119 - Śrīla Prabhupāda extázisa Atlantában

Śrīla Prabhupāda Uvāca 119

Śrīla Prabhupāda extázisa Atlantában

1975. február 28.

ISKCON Atlanta

Śrīla Prabhupāda látogatása az atlantai templomban csupán pár napig tartott, mégis tele volt transzcendentális nektárral. Śrīla Prabhupāda istenszeretettel árasztotta el a bhakták közösségét. Amikor Ő Isteni Kegyelme megérkezett, ezt a rövid, mégis édes leckét tartotta az Urak előtt a bhakta kongregációnak.

Śrīla Prabhupāda: Nos, nagyon örülök, hogy találkozhatok veletek. Először Mexico Citybe jöttem?

Bhakta: Igen.

Prabhupāda: Szóval Mexico City, aztán Caracas, aztán...

Bhakta: Miami.

Prabhupāda: Miami. És hát úgy látom, a ti templomotok a legjobb.

Bhakták: Jaya! Hari bol!

Prabhupāda: Nos, Caitanya Mahāprabhu nagyon kedves. Parama karuna pahu dui jana. A két Urunk, Nitai-Gauracandra. Nityananda Prabhu és Sri Caitanya Mahāprabhu. Ők nagyon kedvesek, tudjátok? Csakis azért jöttek el, hogy visszavigyék e kor elesett lelkeit. Tehát Ők még kegyesebbek, mint Maga Kṛṣṇa. Kṛṣṇa, Ő is nagyon kegyes. Eljön, hogy felszabadítson. De Kṛṣṇa azt kéri, hogy mindenek előtt hódoljunk meg. Caitanya Mahāprabhu még a meghódolást sem kéri. Ő olyan kegyes. (Elcsuklik a hangja.) Tehát vegyetek menedéket Sri Caitanya Mahāprabhunál, és legyetek boldogok. Nagyon köszönöm. (Könnyezik.)

Az Urak láttán Śrīla Prabhupāda elolvadt extázisában. Az istenszeretet hullámai által elárasztva, a boldogság nektári könnycseppjei záporoztak szemeiből. Śrīla Prabhupāda el volt ragadtatva, látván, milyen szépen gondoskodnak a Múrtikról. Micsoda jó szerencse! Milyen hihetetlenül megindító pillanat volt tanúja lenni Śrīla Prabhupāda transzcendentális találkozásának az Urakkal! Nem lehet méltóképp leírni Ő Isteni Kegyelmét, miközben eme bepillantást adta nekünk szent extázisába. Śrīla Prabhupāda látta maga előtt az Urat. Én a gyönyörű fém múrtikat láttam. Én nem értettem az Arca Vigraha igazi természetét. Csak elképzelni tudtam, vajon mit tapasztalhatott meg Śrīla Prabhupāda.

Śrīla Prabhupāda ritkán fedte fel extatikus tüneteit. Egy korábbi alkalommal, Māyāpurban, elnézést kért, miután extatikus transz állapotba esett. Ez volt az egyedüli alkalom, amikor olyan szerencsés voltam, hogy tanúja lehettem Śrīla Prabhupāda extázisában ejtett könnyeinek. Śrīla Prabhupāda transzcendentális ízeinek hipnózisa hatására mindenki döbbenten és elképedve lemerevedett. Elmélyült figyelemmel álltunk, miközben lelki tanítómesterünk elhagyta külső tudatát, s minden perce 12 évnek vagy még többnek tűnt. A misztikus idő hatalmas ismeretlenként tágult ki körülöttünk. Döbbenten, extatikusan állva vártuk Śrīla Prabhupāda visszatérését, s amikor Ő Isteni Kegyelme tudata ismét köztünk volt, bólintott, hogy kezdjük a kirtant.

Ami engem igazán lenyűgözött, az Śrīla Prabhupāda azon képessége volt, hogy rendszerint hogyan tartózkodott az extatikus tünetektől. Ügyesen kontrollálta magát, hogy képes legyen utasításokat adni nekünk, és előremozdítani az Úr Caitanya mozgalmát. Mi nem tudtuk teljes mértékben megérteni Śrīla Prabhupāda extázisát, így ő könyörületesen képzett minket, kezdve a legalacsonyabb szinttel. Az odaadó szolgálat annyira tele van transzcendentális bhavaval, hogy az ostoba gazemberek könnyedén közönséges, világi érzéseknek tarthatnák őket, lévén ez minden, amit ismernek. Śrīla Prabhupāda gondosan ügyelt arra, hogy példamutató életet éljen, azáltal, hogy azt tanította nekünk, amit már készen álltunk megtanulni.

S míg Atlantában volt, kirtan közben mridangán is játszott a vyasasanan. Ez volt az egyedüli eset, amikor részese lehettem ennek a csodálatos eseménynek. Mindenki nagyon ritka és extatikus pillanatokat élt meg isteni lelki tanítómesterével.

Kedves Śrīla Prabhupādám, rájöttem, hogy ha életed bármely napján meditálok, Kṛṣṇa-tudatossá válhatok. A társaságodban töltött minden perc tele volt nektárral, mely folyamatosan áradt a te transzcendentális formádból. Még most is képtelen vagyok kellőképp értékelni azt az istenszeretetet, ami belőled árad, mert tudatom tele van érzéki vágyakkal. Śrīla Prabhupāda, kérlek, adj nekem olyan szemeket, melyekkel láthatlak téged.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/119

118 - Kṛṣṇa és Arjuna a szekéren; Mindenünkkel meg kell hódolnunk!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 118

Kṛṣṇa és Arjuna a szekéren; Mindenünkkel meg kell hódolnunk!

1975. február 25.

