Sríla Prabhupada Uvaca 52
Vágyakozás Sríla Prabhupada brahmin zsinórja után
Mayapur Candrodaya Mandir
Mayapur, India
Mayapurban, egyik reggeli sétán egy bhakta megkérdezte Sríla Prabhupadát:
- A lelki tanítómester mindent tud?
- A lelki tanítómester minden olyat tud, amiről Krsna azt akarja, hogy tudja - felelte Sríla Prabhupada. - Csakis Krsna tud mindent.
Úgy tűnt azonban, rólam mindent tudott Sríla Prabhupada. Egyszer-egyszer megpróbáltam utolérni őt szellemességben, melynek mindig az lett az eredménye, hogy pillanatokon belül teljes mértékben leleplezett és legyőzött. Ezt példázza a következő történet is...
1971. augusztusában a Los Angelesi templomban második avatást kaptam Sríla Prabhupadától. Kirtanananda Maharaja és pár másik bhakta társaságában négy napon át utaztunk Új Vrndavanaból Los Angelesbe egy zárt furgonban. Pokoli egy utazás volt, de minden perce megérte.
Maga a második avatás folyamata igen áldott hangulatban zajlott. Bementem Sríla Prabhupada lakosztályába, és a hódolatomat ajánlottam. Ő egy új brahmin zsinórt tartott a kezében, és belesuttogta a fülembe a Gayatri mantrát. Mindez meglehetősen gyorsan történt. Amikor elhagytam a szobát, kaptam egy papírt, amin ott állt a mantra szövege. Pár napi ott tartózkodás után aztán nekivágtunk a hosszas visszaútnak Új Vrndavanaba. A visszaút azonban már valahogy nem tűnt olyan szörnyűnek.
Aztán egy reggel, 3 óra körül, Új Vrndavana iszapos tavában fürödtem. Teljes sötétség volt. Nagyon siettem, mert elő kellett készítenem a múrtik tálcáját a mangala ajánlásra. Valószínűleg egy vödör vizet a fejemre locsolva történt, hogy lemostam a testemről a felszentelt zsinóromat. Amikor órák múltán észrevettem, hogy eltűnt, könnyek öntötték el a szememet. A zsinór, melyet Sríla Prabhupadától kaptam, örökre eltűnt. Nagyon rossz ómen volt, és attól féltem, hogy a vele való kapcsolatom is elveszett.
1972. október
Radha-Damodara Templom
Vrndavana, India
Egy évvel később lettem Sríla Prabhupada személyes szolgája. A reggeli masszázs után, amíg ő fürdött, mindig friss ruhákat terítettem Sríla Prabhupada ágyára. Aztán bementem a nappaliba, kinyitottam a tükrét és beletettem a tilakját. Végül melléjük tettem a kis, vízzel teli lotát. Miután felöltözött, leült az asztalához, felrakta a tilakot és elmondta a Gayatri mantrát.
Az is a szolgálatom része volt, hogy minden hónapban új brahmin zsinórt tegyek oda. Vagy teliholdkor, vagy Ekadasi napján tettem ezt meg. Sríla Prabhupada úgy énekelt az új zsinóron, hogy fogta közben a régit. Az avatásomkor kapott zsinórom vesztesége mélységes lelkifurdalást vésett a szívembe. Mohón vágyakoztam a kijavítására. Ez volt az első hónapom Sríla Prabhupada személyes szolgálatában. Izgatottan vártam, hogy megszerezhessem Ő Isteni Kegyelme prasadam zsinórját, és ezzel helyreállítsam a transzcendentális brahmana kapcsolatot.
Miután elénekelte a Gayatrit, átsétált a verandán, el a konyha felé, ahol Yamuna devi főzött. Én bementem a nappalijába és felvettem a leselejtezett zsinórt, amin kénytelen-kelletlen, azt kellett látnom, hogy szét volt szakítva mindegyik szál. Nem hittem a szememnek! (Az azt követő két évben soha nem tett ilyet.) Kisétáltam a szobájából, kezemben a zsinórral, és leültem a verandán. Csomót kötöttem mind a hat szálra, mélységesen eltökélten arra, hogy újra helyrehozzam a vele való kapcsolatomat. Nem számított, hogy ő szétszedte őket. Mégiscsak az Ő zsinórja volt. Míg én elégedetten ültem a verandán, Sríla Prabhupada - ebédje befejeztével - épp arra sétált. A hódolatomat ajánlottam, ő pedig rám mosolygott.
- Eldobtad a brahmin zsinórt? - kérdezte.
- Még nem, Sríla Prabhupada - feleltem.
- Egy Tulasi alá kell elásnod, a templom kertjében - utasított. - Tedd a földbe, a gyökerek alá.
- Rendben - ennyit tudtam csak mondani.
Képtelen voltam elhinni... Más alkalmakkor is módomban állt megtapasztalni Sríla Prabhupada misztikus hatalmát. Ha valamire vágytam, mindig elérte, hogy kérjem. Szemmel láthatólag élvezte, hogy fényt deríthet a vágyaimra. Én is élveztem, nagyon is. Elmondhattam volna neki, hogy elvesztettem a zsinóromat, de túlontúl szégyelltem magam. Nem szerettem kérni semmit Sríla Prabhupadától. Próbáltam még csak kérdést sem feltenni, hisz oly sokan kérdezgették őt napi szinten. Próbáltam kitalálni, vajon Sríla Prabhupada mit szeretne, nem azt, hogy én mit szeretnék. Mégis, időnként úrrá lettek rajtam a saját vágyaim.
Sríla Prabhupada, kérlek, bocsáss meg, amiért nem követtem az utasításaidat. Sosem temettem el a zsinórt, ahogy kérted. Köszönöm, Sríla Prabhupada, hogy eltűrtél engem.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/52
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése