérdése. (Minden GBC tagnak részletes havi beszámolót kell küldenie, melyet Ő Isteni Kegyelme gondos figyelemmel hallgat végig.) Rupanuga megemlítette, hogy a pennsylvaniai farmon a tehenek egyenként naponta 48 font (21,8 kg) tejet adnak, és még valamilyen díjat is nyertek.

A beszámolótól elégedetten Prabhupada bátorító választ írt. "A teheneink boldogok, így elegendő tejet adnak. A Védikus civilizáció minden teremtménynek védelmet nyújt, különösképpen a teheneknek, mivel tejük formájában olyan értékes szolgálatot végeznek az emberi társadalomnak, mely nélkül senki nem lehetne egészséges és erős. A ti országotokban a kutyát megvédik, a tehenet pedig megölik. A kutya az utcára vizel és ürít, mégis őt tartják az ember legjobb barátjának. A tehén pedig teljesen tiszta - az ürüléke, a vizelete és a teje is - mégis őket viszik el a vágóhídra, és ölik le étel gyanánt. Miféle civilizáció ez? Ezért kell prédikálnunk ez a sok ostobaság ellen."

Prabhupada kért tőle beszámolót az újonnan szerzett 11 emeletes New Yorki épületről is. Fontosnak tartja, hogy megfelelően menedzseljék ezt a hatalmas épületet, mivel a nemrégiben érkezett beszámolók nehézségekre utaltak.

BBT és zónai riportok is érkeztek Hridayananda Goswamitól, Dél-Amerika GBC-jétől, telve odaadó lelkesedéssel. Ő felügyeli Prabhupada könyveinek spanyol és portugál nyelven való nyomtatását. Mellékelt kettőt az újonnan publikált példányokból is: a Könnyű utazás más bolygókra címűt (portugál nyelven, 50.000 példány), valamint a Felemelkedés a Krsna-tuadtra címűt (spanyol, 125.000). A Bhagavad-gita Tal Como Es épp most került a nyomdába. Összeállítottak egy fordítókból álló csapatot azzal a céllal, hogy havonta legalább egy kemény kötéses könyvet kiadhassanak.

Hridayananda Maharaja emberhiány, valamint kölcsönök miatt segítséget kért a Los Angeles-i angol nyelvű BBT-től. Továbbá benyújtott egy javaslatot, miszerint Prabhupada könyveit mind normál kiadással, mind pedig "szuper olcsó" verzióban jelentessék meg. Ez lehetővé tenné számukra, hogy bőségesen oszthassák a könyveket még a legszegényebb Dél-Amerikai országokban is.

További javaslata volt minden GBC tag számára, hogy évente legalább 3 hónapot a sajátjukon kívüli zónában töltsenek. Úgy vélte, ez az elrendezés enyhítene Prabhupada menedzseri feladatainak terhén. Továbbá lehetővé tenné minden ember számára, hogy objektíven analizálja zónáját, és más GBC tagokkal konzultálva bármilyen problémát megoldhassanak.

Prabhupada nagy elégedettséggel hallgatta a beszámolót, és gondosan megvizsgálta az új könyveket, valamint a mexikói Sri Sri Radha-Madana-gopala fotóját. Aztán ezt a választ diktálta. "Igen, nyomtassátok ki minden könyvemet; ha el tudjátok adni, miért ne nyomtatnátok? Nyomtassatok annyit, amennyit csak lehet, és ha kell, raktározzátok el őket. De rendszeresen fizetnetek kell a BBT kölcsönöket; ezt nem szabad elhanyagolni."

"A deluxe és a hétköznapi kiadással kapcsolatos ötleted rendben van. Mindenkinek kapnia kell könyvet, ez a lényeg. Úgyhogy csak csináljátok."

"A GBC-k évi 2-3 hónapos zónacseréjével kapcsolatos ötleted is jó. Vesd fel a mayapuri találkozón és legyen róla szavazás."