ISKCON Miami

Śrīla Prabhupāda a Mexico Cityben, és a venezuelai Caracasban eltöltött két csodálatos hét után érkezett meg Miamiba. Egy a templom közelében található villában szállt meg. A ház amúgy egy család lakhelye volt. A falakat a Śrīla Prabhupāda könyveiben található képekből készült poszterek díszítették. Amikor Śrīla Prabhupāda és én bementünk a házba, mindjárt megakadt a szeme egy bizonyos poszteren. Kṛṣṇa a szekéren ült, és Arjuna mögötte állt, bal kezével a fejét támasztva. Olybá tűnt, Arjunát igen nagy aggodalom gyötri. (Bhagavad Gītā, úgy, ahogy van, 5. kép)

Śrīla Prabhupāda nevetni kezdett.

- Igen, ez a kép - mondta. - Nagyon szeretem ezt a képet. Ez a kép igen tanulságos.

Nem tudván a kép és saját életem közti párhuzamról, naivan érdeklődtem:

- Mi az, Śrīla Prabhupāda?

Tökéletesen ismert engem, s így felelt:

- Nos, Kṛṣṇa azt mondja Arjunának, 'Mindent fel kell adnod.' Azt mondja Arjunának, 'Mondj le a családodról. Meg kell ölnöd őket. Meg kell ölnöd a családtagjaidat.' Hát ez a lényeg. Készen kell állnunk arra, hogy bármiről lemondjunk Kṛṣṇáért, és azt tegyük, amire Kṛṣṇa vágyik. Fel kell készülnöd arra, hogy elhagyd a feleséged, a gyerekeid, mindent. Arra is készen kell állnunk, hogy megöljük a rokonainkat, ha Kṛṣṇa úgy kívánja, nem is beszélve arról, hogy le kell tudnunk róluk mondani. Ha Kṛṣṇa úgy akarja, megölöd a rokonaidat. Ilyen egy bhakta. Egy bhakta készen áll arra, hogy ha kell, akár meg is ölje a rokonait Kṛṣṇa kedvéért. Ezen a ponton Arjuna már készen áll. El kell fogadnia. És akkor minden rendben van. Bhaktaként készen kell állnunk arra, hogy lemondjunk minden családi kapcsolatról.

Ezen a ponton mélyen megrendített saját belső háborgásom, mivel friss házasnak tartottam magam, egy csodálatos fiúgyermekkel. Épp csak belekóstoltam a családos életbe, s egyértelműen nem álltam készen arra, hogy lemondjak róluk, még kevésbé, hogy megöljem őket. Az ilyen fokú meghódolás túlontúl szélsőségesnek tűnt a szememben. Így hát megadtam magam a ténynek, hogy ezt én még képtelen vagyok megérteni. Saját tudatlanságom terhe alatt a földet bámultam, és csendesen így feleltem:

- Igen, Śrīla Prabhupāda.

Miután elmagyarázta a képet, Śrīla Prabhupāda folytatta útját befelé a villába. Elkezdtem kipakolni a bőröndjét, miközben továbbra is értékes utasításán töprengtem. Vágyakoztam a családos kötödés kényelme után. Kínzott a tudat, hogy magára hagytam újszülött fiamat és ifjú feleségemet.

Ő Isteni Kegyelme tökéletesen objektíven magyarázta el Arjuna dilemmáját. Śrīla Prabhupāda nagyon ügyes volt. Nem mondta, hogy hagyjam el a családomat. Gyengéden győzködött, hogy magam jussak erre a következtetésre. Hangjában nem volt jele annak, hogy ez az én kellemetlen helyzetemről szól, mégis nyilvánvaló volt számomra, hogy erről van szó. Ragaszkodtam a családomhoz, és eltökéltem, hogy velük maradok. Śrīla Prabhupāda filozofikusan készített fel arra a fontos döntésre, melyet meg kellett hoznom a közeljövőben.

Betoboroztak Śrīla Prabhupāda seregébe. Az Uncle Sam (Sam bácsi) feliratú tábla helyett, Prabhupāda mutatott rám, mondván, "Kṛṣṇa téged akar!" Háborúban álltunk mayaval. Śrīla Prabhupāda - parancsnokunk és vezetőnk - felszólított minket, hogy végrehajtsuk a sürgősségi intézkedéseket. Mint önkéntes harcosoktól, ez igen nagy személyes áldozatokat követelt. Választhattunk, hogy a tűzvonalban végzünk prédikáló munkát, vagy inkább a háttérben zajló, támogató munkákban veszünk részt. Esetemben ez Śrīla Prabhupāda személyes szolgálatát jelentette, sokan mások számára pedig a szankirtan hosszú óráit.

Némiképp belefáradva a mayaval való csatározásba, ráébredtem, hogy ez a harc sosem fog véget érni. Így vagy úgy, de rá kellett jönnöm, egy lépés a Kṛṣṇának való meghódolás felé nem elég. A csodaszer, hogy az azonnali, teljes Kṛṣṇa-tudat által minden feszültség enyhülni fog, többé már nem tűnt lehetségesnek számomra. Képes voltam rá, hogy meghozzam azt a csodálatos döntést, hogy Śrīla Prabhupāda lótuszlábainál veszek menedéket, ám ez nem jelentette azt, hogy elmém hagyta volna, hogy intelligenciám rabja legyen. Intelligenciám naponta csatározott lázongó elmémmel. Korábban ez a harc okozta, hogy testem alulmaradt a betegségekkel szemben.

Megnyugtatott a tudat, hogy családomról gondoskodnak a Hawaii Templomban. Nem arról volt szó, hogy elhagytam volna őket. Egyszerűen csak egy utazásra, egy kimagasló szolgálatra hívtak. Hawaiiról való távozásunk után két hétig kizárólag Śrīla Prabhupādával voltam. Abban a kényelmes tudatban voltam, hogy amikor Ő Isteni Kegyelme elhagyja az Egyesült Államokat, ismét visszatérek szerető családom ölelő karjaiba. Hisz az egyezség, amit Paramahāmsa Swamival, Prabhupāda titkárával kötöttünk, arról szólt, hogy indiai körútja során Nanda Kumar lesz Śrīla Prabhupāda szolgája. Nagyon ragaszkodtam ehhez a megegyezéshez.

Csakhogy olybá tűnt, Śrīla Prabhupāda, egészen más szinteken adott utasításaival, további transzcendentális szerető szolgálatra készített fel engem. Megadta a lehetőséget, hogy meghódoljak Kṛṣṇának, és személyes szolgájaként vele maradjak. Úgy tűnt, azt mondja nekem, fel kell hagynom a családom iránti ragaszkodásommal, és folytatni a neki végzett szolgálatomat. Míg Miamiban tartózkodott, nem beszélt erről, s aggodalmaim miatt, én is gondosan kerültem ezt a témát.

Mindig 100%-os Kṛṣṇa-tudatban lenni - Śrīla Prabhupāda tovább tanított minket arról, hogyan hódoljunk meg Kṛṣṇának és üzenjünk hadat mayanak. Én azonban nem voltam Kṛṣṇa-tudatos. Volt ugyan valami futólagos képem erről, de nem láttam át teljes valójában. Számomra nehéz volt, hogy mindig fűtsön a Kṛṣṇa-tudat tüze. Nehéz volt az első sorban lenni. Fáradt voltam, és szükségem volt egy kis pihenésre, némi érzékkielégítésre. Kellett egy kis gyorsjavítás. Kellett valami a fájdalomra, ami érzékeim megtagadásából fakadt. Tombolt a független élvezetekhez való ragaszkodásom. Bár nagyra értékeltem, hogy Śrīla Prabhupādával lehetek, érzékeim folyamatosan háborogtak. Mindig azt kutattam, mi módon békíthetném meg őket. Nem számított, merre járunk épp, én mindig türelmetlenül vártam, hogy induljunk a következő templomba. S mivel képtelen voltam nyugton maradni, folyton azt ígérgettem magamnak, hogy közel már az elégedettség. S mindig készen álltam, hogy továbbinduljunk.

Így vagy úgy, ingatag természetem ellenére, Śrīla Prabhupāda elégedettnek tűnt a szolgálatommal. Ez fontos tény. Śrīla Prabhupāda bármivel elégedett volt, amit Kṛṣṇa nyújtott számára. Szerencsére ő nem mondott le rólam. Oly sok hibám ellenére sosem kérte, hogy hagyjak fel a személyes szolgálatával, s csináljak inkább valami mást. Zavart elmém ellenére is megengedte, hogy lótuszlábainál maradjak, és bensőséges szolgálatot ajánljak. Vigaszt találtam Ő Isteni Kegyelme puha lótuszlábainak masszírozásában, és megnyugodtam tőle.

Szerető mesterem, te olyan együtt érző vagy. Mindig a létező legédesebb módon bátorítottál, hogy a te gondoskodó kezeid alatt maradjak, s végezzem odaadó szolgálatomat. Olyan szerencsétlen voltam, hogy képtelen voltam meghódolni vágyaidnak. Nem telik el nap anélkül, hogy ne siránkoznék ostoba viselkedésem miatt. Imádkozom, hogy egy nap ismét lehetőséget kaphassak majd lótuszlábaid masszírozására, s ha ez megtörténik, remélem, emlékszem majd, milyen könnyedén adtam fel ezt a kívánatos szolgálatot, s ennek tudatában soha többé nem eresztem el azokat a puha, aranyló lótuszlábakat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/118

117 - A könyvosztáson túl a múrti-imádat is fontos

Śrīla Prabhupāda Uvāca 117

A könyvosztáson túl a múrti-imádat is fontos

1975. február 11.

ISKCON Mexico City

A Mexico Cityben való földet érés rendkívüli tapasztalatnak bizonyult. Śrīla Prabhupādat, Goloka Vrindavan transzcendentális küldöttét, nagy tisztelettel fogadták tanítványai. Śrīla Prabhupāda  -kikerülve az összes bevett vizsgálatot, ellenőrző pontot és reptéri épületet - a repülőgépről egyenesen a rá váró limuzinhoz sétált. A bhakták ezen kívül rendőrségi kíséretet is szerveztek Śrīla Prabhupāda gépkocsija mellé, az ő járműveikkel egyetemben hajtottak keresztül a városon, egészen a templomig. Ez határozottan kellemes változás volt szokásos, fárasztó reptéri tapasztalatainkhoz képest. Hozzászoktunk, hogy miközben áthaladunk a nemzetközi reptereken megszokott ellenőrzéseken, meglehetős gyanakvással fogadnak minket, mint potenciális bűnözőket.

A templom felé vezető út során Śrīla Prabhupāda kifejezte, mennyire értékeli a VIP bánásmódot. Mohón vágyva arra, hogy további örömet okozzon Ő Isteni Kegyelmének, Hrdayananda Mahārāja megragadta a lehetőséget, hogy elmondja Śrīla Prabhupādanak, milyen izgalmas eredményeket ért el szolgálata során a spanyol BBT. Sok könyvet fordítottak le és osztottak ki spanyol nyelven. Śrīla Prabhupāda boldogan hallgatta, mint terjesztik az Úr dicsőségét.

Amikor megérkeztünk a templomhoz, Śrīla Prabhupāda darshant vett az Uraktól, és nem sokkal később kérte a múrtik mahā-prasadamját. Ez volt Śrīla Prabhupāda bevett gyakorlata, ahogy templomról templomra utazott. Személyesen akart megbizonyosodni róla, hogyan imádják a múrtikat. Olyan volt, mintha Śrīla Prabhupāda Kṛṣṇa transzcendentális minőségellenőre lenne, aki gondoskodik arról, hogy gyermekei szép imádatot végezzenek.

Miután megkóstolta a mahā-prasadamot, azt mondta:

- Ez a prasadam szörnyű. Az itteni múrti-imádat nem felel meg a sztenderdeknek. Nagyon fontos, hogy szépen imádjuk a múrtikat. - Aztán Śrīla Prabhupāda ismét nyomatékosította. - Az elsőosztályú múrti-imádat éppen olyan fontos, mint a könyvosztás.

Ledöbbentem! Sosem hallottam még arról, hogy korábban bárhol kritizálta volna a múrti-imádatot. Mélységesen együtt éreztem a főzést végző bhaktákkal, de tudtam, most rajtuk a sor, hogy néhány kegyes utasítást kapjanak. Olyasmi lesz ez, amit sosem felejtenek el. Találgatni kezdtem Śrīla Prabhupādanak a múrtikkal való kapcsolatáról. Anyagi látásmóddal láttam az Úr gyönyörű formáit, de nem fedeztem fel semmiféle kölcsönös interakciót (lilat). Időnként megpróbáltam elképzelni, milyen lehet úgy darshant venni az Uraktól, hogy látjuk Kṛṣṇát, hisz Śrīla Prabhupāda kétségtelenül látta. Śrīla Prabhupāda kihangsúlyozta, meg kell értenünk, hogy Kṛṣṇa nem különbözik a templomszoba-béli formájától. Erre kedvesen újra és újra emlékeztetett minket.

- Kṛṣṇa itt van az Arca Vigraha formájában - mondta.

Látogatása során Ő Isteni Kegyelme mindenkinek tudtára adta, hogy a könyvosztáson túl az elsőosztályú múrti-imádat is milyen sürgető, milyen fontos. Hisz Śrīla Prabhupāda könyveinek célja végső soron az volt, hogy megértsük, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és mi az Ő szolgái vagyunk. A múrti-imádat a Śrīla Prabhupāda könyveiben lefektetett elvek alkalmazása.

Amikor eljött az ideje, hogy Śrīla Prabhupāda Mexico Cityből Caracasba utazzon, a bhakták hasonló rendőri kíséretet szerveztek számára a reptérig, azt remélve, hogy megkönnyíthetik a szokásos bürokráciát, ami a nemzetközi utazásokkal jár. Nem ment valami jól. Amikor Śrīla Prabhupāda megérkezett a reptérre, némi késedelem miatt várnia kellett, hogy felszállhasson a gépre. Majd' egy órán át a kocsiban kellett ülnie. Míg ott ült, azt mondta:

- Jobb lett volna a csarnokban várakozni. Most itt kell ülnöm a kocsiban.

Kínos helyzet volt mindannyiunk számára, amikor rájöttünk, hogy ily módon nem volt lehetőség arra, hogy tanítványai elbúcsúztassák Śrīla Prabhupādot. Śrīla Prabhupāda a reptereken transzcendentálisan viszonozta sok-sok tanítványa szeretetét szerte a világon. Néhány tanítvány számára ez tette ki a vele való személyes társulás nagy részét. Śrīla Prabhupāda nagy elkülönülést érzett a tanítványaitól, akiktől meg lett tagadva ez a boldogság. Értette, hogy elveszett egy alkalom, hogy felvillanyozhatta volna őket. Rosszul éreztem magam Śrīla Prabhupāda nemtetszése miatt.

Amikor Śrīla Prabhupāda megérkezett Venezuelába, a caracasi templomba, olyan volt, mintha azonnali visszajátszása lenne a Mexico Citybe történő érkezésének. Darshant vett, majd szobájában megízlelte a mahā-prasadamot.

- Rettenetesek ezek a purīk - mondta ismét Śrīla Prabhupāda. - A zöldségek is szörnyűek. Nem jó ez a prasadam. A múrti-imádat elsőosztályú kell legyen. Nagyon szépen kell imádnotok a múrtikat!

Ismét meglepődtem. Szokatlan volt, hogy Śrīla Prabhupāda megfeddi a tanítványait, mondván, javítaniuk kell a múrti-imádaton. Így vagy úgy, de Śrīla Prabhupāda kedvesen buzdította fiatal tanítványait, hogy fejlődjenek a lelki úton.

Sosem történt olyan, hogy Śrīla Prabhupāda bosszús lett ránk, és mi ezáltal kudarcra voltunk ítélve. Mindig hangsúlyozta, milyen fontos, hogy szolgálatunkat gondosan, figyelemmel végezzük. Ilyen példát mutatott nekünk a mi szeretett Lelki Tanítómesterünk. Śrīla Prabhupāda mindent az Úr iránti legnagyobb figyelemmel és odaadással tett.

Śrīla Prabhupāda élvezte az itt tartózkodását, és lenyűgözte a bhakták nyitottsága. Én is élveztem a caracasi templomban töltött időt, mivel korábban itt éltem pár hónapig, miután 1974. januárjában először hagytam fel Śrīla Prabhupāda személyes szolgálatával. A bhakták többségét jól ismertem, és számomra olyan volt ez, mintha hazamennék.

Śrīla Prabhupāda, te egy nagy családot hoztál létre a Vaiṣṇavákból. Te vagy a nagylelkű apja és nagyapja az Úr Kṛṣṇa bhaktái tízezreinek. Nagyon kedvesen elrendezted, hogy követőid bárhova vetődjenek is a világban, lehetőségük legyen darshant venni az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, és barátok és családtagok társaságát élvezhessék. Ez az egyik legnagyobb járulékos előnye az ISKCON közösségéhez való tartozásnak. Kérlek, engedd meg ennek a tékozló fiadnak, hogy mindig a családodban maradhasson.

Arra utasítottál minket, hogy a könyvosztás és a múrti-imádat kéz a kézben kell haladjon. Könyveid inspirálnak és tudással szolgálnak Kṛṣṇa szolgálatához. A múrti-imádat pedig lehetővé teszi számunkra, hogy gyakoroljuk az odaadó szolgálatot. Az Urak az eredeti forrásai ennek a Vaiṣṇava családnak. Nélkülük mindannyian elveszettek vagyunk. A könyveid pedig vonzó, szívélyes meghívók, hogy jöjjünk és személyesen szolgáljuk a múrtit. Kötelességünk emellett, hogy bárkivel is találkozunk, emlékeztessük, hogy mi mindannyian az Úr szolgái vagyunk. Az Úr Kṛṣṇa múrti-imádata ott zajlik szerte a világon az összes templomodban. A könyveid pedig mindenkit hívnak: "Kérlek, gyere, és szolgáld az Urat." A múrti-imádat a szerető szolgálat tetőpontja. Könyveid pedig megadják a tudást, hogy eljuthassunk erre a szintre. Te hívsz mindnyájunkat "Vissza Istenhez".

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/117

116 - Śrīla Prabhupāda visszahív szolgálatába

Śrīla Prabhupāda Uvāca 116

Śrīla Prabhupāda visszahív szolgálatába

1975. február 7.

ISKCON Honolulu

Miután nem Sudama Mahārāja vezette többé a New Navadwipa (Új Navadwipa) központot, Śrīla Prabhupāda arról tanácskozott, kinek kéne átadni ezt a felelősséget. Szanszkrit editora, Nitai prabhu, engem javasolt. Śrīla Prabhupāda, ismervén természetemet, azt mondta:

- Nem. Śrutakīrti túl könnyelmű egy templom vezetéséhez.

Amikor Nitai elmesélte nekem Śrīla Prabhupāda észrevételeit, elmosolyodtam, ráébredvén, jobban ismer ő engem, mint én saját magamat. Śrīla Prabhupāda elintézte, hogy Manasvi Bombayből a Honoluluba jöjjön, vezetni a templomot.

Śrīla Prabhupāda látogatása során Nitai és Paramahāmsa Mahārāja is megpróbáltak meggyőzni, hogy menjek velük, s legyek Śrīla Prabhupāda szolgája, nyugati utazásai során. Elmondtam nekik, hogy Nyugaton szeretek a szolgája lenni, csakhogy folyton-folyvást visszasodor a sors Indiába, én pedig nem akarok Indiába menni. Azt mondták, nagy segítség lenne, ha velük tartanék a nyugati körútra, mert nem volt senki, aki főzhetett volna Śrīla Prabhupāda számára. S amikor eljön az idő, hogy visszamenjenek Indiába, elintézik, hogy Nanda Kumar utazzon tovább Śrīla Prabhupādaval. Azt mondtam nekik, elméletben mindez jól hangzik ugyan, ám nem tűnik valami praktikusnak. Sehogy sem tudtak meggyőzni.

Śrīla Prabhupāda New Navadvipaból (Új Navadvipaból) való távozását megelőző napon, Guru Kripa Mahārāja elmondta, Śrīla Prabhupāda szeretne velem találkozni a Los Angelesi útja előtt. Együtt mentünk a szobájába, s ajánlottuk a hódolatunkat. Śrīla Prabhupāda mosolyogva nézett rám.

- Nos, Śrutakīrti - mondta. - Itt maradsz? Itt a feleséged és a gyermeked?

- Igen, Prabhupāda - feleltem.

- Akkor tehát itt maradsz családfenntartóként? - kérdezte. - Segítesz Manasvinak vezetni a templomot?

- Igen, Prabhupāda - feleltem valamivel kisebb meggyőződéssel. - Azt hiszem.

Azon gondolkodtam, milyen önző vagyok, amiért nem megyek az én nagyszerű Lelki Tanítómesteremmel. Megadta a lehetőséget, hogy megmondjam, vele akarok menni, és mégsem mondtam ki.

- Akkor jól van - mondta Śrīla Prabhupāda gyengéd mosollyal. - Itt maradsz a feleségeddel és a gyermekeddel.

Ott ültem Śrīla Prabhupāda előtt, s folyamatosan pörgött az agyam. Érzékeim mindenféle irányban elragadtak. Śrīla Prabhupāda megadta a lehetőséget, hogy ismét vele utazhassak. Arra várt, hogy kinyissam a szám, s feltárjam a szívem - ám én mégsem tettem. Elképesztő, milyen toleráns volt. Nem tudtam, mit mondjak ezek után. Śrīla Prabhupāda nevetni kezdett, s transzcendentális pillantással Gurukrpahoz fordult, s így szólt:

- Igen, tudod, hogy hívják a feleséget és a gyermekeket? Anyatigrisnek és sakálnak.

Gurukrpa Mahārāja, aki ott ült mellettem az egész beszélgetés alatt, nevetve válaszolta:

- Śrīla Prabhupāda, azt tudom, miért hasonlítják a nőt az anyatigrishez, de miért hívják sakálnak a gyermekeket?

- Nos - felelte Śrīla Prabhupāda. - A gyermekek oly sokféle kellemetlenséget okoznak az apának. Mindig rengeteg dologra van szükségük, és időnként megzavarják őt. Nem tud aludni miattuk. Ily módon olyan, mintha az apa húsát ennék. Ezt csinálják a sakálok. Megeszik más állatok húsát.

Nem bírtam tovább. Azonnal meghódoltam, mondván:

- Śrīla Prabhupāda, veled megyek és a szolgád leszek.

Śrīla Prabhupāda szélesen mosolygott, és oldalra biccentve a fejét így felelt:

- Rendben!

A hódolatomat ajánlottam, és kisétáltam Śrīla Prabhupāda szobájából. Tudtam, hogy helyesen cselekszem. Készülődni kezdtem következő izgalmas utazásomra Ő Isteni Kegyelmével. Ahogy terjedtek a hírek a bhakta közösségben, Janmadogni Dāsa, egy intelligens, ám kötekedő bhakta azt mondta, mayaban vagyok, amiért nem maradok a feleségemmel és a fiammal. Ám rám nem hatottak a szavai, rámosolyogtam, és magabiztosan sétáltam tovább, érezve, helyesen döntöttem. Śrīla Prabhupāda kegyesen világossá tette, mi a szolgálatom. Csak keményfejű természetem volt az oka, hogy a legerősebb példákat kellett a fejemhez vágnia. Az általa használt hasonlatok a materialista emberek számára valók. Gyakran magyarázta, hogy az efféle példák nem alkalmazhatók azokra, akik odaadó szolgálatban merülnek el. Az ilyen megvilágosodott lelkek nincsenek testi életfelfogásban. Az igazán elképesztő az volt az egészben, amikor megláttam az alábbi verset és magyarázatot, amit mindössze pár nappal korábban fordított Śrīla Prabhupāda.

S.B. 5:14:3

FORDÍTÁS

Kedves királyom! A családtagokat az anyagi világban feleségnek és gyermekeknek hívják, valójában azonban úgy viselkednek, mint a tigrisek és a sakálok. A juhász mindent megtesz, hogy megvédje bárányait, de a tigrisek és rókák erővel elragadják őket. Így próbál a fösvény is vigyázni a garasaira, ám ébersége ellenére családjának tagjai erőnek erejével megfosztják mindenétől.

MAGYARÁZAT

Egy hindu költő így énekelt: din kī dakinī rāt kī bāghinī pālak pālak lahu cuse. A feleség nappal boszorkányhoz hasonlít, éjszaka pedig nőstény tigrishez. Éjjel-nappal a férje vérét szívja — semmi mással nem törődik. Nappal a férjnek a háztartásra kell pénzt adnia, ami felemészti mindazt, amit véres verejtékkel megkeresett, éjszaka pedig a magja formájában veszíti a vérét. Így szívja a feleség éjjel és nappal a férje vérét, aki olyan bolond, hogy mégis gondoskodik róla és eltartja. A gyermekek szintén olyanok, mint a tigrisek, a sakálok és a rókák. Ahogy a tigrisek, a sakálok és a rókák ragadják el a bárányokat a juhász éberségét kijátszva, úgy veszik el a gyerekek is apjuk pénzét, noha az apa nagyon vigyáz rá. A családtagokat tehát feleségnek és gyermekeknek hívják, valójában azonban rablók. S.B. 5:14:3 Copyright BBT 1975

Śrīla Prabhupāda, sosem fogom tudni visszafizetni neked azt a sok csodálatos dolgot, amit tettél értem. Ám ez még ezek közül is kimagasló. A legédesebb módon lökdöstél vissza további öt hónapra lótuszlábaidhoz. Könnyen elmehettél volna nélkülem is, ám te ismét megengedted, hogy veled tartsak. Ama tudat nektárjában úszom, hogy te azt akartad, veled tartsak. Értelmet adott az életemnek. Nem számít, miért. Több, mint elég, hogy a legcsodálatosabb módon kértél meg, jöjjek veled. Sosem fogom megérteni, miért vagy ilyen kedves hozzám. Kérlek, adj nekem intelligenciát, hogy helyesen dicsőíthesselek téged, s ily módon hirdethessem szerte az egész világon, hogy te vagy az Úr legdicsőségesebb bhaktája. Kérlek, emelj fel még egyszer, s helyezz lótuszlábaid mellé, az egyetlen biztonságos helyre eme zavart lélek számára.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/116

115 - Kṛṣṇa megmentett; Prabhupāda azt mondta, meghaltam volna

Śrīla Prabhupāda Uvāca 115

Kṛṣṇa megmentett; Prabhupāda azt mondta, meghaltam volna

1975. február 5.

ISKCON Honolulu

Úgy érzem, mintha engem mindig az "illúzió buborékja" venne körül. A buborék mindig olyan mértékben van jelen, amennyire nem vagyok Kṛṣṇa-tudatos. Śrīla Prabhupāda szolgájaként azonban óvott a "védelem buborékja". Ez egy olyan csodálatos előny volt, ami automatikusan együtt járt a tiszta bhakta közelségével. Śrīla Prabhupāda szolgájaként jó ellátást kaptam. Nem kellett aggódnom az étkezések miatt, vagy avégett, hogy hol hajtom álomra a fejem. Az útlevelem, a vízumom és a repülőjegyeim mind mintha maguktól nyilvánultak volna meg. Ötször utaztam körbe a világot, de soha nem aggódtam repülőgépes baleset miatt. Végső soron az Univerzum Urának legtisztább bhaktája mellett ültem.

Irigylésre méltó helyzet volt, mégis, sajnálatos módon önként váltam meg tőle. Immár Hawaiin éltem, egyike a templomon kívül élő grhasthaknak, azon küzdve, hogy "feltüzelt" bhakta legyek. Śrīla Prabhupāda megértő volt. Tudtam, mivel Vrindavanban Śrīla Prabhupāda egyszer beszélt a grhasta ashramról, s azt mondta, "Ez nagy dilemma. Nem tudjuk megfizetni, hogy a templomban lakjanak, de kint sem tudnak dolgozni."

Egyik nap, amikor pár bhakta baráttal a zöldségesnél vásároltunk, eme "védelem buborék" elvesztése miatt nagy árat kellett fizetnem. Autóbalesetet szenvedtünk. Hamsavatar és két istentestvér hölgy, egyikük kisgyermekkel, vezettek hazafelé az üzletből. Én ültem az anyósülésen, amikor egy kocsi áthajtott a piroson és becsapódott a mi kocsink vezető ülésének ajtajába. Négy autó ment egymásnak, s a másik három kocsi mindegyikében mindenki kirepült a szélvédőn. Az én ajtóm lerepült és Hamsavatar és én is kizuhantunk a kocsiból. A farokcsontomra érkeztem. A két mataji és a gyermek a kocsiban maradt, ami tovább pörgött, és majdnem átment rajtam. Bevittek egy közeli kórház sürgősségi osztályára. A hátsóm igen nagy fájdalmak forrása volt a rákövetkező hónapokban.

Mivel azt az éjszakát a kórházban töltöttem, aznap este nem tudtam megmasszírozni Śrīla Prabhupādat. Másnap Paramahāmsa Mahārāja talált rám, és azt mondta:

- Śrīla Prabhupāda tudni akarta, hol voltál tegnap éjjel.

Elmondtam neki szomorú történetemet. Visszament Śrīla Prabhupādahoz és elmagyarázta neki a helyzetemet. Az én együtt érző lelki tanítómesterem így szólt:

- Ó! Hívd ide őt.

Nagy fájdalmak közepette elvergődtem Śrīla Prabhupāda szobájába, és lassan a hódolatomat ajánlottam. Megfeszült arccal ültem fel ragyogó mesterem előtt.

- Mi történt? - kérdezte gyengéden. - Hallottam, autóbaleseted volt.

Elmeséltem neki a baleset részleteit, ő pedig figyelmesen hallgatott.

- Accha! - mondta. - Kṛṣṇa kegye nélkül most halott lennél.

- Igen, nagyon ijesztő volt - feleltem erőltetett mosollyal.

A következő néhány nap során abban a jószerencsében volt részem, hogy számos alkalommal Śrīla Prabhupāda szobájában lehettem. Minden alkalommal, amikor más bhaktákkal voltam ott, Śrīla Prabhupāda rám terelte a beszélgetést. Felettébb drámai hangon így szólt:

- Śrutakīrti nagyon komoly autóbalesetet szenvedett. Kṛṣṇa kegye nélkül akár meg is halhatott volna.

Amikor már vagy harmadszor hallgattam végig, végre átjutott a lényeg azon a kemény koponyámon. Ha nem lett volna Śrīla Prabhupāda és Kṛṣṇa kegye, meghaltam volna. Fiatal és gondatlan voltam, a halál lehetősége pedig a legkevésbé sem foglalkoztatott. Hisz ha foglalkoztatott volna, sosem hagytam volna el Gurudevám lótuszlábait. Végre felismertem és megértettem, hogy Śrīla Prabhupāda az abszolút igazságot mondja el. A legcsodálatosabb tapasztalat volt, ahogy az én könyörületes Gurum újra megerősítette, hogyan mentett meg Kṛṣṇa. Imádkozom, hogy növekedjék az Ő Isteni Kegyelme minden egyes szavába és tettébe vetett hitem és megértésem.

Śrīla Prabhupāda eme Hawaiin tett látogatása során a Śrīmad-Bhāgavatam ötödik énekét fordította. Így mondta el benne az autóbalesetem történetét:

SB 5:14:1

MAGYARÁZAT

"Amikor az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből.

Mivel az anyagi világot a vers egy erdőhöz hasonlítja, felmerülhet az az érv, hogy a Kali-yugában a modern civilizáció színhelyei leginkább a nagyvárosok. Egy nagy város azonban éppen olyan, mint egy nagy erdő. A városi élet igazság szerint több veszélyt rejt, mint az erdei élet. Ha valaki egy ismeretlen városba téved, ahol nem várja barát, és nincs szállása, nehezebb megélnie, mint egy erdőben. Földünkön számtalan nagyváros van, és bárhová néz az ember, azt látja, hogy mindenütt napi huszonnégy órában folyik a létért vívott harc. Az emberek hetven-nyolcvan mérföldes óránkénti sebességgel száguldoznak autóikon, örökké jönnek és mennek — ezek a létért folytatott hatalmas küzdelem díszletei. Kora hajnalban kell kelniük, aztán gyilkos iramban kell vezetniük az autóikat. Bármikor baleset érheti őket, és örökké nagyon kell vigyázniuk. Az élőlény az autójában ülve örökké aggódik, és küszködése a legkevésbé sem jár szerencsével." Copyright BBT 1975

Drága Śrīla Prabhupādam, gyorsan elszálltak az évek. Sok veszélyes helyzettel találtam szembe magam utam során. Mégis azon siránkozom, hogy nem sikerült teljesen felfognom: "Kṛṣṇa kegye nélkül meghaltam volna." Kérlek, add meg az intelligenciát, hogy megértsem, milyen sürgős meghódolnom neked. Amikor eljön a halál pillanata, azt akarom, hogy elmém a te lótuszlábadra rögzüljön. Nem akarok az anyagi energia hullámain hánykolódni. Túlontúl fájdalmas.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/115

114 - Távozás Śrīla Prabhupāda szolgálatából, hogy visszanyerjem az egészségemet

Śrīla Prabhupāda Uvāca 114

Távozás Śrīla Prabhupāda szolgálatából, hogy visszanyerjem az egészségemet

1974. december

ISKCON Bombay

Az Ő Isteni Kegyelmével folytatott transzcendentális utazások közül a második körút minden különösebb szertartásosság nélkül indult július közepén, és tartott december végéig. Az út legnagyobb része Indiában zajlott, azon a helyen, ami eredetileg is elijesztett lelki tanítómesterem lótuszlábaitól. Sajnálatos módon, míg Indiában voltunk, az idő legnagyobb részében beteg voltam. Úgy küszködtem végig a Vrndavanai 7 hetes időszakot, miközben Śrīla Prabhupāda rendkívül beteg volt. Miután ő visszanyerte az egészségét, az enyém kezdett hanyatlásnak indulni, s csak azon járt az eszem, hogy el kéne mennem ahhoz, hogy jobban legyek. Śrīla Prabhupāda kegyéből valahogy sikerült felülkerekednem meghódolásom hiányán, és lótuszlábai mellett maradnom. Egyszer azonban lebetegedtem, és az elmém nagyon zavart lett.

Képtelen voltam értékelni legszerencsésebb helyzetemet, és a testem kórságain meditáltam. Egy havi itt tartózkodás után Śrīla Prabhupāda készülődött, hogy visszatérjen Nyugatra, Hawaii érintésével. Szerfelett kötődni kezdtem az utazási tervekhez, a túlélésre hajtva egészen a tervezett indulás napjáig. Sajnálatos módon azonban a Juhu projekt kapcsán felmerülő nehézségek miatt el lett halasztva az indulás. Amikor mindez a tudomásomra jutott, igen lehangolt lettem. Ahogy ott sétáltam minden reggel szeretett Śrīla Prabhupādammal a gyönyörű Juhui tengerparton, csakis a fejünk felett elrepülő 747-esek jutottak el a tudatomig. Elképzeltem, hogy Nyugatra repülnek. Annyira vágytam rá, hogy én magam is azokon a repülőkön ülhessek. Ő Isteni Kegyelme filozófiáról beszélgetett a tanítványaival, miközben sóvárogva meditáltam minden egyes repülőn, míg az látótávolságon kívülre nem ért.

Néhány sétán megpróbáltam viccelődni Paramahāmsa Mahārājaval, remélve, hogy netán felfedezem, osztja az Indiából való távozni vágyásom nyomait. Aztán mivel Paramahāmsa Mahārāja nem igazán tudott hogy viszonyulni a szükségleteimhez, eme beszélgetésekkel Brahmānanda Mahārāja felé fordultam, némi szimpátiában reménykedve.

Ekkoriban a Hawaii templomban komolyabb problémával küzdöttek. Elmondtam Brahmānandanak, hogy egészségügyi problémáim miatt szeretnék visszatérni az Egyesült Államokba. Egyik délután felkerestük Śrīla Prabhupādat. Nagy aggodalommal léptünk be a nappalijába, és a hódolatunkat ajánlottuk. Rájöttem, milyen ostoba vagyok, hogy el akarom hagyni szeretett Guru Mahārājam lótuszlábait, ám öntörvényű elmém mégis erre kényszerített.

- Śrīla Prabhupāda - szólaltam meg. - Próbáltam kitartani, remélve, hogy hamarosan elhagyod Indiát, de úgy látom, még nem állsz készen az indulásra. Azt szeretném tudni, hogy én visszatérhetek-e Nyugatra, hogy egészségileg ismét felépülhessek.

- Rendben van - mondta kedvesen. - Menj vissza Los Angelesbe, és gyógyulj meg. Brahmānanda, te menj a Hawaii templomba, hogy segíts az ottani problémák megoldásában. Én pedig találkozom majd kettőtökkel, amikor visszatérek Hawaiiba.

Az Egyesült Államok felé tartó repülőút azonban nem volt olyan élvezetes, mint ahogyan azt előre elképzeltem. Amikor repülőnk felért, magasan a felhők fölé, Brahmānanda és én egymásra néztünk, és siránkozni kezdtünk, amiért úgy döntöttünk, távozunk Ő Isteni Kegyelme mellől. Śrīla Prabhupāda épp olyan könnyedén engedett el bennünket, mint amilyen könnyedén hónapokkal korábban visszafogadott engem a szolgálatába. Bármit elfogadott, amit Kṛṣṇa szánt neki, és soha nem kényszerített senkit semmire, amit az illető nem tudott megtenni. Újra és újra megfigyelhettem jóindulatú, lemondottságából fakadó fenségét.

Az embernek sírnia kell a Guru and Kṛṣṇa társaságáért. Ezeket nem lehet automatikusan vagy olcsón megkapni. Śrīla Prabhupāda mindig azt mondta:

- Az odaadó szolgálat olyasmi, amit saját önszántunkból és örömmel végzünk.

Brahmānanda Mahārāja ott maradt Hawaiion, és a templom ügyeit intézte, Śrīla Prabhupāda képviselőjeként járva el. Én folytattam az utamat Los Angelesbe (New Dwaraka / Új Dwaraka), hogy a feleségemmel és a fiammal legyek, aki immár majdnem három hónapos volt. Mesterségesen, elkülönültként viselkedve elrejtettem avégett érzett izgatottságomat, hogy még sosem láttam a fiamat. Természetes érzéseimet megtagadva voltam képes megfelelni belső szigorú elvárásaimnak. Valahogy szükségem volt arra, hogy külsődlegesen bizonyítsam jó bhaktaként való rendíthetetlen helyzetem. Ily módon tértem vissza New Dwarakaba (Új Dwaraka), nem realizálván, hogy a betegségem egyik lehetséges oka épp az érzelmi szükségleteim tagadása. Valójában alig vártam már, hogy visszatérhessek New Dwarakaba, s a családommal lehessek.

Kis ideig még New Dwarakai templomban időztem, majd családommal együtt Honoluluba (New Navadvipa / Új Navadvipa) utaztunk. Mire Śrīla Prabhupāda megérkezett, 1975. január 29-én, én már teljesen elmerültem a családosok életében. Paramahāmsa Mahārāja és Nitai prabhu nagyon keményen dolgoztak, hogy gondoskodjanak Śrīla Prabhupāda minden szükségletéről. Engem azonban annyira lekötött új asramom, hogy még csak nem is jelentkeztem a szolgálataimra, kivéve Śrīla Prabhupāda esti masszírozását.

Bár Śrīla Prabhupāda kegyesen megengedte, hogy minden este masszírozzam gyönyörű alakját, sosem kérdezte, miért nem vagyok aktívabb a neki végzett személyes szolgálatok terén. Nem kérdezte, mit csinálok a nap során, vagy hogy miért vagyok olyan elfoglalt a családos tevékenységekkel. Sosem tűnt úgy számomra, hogy teljesen le kéne foglalnom magam a Śrīla Prabhupādanak végzett személyes szolgálattal. Tudatom igen határozott fordulatot vett a grihasta tevékenységek felé. Szerencsére nem én irányítottam a sorsomat, és Kṛṣṇa elrendezte számomra, hogy már nem sokkal "játszóházas" tevékenységeim kezdete után, visszakapjam az Ő Isteni Kegyelmének végzett személyes szolgálatomat.

Śrīla Prabhupāda, fáj szembesülnöm azzal, hogy milyen hálátlan és elesett voltam. Sokszor hallottam, amikor tanítványok kérdezték:

- Miért nem kényszerít Kṛṣṇa, hogy szolgáljam Őt?

- Ha kényszerítve vagy, nem beszélhetünk szeretetről. Önként kell csinálni - felelted.

Mindig eszerint bántál velem, én mégis azért imádkozom, hogy fejezd be. Fafejű vagyok és arra vágyom, hogy kényszeríts a szolgálatodra. Ám te olyan türelmes és kedves vagy, hogy sosem kényszerítesz minket, nehogy nagy sértést kövessünk el, megtagadva utasításaidat. Kérlek, segíts felélesztenem a vágyat, hogy minden percben szolgálni akarjalak. Egyetlen boldogságom, amikor lótuszlábaidat szolgálhatom. Kérlek, tartsd ezeket a puha, aranyló lábakat a fejemen, hogy ne tudjak elkóborolni a védelmedből.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/114