055 - Egy 12 éves fiú főzi Sríla Prabhupada ebédjét

Sríla Prabhupada Uvaca 55

Egy 12 éves fiú főzi Sríla Prabhupada ebédjét

1973. nyara

ISKCON Bhaktivedanta Manor, Anglia

Két éven át az Úr egy tiszta bhaktájának társaságában lenni a legcsodálatosabb lehetőség a Krsna-tudatos cselekvés elsajátítására. Persze egy olyan személy számára, amilyen én vagyok, ez lehetőség egy nagy lélekkel szembeni megszámlálhatatlan sértés elkövetésére is. Számos olyan alkalom van, mely úgy vésődött az elmémbe, hogy örömet okoz, sok másik azonban csak elszomorít.

Az egyik Manor-béli indiai bhaktának volt egy 12 év körüli fia. Ez a fiú ebédet akart főzni Sríla Prabhupadának. Ő Isteni Kegyelme beleegyezett. Én, akinek a gondolkodásmódja a 12 évesekével vetekedett, továbbá semmiféle szolgáló hajlamom nem volt, úgy gondoltam, ez remek alkalom egy aznap reggeli lazításra. Egyáltalán nem ügyeltem a fiú főzését, és semmit nem tudtam arról, vajon kellőképp képesített-e arra, hogy megfőzze Sríla Prabhupada ebédjét. Megmasszíroztam Sríla Prabhupadát, majd visszavonultam a szobámba.

Valamivel később a fiú bevitte Sríla Prabhupadának az ebédjét. A dahl oda volt égetve. A chapatik kemények voltak, mert nem puffadtak fel. A rizs túlfőtt. Sríla Prabhupada mindent megkóstolt. Amíg a fiú visszatért a konyhába, hogy újabb chapatit süssön, bementem Sríla Prabhupada szobájába.

- Ez a prasadam... - mondta. - Hát nem segítettél?

- Nem, Prabhupada - feleltem. - Azt gondoltam, hogy megcsinálja ő.

- Igen, de vele kellett volna lenned, hogy megbizonyosodj arról, minden rendben megy - mondta. - Ez nagyon rossz. Hogy egyem meg?

A fiú épp ekkor jött vissza a szobába egy újabb chapatival.

- Minden nagyon jó - felelte Sríla Prabhupada. - Igen szép munkát végeztél.

A fiú nagyon boldog volt. Képességeihez mérten a lehető legjobbat nyújtotta az odaadó szolgálatban, és elégedetté tette a lelki tanítómesterét. Én azonban - szükségtelen is mondanom - nemtörődömségemmel nagy sértést követtem el. Sríla Prabhupada még csak nem is kiabált. Nehéz volt számomra, amikor kiabált. De amikor dühös volt rám, mégis csendben maradt, az még az előbbinél is fájdalmasabb volt.

Ez az eset újabb például szolgál Sríla Prabhupada nagyságáról. Bármennyi lelki és anyagi értelemben egyaránt képesített személlyel körülvehette volna magát, hogy megkönnyítse az életét, ő mégis elfogadta az én szolgálatomat. Soha, egyetlen egyszer sem kérte tőlem, hogy menjek el. Kegyesen elfogadta a hozzá nem értésemet. Hiányosságaim ellenére is mindig azt éreztette velem, hogy megbecsül. Oly sokszor láttam Sríla Prabhupadát oly sok sértést megbocsájtani a tanítványainak. Ez bizonyosan nem a legrosszabb dolog volt, amit a lelki tanítómesteremmel tettem, de közvetlen szolgálatról lévén szó, nagyon elszomorít.

Sríla Prabhupada, kérlek, ne zavarj el. Ebben az anyagi világban sehol sincs biztonságos hely, csakis a te gyönyörű, aranyló lótusz lábaidnál. Kérlek, adj vágyat arra, hogy életeim során téged és a mozgalmadat szolgálhassalak.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/55