072 - Klasszikus indiai zene; A leggyönyörűbb állat

Sríla Prabhupada Uvaca 72

Klasszikus indiai zene; A leggyönyörűbb állat

1973. március 25.

Air India (Indiai légitársaság gépe)

Sríla Prabhupada cselekedetei örökké frissek voltak. Miután már nyolc hónapja a személyes szolgája voltam, úgy gondoltam, jó megértésre tettem szert arról, hogyan viselkedjek, és miként válaszoljak a kérdéseire oly módon, hogy ne kerüljek bajba. Úgy véltem, kapcsolatunk szigorúan véve a lelki tanítómester és tanítványa közti kapcsolat, idővel azonban nyilvánvalóvá vált, Sríla Prabhupada azt akarta, hogy amikor kérdez, szabadon, őszintén válaszoljak. Nagyon kedves volt. Sosem éreztem úgy, hogy "vizsgáztatna".

Egy nap, amikor Sríla Prabhupada és én beléptünk az Air India egyik repülőgépére, a hangosbeszélőn indiai klasszikus zene szólt. Odasétáltunk az üléseinkhez. Mint mindig, Sríla Prabhupada foglalta el az ablak melletti helyet, én pedig leültem mellé. A zene folytatódott.

- Tetszik ez a zene? - kérdezte mosolyogva.

Üres tekintettel meredtem rá, közben azon morfondírozva, hogyan mondhatnám azt, hogy szeretem ezt a zenét. Persze, szépen hangzik, de nincsenek benne az Úr nevei. Kizárólag hangszerek szólnak. Ez nem lehet Krsna-tudatos. Miközben aggódva így spekuláltam, kihagytam a lehetőséget, hogy bensőséges kapcsolatot ápolhassak szerető lelki tanítómesteremmel, és az lett a vége, hogy nem szóltam semmit.

- Ez a zene nagyon szép - mondta kegyesen Sríla Prabhupada.

- Igen, Sríla Prabhupada - feleltem megkönnyebbülve. - Nagyon szép.

Csalónak éreztem magam, aki nem tud őszinte lenni. Annyira lefoglalt, hogy a válaszom kimenetelén töprengjek, hogy elfelejtettem, Sríla Prabhupada is egy személy, aki bizonyos dolgokat szeret, másokat pedig nem. Amikor meghallotta a zenét, Krsna jutott az eszébe. Amikor én meghallottam a zenét, azt spekuláltam, hogy ez maya és azon töprengtem, hogy válaszoljak Krsna-tudatos módon.

1973. április

ISKCON Los Angeles

Míg Sríla Prabhupadával Új Dvárakában tartózkodtunk, lett néhány bhakta barátom. Egyik reggel elhatároztam, elmegyek Mangala Aratira, hogy találkozzam velük. Míg ott voltam, Pradyumna lépett a templomszobába, és azt mondta:

- Sríla Prabhupada csengetett. Azt akarja, hogy most azonnal odamenj.

Máris elhagytam a templomszobát, és berohantam a szobájába. A hódolatomat ajánlottam, s miközben emeltem fel a fejem, kérdeztem:

- Szükséged van rám, Sríla Prabhuada?

- Neked nem az a feladatod, hogy Mangala Aratira menj - mondta dühösen. - Neked az a szolgálatod, hogy napi 24 órában mellettem legyél. Ha szükségem van rád, elérhetőnek kéne lenned.

Bocsánatot kértem, és mondtam, többet nem fordul elő.

Már indulás előtt tudtam, hogy nem helyes mennem. Nyugtalan voltam, de azt gondoltam, senki nem hibáztathat azért, mert részt veszek a Mangala Aratin. Arra jutottam, hogy Sríla Prabhupada ilyen kora reggel általában nem szokott hívni. Persze emlékeznem kellett volna, hogy ő mindig tudta, mit csinálok, így hogyha megyek Aratira, bizonyosan hívni fog. Én voltam az egyetlen személy az ISKCON-ban, akinek oka volt arra, hogy ne járjon Mangala Aratira. Számomra pont az volt maya jele, ha részt vettem az Aratin.

1973. június

ISKCON Bhaktivedanta Manor, Anglia

Gyönyörű szép délután volt. Az ólmos üveg ablakokon sütött be a nap Sríla Prabhupada nappalijába. Ő a szobában sétált, s japázott. Megállt az ablakok előtt, és kinézett a kertbe.

- Szerinted melyik a legszebb állat? - kérdezte.

- A tehén?! - böktem ki, csekély meggyőződéssel a hangomban.

- Nem - felelte gyorsan. - A ló. A lónak nagyon gyönyörű az alakja. Nagyon szép az izom struktúrája.

Ismét csődöt mondtam. Azt gondoltam, Krsna kedvenc állata a tehén. Tehát a helyes válasz biztos a tehén. Ám amint Sríla Prabhupada mást mondott, az mindjárt teljesen érthető volt.

Sríla Prabhupada, könyörgöm, mondd újra azt, hogy az az egyetlen dolgom, hogy 24 órán át veled legyek.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/72

071 - Lehet, hogy nekem is sárgaságom van

Sríla Prabhupada Uvaca 71

Lehet, hogy nekem is sárgaságom van

1972. december

Ahmedabad, India

Egy alkalommal nagyon gyengének és lázasnak éreztem magam Sríla Prabhupada leckéje közben. Aztán a fejem egyszer csak lebukott és elbóbiskoltam. Sríla Prabhupada abbahagyta a leckét.

- Kelj fel! - mondta nekem. - Ha alvásra van szükséged, menj és aludj.

Keményen próbálkoztam, hogy hátamat egyenesen, fejem pedig felemelve tartsam a lecke hátralevő részében. Nem emlékszem, hogy valaha ilyen betegnek éreztem volna magam. Később mondtam is Sríla Prabhupadának:

- Nem értem, mi történhetett. Sosem betegszem meg. Évek óta nem voltam beteg.

Sríla Prabhupada meglepettnek tűnt.

- Valóban? Ez remek! - mondta. - Betegnek lenni és nehézségekkel küzdeni az élet természetes velejárója. Nagyon szerencsés vagy.

Két héttel később, Bombayben, egy reggeli séta alkalmával a nap fényesen ragyogott. Syamasundara Dasa a szemembe nézett és nevetett.

- Fiú, sárgák a szemeid - mondta. - Sárgaságod van.

Végül megértettem az elmúlt hetek gyengeségét. Most, hogy meglett a diagnózis, még rosszabbul éreztem magam. Később bevonszoltam magam Sríla Prabhupada szobájába és a hódolatomat ajánlottam.

- Sríla Prabhupada, sárgaságom van - mondtam aggodalommal teli hangon.

Meglepetten rám nézett és kérdezte:

- Ó, mik a tünetek?

- Sötét a vizeletem - magyaráztam. - Nincs étvágyam és nagyon gyengének érzem magam.

- Hmmm... - mondta mosolyogva. - Lehet, hogy nekem is sárgaságom van.

- Tamal Krsna Maharaja és a többi bhakta azt javasolta, lehet, hogy jobb lenne, ha nem én főznék neked, mert a sárgaság nagyon ragályos - folytattam. - Még az is veszélyes, ha megérintem a tányérodat vagy elkészítem az ételedet.

- Nem, minden rendben - mondta Sríla Prabhupada. - Folytasd csak a főzést. Nem kell aggódnod emiatt.

Sríla Prabhupada kegyéből folytathattam a kötelességeimet, jártam a reggeli sétákra, masszíroztam őt és főztem, végig a betegségem alatt.

1873. november

ISKCON Delhi

Egy évvel azután, hogy felépültem a sárgaságból, Sríla Prabhupada titkára, Brahmananda Maharaja kapta el. Mivel ez hírértékű dolog volt, elhatároztam, hogy elmondom Sríla Prabhupadának.

- Sríla Prabhupada - mondtam. - Brahmananda elkapta a sárgaságot.

Sríla Prabhupada meglepettnek tűnt.

- Ó, mik a tünetek? - kérdezte.

Elfelejtettem, hogy egy évvel korábban ez a beszélgetés egyszer már lezajlott, így ismét felsoroltam a tüneteket. Kitaláltátok! Sríla Prabhupada azt mondta:

- Hmmm... Lehet, hogy nekem is sárgaságom van.

Végül, miután Sríla Prabhupada újra ugyanezt a mondatot mondta, felfogtam. Egy évig tartott rájönnöm. Sríla Prabhupada hihetetlen volt. Mindenre emlékezett, ami a tanítványaival történt, és mindig megtalálta a tökéletes pillanatot a megemlítésére. Én magam olyan keményfejű voltam, hogy a vicce elszállt a fülem mellett. A yoga-maya potencia nagyon erős volt körülötte. Fogalmam sem volt, kivel vagyok épp. Ez volt a szerencsém, különben nem tudtam volna végrehajtani a szolgálatomat a tisztelet és a félelem miatt. Én azt spekuláltam ki, hogy Sríla Prabhupada azt mondta, rajta is megmutatkoztak az általam leírt tünetei a betegségnek, ám mivel ő transzcendentális, folytatta az odaadó lelki életét a sok fájdalmas nehézség ellenére.