------ O ------

Prabhupada társaságában minden pillanat tanulságos. Még a legegyszerűbb, mindennapi tevékenységei is pontosak és helyesek. A legapróbb részletet is észreveszi.

Délelőtt, amikor beléptem a szobájába, Prabhupada szóvá tette, hogy új pamut dhoti van rajtam, amit néhány napja vettem. Helyeselte a vastagságát és megkérdezte az árát. Elmondtam neki, hogy csak 40 rúpia volt. Azt is megkérdezte, hogyan vettem, én pedig elmagyaráztam, hogy volt egy kis megtakarított pénzem. Azt mondta, szerinte jó vásár volt, és kérte, hívjam be Aksayananda Swamit. Amikor bejött, Prabhupada beszélt neki az új dhotimról, és kérte őt, fizesse ki nekem az elköltött pénzt. Azt mondta, a kis megtakarításaimat vészhelyzetre kell tartogatnom, és a templomnak kell állni a kiadásaimat.

------ O ------

Az elmúlt néhány nap alatt Prabhupada sok kicsi, ám lényeges utasítást adott nekem számos különféle téma kapcsán. Egy bhakta például, aki elvesztette eredeti japa láncát, adott nekem egy újat, hogy Prabhupada a rajta való japázásával megszentelje. Prabhupada egyet értett, ám megjegyezte, hogy ez valójában nem igazán szükséges, mert az avatást a bhakta japázása szentesíti, nem a japa lánc.

Egy séta közben Aksayananda Swami beszélt Prabhupadanak egy nyugdíjba vonult úrról, aki az asramaban szeretne élni. A férfi nagyon tisztelettudó, és még hódolatot is ajánl a szannyásziknak. Prabhupada azt felelte, "Ha egy szannyászinak nem ajánlanak tiszteletet, büntetésből a nap folyamán böjtölni kell. Ez a sásztrikus utasítás." Bhagavat Asraya megkérdezte, mi a büntetés, ha valaki nem böjtöl. Prabhupada egyszerűen csak ennyit mondott: "Akkor a pokolba kell menned!"

Egy asztrológus írt Londonból, s kérdezte Prabhupada pontos születési dátumát. Prabhupada lekötelezte őt. "A születésemmel kapcsolatos kérdésedre. 1896. szeptember 1-én, kedden születtem, délután 4 óra körül. A rasi-m Mithuna."

Prabhupada mindig türelmetlenül várja az új központok nyitását Indiában, valamint azok épülését, melyek már megvannak. Írta Mahamsa Swaminak, hogy Hyderabadban legalább 1 crore rúpiát tervez elkölteni. Engedélyezte Gaura Govinda Swaminak, hogy Orisszában központot nyisson. A Vrndavani bhakták épp egy templomra vonatkozó ajánlatot ellenőriznek Kanpurban.

Srila Prabhupada mindig rugalmas. Gargamuni Swami Indiába érkezik majd 5 Mercedes furgonnal és 20 emberrel, hogy utazó sankirtanaba és rendeléses könyvosztásba kezdjen könyvtárak számára. Bár Prabhupada arra kérte, hogy újra vezesse a kalkuttai templomot, amikor meghallotta a könyv árusítással kapcsolatos új tervét, azt írta, "Igen! A jelenlegi elfoglaltságod sokkal fontosabb. A kalkuttai templom vezetése nem olyan fontos. Elégedett vagyok, hogy árulod a könyveimet; ez magasabb rendű elfoglaltság, úgyhogy kérlek, növeljétek tovább és tovább."

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD016.pdf

015 - 1975. december 7.

1975. december 7.

(Sri Vrndavana Dhama)

Srila Prabhupada egyik legnagyobb vágya egy elsőosztályú gurukula rendszer kidolgozása. Személyesen is részt vett a dallasi iskola, az ISKCON első gurukulájának kifejlesztésében, most pedig itt teszi ugyanezt.

Dallasban, a diákszállók ügyében nemrégiben gondok adódtak a helyi texasi törvénykezéssel. Jagadisa das, a területért felelős GBC tag arra kényszerült, hogy másik létesítmény után nézzen, mely igazodik az állami normákhoz. Korábbi levelében Jagadisa az iskola egy másik városban található új helyszínéről küldött némi információt. Prabhupada helyeselte az ötletet, ám ma újabb levél érkezett, a helyi lakosok ellenséges reakciói miatt visszavonva a korábbi javaslatot. Jagadisa azt javasolta, hogy az iskola maradjon Dallasban, a meglévő helyszínen építve új diákszállót. Prabhupada bátorította őt a Dallasban maradásra, mondván, ő kezdettől fogva kellően tágasnak találta az ottani létesítményeket. Izgatottan várja, hogy az iskola helyzete megszilárduljon, mivel nem akarja hogy a gyerekek tanulmányai félbe szakadjanak.

Itt Vrndavanaban, Bhagatji, aki a mi asramanktól néhány házra lakik, szerzett földet a gurukulánk számára, és adományozott egy lakh rúpiát az iskola építésére. Bhagatji továbbá jelentkezett a templom igazgatásában való segítség gyanánt is. Erőfeszítései elégedetté tették Prabhupadot, aki majd' minden nap találkozik vele.

Radhastamikor, legutóbbi Vrndavana-i látogatása során Srila Prabhupada lerakta a gurukula alapkövét. A templom melletti földterületen már el is kezdődött az építkezés. Most buzgón követi a fejlesztéseket, és rendszeresen egyezteti a terveket.

Prabhupada egyik kedvenc idézete, "a gyermek az ember apja", ami azt jelenti, hogy a világ sorsa az ifjúság kezében van. Ezért létfontosságú a jó képzés és oktatás a békés népesség és a bajoktól mentes világ eléréséhez. Gyakran kifejezi meggyőződését és boldogságát, hogy a mozgalom, melyet a világ újra-spiritualizálásáért hozott létre, folytatódni fog, mert "az országotok fiatalemberei felkarolták".

Erre vonatkozóan kifejezetten fontosak számunkra az ifjú Prahlada Maharaja utasításai. A ma reggeli Srimad-Bhagavatam versben (7.6.5) pontosan erről volt szó, vagyis hogy az ifjúkort teljes mértékben ki kell aknázni a lelki fejlődésre. A fordítás ez volt: "Ezért az anyagi létezés során [bhavam asritah] annak, aki teljes mértékben képes arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, arra kell törekednie, hogy amíg teste ellenálló és erős, és nem vett még rajta erőt a sorvadás, elérje az élet legmagasztosabb célját." Srila Prabhupada így kommentálta, "Senki nem akar megöregedni, különösképp ebben a téli időszakban nem. Ez nagyon nehéz az öregember számára. Ezért aztán el kell fogadni a jara-t és a vyadhi-t. Senki nem menekülhet a betegségek elől. Amikor beteg vagyok, hatalmas küzdelem meggyógyítani magam: el kell menni az orvoshoz, jó gyógyszert kell szedni és így tovább. De nem akadályozhatjuk meg a betegséget. Ugyanígy az öregkort sem akadályozhatjuk meg, és nem akadályozhatjuk meg a születést és a halált sem. Ezért mondják, hogy kusalah. Kusalah azt jelenti, hogy ha tényleges haszonra vágysz, mert az efféle erőlködés nem hoz számodra semmi hasznot, tato yateta, akkor erre kell törekedned. Hogy mi ez? Ksemaya, a legvégső hasznod. S hogy meddig? ,ariram. Purusam yavan na vipadyeta puskalam. Mindaddig, míg szívós és erős vagy, meg kell próbálnod megszabadulni a születés, halál, öregkor és a betegség kötelékéből. Nem pedig halogatni ezt a dolgot, mondván, 'Majd amikor megöregszünk, énekeljük a Hare Krsnát és Krsna-tudatosak leszünk.' Nem ez a jelentése. Most azonnal.

