099 - Śrutakīrti "DĀSA"; Gyerekkori emlékek

Śrīla Prabhupāda Uvāca 99

Śrutakīrti "DĀSA"; Gyerekkori emlékek

1971 július

ISKCON Brooklyn, New York

New Vrindavanból (Új Vrindavanból) érkeztem a New Yorki templomba Kīrtanānanda Mahārāj és néhány másik bhakta társaságában, hogy avatást kapjak. Már említettem első személyes kapcsolatomat Śrīla Prabhupādval, amikor is véletlenül a Vyasasanon landoltam. Az első formai találkozásom azonban azon a napon történt, amikor Ő Isteni Kegyelme Hare Nama avatást adott nekem. A brooklini templomban való tartózkodása során naponta tíz bhaktát avatott fel.

Élénken emlékszem az avatási ceremóniára, amikor Śrīla Prabhupāda titkára szólított: "Bhakta Vin." Keresztülfurakodtam a tömött templomszobán, egészen Śrīla Prabhupāda Vyasasanajáig, és idegesen a hódolatomat ajánlottam.

- Nos, tudod a szabályozó elveket? - kérdezte.

Valahogy sikerült mindet elmondanom.

- És hány kört fogsz japázni a láncodon? - kérdezte.

- Tizenhatot - feleltem határozottan.

- A neved Śrutakīrti - mondta nekem. - Kṛṣṇának ez a neve azt jelenti, hogy "az, akinek világhírűek a tettei".

A szobában lévő összes bhakta felkiáltott: "Jaya!"

- És a neved Śrutakīrti Dāsa - tette hozzá Śrīla Prabhupāda. Nagy nyomatékot tett a "Dāsa"-ra.

A hódolatomat ajánlottam, és visszamentem a helyemre. Amikor leültem, valaki megkérdezte, mi lett a nevem.

- Nem tudom - feleltem.

Szerencsére visszanézhettük a nevünket a Śrīla Prabhupāda ajtajára kitett listán.

------ O ------

1973. november 1973

ISKCON Delhi

Śrīla Prabhupāda minden este leckét tartott egy pandal programon, melyen helyi lakosok ezrei vettek részt. A program után - tanítványai védőgyűrűjében - ment vissza a lakhelyére. Śrīla Prabhupādát körülvéve néhány szannyászi tanítvány oly módon tartotta a dandáját, hogy megvédhesse Ő Isteni Kegyelmét bizakodó hódolóitól, akik megpróbálták megérinteni lótuszlábait.

- Emlékszem, amikor fiatal voltam - mondta egyik este a szobájában. - Megfigyeltem Mahātma Gandhit. Annyi ember volt körülötte, akik a csodálók ezreitől védték őt. Azt gondoltam, 'Azt akarom, hogy egy nap én is elérjem ezt', és most itt van.

Śrīla Prabhupāda, már 25 éve, hogy kegyesen felavattad ezt a képesítetlen nyomorultat. Ezen idő nagy részét illúzióban töltöttem. Az eltávozásod évfordulóján meg akarom ragadni az alkalmat, hogy ismét ismét követhessem az utasításaidat. Az első nekem szóló utasításaid szerint japázzak 16 kört, kövessem a négy szabályozó elvet és váljak egy világhírű tetteket véghezvivő személy szolgájává. Számomra Kṛṣṇa közvetlen szolgálata nem lehetséges. Imádkozom, hogy légy kegyes hozzám, és szolgálhassam a lótuszlábaidat. A te tetteid világhírűek. Imádkozom, hogy életről életre hirdethessem a dicsőségedet, szerte a világban. Te vagy az Úr Caitanya legdicsőségesebb szolgája, mert beteljesítetted az ő, és a korábbi acaryák vágyát. Kérlek, védj meg, hogy ne térjek el az utasításaidtól. Azt akarom, hogy örökre ott élj a szívemben, s így megízlelhessem a tőled való elkülönülés édességét. Ez a legfenségesebb érzés, mely csak a te hűséges követőd számára érhető el.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/99

098 - Jó hír, meghalt Mr. Nair!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 98

Jó hír, meghalt Mr. Nair!

1973. február

ISKCON Auckland, New Zealand

Volt egy név, ami sosem csalt mosolyt Śrīla Prabhupāda arcára. Ez a név Mr. Nair volt. Ő volt az ISKCON "Kamszája". Elkövette azt a hibát, hogy csekély előlegért eladott egy darab földet Śrīla Prabhupādanak Juhuban. Mr. Nair módszere az volt, hogy a jövőben Śrīla Prabhupāda majd nem lesz képes fizetni a nagyra nőtt díjakat, s ezért elveszti majd a földre vonatkozó jogát. Akkor aztán, Mr. Nair újra eladhatja a birtokot, mint ahogy korábban már többször meg is tette ezt. Mr. Nair azonban nem mérte fel, kivel van dolga. Amint Śrīla Prabhupāda megszerezte a földre vonatkozó jogokat, tanítványaival mindjárt templomot építtetett rajta, múrtikat avatott be, és teljes múrti imádatot végeztek.

A juhui projekt története nagyon hosszú, és nem ismerek minden apró részletet, de azt tudom, hogy Mr. Nair bohóckodásának mindenki megadta magát - mindenki, kivéve Ő Isteni Kegyelmét. Śrīla Prabhupāda sok napot töltött intenzív japázással. Eltökélt volt, hogy megszerzi ezt a darab földet az Urak számára. Azon munkálkodott, hogy tanítványait küzdelemre inspirálja, s ne adják fel a megszerzésre vonatkozó erőfeszítéseket. Néhány tanítvány megkérdőjelezte, miért ragaszkodott Śrīla Prabhupāda eme terület megszerzéséhez olyannyira, hogy már támadólag viselkedett.

Egy gyönyörű auklandi napon aztán, Śrīla Prabhupāda reggeli masszírozása közben a dolgok szépen letisztázódtak. Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Śrīla Prabhupāda mögött ültem a padlón, erőteljesen masszírozva a hátát. Tusta Kṛṣṇa Mahārāja és Siddha Swarupa Mahārāja szintén jelen voltak. Tusta Kṛṣṇa ment, hogy felvegye a telefont. Azt mondta, engem kérnek. Jómagam röviden beszéltem a hívó féllel, majd visszarohantam a szobába.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Bali Mardana volt a vonalban. Szólni akart neked, hogy Mr. Nair meghalt.

Śrīla Prabhupāda azon nyomban összecsapta a kezeit, mintha csak imádkozna, és sugárzó mosollyal, ujjongva kiáltott fel:

- Ó! Köszönöm, Kṛṣṇa!

Némiképp összezavarodva ültem le Ő Isteni Kegyelme mögé, hogy a hátát masszírozzam. Meglepett, milyen boldoggá tette Śrīla Prabhupādát valakinek a halála. Rendszerint ez a gyász ideje volt. Arra számítottam, máshogy fog reagálni. Rájöttem, hogy semmit nem értek a lelki életről vagy a tiszta bhaktákról.

- Imádkoztam, hogy Kṛṣṇa ölje meg őt - mondta. - Annyi nehézséget okozott nekünk. Imádkoztam, hogy Kṛṣṇa csináljon valamit ezzel a démonnal.

Aztán egy szanszkrit slokát idézett a Śrīmad-Bhāgavatamból, és lefordította angolra.

- Prahlada Mahārāja így szólt, "Még a szentek is örülnek, ha egy skorpió vagy egy kígyó elpusztul" - magyarázta Śrīla Prabhupāda. - Mr. Nair egy ilyen kígyó volt. Ezért ez így van rendjén.

Olvasott a fejemben, és azonnal kijavította alaptalan ötleteimet. Nagy megkönnyebbülést éreztem. Ekkor, immár a helyes felfogással felfegyverkezve kérdeztem őt:

- Śrīla Prabhupāda, Kṛṣṇa ölte meg őt? Ez azt jelenti, hogy elérte a felszabadulást?

Śrīla Prabhupāda csak nevetett az ostoba kérdésemen.

- Nem! - felelte. - Kṛṣṇa nem személyesen ölte meg őt. Az csak akkor működik, ha Kṛṣṇa személyesen öl meg. Ő nem volt olyan nagy démon. Kṛṣṇa nem jött el személyesen, hogy megölje őt.

Ahogy folytattam a masszírozását, Śrīla Prabhupāda folytatta, tisztázva eme projekthez való ragaszkodását.

- A múrtik ezen a területen lettek beavatva - mondta. - Mr. Nair nagy sértést követett el Kṛṣṇával szemben, s ezt nem tűrhettem. Megsértette Kṛṣṇát. Kṛṣṇa már ott volt, és ő megpróbálta kiebrudalni Kṛṣṇát a földről. Van pénzünk. Bárhol vehetünk földet, de Kṛṣṇa már ott volt Juhun. Ezért voltam olyan eltökélt, hogy megszerezzem az Úr számára.

Śrīla Prabhupāda pár percre elcsendesedett.

- Emlékszem, amikor utoljára eljött hozzám Bombayben - folytatta. - Akkor már tudtam, hogy Kṛṣṇa meg fogja ölni. Észrevettem, hogy sántít. Korábban elég robusztus személy volt, nagyon erős. Egyáltalán nem volt beteg, de az utolsó találkozásunk alkalmával sántikált. Akkor tudtam, hogy Kṛṣṇa megöli őt. Valójában Kṛṣṇa ölte meg.

Kedves Śrīla Prabhupāda, a Legfelsőbb Úr szolgálatára irányuló eltökéltséged transzcendentális. Nyilvánvaló, miért téged választott az Úr Caitanya, hogy minden faluban és városban hirdesd az Ő dicsőségét. Te tökéletesen alkalmas vagy arra, hogy a föld minden élőlénye imádjon az elkövetkező tízezer évben. Megfigyeltem, milyen határozott voltál a juhui projekt kapcsán felmerülő nehézségek közepette. Te teljesen meghódoltál Kṛṣṇának. Kérlek, áldj meg engem az eltökéltséggel, hogy maradéktalanul meghódolhassak lótuszlábaid előtt.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/98

097 - Megmentetted az életemet. Igen, gyógyulj meg!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 97

Megmentetted az életemet. Igen, gyógyulj meg!