Sríla Prabhupadának nem volt sárgasága, de maga is megtapasztalta a tüneteket. Megmutatta, hogy az öregedéssel - amit immár én magam is kezdek megtapasztalni - a testen mindenféle fájdalom lesz úrrá, az energiaszint pedig lecsökken. Sríla Prabhupada megmagyarázta, hogy nem valami jó érzés gyengének lenni, megbetegedni vagy fájdalmat tapasztalni. Ám amikor nem érezzük ezeket a dolgokat, az nagyon jó. Bemutatta, hogyan lehetséges nem hatása alá kerülni a test korlátainak.

Sríla Prabhupada, amikor karanténban voltál, mert nem voltál beoltva sárgaláz ellen, azt mondtad:

- Mit gondoltak? Hogy elkaphatom a sárgalázat? Annál, aki 100%-ig le van foglalva Krsna szolgálatában, még a kérdése sem vetődhet fel az anyagi beszennyeződésnek. Azt nem fertőzheti meg semmiféle betegség.

Sríla Prabhupada, imádkozom, hogy megfertőzzön az irántad érzett szeretet, hogy 100%-ig le lehessek foglalva a te odaadó szolgálatodban. Kérlek, adj nekem halvány bepillantást transzcendentális helyzetedre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/71

070 - A Kali yuga gépei; Ugra karma

Sríla Prabhupada Uvaca 70

A Kali yuga gépei; Ugra karma

1973. április

Zürich, Svájc

Miután már két napja abban az országban tartózkodtunk, mely a minőségi időmérő szerkezeteiről híres, Syamasundara megajándékozta Sríla Prabhupadát egy digitális órával, mely csúcskategóriás darabnak számított a karóra-gyártásban. Nagyon modernül festett. Kerek lapja teljesen fekete volt, kivéve azt a néhány másodpercet, amikor egy kis gombot megnyomtak rajta, s az idő piros színnel kivetítve jelent meg rajta. Roppant újszerű volt. Sríla Prabhupada közönyösen tette fel az órát, s a titkára mutatta meg neki, hogy kell használni. Elmagyarázta, hogy az idő megtekintéséhez jobb kézzel meg kell nyomni az óra oldalán található gombot, s akkor láthatóvá válik az idő. Nem tartott sokáig, hogy Sríla Prabhupada értékelje a legújabb technológiát.

- Tehát most egy helyett már két kezemre is szükség lesz ahhoz, hogy megtudjam, mennyi az idő - mondta.

1974. augusztus

Krsna Balarama Mandir

ISKCON Vrndavana, India

Július 24-én, 7 havi távollét után, ismét csatlakoztam Sríla Prabhupadához. Míg távol voltam, megnősültem, és szert tettem némi anyagi javakra. Egyik új szerzeményemet, egy elektromos borotvát, Indiába is magammal hoztam.

Egyik reggel, Srímad-Bhagavatam lecke közben Sríla Prabhupada beszélt az "ugra karmáról".

- Egy pengével nagyon egyszerűen borotválkozhatunk - mondta. Addig nincs nehézség, ám azután jönnek a bonyodalmak. Kell elektromosság. Zaj van, és ha eltörik, nem tudsz borotválkozni. Az emberek azért, hogy egy kis problémát megoldjanak, annyi másikat csinálnak helyette.

Közvetlenül nekem sosem mondott semmit, mégis tudtam, arra utalt, amikor egy órával korábban a szolga lakrészben borotválkoztam, s ezzel zavartam őt.

1974. november

ISKCON Juhu

Bombay, India

Amikor meghallottam Sríla Prabhupada csengőjét, besiettem hozzá a konyhából, ahol épp azzal voltam elfoglalva, hogy friss zöldséglevet készítsek magamnak a préssel, amit Pallika devi szerzett nekem.

- Mi ez a hatalmas zaj? - kérdezte Sríla Prabhupada dühösen.

- Facsarógép, Sríla Prabhupada - feleltem idegesen. - Elkezdtem friss ivóleveket inni, mert Indiában nagyon nehéz megőriznem az egészségemet. Azt gondoltam, a friss ivólé segíthet. - Ám ő továbbra sem tűnt valami megértőnek.

- Ennyi zaj - mondta. - Hogyan koncentráljak így? Mi szükség erre a zavargásra?

Egyetértettem, hogy ostobaság volt, és megígértem, hogy abbahagyom a használatát. Egy óra múlva Sríla Prabhupada ismét csengetett. A nappalija felé tartva, az imént történtek immár teljesen kimentek a fejemből. Ő együttérzően rám nézett, és azt mondta:

- Ha ezek a friss levek segítenek, hogy egészséges maradj, akkor rendben van, folytasd. Fontos, hogy egészséges legyél, és folytatni tudd a szolgálatodat. Nem zavar.

Ismét elöntött a boldogság, tudva, mennyire törődik velem Sríla Prabhupada. Most azonban már szégyellem magam. Köztudott, hogy Indiában úgy lehet megőrizni az egészséget, hogy evés előtt megfőzik a zöldségeket és meghámozzák a gyümölcsöket, így elkerülve a különféle organizmusokat. Sríla Prabhupada, te elviselted az ostobaságomat. S mindezeken túl, még akkor is magad mellett tartottál, amikor a gépemmel oly sok bosszúságot okoztam. Kérlek, bocsáss meg a balgaságomért.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/70

069 - A gép megette a szalagot; WC tesztelés csapáti tésztával

Sríla Prabhupada Uvaca 69

A gép megette a szalagot; WC tesztelés csapáti tésztával

1975. június

ISKCON Honolulu

Egyik reggel a legszokatlanabb dolgot tette Sríla Prabhupada. Hajnali 1:30 körül behívott a szobájába. Sríla Prabhupada rendszerint elkerült, hogy biztos lehessen benne, nem zavar alvás közben. Néhány helyen, mint például a Krsna-Balarama Mandir, keresztül kellett mennie a szolga lakrészen, hogy a mellékhelyiséget használhassa, s én ilyenkor - csoszogó léptei hallatán - minden alkalommal felébredtem, ahogy elhaladt a fejem mellett. Ösztönösen a hódolatomat ajánlottam. Időnként ez megzavarta, és csak annyit mondott:

- Nem, nem, pihenj csak.

Egy reggel aztán hajnali 1:30 körül behívott. Félig még aludtam, amikor a szobájába léptem és a hódolatomat ajánlottam. Fejemet felemelve Sríla Prabhupada gyönyörű, gyermeki mosolyának látványa fogadott. Valamint egy kupac kazetta az asztalán. Miközben fordított, a felvevő valahogy elromlott. Nem tudom, mi történhetett, de mindenütt kazetták voltak. Magyarázatot nem adott. Transzcendentális mosollyal így szólt:

- Nézd, mit csinált a gép. Meg tudod javítani?

A következő fél órában kézzel csévéltem vissza a szalagot a kazettába, és tettem be az Uher Diktafonba. Mikor befejeztem ezt a transzcendentálisan unalmas feladatot, szeretettel teli hangon mondta:

- Rendben, menj aludni.

>>>>>> O <<<<<<

Új Navadvipa pedig egy nagyon egyedi kedvtelés helyszíne lett. Amikor megérkeztünk, és Sríla Prabhupada a lakosztályában lévő mellékhelyiségbe ment, a WC nem akart lefolyni. Egy bhakta, akinek volt némi duguláselhárító tapasztalata, jött és megjavította. Elmagyarázta Sríla Prabhupadának, hogy mivel a lefolyóját már rég nem használták, nem működött megfelelően.

- Tehát most már működik? - kérdezte Sríla Prabhupada.

- Ó, igen, Prabhupada. Jól működik - felelte a brahmacari.

De Sríla Prabhupada még nem volt meggyőzve.

- És honnan tudod, hogy működik? - kérdezte.

- Lehúztam, és lefolyt a víz - felelte a brahmacari.

Sríla Prabhupada azonban nem volt elégedett ezzel a válasszal.

- Menj a konyhába, és kérj egy kevés csapáti tésztát - utasította Sríla Prabhupada. - Csinálj belőle kis labdákat, és dobd a WC-be. Ha lehúzva lemennek, akkor már biztosan tudni fogjuk, hogy működik.

A fiatal brahmacari végrehajtotta Sríla Prabhupada utasításait, és mindannyian örömmel hallottuk, hogy minden rendeltetésszerűen működik.

Sríla Prabhupada, veled lenni sosem volt unalmas. Megmutattad nekem, hogy nem szabad megelégednünk mások szavaival. Gyakran mondtad: "A puding próbája az evés." Imádkozom, hogy egy nap végezhessek számodra valami hasznos szolgálatot.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/69

068 - Ha szeretnétek templomot építeni, rendben

Sríla Prabhupada Uvaca 68

Ha szeretnétek templomot építeni, rendben; Személyes kegy

Sríla Prabhupada szolgájaként nagyon kevés olyan alkalom volt, amikor kérdés merült fel bennem az általa adott utasítással kapcsolatban. Valójában, egy esetre emlékszem. Sríla Prabhupada levelet kapott egy bhaktától, aki engedélyt kért, hogy elválhasson a feleségétől és hogy egy másik nőt vehessen el feleségül. Jelen voltam, amikor Sríla Prabhupada válaszolt a levélre, és teljesen megdöbbentem annak hallatán, hogy megadta az engedélyt. Egész nap zaklatott voltam. Én úgy értettem, a filozófiánk szerint tilos a válás. Számos alkalommal hallottam őt a válás ellen beszélni. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, de nem gondoltam volna, hogy Sríla Prabhupada elnézi. Folyton az járt az eszemben, hogy "Sríla Prabhupada nem tenne ilyesmit."

