012 - 1975. december 4.

1975. december 4.

(Sri Vrndavana Dhama)

A ma reggeli sétán Aksayananda Swami elmondta Srila Prabhupadanak, hogy az emberek időnként érdeklődnek egy helyi babajival kapcsolatos véleményéről, aki nagy templomot épít a Vrndavana-Mathura útvonalon. Az épületet szemügyre is vehettük a távolban, a mezőkön túl. Egyelőre csupán befejezetlen építmény, ám a jelentések szerint az alsó szinten számos múrtinak ad majd otthont, a felső szinten pedig a babaji személyes lakrésze lesz. Az illető arról vált ismertté, milyen sok cigarettát szív el nap mint nap, így ráragadt a "Pagal Baba" név. Pagal őrültet jelent. Aksayananda azt mondta, az emberek kérdéseire oly módon válaszol, hogy elmagyarázza, a mi Guru Maharajunk nem helyesli a cigarettázást.

Kivétel nélkül azt szokták mondani, hogy "De Pagal Baba dohányzik."

Aksayananda ekkor azt feleli, "Ó, de ez azért van, mert ő pagal!" Az emberek pedig egyet értenek. Prabhupada is egyet értett. Azt mondta, a négy szabályozó elvünk oly sok csalót leplez majd le.

Mindez élénk vitához vezetett arról, hogy olykor milyen zavaros a nagy személyiségek lábnyomainak követése, és az imitálásuk közti különbség. Aksayananda Maharaja megemlítette, hogy sok ember azért eszik húst, mert mint állítják, az Úr Ramacandra is így tett.

Prabhupada gyorsan visszavágott, "Az Úr Ramacandra megehet téged és az egész univerzumot is! Te képes vagy ezt megtenni?" Mindnyájan nevettünk. Prabhupadatól néhány szó is elég ahhoz, hogy leleplezze a gazembereket.

Amint a kora reggeli napfényben sétáltunk, egyértelműen meghatározta az Úr Rama és a közönséges élőlények közti különbséget. Végső gondolatként pedig rámutatott, hogy az Úr Ramacandra nem ajánlott fel húst egyetlen templomban sem. Így aztán hogyan állíthatja bárki is, hogy mivel az Úr evett húst, ezért ő is ehet? Elmagyarázta, hogy Krsna a Khandava tüzet is megette, mégsem mondja, hogy ajánljunk Neki tüzet. Azt mondja, hogy ajánljunk egy kis gyümölcsöt, virágot, némi vizet.

Prabhupada szakértő módon fedi fel a gátlástalan személyek hibás logikájának buktatóit, akik oly módon próbálják tisztázni kéjvágyukat, hogy félremagyarázzák a sásztrát és mások tetteit, akikkel nem tudnak felérni. Nem a rövid és könnyű utat választja a legyőzésükhöz. Ahelyett, hogy mindössze annyit mondana, az Úr Ramacandra sosem evett húst, inkább elmagyarázza a nehezebben érthető, ám végső soron sokkal relevánsabb szempontot, miszerint milyen hatalmas a különbség az Úr inkarnációi és a közönséges emberek között. Ezért nem szabad Őket imitálni, hanem inkább követni az utasításaikat.

------ O ------

Igen érdekes volt a lecke, melyben Prabhupada a második verssel folytatta Prahlada iskolatársainak adott utasításaiból. Miután elmondta a szanszkritot, Harikesa felolvasta a még nem publikált fordítást. "Az emberi életforma lehetőséget nyújt, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ezért minden élőlénynek, különösen az emberi létformában, az Úr Visnu lótuszlábának odaadó szolgálatát kell végeznie. Ez az odaadó szolgálat természetes, mert az Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legdrágább a lélek számára, Ő a lélek Ura és minden élőlény jóakarója."