1973, szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindabana, India

Ahogy Śrīla Prabhupāda egészsége javult, úgy váltam én egyre tudatosabbá saját testi kényelmetlenségeimről. Nem voltam elég óvatos, nem annyira, amennyire Indiában lennem kellett volna. Ennek eredményeképp maláriás lettem, emésztési problémákkal küzdöttem, és vastagbélgyulladásom is lett. Śrīla Prabhupāda észrevette, hogy lefogytam. Nem voltam olyan energikus sem, mint szoktam. Néhány gyengeségemet kétségtelenül az a stressz okozta, amely Śrīla Prabhupāda betegsége alatt ért, jólétét illető felelősségem miatt. Mindezek eredményeképp - miután elvesztettem minden erőmet, energiámat - kialakult bennem egyfajta irtózás az Indiában éléssel kapcsolatban.

Odamentem Śrīla Prabhupāda titkárához, Brahmānanda Mahārājahoz, és megbeszéltem vele, van-e lehetőségem visszatérni Los Angelesbe, hogy visszanyerjem az egészségemet. Megkértem, beszéljen Śrīla Prabhupādával. Szégyelltem magam szóba hozni Ő Isteni Kegyelmének, mivel nem tudtam megbékélni az ötlettel, hogy elhagyjam az ő személyes szolgálatát. A szívem mélyén tudtam, hogy ez nem jó dolog. Brahmānanda Mahārāja beszélt Śrīla Prabhupādával a vágyaimról.

Később Śrīla Prabhupāda behívott a szobájába. Idegesen léptem be, s ajánlottam a hódolatomat. Ő az asztalánál ült. Annyira szégyelltem magam, hogy csak lógattam a fejemet, képtelen voltam ránézni.

- Szóval nem érzed jól magad? - kérdezte.

- Nem, Prabhupāda - mondtam. - Egy ideje már betegeskedek.

- Vissza akarsz menni Los Angelesbe, hogy meggyógyulj? - kérdezte.

- Igen, Śrīla Prabhupāda - feleltem szégyenlősen. - Ha ez neked is megfelel.

- Igen, természetesen - felelte édesen. - Te tartottál életben az elmúlt hónapban. Ha te nem lettél volna, most nem lennék itt. Hogy ne akarnám, hogy egészséges legyél! Annyi mindent csináltál. Gondoskodnod kell magadról. Nem probléma, kerítünk valaki mást. Annyi mindenki van itt Indiában. Bárki el tudja végezni a szolgálatodat.

Nem hittem a füleimnek. Lenyűgöző volt az alázatossága. A hódolatomat ajánlottam, és teljesen elérzékenyülve sétáltam ki a nappalijából. Úgy éreztem, a föld felett lebegek a boldogságtól. Azt hallani, hogy Śrīla Prabhupāda szerint nekem köszönhető, hogy életben maradt, extázissal töltött el. Tudtam, hogy folyamatosan az Úr Kṛṣṇa védte őt, mégis, a tény, hogy így záporozott rám a figyelme, tagadhatatlanul kedves volt. Ezzel párhuzamosan azonban kisebbnek éreztem magam, mint az ürülékben élő féreg. Hisz hogyan is hagyhatnék el egy ilyen nemes személyt? A nap hátralevő részében folyamatosan zakatolt az elmém.

Még azon az estén, csatlakoztam Śrīla Prabhupādához a templom udvaron, miközben a tamal fa alatt üldögélt. Ahogy ott ültem a lótuszlábainál, azon kezdett járni az agyam, milyen ostoba is vagyok. Nincs édesebb hely az egész univerzumban, mint ott ülni aranyló lótuszlábainál.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam végül. - Nem mehetek el. Nem lenne helyes. Itt maradok, és Kṛṣṇára bízom magam.

- Igen, az nagyon jó - felelte szélesen mosolyogva. - Mivel őszintén törekszel, Kṛṣṇa megad majd minden segítséget, hogy elvégezhesd a szolgálatodat.

Nagy megkönnyebbülést éreztem, tudván, hogy a helyes dolgot teszem.

További három hónapot maradtam Indiában Śrīla Prabhupāddal, mielőtt másodszor is távoztam az ő személyes szolgálatából.

Śrīla Prabhupāda, minden nap, ahogy ezeket a sorokat írom, elszomorít, ha arra gondolok, mennyi lehetőséget hagytam ki, lemondva személyes társaságodról, s mindez csakis a Kṛṣṇa-tudatom hiánya miatt történhetett meg. Ma pedig boldog vagyok, tudván, hogy bármilyen szolgálatot ajánlok, te transzcendentálisan elégedett vagy, amennyiben őszinte vággyal szolgállak téged.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/97

096 - Lecke kritizálása Vrindavanaban

Śrīla Prabhupāda Uvāca 96

Lecke kritizálása Vrindavanaban

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavana, India

Śrīla Prabhupāda - mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére - kezdett felépülni a betegségéből. Ahogy javult az egészsége, minden este egy órát a templom udvarán álló tamal fa alatt ülve töltött, és hallgatta, amint tanítványai leckét adnak. Nem köztük ült, hanem kis távolságból figyelte a leckét. Olykor élvezettel hallgatta, amint idősebb tanítványai beszélnek, máskor hallottam, ahogy kritizálta a leckét. Figyelmes hallgatóság volt. Emlékszem, amikor vele utaztam, időnként megkért egy tanítványt, hogy beszéljen a jelenlétében. A szívverésem is elállt a félelemtől, hogy esetleg engem kér fel. Boldog voltam, amikor rájöttem, hogy Śrīla Prabhupāda tudatában volt a filozófiai megértés esetemben fennálló hiányának. Sosem helyezett reflektorfénybe.

Egyik este a templom kommander tartott leckét. Śrīla Prabhupāda kényelmesen ült a székében, miközben én a lábainál foglaltam helyet a márvány padlón. Śrīla Prabhupāda tanítványa arról kezdett beszélni, milyen fontos a templomi program követése. Néhány bhakta nem követte valami szigorúan a napi beosztást, és a templom kommander a leckét arra használta, hogy a bhaktákat nagyobb gondosságra buzdítsa e téren. Egy francia bhaktát azért szúrt le, amiért nem vesz részt a reggeli leckén.

- Nem számít, hogy nem értesz angolul - mondta. - Ez transzcendentális hangvibráció.

Folytatta a kemény beszédet. Végül Śrīla Prabhupāda azt mondta nekem:

- Mondd meg neki, hogy hagyja abba a beszédet. Már eleget beszélt. - Én átadtam az üzenetet, és a bhakta abbahagyta.

Néhány nappal később ugyanez a templom kommander ugyanilyen módon tartott leckét.

- Ezek a leckék nem kéne, hogy tovább tartsanak fél óránál - kaptam az utasítást. - Különben senki nem fog figyelni. Túl sokat beszél. Mondd meg neki, hogy csak fél óra legyen.

Azon nyomban odamentem az előadóhoz, és átadtam Śrīla Prabhupāda üzenetét. Nem kérdeztem ugyan, de olybá tűnt, nem igazán a lecke hossza zavarta Ő Isteni Kegyelmét, sokkal inkább a tény, hogy a beszélő inkább istagostit tartott, semmint leckét a Sastrából. Megfigyelve Śrīla Prabhupāda lemondottságának dicsőségét, bárki megfigyelhette, hogy azáltal, hogy Ő Isteni Kegyelme adott egy személyes utasítást, részéről véget is ért az ügy. Sosem lovagolt egy adott dolgon, vagy kicsinyelt le bárkit is. Őt az érdekelte, hogy a tanítványait úgy képezze, hogy fejlődhessenek a lelki életben.

Egyik este, amikor Śrīla Prabhupāda az udvaron ücsörgött a székében, én pedig dicsőséges lótuszlábainál ültem a márvány padlón, megkértem, hogy ki nekem egy állítását, amit korábban, még a nappaliban mondott:

- Amikor az indiaiak megérintik a lábamat - mondta -, ők csak valamiféle anyagi áldást keresnek. Ezért ne engedd, hogy bárki megérintse a lábaimat, mert ez azzal jár, hogy magamra kell vennem a bűnös tetteik következményeit, amitől beteg leszek és még több gyengeséget okoz.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam lecke közben. - Amikor a tanítványaid érintik meg a lótuszlábaidat, ők a tiszteletüket próbálják kimutatni. Őket nem érdeklii az anyagi nyereség.

- Igen, ez igaz - felelte. - Mégis szenvednem kell. Még ha nem is akarnak elérni semmiféle célt a lábaim megérintésével, még akkor is, a lelki tanítómesternek kell szenvednie, elfogadva a rossz visszahatásaikat.

Kis ideig még kint maradt az udvaron. Én a lábánál ültem, boldogan, hogy úgy döntött, még a lelki gyermekei körében marad. Odafigyelt az egészségére, hogy még ne hagyjon minket magunkra.

Śrīla Prabhupāda, az a vágyam, hogy a múltban élhessek. Én úgy értelmezem, hogy a te kedvteléseid örökkévalóak ezen a bolygón. Így mindig veled lehetek, pusztán azáltal, hogy emlékezem gyönyörű lótuszlábaidra, amint azok puhán nyugszanak a Kṛṣṇa Balarāma Mandir udvarának padlóján. Köszönöm, hogy megengedted naponta megérintenem őket. Bocsáss meg, amiért rád erőltettem a bűnös életemből fakadó visszahatásokat. Kérlek, ne rúgj el magadtól.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/96

095 - A magas láz sem állíthatja meg háláját

Śrīla Prabhupāda Uvāca 95

A magas láz sem állíthatja meg háláját

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir,

Vrindavan, India

Mialatt Śrīla Prabhupāda beteg volt, nehézségek adódtak a templom építése során. Jómagam keveset tudok a részletekről, mivel csak foszlányokat kaptam el a Śrīla Prabhupāda szobájában zajló beszélgetésekből. A cement beszerzése során adódtak problémák. Ez nyilván komoly csúszást okozott a projekt befejezésében. Egy mathura-beli politikus azonban sikerrel járt, s szerzett egy nagyobb mennyiség cementet, s eljött a templomba, hogy megvizsgálja, hogy mennek a dolgok.