Végül nem tudtam visszafogni magam. Az esti masszázs közben, amikor már vagy fél órája masszíroztam, egyszer csak kibukott belőlem:

- Prabhupada, szeretnék kérdezni tőled valamit. Volt az a bhakta, aki a válásról kérdezett...

- Ó, igen - vágott közbe. - Mondtam neki, hogy megteheti.

- Igen, tudom - folytattam. - Én csak azon töprengtem, hogy te mindig azt mondod, a válás ellenkezik a védikus alapelvekkel. Hogy nem lehet elválni.

- Igen - mondta. - De ebben a társadalomban elfogadottak ezek a dolgok. Így megengedhetőek.

Nem éreztem elégedettnek magam ezzel a válasszal. Sríla Prabhupada közönyösnek tűnt a témával kapcsolatban. Ilyen témát illetően még nem tapasztaltam rajta effélét.

- Igen, de ez a társadalom a húsevést és a tudatmódosítók használatát is elfogadja - mondtam. - Mindezek elfogadottak, de akkor ezeket miért nem engedjük meg?

Az én legkegyesebb lelki tanítómesterem együttérző hangon válaszolt:

- Nos, valójában akár megadtam volna az engedélyt, akár nem, ő akkor is elvált volna. Tehát ha azt mondom neki, "Nem, nem teheted meg" és ő mégis megteszi, az komoly sértés lett volna. Ha azt mondom, "Igen, megteheted", mert ő amúgy is megteszi, akkor a sértés nem olyan nagy.

Megkönnyebbültem. Én is így gondoltam, de szükségem volt arra, hogy megerősítse, milyen hihetetlenül együttérző volt mindannyiunkkal szemben.

>>>>>> O <<<<<<

1973. február

Jakarta, Indonézia

Míg egy támogató házában laktunk, néhány indiai vendég jött meglátogatni Sríla Prabhupadát. Ottlétük során, egyikük ezt mondta:

- Swamiji, szeretnénk, ha megkérnél minket, hogy építsünk templomot. Szeretnénk építeni neked egy templomot, de szükségünk van az áldásaidra. Azt szeretnénk, ha te kérnéd.

- Nem, nem - felelte Sríla Prabhupada nevetve. - Ha szeretnétek templomot építeni, rendben. Építsetek templomot. Mi megtöltjük nektek emberekkel.

- Swamiji - felelte a férfi. - Szeretnénk, hogy add az áldásaidat, hogy megkérj minket a templom építésre. Áldásért jöttünk.

Sríla Prabhupada továbbra is mosolyogva, nevetve válaszolt:

- Nem, nem. Ha megkérlek benneteket, és nem teszitek meg, az sértő lesz. Ha nem teljesítitek, az a ti leesésetek lesz. Az nagyon rossz. Ha magatoktól megcsináljátok, az jó, de ha nem csináljátok meg, nem történik semmi kár, mivel nem mondtam, hogy tegyétek meg.

Sríla Prabhupada, te megmutattad nekünk, mit jelent vezetőnek lenni, és hogyan kell utasításokat adni a hamis egó nélkül. Mindig elámultam hogyan hívtál a szobádba, s néztél rám, miután hódolatomat ajánlottam, ártatlanul azt kérdeztve:

- Meg tudsz most masszírozni?

Hitetlenkedve csak ennyit tudtam felelni:

- Prabhupada, ezért vagyok itt. Arra várok, hogy szolgálhassalak.

Nagyon könnyűvé tetted, hogy vágyjak szolgálni téged. Kérlek, add, hogy a veled töltött időszak emlékei beáramoljanak a kemény koponyámba. Elkényeztettél engem. Olyan arrogáns vagyok. S bár tele vagyok hibákkal, mindenkit hozzád hasonlítok, és képtelen vagyok szolgálni őket. Itt kell ülnöm a dicsőségedet terjesztve, hogy ne száradjak ki és sodródjak el.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/68

067 - Puffasztott rizs; Gyerekkori emlékek

Sríla Prabhupada Uvaca 67

Puffasztott rizs; Gyerekkori emlékek

1973. november

ISKCON Bombay, Juhu Beach

Egyik este Sríla Prabhupada behívott a szobájába.

- Kérlek, ma este csinálj nekem egy kis puffasztott rizst meg mogyorót - mondta. - Telíti a hasamat, de nem túl nehéz. Amit tegnap éjszaka ettem, azután nagyon nehéz volt felkelni fordítani. A puffasztott rizs nem okoz emésztési zavarokat.

Miután elhagytam a szobáját, elkezdtem elkészíteni a puffasztott rizst és a mogyorót. Azt mondta, szeletelt uborkával és gyömbér gyökérrel a szélén tálaljam. Először a csonszt készítettem el, majd a puffasztott rizst és a mogyorót betettem egy wokba, és addig pirítottam, míg meg nem pirult az összes gabona. Forró, cukros tejjel együtt vittem be a szobájába. Nem sokkal azután, hogy befejezte az evést, behívott, és mondta, eljött a masszázs ideje.

Az esti masszázs során vagy felült, vagy a hátára feküdt. A Juhui lakásában mellé ültem az ágyára, mivel szúnyogháló vette körül az ágyat. A szoba nagyon békés volt.

- Az édesanyám elsőosztályú puffasztott rizst tudott készíteni - mondta, miközben a lábait masszíroztam. - Volt egy speciális wokja. Nagyon vastag wok volt, így igazán fel lehetett forrósítani. Homokot kellett a wokba tenni, és nagyon felforrósítani. Aztán beleszórták a rizst és elkeverték. A forró homokban puffadt fel. Aztán le kellett szitálni, hogy kipotyogjon belőle az összes homok. Szitálás közben nagyon ügyelni kellett rá, hogy az összes homok kimenjen belőle.

Egy pillanatra megállt, aztán folytatta:

- Gyakran adott nekünk ilyet. Ez a puffasztott rizs nagyon jó. Elsőosztályú szakács volt. Mindent nagyon szépen meg tudott csinálni. Édesanyámat figyelve a testvérem is nagyon jó szakács lett. A védikus társadalomban ez volt a nő feladata. A nők egész nap a főzéssel foglalkoztak. A férj és a gyerekek jó prasadamot kaptak, és mindenki boldog volt. A nők napja főzéssel és az élelmiszerek szárításával telt. Különféle élelmiszerek tárolásával, készítésével, és a tej sűrítésével, ghí készítésével. Ily módon nagyon ügyesek voltak. A védikus kultúrában, ha volt valamiféle összejövetel, minden nő egybegyűlt. Bármiféle lakoma volt is, mindenki hozott valamit. Ily módon nagy fesztiválokat tudtak tartani.

A gyermekkori kedvtelésekben továbbra is elmerülve folytatta:

- Amikor fiatal voltam, nem volt hiány ételben. Mindig volt elegendő ételünk. Mangóéréskor mindig volt egy véka mangó a házunkban. Amikor gyerekek voltunk, a házban szaladgálva játszottunk. Ahogy keresztülszaladtunk, megragadtuk a mangókat. Egész álló nap képesek voltunk mangót enni. Nem kellett azon gondolkodni, 'Ó, vajon ehetek mangót?' Rengeteg étel volt. Így egyszerű volt az élet. Az apám nem beszélt sokat, de mindig elég ételt szerzett. Nem volt nehézség.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/67

066 - Lift; Fej borotválás; Fürdővödör; Datong

Sríla Prabhupada Uvaca 66

Lift; Fej borotválás; Fürdővödör; Datong

1973. január

ISKCON Bombay, Juhu Beach

Sríla Prabhupada hat héten át Kartikeya Mahadevia lakásában lakott. A földszintről egy nagyon kicsi, kétszemélyes lifttel lehetett felmenni Sríla Prabhupada szobáiba.

Egyik reggel, a reggeli sétára indulófélben, Sríla Prabhupada, Tamal Krsna Goswami és én mentünk a lift felé. Mint Sríla Prabhupada szolgája, arra számítottam, hogy én megyek be vele a liftbe, ám Tamal Krsna Goswami lépett be először, így nekem már nem maradt hely. Ahogy az ajtó bezáródott, gyorsan megfordultam, és lerohantam a két lépcsőfordulón. Épp időben érkeztem a liftajtóhoz ahhoz, hogy kinyithassam Sríla Prabhupada számára, és kisegíthessem őt a liftből. Ahogy elsétáltunk, Tamal Krsna Maharaja rám nézett és nevetett:

- Sríla Prabhupada - mondta. - Srutakirti nagyon ügyes.

- Igen - felelte Sríla Prabhupada. - A Kirti azt jelenti, hogy ügyes.

Aztán a témával kapcsolatos minden további komment nélkül folytatta útját a kocsi felé.

Sríla Prabhupada szolgájának lenni mindig tele volt kalanddal és bizonytalansággal. Bármi történt is, az mindig mintha valamiféle elektromossággal lett volna teli. Minden hónapban lehetőségem nyílt megborotválni Sríla Prabhupada fejét az elektromos nyírókészülékkel. Sríla Prabhupada azonban nem éppen passzív alanya volt ennek a folyamatnak. Folyamatosan mocorgott, s ez még további aggodalomra adott okot a számomra. Nagyon kedvesen a segítségemre volt abban, hogy "Prabhupada-tudatos" lehessek.

- Két nyírás közt mindig kapcsold ki a borotvát, és akkor nem fog túlmelegedni - utasított.

Nem volt túl bonyolult, a trükkös rész a fülek körül volt.

- Vigyázz a füleimre - mondta mindig, amikor a közelükbe értem.

Nagyon óvatos voltam. Krsna kegyéből sosem történt semmilyen baleset eme szolgálat közben. Másrészről, ezáltal lehetőséget kaptam, hogy sok bhakta extázisba kerülhessen, amikor kiosztottam Sríla Prabhupada haját.

Nagyon gyakran a legegyszerűbb elrendezések adtak okot a legnagyobb aggodalomra, különösen Indiában. 1973-ban, míg Mayapurban voltunk, egy merülőforralót tettem a vízzel teli réz vödörbe, hogy felmelegítsem Sríla Prabhupada fürdőjéhez. Természetesen nem mindig működött. Vagy a melegítő égett ki, vagy az elektromosság ment el. Sríla Prabhupada előkészült a fürdőjéhez, és nem volt meleg víz.

- Miért nincs meleg víz a fürdéshez? - kiabálta.

Amikor Vrndavanaban, a Radha-Damodara templom második emeletén lakott, azt mondta:

- Tegyél ki egy vödör vizet a tetőre, és a nap eléggé felmelegíti majd a fürdéshez.

Ez általában működött, kivéve, ha a majmok épp úgy döntöttek, hogy isznak belőle, s közben felborították a vödröt.

Számtalan reggel volt, amikor Sríla Prabhupada a fürdőbe menet elment mellettem.

- Ott a datong? - kérdezte.

Amikor ezt mondta, tudtam, úgy érti, elfelejtettem odatenni a fürdőbe az ágacskáját, mellyel a fogát mosná. Amikor vele voltam, Sríla Prabhupada fogkefe helyett egy kis gallyat használt fogmosáshoz. A legjobb a neem fa volt, melyet Indiában igen egyszerű volt beszerezni. Bármelyik boltban, egész csokorra valót lehetett kapni.

New York Cityben azonban nem volt egyszerű bármiféle ágat keríteni. Mégis, valahogy mindig megoldottam, hogy szerezzek valamit. A legfontosabb tulajdonság, amire ügyelni kellett, hogy olyan fa legyen, mely szálkássá vált, ha megrágták a végét.

Személyes szolgájaként az én feladatom volt, hogy Sríla Prabhupada utazásai során mindenütt meglegyenek a szükséges eszközök, körülmények ahhoz, hogy követhesse a megszokott időbeosztását. Hihetetlen volt. Olyan sokat utazott, mégis olyan szabályozott életmódot élt, mintha az időzónaváltás-szindróma kifejezés csak a képzelet szüleménye volna. Legjobb esetben is középszerű voltam a kötelességeim ellátásában. Köszönöm, Sríla Prabhupada, amiért eltűrted, ahogy végigbukdácsoltam a szolgálatomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/66

065 - Sríla Prabhupada kiválósága az angol nyelvben

Sríla Prabhupada Uvaca 65

Sríla Prabhupada kiválósága az angol nyelvben

Sríla Prabhupada gyakran átalakította az angol nyelvet igényei szerint, általában humoros végeredménnyel. Egyik nap, példának okáért, egy hawaii reggeli séta során kitekintett az óceánra, s futólagosan a szörfösökre pillantott.

- Ti szörfözőknek (surfers, ejtsd: szörförz) hívjátok őket - mondta nevetve. - Én szenvedőknek (sufferers, ejtsd: száfförörz) hívom őket.

Időnként, amikor az USA demokratikus kormányáról beszélt, a "démoni őrület" (demon crazy, ejtsd: dimön krézi) kifejezést használta a "demokrácia" (democracy, ejtsd: dimokröszi) helyett.

Amikor Sríla Prabhupada mellé kerültem, eleinte előfordult, hogy csengetett nekem, majd amikor a szobába léptem, megkérdezte, "Hol van a punditji?" Ez egy kedves név volt a szanszkrit editorára. Néhány hónappal később azonban a szanszkrit editor nem volt mindig azonnal elérhető. Sríla Prabhupada ekkor a szobájába hívva azt kérdezte, "Hol van a banditji?" (Itt a bandit szó a banditára utal.)

Egyszer Delhiben Brahmananda Dásszal Sríla Prabhupada lakrészében ültünk. Elkezdtem feltörölgetni a padlót Sríla Prabhupada agyag vizes edénye körül, mivel a víz keresztül szivárgott rajta, és összegyűlt a padlón.

- Sríla Prabhupada - mondta Brahmananda. - Az edény egy kicsit ereszti a vizet.

- Igen, ezt azt hiszem, szivárgásnak (percolating) nevezik - mondta Sríla Prabhupada. - Igaz, Brahmananda?

- Én nem tudom, Sríla Prabhupada - felelte Brahmananda.

Akkor azt hittem, közelítőleg jól mondta, de nem tökéletesen. Gyerekkoromban naponta hallottam ezt a kifejezést, mivel a szüleink kávéztak, és azt egy kávéfőzőben (percolator) forralták fel. Brahmananda, akinek szakiránya volt az angol, kikereste a szót a szótárban, és úgy találta, Sríla Prabhupada szóhasználata tökéletes volt.

Egyik kedvenc emlékem Sríla Prabhupada angol használatával kapcsolatban, egy esti masszázs során történt, Új Dwarakában. Sríla Prabhupada a hátán feküdt az ágyán. Én az ágya mellett térdeltem a padlón, úgy masszíroztam a lábait. Mosolyogva rám nézett és a lábfejére mutatott.

- Most az ujjaimat (fingers, kézre szokták használni) - mondta.

Összezavarodtam, és pár másodpercig mozdulatlanul térdeltem. Ekkor újra a lábujjaira mutatott. Még szélesebben mosolygott:

- Az ujjaimat, masszírozd meg az ujjaimat.

Végre megértettem, mit akart.

- Ó, a lábujjaidat. - mondtam. - Azt akarod, hogy a lábujjaidat masszírozzam.

- Igen! Az ujjaimat. Most az ujjaimat - mondta továbbra is széles mosollyal.

Ugyanez a beszélgetés másik három alkalommal is lezajlott, későbbi masszázsok során. Sríla Prabhupada szavai minden alkalommal készületlenül értek, és egy percre összezavarodtam. Hihetetlenül édes volt.

Időnként az esti masszázsok során Sríla Prabhupada samadhi-ba merült. Számomra ez ijesztő volt, mivel egyszer azt az utasítást kaptam tőle, hogy addig masszírozzam, amíg ő el nem fárad, nem addig, amíg én el nem fáradok. Ezt az egyik reggeli masszázs során mondta. Kérés nélkül váltottam egyik testrészéről a másikra, s ő hagyta, hogy így menjen néhány napig, míg végül le nem szidott a lustaságom miatt.

Ezért aztán, amikor esténként masszázs közben samadhi-ba merült, megijedtem, mert előfordulhatott, hogy órákig masszírozni kell őt, anélkül, hogy akár egy szót szólna. Becsukta a szemeit. Kis idő múltán elkezdtem egy kicsit erősebben dörzsölni, remélve, hogy észreveszi, még mindig ott vagyok. Máskor megkérdezte tőlem, "Fáradt vagy?" De én mindig azt mondtam, "Ó, nem, Prabhupada." Előfordult az is, hogy elbóbiskoltam, miközben őt masszíroztam.

Olykor Sríla Prabhupada becsukta a szemeit, miközben a lábait masszíroztam. Amikor ez megtörtént, fejemet azok a gyönyörű lótuszlábak alá hajtottam. Mindig nagyon kapzsi voltam. Nem volt elég, hogy naponta masszírozhattam a lábait. Többet akartam. A masszázs azzal ért véget, hogy Sríla Prabhupada édesen azt mondta:

- Rendben, ennyi elég volt.

De volt még más nektár is. Néztem, ahogy felült, megragadta a takarót és egyetlen mozdulattal fejét a párnára tette, egyszersmind takaróját a feje fölé húzva. Nem tudok elégtételül szolgálni azáltal, hogy megpróbálom leírni, de a legkedvesebb látvány volt. Más alkalmakkor azt mondta:

- Utálok aludni. Teljes időpocsékolás. Bárcsak sosem kéne aludnom. Csak pazarlom az időmet.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsásd meg sértő viselkedésemet, hogy azt gondoltam, van olyasmi, amiről nem tudsz, vagy amit nem értesz. Végre megértettem, hogy engem tanítottál gyengéd leckéiddel. Ha azt mondtad a lábujjaidra, hogy ujjak, akkor azok ujjak voltak. Köszönöm, hogy engedted megmasszíroznom a 20 ujjadat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/65

064 - Az ajándék váza

Sríla Prabhupada Uvaca 64

Az ajándék váza

1973. december

ISKCON Los Angeles

Egyszer, amikor Sríla Prabhupada Delhiben volt, az egyik támogatótól kapott egy ezüst vázát. Eredetileg Indira Ghandi számára készült és az ő neve volt belegravírozva. Sríla Prabhupada nagyon örült az ajándéknak, és odaadta, hogy én hozzam a bőröndben, míg meg nem érkezünk Los Angelesbe.

- Itt fogom tartani - mondta Sríla Prabhupada a lakosztályában az íróasztalára mutatva. Megmutattam a bhaktáknak is, akik Sríla Prabhupada szobáit takarították a reggeli sétái alatt.

- Sríla Prabhupada nagyon szereti ezt a vázát - mondtam nekik. - Tegyetek bele szép virágokat.

Minden reggel gyönyörű virág kompozíciót tettek a vázába. Nagyméretű volt, ezért sok virág elfért benne. Egy nap a szokásosnál valamivel hamarabb tértünk vissza a reggeli sétáról. Amint Sríla Prabhupada a szobájába lépett, észrevette, hogy a váza nincs az asztalon.

- Hol van a váza? - kérdezte tőlem.

- Valószínűleg kivitték a konyhába, hogy friss virágokat tegyenek bele - mondtam.

Ekkor már elég dühösnek tűnt, és minden mondattal egyre dühösebb lett.

- Miért? - kérdezte. - Teljesen rendben voltak a benne lévő virágok. Miért kell naponta cserélgetni a virágokat? Miért pazarolnak ennyire? Ki a felelős ezért? Mondd meg nekik, hogy csak akkor cseréljék, ha tönkrementek. Ne vigyenek ki virágot ebből a szobából, amíg el nem hervadtak. Nem szükséges. Csak pazarlás. Hol van a váza? Menj, kerítsd elő azonnal!

Gyorsan kimentem a szobából. Valójában alig vártam, hogy elmehessek. Nem volt kellemes Sríla Prabhupada közelében lenni, amikor kiabált, még akkor sem, ha nem rám irányult. Szerencsére a váza a templom konyhájában volt.

- Jobb, ha mostantól nem cserélitek naponta a virágokat - mondtam a bhaktáknak. - Sríla Prabhupada azt mondta, hogy ez nagyon nem jó így. És bizonyosodjatok meg arról, hogy ez a váza sosem kerül ki a szobájából. - A szobájába való visszatérésem a vázával, melyben gyönyörű új virágcsokor pompázott, nem úgy tűnt, mintha elégedetté tenné őt. Letettem a vázát az asztalára, és a hódolatomat ajánlottam, azt kívánva, bárcsak a padlóra tapaszthatnám a fejem.

- Csak akkor cseréljétek, ha szükséges! - kiáltotta. - Nem kéne ennyi virágot pazarolniuk. Nem kéne ennyi pénzt pazarolniuk azzal, hogy naponta cserélik. Ez a szokásotok itt Amerikában, csak pazaroltok. A ti országotokban ha van valamilyen ruhátok, akkor ha valami fölösleges, akkor ahelyett, hogy eltennétek, ti csak kidobjátok. Ez a folyamat itt Amerikában. Indiában, ha valami megmaradt, akkor elteszik, megvarrják. Ha valami elromlik, ti pénzzel akarjátok megoldani. Így majd jónak tűnik. Valami rosszul sül el, aztán mivel van pénzetek, azzal gyorsan elfeditek, ami történt. Nem az van, hogy nagyon jó képességeitek vannak, hanem mivel van pénzetek, minden jónak tűnik. A pénzzel minden hiányosságotokat takargatni tudjátok.

Sríla Prabhupada gyakran mondogatta:

- Titeket, amerikai fiúkat és lányokat annyi mindennel ellátott Krsna.

Ami akkor nem tűnt még fel nekem, hogy annak az oka, hogy "annyi minden" ott volt, az ő erejének köszönhető, nem annak, hogy mi bármit is tettünk volna. Sríla Prabhupada mindenben, mindenhol Krsnát látta. Ezért időnként megszidott minket, amikor mi pazarlóak voltunk. Olyan nagyon elnéző volt a lelki és az anyagi éretlenségünket illetően.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsásd meg a pazarló szokásaimat. S mindenek előtt, bocsáss meg, hogy annyi időt elvesztegettem az illuzórikus energia szolgálatára. Időnként a leckéidben ránéztél az órádra, és azt mondtad, ezt a pillanatot már soha nem lehet visszahozni, akármennyi pénzetek is van. Én ostobán azt gondoltam: "Ugyan, miért olyan nagy baj az? Örökké létezünk. Mi a veszteség?"

Most, ahogy itt ülök, szívemben az űrrel, mert te már nem vagy itt, már van némi sejtésem arról, milyen értékes volt minden jelenlétedben eltöltött másodperc. Nincs az a pénz, ami visszahozhatna ehhez a szerencsétlen lélekhez. Ismét az Ő Isteni Kegyelmétől való elkülönülés keserédes ízét érzem.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/64

063 - Japázás a templomszobában, míg a múrtik pihennek

Sríla Prabhupada Uvaca 63

Japázás a templomszobában, míg a múrtik pihennek

1972. szeptember

ISKCON Los Angeles

Sríla Prabhupada nagy élvezettel hallgatta, mikor tanítványai a Mahamantrát énekelték, ám előfordult, hogy azt akarta, máshol tegyék. Új Dwaraka akkori templomszobája, mely most a múzeumnak ad otthont, épp Sríla Prabhupada lakosztálya alatt volt. Egyik délután egy férfi bhakta nagyon hangosan japázott a templomszobában. Sríla Prabhupada épp pihent, ahogy Sri Sri Rukmini Dwarkadisa is. Sríla Prabhupada még csak nem is csöngetett, hogy engem hívjon. Csak kinyitotta az ajtaját, és lekiáltott a lépcsőn:

- Mondjátok meg annak a bhaktának, hogy a múrtik pihennek, és csendben kéne lennie. Mondjátok meg neki, hogy hagyja abba!

Sríla Prabhupada nagyon alázatos volt. Mondhatta volna, hogy ő pihen és nem akarja, hogy zavarják, de nem ezt mondta.

>>>>>> O <<<<<<

1973. június

ISKCON Mayapur Candrodaya Mandir

Ottlétünk alatt Sríla Prabhupada és kísérete foglalta el a vendégház második szintjén lévő szobák felét. A többi szoba a vendég bhaktáké volt. Az épületet egy gyönyörű veranda vette körül. Sríla Prabhupada időnként a verandán sétálva japázott. A bhakták gyakran gyűltek össze a veranda túloldalán, remélve, hogy megpillanthatják Ő Isteni Kegyelmét.

Egyik reggel egy idősebb istentestvérem a márvány verandán fel-le járkálva japázott. Az ösztöneim, és korábbi tapasztalataim azt súgták nekem, hogy túl hangosan énekel és ez zavarhatja Sríla Prabhupadát. Sríla Prabhupada élvezte a csendes extázist.

- Prabhu, talán japázhatnál egy kicsit csendesebben - mondtam. - Sríla Prabhupada lehet, hogy nem fogja ezt szeretni.

Úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. Szerintem azt gondolta, Sríla Prabhupada örülni fog az odaadásának, s folytatta a hangos japázást.

Pár perccel később megszólalt a csengő. Már akkor tudtam, mi fog történni, és el kell ismernem, boldog voltam. Besiettem Sríla Prabhupada nappalijába és a hódolatomat ajánlottam.

- Ki japázik odakint? - kérdezte Sríla Prabhupada dühösen. - Ha ilyen hangosan akar énekelni, mondd meg neki, hogy menjen a templomszobába és énekeljen a múrtik előtt.

Boldogan lepleztem le a tettest és siettem kifelé. Ez alkalommal elég önelégült arckifejezésem volt. Hisz ezúttal a "Sríla Prabhupada cakra fegyverrel" voltam felfegyverkezve. Elpusztíthatatlan voltam. Szükségtelen is mondanom, hogy miután átadtam Sríla Prabhupada üzenetét, némiképp megváltozott a viselkedése.

Sríla Prabhupada, egyszer azt mondtad nekem: "Az elsőosztályú szolga tudja, mit akar a mestere, és megteszi anélkül, hogy kérnék rá."

Sok alkalom volt, amikor tapasztalatból tudtam, mit akarsz, de jellembéli gyengeségem miatt képtelen voltam kivitelezni. Mindig próbáltam csendes lenni. De te azt is mondtad: "Ha saját magáról van szó, a bhakta alázatos és szelíd, de Krsnáért és az Ő tiszta bhaktájáért oroszlánná válik."

Köszönöm, amiért folyton illusztráltad ezeket a jellemvonásokat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/63

062 - Éneklés és az elvek követése

Sríla Prabhupada Uvaca 62

Éneklés és az elvek követése

Sríla Prabhupada a japázásról.

Sríla Prabhupada szemmel láthatóan élvezte a japázást. Mindig hangsúlyozta a napi 16 kör lejapázásának fontosságát. Egyszer azt mondta nekem, hogy házas emberként volt egy egyszerű módszere a 16 kör befejezésére.

- Amikor családos voltam - mondta - minden étkezés előtt 4 kört japáztam, továbbá négyet este, lefekvés előtt. Ily módon gond nélkül megvolt a 16 köröm. - Elnevette magát, és úgy folytatta - ha nem eszel prasadamot, mielőtt lejapáznád a négy körödet, biztos lehetsz benne, hogy befejezed őket.

Új Dwarakában azt mondta:

- Esténként, ha fáradt vagyok, sétálva japázom. Ha fáradt vagy, sétálj te is japázás közben, mint én. Időnként, amikor fáradt vagyok, fel-le járkálok a szobában. Egyszerűen, egy szobában mindent megcsinálhatsz. Ha fáradt vagy, állj fel és japázz úgy, ahogy én.

