065 - Sríla Prabhupada kiválósága az angol nyelvben

Sríla Prabhupada Uvaca 65

Sríla Prabhupada kiválósága az angol nyelvben

Sríla Prabhupada gyakran átalakította az angol nyelvet igényei szerint, általában humoros végeredménnyel. Egyik nap, példának okáért, egy hawaii reggeli séta során kitekintett az óceánra, s futólagosan a szörfösökre pillantott.

- Ti szörfözőknek (surfers, ejtsd: szörförz) hívjátok őket - mondta nevetve. - Én szenvedőknek (sufferers, ejtsd: száfförörz) hívom őket.

Időnként, amikor az USA demokratikus kormányáról beszélt, a "démoni őrület" (demon crazy, ejtsd: dimön krézi) kifejezést használta a "demokrácia" (democracy, ejtsd: dimokröszi) helyett.

Amikor Sríla Prabhupada mellé kerültem, eleinte előfordult, hogy csengetett nekem, majd amikor a szobába léptem, megkérdezte, "Hol van a punditji?" Ez egy kedves név volt a szanszkrit editorára. Néhány hónappal később azonban a szanszkrit editor nem volt mindig azonnal elérhető. Sríla Prabhupada ekkor a szobájába hívva azt kérdezte, "Hol van a banditji?" (Itt a bandit szó a banditára utal.)

Egyszer Delhiben Brahmananda Dásszal Sríla Prabhupada lakrészében ültünk. Elkezdtem feltörölgetni a padlót Sríla Prabhupada agyag vizes edénye körül, mivel a víz keresztül szivárgott rajta, és összegyűlt a padlón.

- Sríla Prabhupada - mondta Brahmananda. - Az edény egy kicsit ereszti a vizet.

- Igen, ezt azt hiszem, szivárgásnak (percolating) nevezik - mondta Sríla Prabhupada. - Igaz, Brahmananda?

- Én nem tudom, Sríla Prabhupada - felelte Brahmananda.

Akkor azt hittem, közelítőleg jól mondta, de nem tökéletesen. Gyerekkoromban naponta hallottam ezt a kifejezést, mivel a szüleink kávéztak, és azt egy kávéfőzőben (percolator) forralták fel. Brahmananda, akinek szakiránya volt az angol, kikereste a szót a szótárban, és úgy találta, Sríla Prabhupada szóhasználata tökéletes volt.

Egyik kedvenc emlékem Sríla Prabhupada angol használatával kapcsolatban, egy esti masszázs során történt, Új Dwarakában. Sríla Prabhupada a hátán feküdt az ágyán. Én az ágya mellett térdeltem a padlón, úgy masszíroztam a lábait. Mosolyogva rám nézett és a lábfejére mutatott.

- Most az ujjaimat (fingers, kézre szokták használni) - mondta.

Összezavarodtam, és pár másodpercig mozdulatlanul térdeltem. Ekkor újra a lábujjaira mutatott. Még szélesebben mosolygott:

- Az ujjaimat, masszírozd meg az ujjaimat.

Végre megértettem, mit akart.

- Ó, a lábujjaidat. - mondtam. - Azt akarod, hogy a lábujjaidat masszírozzam.

- Igen! Az ujjaimat. Most az ujjaimat - mondta továbbra is széles mosollyal.

Ugyanez a beszélgetés másik három alkalommal is lezajlott, későbbi masszázsok során. Sríla Prabhupada szavai minden alkalommal készületlenül értek, és egy percre összezavarodtam. Hihetetlenül édes volt.

Időnként az esti masszázsok során Sríla Prabhupada samadhi-ba merült. Számomra ez ijesztő volt, mivel egyszer azt az utasítást kaptam tőle, hogy addig masszírozzam, amíg ő el nem fárad, nem addig, amíg én el nem fáradok. Ezt az egyik reggeli masszázs során mondta. Kérés nélkül váltottam egyik testrészéről a másikra, s ő hagyta, hogy így menjen néhány napig, míg végül le nem szidott a lustaságom miatt.

Ezért aztán, amikor esténként masszázs közben samadhi-ba merült, megijedtem, mert előfordulhatott, hogy órákig masszírozni kell őt, anélkül, hogy akár egy szót szólna. Becsukta a szemeit. Kis idő múltán elkezdtem egy kicsit erősebben dörzsölni, remélve, hogy észreveszi, még mindig ott vagyok. Máskor megkérdezte tőlem, "Fáradt vagy?" De én mindig azt mondtam, "Ó, nem, Prabhupada." Előfordult az is, hogy elbóbiskoltam, miközben őt masszíroztam.

Olykor Sríla Prabhupada becsukta a szemeit, miközben a lábait masszíroztam. Amikor ez megtörtént, fejemet azok a gyönyörű lótuszlábak alá hajtottam. Mindig nagyon kapzsi voltam. Nem volt elég, hogy naponta masszírozhattam a lábait. Többet akartam. A masszázs azzal ért véget, hogy Sríla Prabhupada édesen azt mondta:

- Rendben, ennyi elég volt.

De volt még más nektár is. Néztem, ahogy felült, megragadta a takarót és egyetlen mozdulattal fejét a párnára tette, egyszersmind takaróját a feje fölé húzva. Nem tudok elégtételül szolgálni azáltal, hogy megpróbálom leírni, de a legkedvesebb látvány volt. Más alkalmakkor azt mondta:

- Utálok aludni. Teljes időpocsékolás. Bárcsak sosem kéne aludnom. Csak pazarlom az időmet.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsásd meg sértő viselkedésemet, hogy azt gondoltam, van olyasmi, amiről nem tudsz, vagy amit nem értesz. Végre megértettem, hogy engem tanítottál gyengéd leckéiddel. Ha azt mondtad a lábujjaidra, hogy ujjak, akkor azok ujjak voltak. Köszönöm, hogy engedted megmasszíroznom a 20 ujjadat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/65