Prabhupada elmagyarázta, hogy a védikus irodalom a lelki fejlődés három stádiumát említi: sambandha - megismerni az Úrral való kapcsolatunkat, abhideya - eszerint cselekedni, és prayojana - elérni a végső célt, vagyis kiépíteni a kapcsolatunkat. Sambandha-jnana azt jelenti, hogy elsőként megértjük az Istennel való kapcsolatunkat. Anélkül, hogy ismernénk a Vele való kapcsolatunkat, nem cselekedhetünk még az anyagi szinten sem. Számos idevágó példát is hozott, hogy megmutassa, a kapcsolatra vonatkozó hozzáállás miként motiválja a személyt a tettekre. Hasonlóképpen, ha nem ismerjük az Istennel való kapcsolatunkat, ugyan miért akarnánk szolgálni Őt?

Srila Prabhupada hangsúlyozta továbbá a megfelelő gurukula oktatás szükségességét is. A gurukula építése épp most zajlik itt Vrndavanaban, és Prabhupada nagy reményeket fűz hozzá. Azt mondta, minden gyermeket képezni kéne a bhagavata-dharma alapjait illetően.

"Meg kéne ezt tanítani a gyerekeknek. Különben amikor majd oly sokféle ostoba szolgálattal lesz lefoglalva, igen nehéz lesz elvonni őt ettől a hamis kötelezettségtől, és ismét megalapozni Krsna szolgálatában. Szóval amikor még gyermekek vagyunk, és nem vagyunk beszennyeződve, a bhagavata-dharmában kéne legyünk felnevelve. Ez Prahlada Maharaja témája. Szolgálunk. A madarak is szolgálnak. Vannak kis fiókáik, gyermekeik. Felcsipegetik az ételt, és komolyan megdolgoznak azért, hogy elhozzák a szájukban. És a kis fiókák azt mondogatják, 'Anyám, anyám, nekem add, nekem add', és megeszik az ételt. Ott a szolgálat. Ne higgyétek, hogy bárki is szolgálat nélkül marad. Mindenki szolgál. Az ember is éjjel-nappal keményen dolgozik. Miért? Azért, hogy a szolgálatát adja a családjának, a gyerekeinek és a feleségének. Zajlik a szolgálat, ám ő nem tudja, hova ajánlja a szolgálatát. Ezért Krsna azt mondja, 'Szolgálj Engem. Boldog leszel.' Ez a filozófia a bhagavata-dharma. Nagyon köszönöm."

------ O ------

Amikor Prabhupada visszatért a szobájába, reggeli előtt néhány percre leült, s a világ szerencsétlen állapotáról beszélt. Hansaduta és én ott ültünk előtte. Prabhupada, hátát az ülőhelyén lévő puha párnáknak vetve pihent. Éles kritikával illette a társadalom vezetőit, a politikusokat, a pedagógusokat, amiért félrevezetik az embereket és felettébb pokoli helyzetet teremtenek mindenki számára.

Elmagyarázta, hogy az egész világ mind kaotikusabbá és démonikusabbá válik, mely szenvedést hoz az emberekre. Megfelelő szót keresett a jelenség summázására. "Létrehoztak egy pan... Mi az?"

Nem tudtuk, milyen szóra gondolhat.

"Pandemónium! Keressétek csak ki a szótárból."

Prabhupada szóhasználata kissé fura volt számomra, ám amikor felolvastam a szótárból a szó definícióját, láttam, hogy Prabhupada a tökéletes szót használta üzenete átadására. Ez állt benne, "Pandemónium: pan-daimón; az összes démon lakhelye; mindenféle törvénytelenség, erőszak és csetepaté helye; teljes zavarodottság."

Mindannyian nevettünk, és Hansaduta meg én elismerően néztünk egymásra. Prabhupadanak meglepő angol nyelvismerete volt. Nap mint nap, különleges lényének egyre újabb és újabb aspektusait fedi fel, mi pedig végtelenül hálásak vagyunk, amiért Krsna ilyen csodálatos lelki tanítómestert küldött nekünk.