Śrīla Prabhupāda eltökélt volt, hogy részt vesz a templomi programon, melyet eme úriember tiszteletére rendeztek. Ez komoly aggodalmakat okozott a tanítványok számára, akik nem akarták, hogy Śrīla Prabhupāda ekkora erőfeszítést hozzon. Néhányan azt javasolták Ő Isteni Kegyelmének, ne menjen el, mivel nagyon gyenge volt, s igen lázas.

- Ez az ember eljött - mondta. - Ki kell mennem és mondanom kell valamit.

Az úriember érkezése napján én segítettem Śrīla Prabhupādának tiszta ruhát venni. Aztán tilakot festett. Amikor elindult a lakosztályából, megkérdezte tőlem:

- Tilak, raktam már fel tilakot? - mondtam, hogy már tett fel. - Ok, menjünk - bólintott.

Nem hittem a szememnek, látva, milyen eltökélt. Nagyon magas láza volt, mégis a missziójára, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom elterjesztésére koncentrált. Nem vette figyelembe aktuális állapotát. Ez is egy lehetőség volt, hogy a Legfelsőbb Úr dicsőségéről prédikáljon. Mi vittük Śrīla Prabhupādát a templomhoz, ahol rövid leckét tartott, s nyilvánosan is kifejezte nagyrabecsülését a politikus felé, amiért segít befejezni az építkezést.

Śrīla Prabhupāda betegségének vége felé, maláriás lettem, s pár napra ágynak estem. Valójában a padlón feküdtem a matracomon, a szolga lakrészben. Śrīla Prabhupāda egészsége eközben javulásnak indult, s idővel képes volt már segítség nélkül is járni. Amint elsétált a szolga szállás mellett, meglátta, hogy ott fekszem a padlón. Más bhakták is voltak a szobában, s prasadamot ettek.

- Mit csinál a padlón? - kérdezte Śrīla Prabhupāda. - Nagyon beteg. Szerezzetek neki egy ágyat.

Együttérző pillantással tekintett rám, épp, amikor a tetőfokára hágott a maláriám.

- Kaptál rá bármit is? - kérdezte.

- Nem, Prabhupāda - feleltem.

Pallikához fordult, s azt mondta:

- Csinálj neki egy kis forró limonádét, és vigyázz rá.

Nem emlékszem, vajon vettem-e be gyógyszert, de nem sokkal később talpra álltam. Śrīla Prabhupāda, csodálatos érzés volt tudni, hogy ennyire törődtél velem. Mindig azt éreztetted velem, hogy különleges vagyok. Egy éve, a Második sugárút 26-i találkozón megkérdezték, volt-e olyan tanítványod, aki "különleges" bánásmódodban részesült. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy kibökjem: "Igen! Mind!"

Ha van olyan szolgálat, amit elvégezhetnék neked, az az lenne, hogy megpróbáljam kifejezni, milyen nagy szereteted van minden követőd iránt, és mennyire hálás vagy nekik, amiért támogatnak a küldetésedben. Ha képes lennék felmérni az irántam érzett szereteted mélységét, soha, egyetlen másodpercre sem vonna el semmi arany lótusz lábaid szolgálatától. Könyörgöm az intelligenciáért, hogy képes legyek felfogni az irántam való szereteted egyetlen töredékét.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/95

094 - Prabhupāda elesik

Śrīla Prabhupāda Uvāca 94

Prabhupāda elesik

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Elég sok minden történt, mialatt Śrīla Prabhupāda betegeskedett. Lakosztálya az építés utolsó stádiumában volt, és egyéb projektek is folyamatban voltak, közvetlenül a szobája előtt. A templom és a vendégház is pont építés alatt állt, így a szerelés zaja töltötte be a levegőt. Śrīla Prabhupāda olyan keveset evett, hogy nagyon legyengült. Amikor egyik szobából a másikba ment, egy vagy két tanítvány segített neki.

A nyári levegő nagyon forró volt, ezért ágyát a hátsó verandán állítottunk fel, mivel az hűvösebb volt a nappalijánál. Esténként kint pihent. Bár a munkálatok folyamatosan zajlottak a verandán és a kerti területeken, annyi hely még épp volt, hogy az ágya elférjen. Amikor már későre járt, és ideje volt nyugovóra térni, felsegítettem az ágyába, majd bemásztam vele a szúnyogháló alá, hogy megmasszírozzam a lábait. A masszázs után gyékényszőnyeget tettem az ágya alá, hogy azon aludjak. A szúnyogháló az ágy lábaihoz volt erősítve és lelógott egészen a padlóig, így engem is betakart. Minden éjszaka közvetlenül Ő Isteni Kegyelme ágya alatt aludtam, így ha bármire szüksége volt, máris elérhető voltam számára.

Ez volt az első alakalom, hogy Śrīla Prabhupāda mellett aludtam. Azt akarta, hogy a közelben legyek, hogy ha fel kell kelnie, segíthessek neki sétálni. Nagyon súlyos helyzet volt. Úgy tekintettem magamra, mint mesterem kutyájára - az ágya mellett fekve, a lehetőségre várva, hogy szolgálhassam őt. Így tekintettem tényleges helyzetemre.

Egyik éjszaka, hajnali 1 óra körül arra ébredtem, hogy egy bot koppan a fejem mellett a kőpadlón. Amikor kinyitottam a szemeimet, szeretett lelki tanítómesteremet láttam, amint ott fekszik mellettem a földön. Nyomban rémülten megragadtam a karjai alatt Gurudevámat, s visszaemeltem őt az ágyra. A hang, amit hallottam, Śrīla Prabhupāda földre eső botja volt, miközben próbálva lábra állni, elesett. Rögtön kiment az álom a szemeimből, s elöntött a félelem.

- Śrīla Prabhupāda, mit csinálsz? - kérdeztem. - Miért nem szóltál?

- Ó, ki kellett mennem a mosdóba - felelte lágyan és bocsánatkérően. - Azt hittem, magam is megbirkózom vele, és nem akartalak alvás közben zavarni.

Tudtam, hogy Śrīla Prabhupāda alázatos, de ez váratlanul ért. Dühös voltam, amiért nem keltett fel, és tiszteletteljesen szemrehányást tettem neki.

- Nem, Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nem zavarsz! Ezért vagyok itt. Te most nagyon gyenge vagy. Szólnod kellett volna.

- Azt hittem van elég erőm - mondta. - De most már látom, hogy egyáltalán semmi erőm sincs.

Mögé álltam, s kezeimet a karjai alá téve segítettem neki besétálni a fürdőbe. Az ajtón kívül várakoztam. Amikor végzett, segítettem neki visszasétálni a verandára az ágyához. Másnap nem emlegette a történteket, és nem is panaszkodott senkinek a sérülései miatt, melyek bizonyára keletkeztek az esése miatt. Ez is a tiszta bhakta életének egy újabb napja volt. Egyáltalán nem befolyásolták őt a testével kapcsolatos körülmények. Az érdekelte, hogy minden szépen menjen a templom építkezésével kapcsolatban.

Śrīla Prabhupāda minden körülmények közt alázatot tanúsított. Olykor behívott a szobájába. Amikor beléptem, alázatos hangon azt mondta:

- Tudnál most készíteni számomra valamit enni?

Megdöbbenve ezen az alázatosságon, azt feleltem:

- Igen, Prabhupāda, nincs más dolgom, mint hogy szolgáljalak téged. Ezért vagyok itt.

Időnként, szobájában várva, hogy induljunk a reggeli sétára, kérdezte a jelenlévő bhaktáktól:

- Mehetünk?

Mindig kifinomult és méltóságteljes volt. Minden amit mondott, s minden mozdulata lehetővé tette számunkra, hogy még jobban vonzódjunk hozzá.

Śrīla Prabhupāda, nem tudom, mit mondhatnék, hogy méltóképp dicsőíthessem tetteidet. Bárki, aki volt olyan szerencsés, hogy része lehetett személyes társulásodban, tudja, hogy te minden transzcendentális tulajdonság tökéletes megtestesülése vagy. Te adtál értelmet az életemnek. Mélységesen elszomorít, amikor visszagondolok arra, hogy míg én aludtam, te a földre zuhantál. Ébren kellett volna lennem, figyelve, és őrizve gyönyörű formádat. Mégis, biztos vagyok benne, hogy te nem az én hiányosságomként tekintettél minderre. Ez is a nagy alázatosságod miatt van. Ez az a tulajdonság, mely miatt a lótuszlábaid rabja vagyok. Köszönöm, hogy az én mennyei, szerető lelki édesapám vagy.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/94

093 - Upma és Prabhupāda figyelmessége

Śrīla Prabhupāda Uvāca 93

Upma és Prabhupāda figyelmessége

1973. augusztus

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Azt gondolhatnánk, hogy a Vrindavanaban, Śrīla Prabhupādával eltöltött idő a létező legboldogabb helyzet, ám ez a hét hetes időszak végül igencsak nehéznek bizonyult. Śrīla Prabhupāda nagyon beteg volt, ezért óriási aggodalomban voltunk. Úgy tűnt, bármelyik percben elhagyhat minket. Hosszú ideje nagyon keveset evett, s ebből adódóan nagyon legyengült.

Egyik reggel behívott a nappalijába. Felült az ágyán.

- Csinálhatnál nekem egy kis upmát, úgy, ahogy mutattam neked - mondta lágy hangon.

Különleges kívánság volt ez, hisz nem nagyon evett. Azt sem igazán értettem, miért engem kért meg, amikor Yamuna is ott volt, aki sokkal képesítettebb szakács volt nálam. Bementem a konyhába, elmondtam neki a kérést, s megkérdeztem, milyen zöldségek vannak. Sajnos a konyhában nem volt friss zöldség, de volt némi száraz borsó. Mivel az idő fontos szempont volt, a borsóval csináltam meg az upmát, miután beáztattam, amennyire lehetett. Izgatottak voltunk amiatt, hogy Śrīla Prabhupāda főtt ételt kért, mivel egy ideje már csak narancs szeleteket evett.

Én azonban emlékeztem korábbi, múltbéli esetekre, amikor étvágyát növelendő, kedvenc ételeinek az elkészítését kérte tőlem. Személyesen mutatta meg, hogy kell elkészíteni a preparációt, és ha képes voltam magam is utánacsinálni, akkor egy hétig azt kérte tőlem. Lehetséges, hogy ezen a napon arra az upmára gondolt, amit ő tanított nekem. Visszaemlékeztem, amikor a Bhaktivedanta Manorban a nedves karfiol-krumpli subji készítését tanította sült curd-del. Új Dwarakaban bejött a szolga lakrészbe, és azt mondta, szerezzek egy fej káposztát és néhány krumplit. Beavatott a káposzta késsel történő finomra aprításának művészetébe, és a kockára vágott krumplival együtt a wokban való pirításába, mely által igen ízletes káposztás-krumplis subji készíthető. Szerencsésnek éreztem magam, amiért megkért, hogy szolgáljam őt.

Amikor elkészültem, bevittem az upmát Śrīla Prabhupādának. Letettem a chokira, és elétettem az ágyára a kis asztalt. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát. Néhány bhaktával izgatottan várakoztunk a konyhában, remélve, hogy Śrīla Prabhupādának ízlik a felajánlás és mindet megeszi. Úgy nagyjából 5 perc múlva Śrīla Prabhupāda csengetett. Visszasiettem a szobájába, és szemem az upmára esett, melyből láthatóan alig evett. A hódolatomat ajánlottam, és amint felnéztem az én dicsőséges lelki tanítómesteremre, láttam, milyen szeretettel néz rám.

- Elsőosztályú upma volt - mondta. - Nem tudtam valami sokat enni belőle, mert nincs étvágyam, de azt akarom, hogy tudd, nagyon jó volt. Azt hittem, ha csinálsz valamit, amit szeretek, akkor majd tudok enni, de nem sikerült. Egy kicsit ettem, és nagyon ízletes volt.

- Köszönöm, Śrīla Prabhupāda - feleltem hálásan.

Elvettem a tányért és a chokit és kimentem.

Śrīla Prabhupāda, mindig lenyűgözött, milyen kedvesen bántál velem. Világszerte több ezer tanítványod volt, akik 24 órás kirtanokat tartottak, a Legfelsőbb Úrhoz imádkozva azért, hogy még velünk maradhass. Te mégis, még arra is odafigyeltél, hogy alantas szolgádat fel ne zaklasd, amiért nem etted meg az upmát. Még betegen is bátorítottál engem. Mindig transzcendentális voltál, és gondoltál másokra, attól függetlenül, hogyan érezted épp magad. Remélem, egyszer képes leszek irántad a te irántam való törődésednek egy töredékére. Örömet akartam okozni neked aznap, és mivel te ezt tudtad, viszonoztad ezt, oly módon, hogy boldogsággal töltötted meg a szívem. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért ennyire rászorulok erre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/93

092 - Hangyák és legyezés prasādam közben

Śrīla Prabhupāda Uvāca 92

Hangyák és legyezés prasādam közben

1973. június

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Māyāpurban Śrīla Prabhupāda két szobában lakott. Az egyik szoba a nappalija volt, ahol fordított és a vendégeket fogadta. A szomszédos szoba a hálószobája volt. A prasādamot is itt tisztelte meg, ezért itt volt egy kis márvány prasādam asztal is (choki), mely az ágyától jobbra állt a fal mellett.

A június általában igen meleg volt, így, amikor Śrīla Prabhupāda elfogyasztotta ebédre a prasādamot, én olykor-olykor egy pávatoll legyezővel legyeztem őt közben. Nemcsak légmozgást keltett, de a legyeket is távol tartotta. Emellett az, hogy Śrīla Prabhupāda ebédelt, mindjárt riasztotta a helyi hangya populációt. Mindig volt néhány felderítőjük, akik a falakon futkostak, s amikor a tányér az asztalra került, perceken belül hívták a sereget. Los Angelesben - Śrīla Prabhupāda utasítása szerint  -kurkumát tettem a lyukhoz, melyen át jöttek. Los Angelesben működött. Azt hiszem, azok a hangyák materialistábbak voltak. Ám a Māyāpuri hangyákat ez nem állította meg. Egyértelműen spirituális lények voltak, akiket nem lehetett csak így eltántorítani egy tiszta bhakta tányérján maradt mahā-prasadam elfogyasztásától.

Néztem, amint hangyák százai vonulnak a choki lábán, köröznek a tányérja körül, végül ellepve a prasadamját. Úgy tűnt, mintha tudnák, mikor szabad rámenniük egy bizonyos preparációra. Śrīla Prabhupāda szakaszosan evett. Először a csapátikat ette meg a zöldségekkel, aztán hozzáadta a rizst, végül megette az édességeket. A hangyák kezdetben csak a tányérja körül gyülekeztek. Fokozatosan utat törtek a Śrīla Prabhupāda által már befejezett preparációk felé. A jelek szerint valamelyest udvariasak voltak. Végül, Śrīla Prabhupāda néhány édességgel befejezte az evést, és felállt megmosakodni. A hangyák számára elérkezett a perc, amire vártak. Ekkor tudták, elérkezett az idő, hogy rávessék magukat az édességekre. Hihetetlen, de Śrīla Prabhupāda soha egyetlen szót sem szólt róluk az ebédje ellen elkövetett napi szintű támadásaik során.

Ez nem egyedi eset volt, hanem meglehetős rendszerességgel történt. Úgy tűnt, mintha valamiféle egyezség lenne a tiszta bhakta és ezek az aprócska rovarok közt. Ő annyi időt kapott az evésre, amennyit csak akart, ők pedig engedélyt kaptak megenni mindent, amit ő meghagyott. Próbáltam olyan gyorsan elvenni a tányérokat, ahogy csak tudtam, hogy valami a tanítványok számára is maradjon. Kalkuttában Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta a hangyákról:

- Nem baj, nem esznek valami sokat.

Egy nap ebéd közben legyeztem őt, és Śrīla Prabhupāda kuncogni kezdett.

- Ez a védikus szokás - mondta. - A feleség legyezi a férjet, miközben ő eszik. Miután a férj végzett, a feleség megehette, amit meghagyott. Ily módon a feleség bizonyosan meggyőződött arról, hogy mindig elég prasadam legyen. Különben neki már nem maradt mit enni. De ez szigorúan csak szokás volt. Valójában a védikus kultúra szerint ez volt a nő szerepe. Kétféleképp szolgáltak: egyrészt, finom ételek készítésével, másrészt, jó szexuális élettel. Ez az anyagi élet lényege. Persze a Kṛṣṇa-tudatban másképp van, mi hangsúlyozzuk az erényességet.

Csendesen legyeztem Śrīla Prabhupādát, míg ő evett, s közben elöntött a szégyenkezés. Ez a téma mind vonzódás, mind pedig irtózás tárgya volt számomra, az ellentétes nem iránti vonzódásom, és állandó erőfeszítéseim miatt, hogy uralkodjak az érzékeimen. Próbáltam értékelni az általa átadott tudást. Szorosra zárt szájjal, egy szót sem mertem szólni.

Śrīla Prabhupāda teljesen transzcendentális volt. Csakis ő lehetett képes arra, hogy ül és eszik, míg rovarok légiói készülődnek arra, hogy megtámadják a maradékait. Csakis ő volt képes fenntartások nélkül beszélni a szexuális élvezetről, mert őt nem vonzotta az anyagi élet. Mivel ő együttérző tiszta bhakta volt, ő meg tudta érteni a mi elesett helyzetünket, türelmesen kiszabadítva minket, és megadva a lehetőséget, hogy odaadó szolgálatot végezhessünk.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/92

091 - Prabhupāda, Siddhaswarup és a Cini Purīk

Śrīla Prabhupāda Uvāca 91

Prabhupāda, Siddhaswarup és a Cini Purīk

1973. február 20.

ISKCON Auckland, New Zealand

Śrīla Prabhupāda's érkezése előtt Siddha Swarupa Mahārāja és Tusta Kṛṣṇa Mahārāja az összes bhaktát kiköltöztette az Új Zélandi templomból, hogy Śrīla Prabhupāda ottléte békés és csendes legyen. Érdekes és szokatlan dolog volt, de lehetővé tette, hogy eme látogatás pihentető legyen Śrīla Prabhupāda számára.

Egyik este Śrīla Prabhupāda megkért, hogy készítsek neki purīt és subjit. Amikor készítettem az ételt, rájöttem, nincs semmilyen tejes édességem, amit a tányérjára tehetnék. Abban a templomban nem volt múrtiimádat, így nem tudtam mahā-prasadamot sem szerezni a tányérjára. Előző napi érkezésünk óta még nem volt időm sandesht készíteni. Bevittem a purīt, a subjit és a forró tejet Śrīla Prabhupāda szobájába, és az asztalára tettem. Ekkor a hódolatomat ajánlottam. Siddha Swarupa és Tusta Kṛṣṇa mindketten bent voltak a szobában, és Śrīla Prabhupādával beszélgettek. Megengedte nekik, hogy bent maradjanak, amíg eszik. Ez nagy ajándék volt, ami nem volt túl gyakori. Általában egyedül tisztelte meg a prasadamot.

Kimentem a szobából és visszamentem a konyhába, hogy kinyújtsak és süssek még néhány purīt. Két friss purīval rohantam vissza lelki tanítómesteremhez, tányérjára helyezve őket, mielőtt a hódolatomat ajánlottam. Śrīla Prabhupāda kíváncsian nézett rám.

- Nincs édesség? - kérdezte.

- Nincs, Prabhupāda, - mondtam. - Még nem tudtam csinálni.

- Ó, rendben van. Hozz egy kis cukrot - mondta, megértve a helyzetet.