Gyakran lehetett látni Sríla Prabhupadát a lakrészében sétálva, vagy a hintaszékében üldögélve japázni. Esténként időnként akkor japázta a köreit, amikor masszíroztam őt az ágyon.

- Na, készen is vagyok - mondta.

Egyik nap a nappalijában ültem, Új Dwarakában, az asztala körül takarítva. Ő az asztal mögött ült és japázott. Ahogy lehúzta a számlálót, gyönyörű mosollyal nézett rám, és viccesen így szólt:

- Na, befejeztem a 16 körömet. Most aztán azt csinálok, amit akarok.

A bhakták gyakran kérdezgették Sríla Prabhupadát az Ekadasi bizonyos szabályai felől vagy a Caturmas követésével kapcsolatban.

- A tanítványaim, még arra sem képesek, hogy lejapázzák a 16 kört és kövessék a szabályozó elveket - felelte. - Mi értelme a többi szabálynak! Először ezeket a dolgokat csináld meg. Csináld meg az egyszerű dolgokat, amiket kérek tőled. Ne foglalkozz az összes szertartással. Először csak japázd le a 16 körödet és kövesd a szabályozó elveket.

Egy nap egy brahmacari belépett Sríla Prabhupada szobájába és elmondta neki, hogy leesett egy nő miatt. Kérdezte Sríla Prabhupadától, vajon nem kellene-e megházasodnia.

- Házasság... Miből gondolod, hogy a házasság meg fogja oldani a problémáidat? - kérdezte Sríla Prabhupada. - Japáznod kell. Csak énekeld a Hare Krsnát. Japázd le a 16 körödet.

A bhakták gyakran mentek be Sríla Prabhupadához olyan problémával, amire valamiféle különleges elrendezéssel próbáltak megoldást találni. Ám a megoldás mindig ugyanaz volt:

- Énekeld a Hare Krsnát, japázd le a 16 körödet. - Még jóval a Nike előtt megalkotta a "Just do it!" (Csak csináld!) kifejezést.

- Ha valamiféle nehézség támad, énekelj hangosan - mondta az egyik tanítványának. - Ha valami nyugtalanít, csak énekelj hangosan.

Egy alkalommal felhívták a figyelmét arra, hogy egy idősebb bhakta nem vesz részt a mangala aratin, s nem japázza a köreit, legalábbis nem a többi bhaktával.

- Csináld azért, hogy példát mutass a többi bhaktának - mondta Sríla Prabhupada. - Te magad nagyon fejlett vagy. Nincs szükséged a mangala aratin való részvételre, de példát kéne mutatnod azoknak, akiknek szükségük van rá.

Köszönöm, Sríla Prabhupada, hogy az Acarya voltál. Mindig a példáddal tanítottál. Te lejapáztad a köreidet. Elmondtad napi három alkalommal a Gayatri mantrát, reggel korán keltél és tilakot tettél a transzcendentális testedre. Sosem kértél olyat a tanítványaidtól, amit nem tettél meg te magad is. Te is mindig gyakoroltad, amit prédikáltál. Megmutattad nekünk, a tiszta bhakta életvitelét. Időtlen idők óta illúzióban voltam, de imádkozom, hogy soha többé ne csapjam be magam, azt gondolva, hogy az odaadó szolgálat eme folyamata csak a kezdők számára való.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/62

061 - Prabhupada inspirál, hogy japázzam a köreimet

Sríla Prabhupada Uvaca 61

Prabhupada inspirál, hogy japázzam a köreimet

1973. május

ISKCON Los Angeles

Egyik este, úgy 5:00 körül, félálomban feküdtem a szolgák lakrészében a matracomon. Hallottam a csengőt. Elsétáltam Sríla Prabhupada nappalijába, megpróbálva összeszedni magam. Rájöttem, hogy még mindig a tudatlanság kötőerejének hatása alatt állok. Beléptem Sríla Prabhupada szobájába, és a hódolatomat ajánlottam. Felültem, remélve, hogy nem veszi észre az állapotomat. Rosszabbul néztem ki, mint gondoltam. Sokkal inkább tudatában volt az illúziómnak, mint én magam. Lehet, hogy ez a kijelentés egyértelműnek tűnik, de én valahogy mindig úgy gondoltam, hogy Sríla Prabhupadának túl sok egyéb dologra kell odafigyelnie, mént az én Krsna-tudatom.

Nagy aggodalommal nézett rám.

- Miért nem japázol? - kérdezte.

Ez nagyon váratlanul ért. Sríla Prabhupada nagyon jól értett ahhoz, hogyan konfrontálódjék valakivel, amikor az a legkevésbé számít rá. Nem tudtam, mit is mondhatnék, ezért aztán valami ostoba, ám őszinte kifogással éltem.

- Sríla Prabhupada, nehéz időszak ez nekem - magyaráztam. - Nem tudok egész álló nap csak ülni a szobámban, és japázni meg olvasni.

A válasza rendkívüli volt.

- Én is egész nap itt ülök - felelte komoly arccal. - Csupán egyszer megyek ki naponta sétálni. A nap többi részében csak itt ülök, mégsem jelent ez nehézséget.

- Én nem vagyok olyan, mint te, Sríla Prabhupada - feleltem gyorsan. - Te olyan vagy, mint Haridas Thakur. De én nem vagyok valami transzcendentális. Le kell foglalnom magam. Gépelhetek esetleg neked valamit?

Még mindig nagyon komolynak tűnt, úgy felelte:

- Most mit csináljunk?

- Sríla Prabhupada, én nem tudom.

- Hívd Karandharát - utasított.

Mint azt már említettem, Sríla Prabhupada gyakran mondta ezt, amikor Los Angelesben volt, mivel nagy bizalommal viseltetett Karandhara képességei iránt. Ő egy "cselekvő" volt, ráadásul nagyon komoly. Karandhara és én, együtt bementünk Sríla Prabhupada szobájába, és a hódolatunkat ajánlottuk.

- Srutakirtinek gondjai vannak - mondta Sríla Prabhupada Karandharának. - Nem japázik. Azt mondja, kell valami, ami lefoglalja. Most mitévők legyünk?

Karandhara - mint mindig - nagyon figyelmesen nézett, úgy mondta:

- Kell találnunk neki valami elfoglaltságot.

- Igen - mondta Sríla Prabhupada. - Van egy ötletem. Ebben a szobában a Srímad-Bhagavatamot fordítom. Eközben elkezdem fordítani a Caitanya-Caritamrtát a dolgozószobában. Ebben a szobában van a diktafonom, és a Srímad-Bhagavatamon dolgozok, a dolgozószobámba pedig betehettek egy másik diktafont, és arra elkezdem fordítani a Caitanya-Caritamrtát. - Majd rám nézve folytatta. - És akkor legépelheted. Előkészíthetsz mindent az editáláshoz. Ily módon lefoglalhatlak téged is, Pradyumnát pedig az editálással. Ez így jó lesz?

- Igen, Sríla Prabhupada - feleltem lelkesen. - Köszönöm.

Karandhara és én berendeztük a dolgozószobát, hogy Sríla Prabhupada elkezdhesse a munkát a Srí Caitanya-Caritamrtával.

Másnap kora reggel Sríla Prabhupada bement a fürdőszobába, hogy elkészüljön a reggeli sétához. Én bementem a dolgozószobába, és kivettem a kazettát a gépből. Csinált valamennyi fordítást. Aznap reggel lelkesen japáztam a köreimet, tudva, hogy a lelki tanítómesterem jobban szeret engem, mint képzeltem. Később, a nap folyamán begépeltem a kazettát. Nem volt rajta sok, de ez érthető, hisz még mindig a Srímad Bhagavatamot fordította a másik szobában.

Következő nap bementem a dolgozószobába, hogy kivegyem a kazettát, de láttam, hogy nem használták. S amíg ott voltunk Los Angelesben, a továbbiakban sem folytatta a Srí Caitanya-Caritamrta fordítását, . Ám ez már akkor nem számított. Felszította bennem a parányi szikrát, azáltal, hogy így gondoskodott rólam.

Hat hónappal később Los Angelesben, a dolgozószobájában voltunk, ahol korábban az első órányi Srí Caitanya-Caritamrta fordítást csinálta.

- Jártassá kell válnod a Caitanya-Caritamrtaban, hogy leckéket tarthass róla - mondta.

Mosolyogva bólogattam, ám fogalmam sem volt, hogyan lehetne ez valaha is lehetséges.

Sríla Prabhupada, tudom, hogy az indokolatlan kegyed által bármi valóra válhat. Ha csak a töredékét elérhetném irántad annak a szeretetnek, amit te tanúsítottál irántam, az életem sikeressé válna. Imádkozom, hogy valaha, egy távoli életemben képes legyek megérteni a veled való kapcsolatomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/61

060 - A mayapuri forró purik; Ne melegítsétek fel a múrtik maháját

Sríla Prabhupada Uvaca 60

A mayapuri forró purik; Ne melegítsétek fel a múrtik maháját

1973. március 16-18.

ISKCON Mayapur

Míg egy - a birtok bejáratánál lévő - kis épületben voltunk, Sríla Prabhupada időnként kisétált, hogy figyelje, amint a tanítványai a lakrésze mögött prasadamot fogyasztanak. Az aktuális viszonyok között Sríla Prabhupada úttörőkként tekintett a tanítványaira, akik nagy lemondásokat vállalnak, hogy segítsék őt a küldetésében. India legnagyobb részén a körülmények legjobb esetben is közepesek voltak. Sríla Prabhupada izgatottan várta, hogy a vendéglátó épületek megépüljenek, és tanítványai megfelelő körülmények közt lakhassanak.