------ O ------

Ebéd után Srila Prabhupada felment, hogy megszokott napirendje szerint lepihenjen. Ma velem ágyaztatta meg kint, a szobája előtti teraszon az egyszerű, fakeretes ágyat, melyen sűrű cikcakkban széles pamut szíjak tartották a vékony matracot és a lepedőt. Békésen aludt a napsütésben, míg szelíden, védelmezőn magasodtak felette a Krisna-Balarama Mandir kupolái.

Én a tetőn található kis szobában maradtam. Kissé fáradtan leültem annak a szélére, amit pót faágynak gondoltam a szoba egyik sarkában. A Vendégház egyik szivacs matracos ágyaként nem tűnt úgy, mintha Srila Prabhupada valaha is használta volna. A következő dolog, amire emlékszem, hogy Srila Prabhupada ébresztett. Miután felébredt délutáni csendespihenőjéből, az ajtón belépve azt találta, hogy ott alszom az ágyon. Finoman megrázott, én pedig nagy zavarban, bocsánatkérőn ugrottam fel.

Prabhupadat nem zavarta a dolog, de kedvesen megjegyezte, "Nem gond, ha fáradt vagy, pihenhetsz a padlón egy matracon. De azt, ami a lelki tanítómesteré, sosem szabad használni."

Miután leült az asztalánál, megkérdezte, "És, mi a neved?" Az elmúlt néhány nap alatt bizonyára sokszor hallotta már, szóval valószínűleg így próbálta elérni, hogy feloldódjak kissé. Valóban oldotta a zavaromat - azt a benyomást keltette, hogy egy személyesebb szinten szeretne megismerni engem.

"Arry Saury, Srila Prabhupada", mondtam félreérthetetlen ír kiejtéssel.

"Hari Souri", javította ki Prabhupada az ő elegáns bengáli akcentusával. Szívélyes mosollyal kért vizet.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD012.pdf

011 - 1975. december 3.

1975. december 3.

(Sri Vrndavana Dhama)

Ma reggel az első dolog az volt, hogy Prabhupada panaszkodott, amiért valaki horkolt éjszaka, s ez zavarta őt. Prabhupada a nappalijában fordít, mely épp a szolgák szobája mellett található, ahol mindhárman alszunk. Mivel Harikesara korábban sosem volt panasz, arra a következtetésre jutottunk, hogy a tettes Hansaduta vagy én lehettem, így mi most a Vendégház egyik szobáján osztozunk.

Ma új tilaka tükröt adtam Srila Prabhupadanak. A korábbi egy átalakított púderes tükör volt, amit Japánban kapott, s kívül elefántcsont díszítés volt rajta, belül pedig egy tükör. A púdert kiszedték belőle, és egy Radhat és Krsnát ábrázoló képpel helyettesítették.

Szeptemberben megkértem egy helyi kézművest, hogy készítsen egy púdertartót Vyasa-puja ajándék gyanánt Srila Prabhupada számára, ám csupán két hónapos késéssel, tegnap este kaptam kézhez. Tömör ezüstből készült, az alján pávatoll alakú, a fedőn pedig arany dombornyomással, mely Krsnát és Balaramat ábrázolja Vrndavana erdejében. Bár ez lényegesen nehezebb, mint a korábbi, mégis olybá tűnt, Prabhupada nagyon is szereti. Meglepetéssel és örömmel fogadtam, hogy a régit felajánlotta nekem.

------ O ------

Srila Prabhupada legutóbbi, augusztus-szeptemberi látogatása alkalmával, a Janmastamival kezdődő, Radhastamit is érintő 3 héten át lelkiismeretesen ellenőrizte a templom menedzsment minden aspektusát, s eme útja alkalmával is ezt folytatja. Személyesen vizsgálja a templomot, a vendégházat és az éttermet. Megbizonyosodott róla, hogy megfelelő sztenderdekkel zajlik a múrti imádat, így például átvizsgálta a bhoga ajánlás minőségét és az Urak füzéreihez beszerzett virágokat. Tisztában volt a bhakták templomi programokon való részvételével, és szóvá tette, amikor tisztaság- és pontosságbéli sztenderdjeink hiányosak voltak. Még azt is figyelemmel kísérte, hogy a felbérelt munkások milyen figyelemmel végzik a munkájukat. Az új gurukula épületet és a nagy és fontos templomépület életének egyéb területeit érintő tervek mind számot tartottak gondos figyelmére.

