056 - Emlékezés a gyerekkori cipőkre

Sríla Prabhupada Uvaca 56

Emlékezés a gyerekkori cipőkre

1973. október

ISKCON Bombay

Juhu Beach

A Sríla Prabhupadával való társulásom emlékei három kategóriába sorolhatók.

Az első kategória csodálatos... Ez azon eseteket jelenti, amikor tanúja lehettem Sríla Prabhupada kegyének és kedvességének. A második kategória még csodálatosabb. Ez az, amikor naponta masszírozhattam őt és főzhettem neki. A masszírozása kifejezetten édes volt a számomra. De még ennél is jobb volt néhány olyan pillanat, ami a legcsodálatosabbként írható le.

Egyik éjszaka, úgy 10 óra körül Sríla Prabhupada készen állt az esti masszázsra. A juhui lakásában külön hálószobánk volt. Juhu különösen kedves volt, a szúnyogok miatt. Igen, mivel a szúnyogok miatt be kellett mennem a szúnyogháló alá Sríla Prabhupadával. Ez a helyzet nagyon bensőséges volt. Sríla Prabhupada lefeküdt én pedig felültem az ágyra a lábainál. Úgy éreztem magam, mintha táboroznék a lelki tanítómesteremmel; mint két fiatal az erdőben. Ezen a konkrét éjszakán Sríla Prabhupada is hozzátett egy kicsit ehhez az elképzeléshez.

Miközben gyengéden dörzsöltem a testét, azt mondta:

- Gyerekkorom egyik kedvence a cipőm volt. Egyszer édesapám vett nekem egy pár cipőt. Angliából importálták. A teteje puha bőrből volt, a talpa pedig kemény bőrből. Akkoriban talán 6 rúpiába kerülhettek. Kész vagyon volt. Indiában, 70 évvel ezelőtt, 6 rúpia rengeteg pénz volt. Nagyon szerettem a cipőimet. Emlékszem, iskolába is azt hordtam.

Ekkor pár percre elhallgatott. Magával ragadott Sríla Prabhupada boldogsága. Megpróbáltam elképzelni, amint a cipőiben sétál körös-körül. Transzcendentális alakját továbbra is masszírozva elmosolyodtam, és azt kérdeztem:

- Prabhupada, amikor az iskolába mentél, sétálás közben szoktad nézni a cipőidet?

- Igen - felelte nevetve. - Lefelé néztem, a cipőimre. Annyira szerettem ezeket a cipőket.

Néhány másik gyermekkori emlékéről is beszélt aznap éjszaka. Ez volt számomra a "legcsodálatosabb" éjszaka. Legszívesebben örökre ottmaradtam volna vele, őt masszírozva, a történeteit hallgatva. Olyan volt, mintha most először hallanám a Krsna könyv történeteit. Hihetetlen memóriája volt. Amikor a gyerekkoráról beszélt, olybá tűnt, mintha újra ott lenne. Elképzelni sem tudtam, milyen képesítésem lehetett, hogy megosztotta velem ezeket a perceket. Most már értem, hogy eme kedvteléseket nem csupán az én örömömre mesélte el. Azért mondta, hogy én leírhassam őket minden követőjének. Remélem, legalább egy kis ízelítőt képes vagyok átadni abból a nektárból, amit éreztem, miközben mesélte ezeket a fenséges kedvteléseket.

Köszönöm, Sríla Prabhupada, hogy megosztottad velem ezeket az emlékeket. Nincs semmiféle képesítésem, hogy bármiféle forrásból is hallhassam őket, mégis valahogy hallhattam őket a Te Isteni Lényedtől. Arra sincs képesítésem, hogy leírjam őket, de muszáj, hisz elmondtad nekem, és ez az örömteli kötelességem, hogy szerte a három világban hirdessem a dicsőségedet. Soha nem fogom ezt megérteni.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/56