Visszamentem a konyhába, egy tálkát megtöltöttem fehér cukorral, majd visszatértem a nappaliba. A tálkát a tányérjára tettem. Fogta a purīt, belenyomkodta a cukros tálkába, majd beleharapott. Ezt tette néhány alkalommal. Hallani lehetett a roppanó hangokat, ahogy lelkesen rágta. Egy percre megállt, és ezt énekelte: 

- Luci cini sarpuri laddu rasabali - majd így folytatta - ez nagyon jó kombináció. Igen ízletes.

A két szannyászi ámulva nézte, ahogy evett. Egyikük sem, egyik Mahārāja tanítvány sem evett semmit, ami akár csak nyomokban cukrot tartalmazott volna, nem is beszélve ennek a szörnyűséges anyagnak eme "tisztátalan" formájáról. Ez is egyike volt Śrīla Prabhupāda csodálatos tulajdonságainak. Mindig pontosan tudta, hogyan lepje meg és kavarja fel tanítványait, lehetőséget adva nekik arra, hogy megértsék az ő legtranszcendentálisabb helyzetét.

Egyszer, amikor New Dwarakaban volt, Śrīla Prabhupāda egynapos utat tett a Laguna Beach-i templomba, ami két órás út volt kocsival. Azon az estén, még Laguna Beachen, forró tejet kért. Bár ebben a templomban volt múrtiimádat, nem találtam cukrot a templomi konyhán. Ezért aztán mézzel édesítettem a tejet, mivel előfordult, hogy Śrīla Prabhupāda maga is így kérte. Ezen az estén azonban, amikor hoztam a forró tejet, megkóstolta, és azonnal azt kérdezte:

- Miért nem cukorral van édesítve?

- Ebben a templomban nem tartanak cukrot - mondtam.

- Hát ez meg hogy lehetséges? - kérdezte dühösen.

- Néhány bhakta úgy gondolja, hogy a fehér cukor nem egészséges, és jobb elkerülni - magyaráztam.

- Rendben - felelte. - Ha nem akarnak cukrot enni, nem kell enniük. Krisna viszont nagyon is szereti a cukrot. Ez nevetséges. Kell cukrot használniuk, ha a Múrtik számára készítenek preparációt.

Śrīla Prabhupāda, te egészen elképesztő voltál. Bárhova mentél, mindenhol azonnal véget vetettél a tanítványaid által kitalált kreatív ostobaságoknak. Nem volt szükséged kémek hálózatára, hogy elmondják, mi történik. Kṛṣṇa volt a kémed. Megadott neked minden információt, amire szükséged volt, hogy megalapozhasd a helyes utat a te vakmerő gyermekeid számára. Nagyra értékelem azt a sok lehetőséget, amikor láthattam megnyilvánulni pszichikai képességeidet. A bhakták gyakran kérdezgették, nyilvánultak-e meg rajtad jógikus képességek. Én folyamatosan láttam ezek megnyilvánulását. Olvastál a tanítványaid fejében, és eszerint bántál velük, mely gyakran remek szórakozásul szolgált számomra.

Kérlek, Śrīla Prabhupāda, add meg nekem örök társulásodat azáltal, hogy megengeded emlékeznem arra, hogy a szívemben élsz. Te tudod, hogy nekem nincs képesítésem, de én tudom, milyen kegyes vagy. Hisz végső soron megengedted, hogy személyesen társulhassak veled.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/91

090 - Prabhupāda táncol, de megáll, hogy megvédje a múrtikat

Śrīla Prabhupāda Uvāca 90

Prabhupāda táncol, de megáll, hogy megvédje a múrtikat

1973. január

Mahādevia Flat

Bombay, India

Śrīla Prabhupāda egy héten át minden este egy pandal programon beszélt, melyet a bhakták szerveztek. Ezrek vettek részt rajta. Śrīla Prabhupāda felült a színpadon álló Vyasasanara, tanítványai pedig a lába köré gyűltek. A nagy színpadon Radha Kṛṣṇa múrtik voltak. Az Urakat később Angliában, a Bhaktivedanta Manorban avatták be.

Eseménydús hét volt. Egyik este, az oltár mögött elektromos tűz ütött ki. Terjedt is a tűz, de szerencsére gyorsan eloltották. Naponta újabb bhakták érkeztek, így a program utolsó napjára Śrīla Prabhupāda tanítványainak tucatjai vettek részt. A nyugati bhakták nem értették a leckéket, mivel hindiül voltak, de a lelkes tömeg láttán egyértelmű volt, hogy Śrīla Prabhupāda mindenkit fellelkesített.

A program utolsó napja különösképpen csodálatos volt. Miután Śrīla Prabhupāda befejezte a leckét, bólintott, majd így szólt:

- Rendben, kirtanozzunk.

Acyutananda Swami, aki egy mridangával a kezében ott ült a mikrofon előtt, elkezdett énekelni. Pár perc múlva Śrīla Prabhupāda leszállt a Vyasasanáról, és elkezdte körüljárni a múrtikat. Egyszer körbesétált, majd megfordult, és meghajolt Sri Sri Radha Kṛṣṇa előtt. A bhakták követni kezdték Ő Isteni Kegyelmét, amint másodszor is körbesétált. S miközben másodszor is körbement az ingatag emelvény körül, közben mosolygott és tapsolt. Ismét megfordult és meghajolt az Urak előtt. A kirtan még extatikusabbá vált. Mindenki boldogan követte Srīla Prabhupādát, miközben szemünk az ő extázisának nektárját itta.

Előkelően sétált az Urak körül, immár harmadszor. Ismét meghajolt a Legfelsőbb Úr, s az Ő Gyönyörenergiája előtt, majd a tömeg felé fordult. Ahogy fordult, karjait magasan az ég felé emelte. Megajándékozott minket az általam valaha látott legnagyobb mosollyal. Ahogy táncolt, fel-le ugrálva a kirtanban, azon nyomban a transzcendentális síkra emelt minket. Elképesztő volt, ahogy Śrīla Prabhupāda irányított minket, mindössze a karjai mozgásával. Amikor felemelte őket, mindenkit felemelt velük, egészen a lelkivilágig. Több ezres tömeg került extázisba. Nem evilági volt az a kirtan.

Olyan vad volt, ahogy bhakták tucatjai táncoltak a fa állványon, hogy az remegni kezdett. Az Urak előre-hátra mozogtak az oltáron, mintha Ők Maguk is csatlakoznának tiszta bhaktájuk extázisához. Egy másik bhakta társaságában bementem az oltár mögé és megfogtuk a Múrtikat, az alapzatukon tartva Őket. Śrīla Prabhupāda - észrevéve a helyzetet - abbahagyta a táncot. Amikor véget ért a kirtan, Śrīla Prabhupādával beszálltunk az Ambassador hátsó ülésére, és elindultunk Kartikeya Mahādevia lakása felé, ahol Śrīla Prabhupāda lakott.

- Nos, szép volt a pandal? - kérdezte transzcendentális mosollyal.

- Prabhupāda, ez nagyon csodás volt - mondtam. - Amikor táncolsz, mindenki azonnal extázisba kerül.

- Igen! - mondta. - Valójában még tudtam volna táncolni, de láttam, hogy veszélyben vannak a Múrtik, ezért abbahagytam. Egyébként még táncoltam volna.

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, hogy megadtad nekem a lehetőséget, megtapasztalnom a te lelki potenciádat. A kocsiban való beszélgetésünk alapján egyértelmű volt, milyen boldogan adtad minden jelenlévőnek a kegyet. Tudtam, hogy én vagyok a bolygón élő legszerencsésebb lény, amiért melletted ülhetek a kocsiban. Kérlek, ismét emeld fölém karjaidat, hogy újra a te vágyaid szerint táncolhassak.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/90

089 - Az este, amikor Śrīla Prabhupāda szolgája lettem

Śrīla Prabhupāda Uvāca 89

Az este, amikor Śrīla Prabhupāda szolgája lettem

1972. szeptember 7.

ISKCON New Vrindavana

Śrīla Prabhupāda már egy hete New Vrindavanaban (Új Vrindavanaban) volt, és ez idő alatt én csak a Bahulaban konyha belsejét láttam. Elképesztően irigy voltam az istentestvéreimre, akik minden nap felmentek találkozni Śrīla Prabhupādával és hallhatták őt beszélni. Én meg eközben néhány száz bhaktára főztem hajnali 3:30-tól este 9:00-ig. Mindannyian azért jöttek, hogy az éves Janmāṣṭamī fesztiválon találkozhassanak Śrīla Prabhupādával. Mivel arra sem maradt időm, hogy lejapázzam a köreimet, kimerült voltam. Amikor Los Angelesben jártam, nagyon ragaszkodni kezdtem Śrīla Prabhupāda személyes társaságához, és a kerti Kṛṣṇa Könyv felolvasához. Ez alkalommal a tetőfokára hágott az önsajnálatom.

Este 9:00 körül épp a szerencsétlenségem miatt siránkoztam, amikor Kīrtanānanda Mahārāja, arcán hatalmas mosollyal lépett be a konyhába.

- Találd ki, mi történt? - kérdezte. - Te leszel Prabhupāda személyes szolgája. Holnap reggel indulsz vele Pittsburghbe.

Elállt a szavam, extatikus állapotba kerültem, egyszersmind nagyon ideges is lettem. Olyan gyorsan történt mindez, hogy még arra sem maradt időm, hogy megemésszem. Elragadtatott, egyszersmind kimerült állapotban voltam.

Reggel 6:00-kor Kīrtanānanda Swami elvitt engem Madhubanba, ami egy kis egyszintes farm ház volt, ahol Śrīla Prabhupāda lakott. Még mindig sokkhatás alatt álltam. Besétáltunk a kis nappaliba és a hódolatomat ajánlottam.

- Ez Śrutakīrti, Śrīla Prabhupāda - mondta Kīrtanānanda. - Nagyon jól főz.

- Az nagyon jó - felelte mosolyogva Śrīla Prabhupāda.

- De nem tud masszírozni - folytatta Kīrtanānanda.

- Semmi baj - mondta Śrīla Prabhupāda. - Bárki tud masszírozni, nem nehéz.