A mostani látogatás sem különbözik az előzőtől. Az itteni legtöbb tanítványa még zöldfülű újonc, akiknek csupán csekély, avagy semmi tapasztalata nincs az indiai ügyek menedzselésével kapcsolatban. Így Prabhupada mindent személyesen ellenőriz - javít, tanácsol, és olykor szid.

Ma reggel Visala dasa kapott ízelítőt Prabhupada szemrehányásaiból. Visala a harmincas évei közepén jár, szónokias bhakta a kezdeti amerikai időkből. Rokonszenves személy, aki ég a vágytól, hogy elégedetté tegyen másokat, ám egy olyan furcsán alázatos módon, mely már súrolja a fárasztó viselkedés határait. Prabhupada általában humorosan és elismeréssel szokta fogadni Visala erőltetett dicséreteit, ezen a reggelen azonban úgy döntött, nincs idő a dicshimnuszokra.

Miközben Prabhupada kifelé sétált a bejárati kapun, indulófélben a reggeli sétájára, Visala a Védikus brahmanákat utánozva a Srimad-Bhagavatam versét énekelte Prabhupada dicsőítésére:
- Úgy hisszük, a gondviselés akaratából találkoztunk veled...

Megfogva a spirál alakban elkeskenyedő sétáló pálcáját, melyet maga Visala adott neki ez évi Vyasa-puja ajándékként, Prabhupada ezüst csúcsával néhány, a templom felé vezető úton elterülő tócsa felé bökött, és csípősen félbeszakította:
- Vajon a gondviselés kegye, hogy nem látod, hogy ez nincs megfelelően letakarítva?

A váratlan félbeszakítás hatására Visala döbbenten, bocsánatkérőn dadogta:
- Én... Én... Sajnálom. Gondoskodom róla, Isteni Kegyelmed. Az én hibám.

Prabhupada faarccal folytatta:
- Miért van itt víz? Ez a víz az oka a cipők okozta piszoknak; koszos lesz. Te nem látod?
- Vak vagyok. Sajnálom. Gondoskodom, hogy el legyen takarítva.
- Akkor használd a szemed. Mi haszna annak, ha csak imádkozol? Csinálj valami hasznosat!

Otthagyva a tátott szájú Visalat, erőteljes léptekkel haladt tovább az úton, derült tanítványai pedig a nyomában.

Harikesa prabhu némi iróniát észlelt Srila Prabhupada észrevételeiben. "Az emberek folyton emiatt vitáznak velünk" - mondta. - "'Mi haszna annak, ha csak imádkoztok? Csináljatok valami hasznosat. Az emberek gyakran kritizálják ily módon a bhaktákat."

Prabhupada azt felelte, hogy a Krsna-tudat a jóga praktikus oldala. Azt mondta, ez nem csupán az "orrok összeérintése" (Mj: szeretet kifejezése egyes kultúrákban). A Krsna-tudat nem puszta szentimentalizmus, és kifogás arra, hogy ne csináljunk semmit, s nem arról van szó, hogy a bhakták nem képesek valós eredmények elérésére.

Elmagyarázta, hogy az igazi probléma az, hogy az emberek nem képesek megfelelően követni Krsna utasításait. Ha valaki ténylegesen meghódol Krsnának, akkor Ő mindent sikeressé tesz.