Prahlada Maharaja azt mondta, hogy már az élet igen korai kezdetétől, még kaumaraként - kisgyermekként, fiúként - ettől a kortól el kell kezdeni a bhagavata életet, avagy a Krsna-tudatot. Ezt úgy hívják, brahmacari. Brahmacaryat kell tanítani az élet igen korai szakaszától fogva. És amikor még fiatal vagy, akkor még nagyobb energiával és intelligenciával tudsz dolgozni. Ebben az időben az agy nagyon jól működik. A fiatalembereknek még minden eszköz a rendelkezésükre áll. Erős a gépezet. Mert ez egy gépezet. Az öreg gépezet nem képes úgy dolgozni. Úgyhogy nagy szerencse Európa és Amerika fiatal fiúinak és leányainak, hogy ilyen fiatalon gyakorolhatják a Krsna-tudatot. Ez nagyon nagy szerencse."

Van Srila Prabhupadanak egy olyan tulajdonsága, mely igen vonzó mindenki számára. Képes tökéletesen viszonyulni a fiatal tanítványokhoz, noha anyagi értelemben véve 2 vagy 3 generáció van köztünk. S eme hatalmas kulturális háttér és lelki megértésbéli különbség ellenére nincsenek köztünk korlátok. Együttérző, és szemmel láthatólag tökéletes empátiával van irányunkban. Az, hogy hogyan képes ilyen csodálatos módon viszonyulni hozzánk, a lecke után nem sokkal kiderült.

A nappalijában beszélgettünk vele az öregedésről, és Prabhupada egyszer csak felállt az asztalától. Szemei fényesen ragyogtak, és egyszerűen és meggyőzően ezt mondta: "Én nem vagyok öregember! Én sosem öregszem meg!" Mindannyian nevettünk. Prabhupada önmegvalósított lélek. Ő nem azonosítja magát a testével, és ránk sem anyagi lényként tekint. Úgy viselkedik velünk szemben, ahogy egyik lélek kapcsolódik a másikhoz. Mindannyian azért vagyunk, hogy a Legfelsőbbet szolgáljuk. Ebben az értelemben, nem kell győzködnie, hogy felettünk áll, mégis mindig fenntartja a formális guru-tanítvány kapcsolatot. Prabhupada alázatos szolgálata az, hogy visszavigyen minket Krsnához, a mi alázatos szolgálatunk Krsna felé pedig az, hogy szolgáljuk Srila Prabhupadot.

------ O ------

Prabhupada nagy inspirációt merít Prahlada Maharaja életéből, és prédikálás közben gyakran hivatkozik az ő kivételes viselkedésére. Egy nemrégiben érkezett levelében Yogescandra dasa Prabhupada áldásait kérte egy 8 férfiből álló csapatra, akik a Mayapuri templom javára akartak adományokat gyűjteni. "Az áldásom mindig veletek van", felelte Prabhupada. "Az apa mindig arra vágyik, hogy a fia még sikeresebb legyen, mint ő maga. Ez a lelki felfogás. Ha valakinek jól megy a sora, akkor a materialista emberek irigyek lesznek, és meg akarják akadályozni a fejlődését. Valójában ez történt Prahlada Maharajjal is. Még csupán öt éves volt, a Krsna-tudatot prédikálta az osztálytársainak, és az apja, Hiranyakasipu olyan irigy lett rá, hogy oly sokféleképp megpróbálta megölni az öt éves fiát. A Krsna-tudat azonban épp ennek az ellenkezője. Ha valakinek jól mennek a dolgai, akkor a bhakták megpróbálnak mindent megadni neki, hogy tovább haladjon, és még tovább és tovább fejlődjön."

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD015.pdf