Ekkor Śrīla Prabhupāda felkapott a padlóról egy lotát, az asztal mellől, és mély hangon ezt mondta:

- OK. Gyere velem.

A hátsó ajtón ment ki, a járda határáig. Ekkor egy percre megállt és hozzám fordult.

- Rendben, itt várj - utasított.

Śrīla Prabhupāda további 50 lábnyi utat sétált befelé a fás területre. Pár perc múltán visszatért a járdához, ahol utasításainak megfelelően vártam őt. Amint elsétált mellettem, a kezembe nyomta a lotát, és azt mondta:

- Rendben, mosd ki ezt egy kis homokkal és vízzel. - Aztán visszasétált az épületbe.

Csodálatos volt az aznap reggeli, velem szemben tanúsított bánásmódja. Semmi fecsegés, "kérlek" vagy "köszönöm". Azonnal a tudtomra adta: az én helyzetem az, hogy a szolgája vagyok, minden lehetséges módon a szolgálatára állok, és gondoskodom a testi szükségleteiről. Áldott boldogság árasztott el, tudván, mi a szolgálatom. Nem volt semmilyen képességem, ami lehetővé tett volna számomra bármi olyan szolgálatot, amihez intelligencia szükségeltetik, így ez ideális volt a számomra. A legcsodálatosabb szolgálatot kaptam, Isten szolgája transzcendentális testének gondviselését.

Ez volt életem első napja. Most először értettem, mi célra van a testem és az elmém. Sajnos, ifjúkori nyugtalanságomnak köszönhetően, valamint annak, hogy képtelen voltam komolyan nekilátni a Kṛṣṇa-tudat folyamatának, pár rövid év múltán elvesztettem a szolgálatomat. Most, a legnagyobb sajnálattal, könyörgöm a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇához, kérve őt, hogy adjon még egy esélyt ennek az ostobának, hogy szolgálhassa lelki apját.

Śrīla Prabhupāda, nélküled elveszett vagyok és magányos. Nem is tudom, mihez kezdhetnék magammal. Ez olyan fájdalmas. Amikor nem gondolok rád, szeretett lelki tanítómesteremre, nincs értelme az életemnek. Amikor rád emlékezem, Śrīla Prabhupāda, nagy fájdalmat érzek, tudván, hogy haszontalan érzékkielégítésre pazaroltam az életemet. Śrīla Prabhupāda, veled lehettem volna, pucolva a lotádat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/89

088 - Álmok a feleségről; A figyelmetlenség leeséshez vezet

Śrīla Prabhupāda Uvāca 88

Álmok a feleségről; A figyelmetlenség leeséshez vezet

ISKCON Kalkutta

Egyszer egy szannyászi bizalmasan bevallotta Śrīla Prabhupādának, hogy nehézségei vannak a feleségéhez való ragaszkodása miatt.

- Én még tegnap éjjel is a feleségemről álmodtam - mondta neki Śrīla Prabhupāda. - Ilyen erős a kapcsolat, pedig már oly sok éve nem láttam. Mégis, tegnap éjjel a feleségemmel álmodtam. Ezért van ott a tiltás, hogy miután szannyász fogadalmat tettél, sosem találkozhatsz a feleségeddel. Még csak nem is láthatod, mert csupán a megpillantása által oly sok gondolat árasztja el az elmét.

Később, kalkuttai tartózkodása alatt humorosan beszélt a férfiak és nők közti kapcsolatról.

- A nők olyanok, mint a tűz, a férfiak pedig, akár a vaj - mondta. - Ezért a homlokukon kéne megpecsételni a szannyászijainkat: "Hűvös helyen tartandó!" Mint a vajtömböket! Ugyanígy a szannyászijainkat is meg kéne pecsételni a homlokukon. Ez majd segítene neki, hogy biztonságban legyenek.

Gurudevánk kegyesen lefoglal minket Kṛṣṇa szolgálatában. Alacsonyrendű helyzetünk ellenére hősiesen megmentett minket, és hazavezet, "Vissza Istenhez".

1971 május

ISKCON Los Angeles

Új Dvárakában Śrīla Prabhupāda szerette a tengerparton tartani a reggeli sétákat. Egyik reggel a csoportban ott volt Kīrtanānanda Swami, Kuladri, egy 17 év körüli fiatal bhakta, valamint jómagam. Séta közben a fiatal bhakta észrevett egy a homokban sietősen mászó nagy úszórákot. Megállt figyelni, miközben a többiek Śrīla Prabhupāda társaságában tovább sétáltak. Az örökké élesszemű Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Ez a fiú túlontúl kötődik az anyagi dolgokhoz. Ez a kis hiányosság kész lavinához vezet majd. Minden kis dolgokkal kezdődik, aztán jönnek a nagyobbak.

A séta folytatódott, a fiú egy perc elteltével beért minket. Senki nem említette neki az elhangzottakat. Amikor egy hét múlva visszatértünk Új Vrindavanaba, a fiú otthagyta a templomot, és nem látták őt többet - épp úgy, ahogy Śrīla Prabhupāda megjósolta.

Śrīla Prabhupāda, kérlek, pecsételd a homlokomra ezeket a szavakat: "A Jagat Guru lótuszlábainál tartandó!" A te útmutatásod nélkül a rákokkal tévelygek.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/88

087 - Śrīla Prabhupāda extatikus megnyilvánulásai

Śrīla Prabhupāda Uvāca 87

Śrīla Prabhupāda extatikus megnyilvánulásai

1975 március

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Nap mint nap számos örömteli kalandban volt részem a Śrīla Prabhupādával való utazásom során. Oly sok nektár áradt a mi dicsőséges Gurudevánk személyes szolgálatának rendszeres folyamatából. Hisz elképzelni sem lehet csodásabbat, mint főzni neki, masszírozni őt és egyéb szükségleteit kiszolgálni - egyet kivéve: jelen lenni, amikor Ő Isteni Kegyelme kinyilvánítja extatikus szimptómáit. Ez a legritkább kincs volt. Ezek a kivételes esetek mindig akkor történtek, amikor Śrīla Prabhupāda a Vyasasanan ült a templomszobában, s leckét tartott. A legszélesebb körben ismert eset a Māyāpur fesztivál során történt.

Bhakták százai gyűltek egybe a templomszobába, s hallgatták, miközben Śrīla Prabhupāda beszélt. Aztán egyszer csak megállt, és elhallgatott - szemei csukva. A szobában mindenki elcsendesedett, nem akarták őt megzavarni. A légy zümmögését is hallani lehetett. Még arra is ügyeltünk, nehogy hangosan vegyük a levegőt. Ez így ment egy ideig. Bhakták százait járta át Ő Isteni Kegyelme extázisa, mely mindenkit magával ragadott. Az elménket áldott várakozás uralta. Śrīla Prabhupāda egy másik síkra emelt minket.

Aztán az egyik szannyászi, aki a Vyasasana közelében ült, egyszer csak hangosan a "Nama om Viṣṇu-padaya..." mantrát kezdte énekelni. Úgy éreztem, mint akit a mennyekből rángatnak ki. A kelletlen bhakták lassanként becsatlakoztak a kirtanba, s hamarosan Śrīla Prabhupāda is visszanyerte külső tudatát és csatlakozott tanítványai kirtanjához.

A kirtan után volt némi nézeteltérés a bhakták közt. Néhányan kritizálták a szannyászit, mondván:

- Hogy tehetted ezt? Śrīla Prabhupāda extázisban volt. Láthattad, más sem énekelt. Abba kellett volna hagynod.

- Ó, úgy gondoltam, énekelek - felelte. - Helyes dolognak tűnt.

Akkoriban Brahmānanda Mahārāja volt Śrīla Prabhupāda titkára. Eltöprengett ezen a témán, de sehogy sem sikerült dűlőre jutnia, így végül beleegyezett, hogy Śrīla Prabhupāda elé terjeszti ezt az ügyet. Délután bement Śrīla Prabhupāda szobájába.

- Śrīla Prabhupāda - kezdte Brahmānanda Mahārāja. - Emlékszel még arra a leckére, amikor extázisba kerültél és abbahagytad a beszédet?

Mielőtt folytathatta volna, Śrīla Prabhupāda a legédesebb hangon válaszolt, s olybá tűnt, kissé zavarban van.

- Nem fordul elő olyan gyakran - felelte Śrīla Prabhupāda.

- Nem, Prabhupāda - értett egyet Brahmānanda, megértve Śrīla Prabhupāda alázatosságát. - De amikor mégis előfordul, mit csináljunk? Csak üljünk és várjunk, Śrīla Prabhupāda? Vagy kezdjünk el japázni?

- Igen, csak énekeljetek - mondta. - Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Miért kell ekkora ügyet csinálni belőle? Hogy mit csináljatok? Csak énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Az jó lesz.

Mint máskor is, nincs is rá szó, ami helyesen leírhatná, hogyan beszélt Śrīla Prabhupāda. Amikor azt mondta "nem fordul elő olyan gyakran", a legártatlanabb hang volt, amit valaha hallottam. Lenyűgöző volt az a gyengéd báj és alázatosság, ami belőle áradt. Bocsánatot kért, amiért külsőleg is megnyilvánultak rajta a tiszta bhakta jelei. Úgy tűnt, Śrīla Prabhupāda kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy felfedte előttünk az extázisát.

Az egyik legcsodálatosabb dolog Ő Isteni Kegyelmében, az a mód, hogy mindig elérte, úgy érezzük, ha követjük a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, akkor minden különösebb gond nélkül elérhetjük a tökéletesség szintjét. Úgy tűnt, nem akart elbátortalanítani minket azzal, hogy kimutatja saját különleges helyzetét, ezáltal esetleg arra a következtetésre adva okot, hogy a kezdők számára túl bonyolult a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Reményt adott nekünk. Elérte, hogy úgy érezzük, a Kṛṣṇa-tudat mindannyiunk számára van. Mindig többes számban beszélt magáról: "Kṛṣṇa szolgái vagyunk." Śrīla Prabhupāda minket is beleértett. Épp úgy, ahogy minket is magával repített az elragadtatásában azon a napon Māyāpurban, s továbbra is visz minket "Hazafelé, Vissza Istenhez."