Mivel nem volt állandó főző helyiség, a bhakták egy kis kerozin tűzhelyet használtak a purik sütéséhez. Kint sütöttek, közel ahhoz a helyhez, ahol elfogyasztották a prasadamot. A sütés folyamatosan zajlott, míg a bhakták ettek, így folyamatosan kaphatták a forró purikat. Az évnek ezen szakában a datolyafákat bemetszették, hogy felfogják a nedvüket, melyekből igen ízletes gaurt lehetett főzni.

Egy nap Sríla Prabhupada kiment a szobájából, hogy a szegényes fürdőhelyiséget használja. Kisétált, és természetesen mindenki a hódolatát ajánlotta.

- Folytassátok csak, egyétek a prasadamot - mondta nekik.

A Sríla Prabhupada és tanítványai közti kapcsolat nagyon édes volt. Mindig élvezettel nézte a tanítványait prasadam evés közben. Meglátta a forró purik és a datolya gaur párosítást és azt mondta:

- Ó, nagyon jó kombináció.

Később, a szobájában azt mondta nekem:

- Ez nem valami jó így... a bhakták olyan purit kapnak, amit a helyszínen készítenek, ilyen forrón. Nem ez a mi rendszerünk. Csak eszed a prasadamot. Ilyen emelkedettek, fennhéjázók lennénk? Ezek a bhakták csak úgy kapják a forró purikat, egyiket a másik után. Ez nem jó. Ezt abba kell hagyni.

Aznap továbbítottam az üzenetet az egyik templom adminisztrátornak, így kivitelezhették Sríla Prabhupada kívánságát.

>>>>>> O <<<<<<

1973. szeptember

ISKCON Bombay

Juhu Beach

Reggeli érkezésünk után Sríla Prabhupada jelezte nekem, hogy a múrtik maha-prasadamját kéri ebédre. Örültem az utasításának, mivel még senki nem érkezett meg, aki elkészíthette volna az ebédjét. Amikor a maha megérkezett a templomból, elkezdtem felmelegíteni. Míg a konyhában voltam, egy bhakta jött, és mondta, hogy Sríla Prabhupada kéri a prasadamot.

- Felmelegítem - mondtam neki. - Mindjárt viszem.

Azon nyomban visszajöttek és mondták:

- Sríla Prabhupada dühös, most azonnal kéri.

Remegve léptem a szobájába, és a hódolatomat ajánlottam. Már akkor kiabált, amikor még csak fel sem emeltem a fejemet.

- Miért melegíted fel a prasadamot? - kérdezte. - A maha-prasadamot nem lehet felmelegíteni. Most azonnal akarom. Nem melegítve kértem. Csak prasadamot akartam. Hozd ide most azonnal.

Sríla Prabhupada mellett sosem volt unalmas. Sok bhakta megjegyezte, hogy bizonyára nagyon nehéz volt Sríla Prabhupada személyes szolgája lenni. Valóban. De sokkal nehezebb volt Sríla Prabhupada számára, hogy én voltam a személyes szolgája. Még most is, elképzelni sem tudom, mennyi ostobaságot eltűrt a rossz szokásaim miatt. Olyan türelmes volt. Annyi mindent lehetett tőle tanulni. Gyakran mondogatta:

- A Krsna-tudat józan ész.

Sríla Prabhupada, kérlek, áldj meg józan ésszel, hogy elkezdhesselek a vágyaidnak megfelelően szolgálni.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/60

059 - Prabhupada a bábjátékos, és a londoni Ratha-yatra

Sríla Prabhupada Uvaca 59

Prabhupada a bábjátékos, és a londoni Ratha-yatra

1973. július 7-8. Ratha-yatra Fesztivál

ISKCON London

Sríla Prabhupada, kalkuttai látogatásának lezárása gyanánt, elhatározta, hova utazzon legközelebb. Ez mindig izgalmas kaland volt. Ez alkalommal az idősebb bhakták azt javasolták Sríla Prabhupada számára, hogy menjen Hawaiira vagy Los Angelesbe pihenni. Érkezett azonban egy meghívás a londoni bhaktáktól is a Ratha-yatra fesztiválon való részvételre.

Sríla Prabhupada szakértő módon foglalta le a tanítványait oly módon, hogy tovább fejlessze az iránta való szeretetüket és ragaszkodásukat. Bárhol is tartózkodott Sríla Prabhupada, a döntés ideje -elhatározni, hogy merre tovább - újra és újra felmerült. Hagyta, hogy tanítványai helyeket és okokat javasoljanak, miért kéne egy adott helyre mennie. Hawaii gyakran került említésre a szép időjárás és a jó gyümölcsök miatt. Meghallgatta a tanítványai véleményét, aztán azt csinálta, amit akart. Egyszer én is megismerkedtem ezzel a folyamattal, és nagyon mókás volt.

Időnként körülutazta a világ összes városát, anélkül, hogy egyáltalán elhagyta volna a nappaliját. Titkára számára a legfontosabb tudnivaló annak ismerete volt, hogy amíg nem kapott utasítást: "küldj táviratot" vagy "mondd meg nekik, hogy küldjenek jegyeket", a dolog csupán Sríla Prabhupada javaslata volt. Ezzel elérte, hogy tanítványai világszerte a templomok kék-fehérre festésével voltak elfoglalva, mivel ezeket tartották Sríla Prabhupada kedvenc színeinek. Persze nem tudhatom biztosan, de olykor úgy gondoltam, Sríla Prabhupada minden Indián kívüli templomot M.A.B. festékbolt szagúnak tartott.

- Srutakirti, te mit gondolsz? - kérdezett. - Szerinted Londonba menjek a Ratha-yatra fesztiválra vagy inkább Hawaiira pihenni?

Már majdnem egy éve Sríla Prabhupada mellett voltam, és tudtam, hogy úgyis azt csinálja majd, amit ő akar. Felvillanyozott, hogy egyáltalán megkérdezi a véleményemet. Ez az egyetlen bátorítás elég volt, hogy kitartson egész életemre.

- Sríla Prabhupada - feleltem gyorsan. - Én a Ratha-yatra fesztiválra mennék Londonba, mert ott olyan sok ember számára lenne jótékony a társulásod.

- Igen, azt hiszem, ez jó megfigyelés - mondta mosolyogva.

Miután mindenkit meghallgatott, Sríla Prabhupada azt mondta:

- Köszönöm a tanácsokat, Londonba megyek a Ratha-yatrára.

Elképesztő fesztivál volt. Persze én csak korlátozott mértékben láthattam, mivel végig Sríla Prabhupada mellett voltam, de kalandosan alakult. Sríla Prabhupada nagyon lelkes volt. Ott volt a Vyasasanaja a Ratha szekéren, mégis úgy döntött, hogy a bhaktákkal sétál. Sríla Prabhupada a szekér előtt sétált, kezeivel a kirtan ütemére tapsolva. Karjait a levegőbe emelve biztatott mindenkit a táncra. Olybá tűnt, mint egy felsőbbrendű bábjátékos. Ahogy felemelte a kezeit, mindenki extatikusan az ég felé nyúlt. Nem kellett hozzá semmiféle tisztulás. Aki mellette volt, áldott boldogságot érzett. Kivéve a rendőröket. Ők a rendezvény felelősét keresték. Le akartak csitítani mindenkit. Elég éles eszűek voltak ahhoz, hogy rájöjjenek, ha Sríla Prabhupadát irányíthatnák, a rakoncátlan tömeg is kontrollálva lenne.

Valamiért azt gondolták, hogy én Ő Isteni Kegyelme "társa" vagyok.

- Meg kell mondania a vezetőjüknek, hogy üljön le - mondta az egyik rendőr. - Túl nagy zavart kelt. Mindenki megvadul, és nem tudjuk irányítani a tömeget.

- Rendben - mondtam neki, de aztán nem csináltam semmit.

Egyértelmű volt, hogy Sríla Prabhupada a fesztivál felelőse. Jól láthatóan extatikus állapotban volt. A rendőrök újra odajöttek hozzám.

- Meg kell mondania neki. Le kell ülnie - mondták határozottan.

Ismét beleegyeztem. A megtorlástól való félelemtől megkopogtattam Sríla Prabhupada vállát, és azt mondtam:

- Prabhupada, a rendőrök azt szeretnék, hogy ülj le. Azt mondják, felfordulást csinálsz a felvonuláson.

Sríla Prabhupada egy pillanatra keresztülnézett rajtam. Aztán gyorsan elfordult, kezei továbbra is a levegőbe emelve. Méltóságteljesen folytatta a sétát, minden lépés alkalmával szökkenve kicsit. Minden jelenlévőnek megengedte, hogy belépjen az ő mennyei világába. Sosem állt meg. Végig sétálta az egész felvonulást. A rendőrök egy idő után feladták. Nem versenyezhettek egy tiszta bhaktával és az Univerzum Urával.

Sríla Prabhupada, amikor azt mondtam neked, hogy oly sok ember számára lenne jótékony a társulásod, fogalmam sem volt a terveidről. Kegyóceánként osztottad kedvességed hullámait minden résztvevő számára. Kérlek, bocsáss meg, amiért aznap megkopogtattam a válladat. Ostobaságom miatt megpróbáltalak elvonni a küldetésedtől. Köszönöm, hogy nem vetted tudomásul számtalan hiányosságomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/59

058 - Hangyák és édességek; Kókusz kachori & fájdalom

Sríla Prabhupada Uvaca 58

Hangyák és édességek; Kókusz kachori & fájdalom

január 25-31

ISKCON Kalkutta

Kalkuttán egyértelműen látszott, hogy Sríla Prabhupada szülővárosa. A békés légkörű templom a második emeleten helyezkedett el egy mérsékelt méretű templom szobával. Sríla Prabhupada szobája az épület végében volt. Az együttes legszebb része a márvány veranda volt, mely végigfutott az épület teljes hosszán. Egy tóra nyílt, mely az utca túloldalán volt.

Míg Kalkuttában voltunk, képtelenség volt megállítani a vendégek hadát, akik csak úgy özönlöttek Sríla Prabhupada szobájába. Más volt, mint bármely más templomban, melyekben több kontroll volt. Amíg Sríla Prabhupada lepihent a délutáni órákban, lefeküdtem a szobaajtaja elé, hogy senki ne tudjon bemenni. Ez egyike volt a kedvenc szolgálataimnak, a lehetőség, hogy a házőrző kutyája lehessek. Sríla Prabhupada tudta, hogy ez a szülővárosából érkező tömeg, ezért különösképpen nagylelkű volt. Mindig volt néhány doboz, a helyi édesség boltból származó tejes édesség a szobájában. A különféle sandeshek legjobbak voltak a világon. Sríla Prabhupada mindig nagy hangsúlyt fektetett erre: "Minden vendégnek kapnia kell prasadamot."

Egy nap észrevettem, hogy az édességes dobozok közül az egyiket hangyák borítják. Azt hittem, ha megmutatom Sríla Prabhupadának, azt mondja, dobjam ki őket. És akkor leseperhetném róla a hangyákat, és megtarthatnám magamnak. Kéjesen besétáltam a szobájába és a hódolatomat ajánlottam. Elmondtam a dilemmámat. Rám mosolygott, s kétség nem férhet hozzá, hogy olvasott a fejemben.

- Ó rendben, van - mondta nekem. - Nem esznek valami sokat. Menj, szerezz egy thali-t (tál, melynek pereme van), és tegyél bele vizet. Aztán rakjál bele lefelé fordítva egy fazekat, és az édességet tedd a fazék tetejére. Ez majd, mint egy árok, távol tartja tőle a hangyákat.

Sríla Prabhupada transzcendentális jellemének egyik vonása volt, hogy soha, de soha nem pazarolt el semmit. Ez a tulajdonság számos kedvtelésben megmutatkozott.

Egyik délután, miközben szobája előtt feküdtem, hallottam, amint jajgatott. Nem tudtam, mit tegyek. Néhányszor benéztem, és láttam, amint hánykolódik, forgolódik az ágyában. Nem hívott engem, mégis, képtelen voltam tovább elviselni a dolgot. Végül besiettem a szobájába.

- Sríla Prabhupada, mi a baj? - kérdeztem.

- A gyomrom, nagyon fáj - felelte. - Biztos valami rosszat ettem. Nagyon, nagyon fáj.

Nem kért semmiféle segítséget. A szobában maradtam, és gyengéden masszíroztam a gyomrát.

Később azt mondta:

- Biztos az a kókusz kachori volt, amit a testvérem készített ebédre. Nem volt rendesen megfőzve. A kókuszt nagyon nehéz megemészteni. Sok fájdalmat okoz nekem.

Az este folyamán sok bhakta váltotta egymást, hogy a testét masszírozzák. A fájdalom egész éjszaka folytatódott. Minden egyes lélegzetvételnél sóhajtott egy kicsit. Reggel jött a kaviraja. Megerősítette, amit Sríla Prabhupada mondott. Reggeli 4:00-kor bementem Sríla Prabhupada szobájába.

- Ez a kachori szép kis felfordulást okozott - mondta. - Egész éjszaka nem tudtam aludni. Jókora kárt okozott az életemben.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsáss meg nekem. Mivel saját önszántadból elfogadtad a bűnös tetteimből származó visszahatást, szenvedned kellett. Néztelek, milyen csendes voltál, sosem panaszkodtál. Örökre az adósod vagyok azért, amit értem tettél.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/58

057 - Szúnyogok; Ne pletykáljatok

Sríla Prabhupada Uvaca 57

Szúnyogok; Ne pletykáljatok

1973. március

ISKCON Mayapur

Amikor először látogattam el Mayapurba Sríla Prabhupadával, a vendégház még nem épült meg, így a lakrészünk meglehetősen lemondott volt. A goshalában laktunk, egy nádfedeles viskóban, ami kifejezetten az ő ottlétére épült. Sríla Prabhupada lakott az egyik szobában, mi többiek pedig válaszfal másik oldalán. Soha életemben nem láttam még annyi szúnyogot. Olyan rossz volt a helyzet, hogy mire felraktam a hálót Sríla Prabhupada ágya fölé, addigra már a hálón belül is voltak szúnyogok.

Egyik éjszaka, miután mindketten bemásztunk a háló alá, elkezdtem masszírozni a lábait.

- Olyan sok szúnyog van - mondtam. - Meg kéne ölnöm őket, Sríla prabhupada?

- Igen! Hiszen támadnak - felelte. - A sastra szerint, ha valaki megtámad, jogod van megvédeni magad. És ők támadnak.

Így aztán, miközben masszíroztam őt, figyeltem. Amikor megláttam egy szúnyogot a levegőben, felemeltem a kezeimet és összecsaptam őket. Időnként óvatosan megcsaptam Sríla Prabhupada testét, ha valamelyik a nyakára vagy a hátára szállt. Ez volt a legszokatlanabb szolgálat, amit valaha végeztem. Mérhetetlenül élveztem. Soha nem tartottam magam valami nagy harcosnak, de ez az ellenség nem jelentett kihívást számomra. Végre olyan szolgálatot kaptam, amiben jó voltam: rovarok megölését. Sríla Prabhupada nagyon kedves volt.

És a legjobb leírást adta ezekről az idegesítő rovarokról. Egyik reggel nagyon korán csengetett. Lassan sétáltam befelé a szobájába, félig még alvó állapotban. Dühösen nézett rám, és mondta:

- Éjszaka egy szúnyog megcsípte a homlokomat. Annyi kellemetlenséget okozott. Nagyon megnehezítette a fordítási munkámat.

Hihetetlen volt. Mindegy volt, mi történt, Sríla Prabhupada mindig összefüggésbe tudta hozni a Krsnának végzett szolgálatával. Sosem testi kényelmetlenségről volt szó. Csakis akkor panaszkodott valamiről, ha az a szolgálatát akadályozta. Persze én mindig csak azt láttam, hogy Sríla Prabhupada szolgálja a Guru Maharaját és hogy Sríla Prabhupada áldott boldogságot érez. A kettő párhuzamosan zajlott.

Mayapura hűvös volt esténként, de Sríla Prabhupada sosem panaszkodott. Panaszkodott azonban a tanítványai közti szükségtelen beszélgetésekre. Mivel mindannyian ugyanazon a szobán osztoztunk, Sríla Prabhupada hallotta a beszélgetéseinket.

- Mondd meg, hogy maradjanak csendben - mondta. - Nem jó ez a beszéd. Egyszerűen csak pletykálnak. Mondd, hogy hagyják abba.

Persze ez nem volt egyszerű feladat, hiszen a bhakták főként idősebb istentestvéreim voltak. Megmondtam nekik, hogy Prabhupada azt kérte, maradjanak csendben. Ám ugyanez hónapokkal később ismét megesett, amikor a vendégházban laktunk. 1973-ban Mayapura olyan csendes hely volt, hogy Sríla Prabhupada bármilyen beszélgetést meghallott. Ha elment bármely ISKCON templomba, ott sok tanítvány gyűlt össze, s ez tökéletes alkalom volt a bhakták számára, hogy történeteket meséljenek egymásnak erről-arról a személyről.

- Miért kell mindennek ebbe a fölösleges beszélgetésbe torkollni - mondta Sríla Prabhupada. - Időpazarlás és tönkreteszi a Krsna-tudatot.

Én mindig "megnyirbáltam" a hallottakat, mielőtt továbbítottam volna az istentestvéreimnek. Nem volt hozzá bátorságom, hogy elmondjam nekik, amit ő mondott nekem. Sosem hallottam, hogy megemlítette volna ezt bárki másnak, amíg a szobájában voltak, de nekem biztos elmondta.

Ez egyike volt Sríla Prabhupada tulajdonságainak. Nagyon óvatos volt, nehogy kritikájával bárkit elbátortalanítson. Ha képesek voltak megbirkózni a helyzettel, akkor leszidta őket. Máskülönben ő volt a valaha volt legnagyobb transzcendentális diplomata. Egyetlen célja az volt, hogy annyi embert fertőzzön meg Krsna szeretetével, amennyit csak lehet, és ha valakinek lehetősége nyílt személyesen társulni vele, akkor nagy valószínűséggel mélységes ragaszkodás ébredt benne Prabhupada irányában, bárhogy is próbált küzdeni ellene.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/57