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, amiért bepillanthattunk személyes extázisodba. Akár órákon át boldogan ültem volna a lábaidnál,  ott a templomszobában. Csak elképzeléseim lehetnek arról, vajon merre jártál. Büszke vagyok arra, hogy a legmagasabb helyzetben vagy ebben a három világban. Mégis, alázatosan beszéltél az extázisod egy cseppjének kinyilvánításáról. Könyörgöm a lehetőségért, hogy újra és újra hallhassam a te édes hangodat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/87

086 - Pisimā az ágyamban alszik

Śrīla Prabhupāda Uvāca 86

Pisimā az ágyamban alszik

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrndavana, India

Śrīla Prabhupāda hat hétig maradt Vrndavanaban. Ez idő alatt nagyon beteg volt. A világ templomaiban 24 órás kirtanokat tartottak érte. A testvére, Pisimā is az idő nagy részében a Vrndavanai templomban tartózkodott. Aggódott, és amilyen gyakran csak lehetett, látni akarta a bátyját.

Egyik feladatom az volt, hogy amennyire csak lehet, megakadályozzam őt ebben. Sem egyszerű, sem örömteli nem volt ez a szolgálat. Nem volt véletlen, hogy Pisimā erős eltökéltsége Śrīla Prabhupādáéhoz volt hasonlatos. Soha nem hallgatott rám. Valójában nagyon bosszús lett, és feldühödött rám. Megvolt a módszere arra, hogyan osonjon be a szobájába, amikor senki nem látja.

Egyik látogatása után Śrīla Prabhupāda behívott a szobájába.

- Én szannyászi vagyok - mondta. - Nem helyes, ha itt van a szobában, amikor nincs itt senki más. Még akkor sem, ha a testvérem... Mivel a testvérem, ezért nem érti ezt. Nem lehetek nővel egy szobában, még akkor sem, ha az a testvérem.

Egyik délután besétáltam a szolgai lakrészbe, ami egyben az én hálószobám is volt, és ő ott aludt az ágyamban. Nem hittem el! Besiettem Śrīla Prabhupāda szobájába - ő épp ott ült az asztalánál. Izgatott arccal a hódolatomat ajánlottam.

- Prabhupāda - mondtam. - A testvéred az ágyamban alszik. Nem tudom, mit csináljak.

- Ezt nem teheti - felelte ő. - Mondd meg neki! Tudnia kell, hogy nem csinálhat efféle dolgokat. Nem helyes. Szóbeszéd lesz belőle.

Śrīla Prabhupāda a helyi szannyászikra, kaszt goszvámikra és az istentestvéreire gondolt, akik netán kritizálhatnák emiatt a mi szeretett Gurudevánkat. Śrīla Prabhupāda gyakran mondta, hogy Vrndavanaban mindent elsőosztályúan kell csinálnunk, különben nem vesznek minket komolyan. Mint mindig, acarya lévén, ő maga ebben is példát mutatott nekünk.

- Nem jó, hogy sok időt tölt el így - folytatta.

- Prabhupāda, én nem beszélhetek vele - magyaráztam aggályoskodva. - Rám nem hallgat. Csak rád hallgat.

Aznap nagyon sokáig beszélt vele. Nem tudom, miről folyt a beszélgetés, de azt tudom, hogy amikor másnap ismét a szolgai lakrész felé vettem az utam, óvatosan belestem a szobába, és ő ott volt - s igen jól hallhatóan aludt - a szobámban. Feladtam. Elmentem onnan és új helyet kerestem Śrīla Prabhupāda szobájának másik oldalán. Ő tudta, hogy a bátyja transzcendentális, és nem érdekelte, mit gondolnak róla mások. A testvére volt. A döntése, hogy tiszta bhakta testvére közelében legyen, sokkal erősebb volt, mint az én képességem, hogy meggátoljam őt ebben. Megtett bármit, amit szükségesnek látott ahhoz, hogy megkapja Śrīla Prabhupāda társulását. Később megemlítettem Śrīla Prabhupādának, hogy a testvére ismét a szobámban volt.

- Ő a húgom - felelte együtt érzően. - A közelemben akar lenni.

1977 végén Satsvarūpa Mahārāja elmondta nekem, hogy Śrīla Prabhupāda a húga bocsánatát kérte a sértésekért, amiket elkövetett ellene:

- Időnként eljöttél, hogy találkozzál velem, és a tanítványaim nem engedtek be - mondta a húgának.

Esedezem Bhavatarini bocsánatáért a sértésekért, amiket szolgálatom közben elkövettem. Könyörgöm, hogy a Śrīla Prabhupāda iránti szeretetem a jövőben olyan fokra fejlődhessen, melyet őrajta, a húgán is megfigyelhettünk. Eltökéltsége révén Śrīla Prabhupāda húga lehetett, és mellette lehetett életük során. Imádkozom, hogy olyan vágyam lehessen, mint Bhavatarininek, azért, hogy életről életre Śrīla Prabhupāda lótuszlábait szolgálhassam.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/86

085 - Viccelődés a húgával, Pisimāval

Śrīla Prabhupāda Uvāca 85

Viccelődés a húgával, Pisimāval

1973. július

ISKCON Kalkutta

Bhavatarinival, Śrīla Prabhupāda húgával, eme kalkuttai látogatása során találkoztam először. Attól kezdve már Pisimaként ismertük őt, ami úgy tudom, lánytestvért jelent. Elképesztő látvány volt. Néhány hüvelykkel alacsonyabb, ám jóval súlyosabb volt Śrīla Prabhupādánál, ugyanakkor az arca mintha egy női Śrīla Prabhupāda lett volna. A templomba jövet minden alkalommal édességeket hozott a bátyjának, Śrīla Prabhupādának, majd pedig szétosztotta a templom összes bhaktája közt. Szerette Śrīla Prabhupāda társaságát, és amennyit csak lehetett, az ő társaságában töltött.

Én képtelen voltam megérteni a beszélgetéseiket, mivel nem beszéltem bengáliul, ám Ő Isteni Kegyelme időnként elmesélt néhány részletet. Pisima egyértelműen nagyon szerette a testvérét, nem csupán anyagi szinten, hanem az ő legmagasabb lelki helyzetét is értette. Gyakran főzött neki. Ez komoly aggodalmat okozott a tanítványoknak, mert mindig mustármag olajat használt a főzéshez, amiről Śrīla Prabhupāda azt mondta, "nehezen emészthető". Egyszer, amikor megkeresték emiatt Pisimát, ő úgy nyilatkozott: "Ha akarja, még a szöget is meg tudja emészteni."

Egy nap, amikor ebéd előtt Śrīla Prabhupādát masszíroztam ezt kérdezte tőlem:

- Ismersz bárkit, aki kövér evés nélkül?

- Nem, Śrīla Prabhupāda - feleltem. - Nem ismerek ilyet. A húgodra gondolsz? - Hangosan nevetett.

- Igen - mondta. - Azt mondja, csak egy keveset eszik, mégis egyre csak hízik. De nem ismersz olyat, aki folyamatosan hízik, evés nélkül, nem igaz?

- Nem, Śrīla Prabhupāda - ismertem el kuncogva. - Nem hiszem, hogy evés nélkül lehetséges lenne hízni. - Ekkor már mindketten nevettünk.

- Igen - mondta. - Én sem hiszem. Azt hiszem, helyes a következtetésed. Biztos sokat eszik. Azt mondja nekem, hogy nem eszik, de tudom, hogy eszik. Panaszkodik az egészsége miatt, azt mondja, nem érzi jól magát. Mondtam neki: "Hiszen olyan kövér vagy! Mégis hogy lehetnél egészséges?" De ő azt mondta: "Nem tudom, hogy lehet ez, alig eszem valamit. Nem tudom, miért vagyok ilyen kövér..."

Folytattam Śrīla Prabhupāda masszírozását, megértve, milyen kényelmesen érzi magát szülővárosában, családja körében. Olyan hálás voltam, amiért lehetőségem nyílt megkapni a társulását ezekben a bensőséges percekben. Láttam, törődik a testvére egészségével, mivel időnként mondta, minden betegség az idegesség, a tisztaság hiánya és a túlzott evés miatt van.

Aznap este Śrīla Prabhupāda darsant adott a tanítványainak. Pisima is jelen volt a szobában. Nem zavarta, hogy nem érti a beszélgetést. Élvezte, hogy amennyi időt csak tud, a bátyjával tölthet, mert feltétel nélkül szerette őt. Milyen emelkedett, milyen szerencsés volt, hogy ilyen természetes szeretete és vonzódása volt Śrīla Prabhupāda irányában.

- Nézzétek, ahogy ott ül - mondta Śrīla Prabhupāda mosolyogva. - Nézzétek... milyen kövér...

Mindenki nevetni kezdett, beleértve Śrīla Prabhupādát és magát Pisimát is. Majd gézengúz, kisfiús módon folytatta a gúnyolódást.

- Olyan kövér - mondta. - Nézzétek, milyen kövér. Azt mondja, nem eszik, de mégis hízik.

Nevetés töltötte be a szobát. Pisima örömmel nézte, ahogy mindenki nevet, s nem tudta, hogy a bátyja őt neveti ki. Śrīla Prabhupāda jót mulatott ezen a viccén, és élvezte, hogy a tanítványai is a részesei lehetnek. Ritka és csodálatos pillanat volt mindenki számára.

Śrīla Prabhupāda, igazi nektár volt ebben a boldog, gondtalan lílában látni téged. Imádkozom, hogy egy távoli életben én is mosolyt csalhassak az arcodra, amint az én ostoba helyzetemen nevetsz. Jelenleg, elesett helyzetemben az egyetlen érzés, ami eltölthet velem kapcsolatban, az együttérző aggodalom, vagy a bosszúság, ügyefogyott, kétbalkezes mivoltom miatt, látván, hogy képtelen vagyok helyesen, figyelmesen követni az utasításaidat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/85

084 - Áldott reptéri líla; A szeretet szolgálat

Śrīla Prabhupāda Uvāca 84

Áldott reptéri líla; A szeretet szolgálat

1973. április 13.

ISKCON Los Angeles

Az egyik szolgálatom különösképpen extatikus volt. Az egyik legnagyszerűbb élmény volt Ő Isteni Kegyelme mögött sétálni, miközben ő kilépett a repülőgépből és belépett a terminál épületébe. Ez alkalommal Śrīla Prabhupāda már 8 hónapja nem járt az Egyesült Államokban. Csodálatos volt, ahogy készülődött a nagy találkozásra. Miután a biztonsági öv jelzés bekapcsolt, arra utasítva az utasokat, hogy maradjanak ülve, általában felkelt a székéről, kiment a mosdóba, és tilakot festett. Én is csatlakoztam hozzá, a mosdó ajtaja előtt várva rá. Amikor a repülőgépet turbulencia dobálta, vagy épp földet éréskor az ülésünk és a mosdó között vezető út esetenként igen izgalmas volt. Ha egy utaskísérő akadályozni próbálta, ő csak figyelmen kívül hagyta a kérést - mintha meg sem hallotta volna. Amikor visszatért az üléséhez, gondosan a nyakába akasztotta a japa zsákját. Amikor a gép landolt, feltett egy virágfüzért. Ha több füzér is volt, a kísérete minden tagjának adott egyet.

Amikor elhagyta a gépet, és belépett a folyosóra, a háttérben hallani lehetett az éneklést. Egyre hangosabb és hangosabb lett, ahogy a csarnok felé tartottunk. Śrīla Prabhupāda mosolya egyre szélesebb lett, ahogy szerető tanítványai felé közeledett. Ezen a napon néhány száz bhakta volt a reptéren, amikor Śrīla Prabhupāda besétált a terminálra. Teljesen figyelmen kívül hagytak mindenkit és mindent, ami körülöttük történt, kivéve az ő dicsőséges lelki tanítómesterüket. Nem vagyok képesített leírni istentestvéreim érzéseit, mivel jómagam sosem voltam olyan szerencsés, hogy ilyen erős, szerető érzéseket táplálhattam volna Śrīla Prabhupāda irányába. A reptéren mindenki számára egyértelmű volt, hogy a bhakták transzcendentális boldogságot éreznek. A Śrīla Prabhupāda és tanítványai közti szeretettel teli viszonzás a "reptéri lílák" során volt a legszembetűnőbb. Néhány percig úgy tűnt, senki lábai nem érintik a földet. Extatikus könnyek árja árasztott el mindenkit, kivéve egyetlen elesett lelket, engem.

Aztán dél körül megérkeztünk Új Dvárakába, és beléptünk Śrīla Prabhupāda lakosztályába. Azonnal készülődni kezdtem a masszázshoz. Masszírozás közben azonban nagyon zavart volt az elmém. Nem tudtam szabadulni a fájó gondolattól, hogy engem kivéve mindenki olyan nagy szeretetet érez a guruja iránt. Csaló imposztor voltam. Végül összeszedtem a bátorságomat, és megszólaltam, miközben Śrīla Prabhupāda hátát masszíroztam. Ily módon nem kellett szemtől szembe beszélnem vele.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Minden tanítványod annyira szeret téged. Ettől olyan rosszul érzem magam. Belőlem hiányzik ez az erős szeretet. Amikor ott vagyok veled a reptéren, látom, amint mindenki táncol, énekel, sír... Nekem olyan sok lehetőségem van részesülni a társaságodban, mégsem érzem ezt a túláradó szeretetet, amit ők.

Reméltem, mond valamit, amitől megkönnyebbül az elmém. De ő csendben maradt. Zaklatottan befejeztem a masszázst, és visszamentem a szobámba befejezni az ebédjét. Miután elmondta a Gayatri mantrát, behívatott a szobájába. Amikor beléptem, a hódolatomat ajánlottam, és nagy aggodalommal néztem fel rá, látván, milyen komoly tekintet ül az arcán.

- Szóval, szeretsz szolgálni engem? - kérdezte.

- Ó, igen, Prabhupāda - mondtam. - Nagyon szeretlek szolgálni téged.

- Akkor ez szeretet - magyarázta. - Sokan sokféle dolgot tudnak csinálni... énekelni, táncolni, fel-le ugrálni. De te ténylegesen csinálsz valamit. Ez talán nem szeretet?

- De, azt hiszem, Śrīla Prabhupāda - mondtam.

- Akkor csak csináld a szolgálatodat - folytatta. - Ez minden, amire szükség van. Ezt jelenti a szeretet. Szolgálni.

Kedves Śrīla Prabhupādám, mindig olyan együtt érző voltál ezzel az elesett lélekkel szemben. Éveken át bátorítottál engem, annak ellenére, hogy képtelen voltam lakhelyet biztosítani számodra a szívemben. Most is úgy látom, ahogy akkor, hogy oly sok tanítványod annyira szeret téged, én pedig egyáltalán nem. Ennek ellenére megengeded nekem azt a bensőséges szolgálatot, hogy leírhassam bámulatos kegyedet ez iránt a hálátlan, nyomorult alak iránt. Ironikus, hogy oly sok tanítványod közül épp engem választottál ki, ezt a kiszáradt békát, hogy leírhassam ízes líláidat. Valójában ez is újabb jele indokolatlan kegyednek. Köszönöm kedves szavaidat. Imádkozom, hogy egy nap képesítetté váljak arra, hogy megízlelhessem az istenszeretet egy cseppjét, és képes legyek úgy énekelni, táncolni, ahogy odaadó tanítványaid.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/84

083 - Prabhupāda ad egy utolsó lehetőséget Devanandának

Śrīla Prabhupāda Uvāca 83

Prabhupāda ad egy utolsó lehetőséget Devanandának

1975. április 11.

ISKCON Hyderabad, India

Alig néhány alkalomra tudok visszaemlékezni, amikor nehéz feladat volt egy szobában tartózkodni Śrīla Prabhupādával. Nyilván bárki el tudja képzelni a vágyat Ő Isteni Kegyelmének napi 24 órán át való személyes társasága iránt. Csakhogy mások jelenléte időnként megváltoztatta a légkört Śrīla Prabhupāda szobájában.

Egyik nap Devananda Mahārāja jött meglátogatni Śrīla Prabhupādát. Śrīla Prabhupāda avatta őt, aki immár szannyászi volt. 1970-ben egy rövid ideig ő is volt személyes szolgája Śrīla Prabhupādának. Megkérte, hadd találkozzon Śrīla Prabhupādával és kapott is lehetőséget a darsanara, noha ő már nem volt az ISKCON tagja. Śrīla Prabhupāda az asztala mögött ült, amikor Devananda - hódolat ajánlása nélkül - belépett Śrīla Prabhupāda szobájába. Brahmānanda Mahārājával mi ketten is jelen voltunk a szobában. Devananda világos narancs szatén köpenyt viselt, s hosszú haja és szakálla gubancos volt. Nagyon furcsa mosoly ült az arcán. Olyan furcsa módon kezdett beszélni Śrīla Prabhupadāhoz, hogy semmit nem értettem abból, amit mondott. Úgy mozgatta a kezeit, mintha valamiféle mudrákat csinálna. Nagyon bizarr volt nézni. Úgy tűnt, túl sok tudatmódosítót használt.

Śrīla Prabhupāda pár percig tűrte ezt az ostobaságot. Nem volt köztük párbeszéd, mivel Devananda zavaros volt. Végül, legkegyesebb lelki tanítómestere, Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Ha vissza akarsz jönni, tégy úgy, mint ő - mutatott Brahmānanda Mahārājara, és folytatta. - Borotváld le a fejed és az arcod, vegyél dhotit, és akkor minden rendben, visszajöhetsz.

Devananda továbbra is a karjaival hadonászott.

- Nem, nem ezért vagyok itt - felelte Devananda.

Továbbra is izgett-mozgott, miközben az ostobaságairól beszélt. Ekkor Śrīla Prabhupādának elege lett.

- Kifelé! - kiáltotta Śrīla Prabhupāda.

Devananda remegett a dühtől. Brahmānanda Mahāraja megragadta őt, és erővel kitessékelte a szobából. Śrīla Prabhupāda dühöngött. Bár dühe nem rám irányult, úgy éreztem, mintha a villám csapott volna belém. Már Śrīla Prabhupada dühének közelében lenni is ijesztő volt. Ha eltűnhettem volna, itt volt rá az alkalom. Nehéz leírni a Śrīla Prabhupāda dühe által keltett lelki potenciát. Ezt a találkozást látva egyértelmű volt tanítványai iránti teljes elkötelezettsége.

Ez egyike volt a legnehezebb tapasztalatoknak, amikkel találkoztam, míg Śrīla Prabhupādával voltam. Hihetetlen, milyen mértékig tűrte Devananda bizarr viselkedését. Még azt is felajánlotta, hogy visszafogadja tanítványaként, annak ellenére, hogy Devananda igen messze kóborolt a Kṛṣna-tudat ösvényéről, és már egyértelműen átlépte a józanság és az őrület közti határt.

Śrīla Prabhupada, könyörgöm, védj meg engem önmagamtól. Soha nem akarok semmi olyasmit tenni, ami így feldühíthetne téged. Lótuszlábad menedékének elvesztése a legnagyobb veszély. Idősebb istentestvérem elmerült egy illúzióban, s a tudatlanság kötőerejében fetrengve merült el a hamis egó mocsarában. Potenciád által felemelted őt, s kegyedből egy szannyászi magasrendű szolgálatáig jutott. Már akkor is, amikor még köztünk voltál, előfordult, hogy néhány tanítványodat elvakította az illúzió, s azt gondolták, másfelé kell keresniük a tökéletességet. Eme elhajlás eredménye végzetes volt.*

Számomra az a tökéletesség, hogy a szolgák lakrészében ülök, s várom, hogy értem csengess. Imádkozom, hogy hívásodra válaszolva a szobádba siethessek, s hódolatomat ajánlva láthassam az asztalod alól kikandikáló lótuszlábaidat.

* Devananda később halálra éheztette magát egy Dél-Indiai barlangban.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/83