- A ténylegesség itt azt jelenti, hogy a dolgok Krsnáért történnek. A ti egyedüli dolgotok, hogy meghódoljatok Krsnának. Ti nem tudtok semmit megcsinálni. Amint azt gondoljátok, "én meg tudom csinálni", gazemberek vagytok. Azon nyomban gazemberek vagytok.
- Szóval csak egy teljesen meghódolt lélek tud mindent tökéletesen csinálni? - kérdezte Harikesa.
- Ő sem tud csinálni semmit. - felelte Prabhupada. - Mindent Krsna hajt végre. De a bhaktának Krsna-tudatban kell használnia az intelligenciáját. Mert még ha intelligens is, akkor sem tud csinálni semmit.
- Csak meghódolni - tette hozzá Harikesa.
- Igen. Meg tud hódolni, és Krsna megcsinál mindent. Nagyon őszintén kell tevékenykedned Krsna irányítása alatt, ahogy Arjuna is tette, és akkor sikeres lesz a háborúd.
Harikesa további tisztázásra várt:
- Tehát a tökéletlen tettek a meghódolás hiányának jele?
- Igen - mondta Prabhupada. - Te csak tevékenykedj őszintén és jámboran, és legyen hited, hogy Krsna minden veszélytől megóv. Raksisyati iti visvasa-palanam. "Őszintén meghódoltam Krsnának. Most pedig Krsna ad meg nekem minden védelmet." Ez a hit, ez az odaadó élet kezdete - a hit.
- Akkor ez a hit sraddha vagy nistha? - kérdezte Harikesa.
- Sraddha. A kezdet, sraddha. Aztán amikor fejlettebbé válik, akkor szilárdabb lesz. "Igen, Krsna megvéd engem."

Prabhupada fürgén sétált, alkalomadtán megállva, hogy nyomatékosítson valamely lényegesebb részt, olykor "Hare Krsnával" üdvözölve a helyi lakosokat, máskor pedig röviden beszélve a környékről. Pontosan fél óra múltán visszafordult és a templom felé vette az irányt.

A templomegyüttesbe belépve, Prabhupada észrevett egy fiatal nyugati hippi lányt, aki a Vendégházban lakott. Figyelmeztette a vezetőséget, hogy ilyen ruhában - csak mert fizető vendég - nem szabad befogadni senkit a Vendégházba. Mérlegelnünk kell, különben a helyi lakosok nem fognak jobbnak tartani minket a hippi vendégeinknél.

Aksayananda Maharaja elmagyarázta, hogy a hippi lány érkezésekor beleegyezett, hogy szárit hord, ám most visszatért régi ruhatárához.

Prabhupada azt mondta: "Igen, ez a megszokásai miatt van."

Aksayananda elmondta Prabhupadanak, hogy nemrég egy hasonlóan öltözött fiatalember érkezett, de néhány nap múltán leborotválta a fejét és bhakta lett.

Prabhupada azt mondta, hogy ez így rendben van, de eközben a templomot "hippi menedéknek" fogják tartani, és a tekintélye csökkenni fog. Ennek ellenére abban egyetértett, hogy mindenkinek esélyt kell adni arra, hogy bhakta lehessen; de ha nem változtatnak a szokásaikon, három nap múltán fel kell kérni őket a távozásra.

------ O ------

Ahogy ott ültek előtte indiai, amerikai és francia tanítványai, Prabhupada ma reggel tűzceremóniát végzett Lokanatha, Sridhara és Prthu-putra szannyász avatása során a templom udvarán. Rövid beszédet tartott az "etam sa asthaya paratma-nistham" kezdetű, Caitanya-caritamrta-béli szannyász mantráról. Azt mondta nekik, hogy bár még fiatalemberek, igen erős anyagi energiájuk teljében, ha mindössze annyit tesznek, hogy teljes hitüket Krsnába vetik, és követik a korábbi acaryákat, szilárdak tudnak maradni. Azt tanácsolta nekik, hogy a Hare Krsna mantra éneklésével tegyék ezt. Még azt is javasolta, hogy szannyászikként plusz köröket is japázzanak.

A szannyász avatást a varnasrama rendszer utolsó ünnepélyes eljárásának, a szannyászit pedig a többi szociális és lelki csoport gurujaként ábrázolva azt mondta nekik, kövessék Sri Caitanya Mahaprabhut és prédikáljanak szerte az egész világon.

"A prédikálás nem olyan bonyolult, mivel nem kell kitalálnotok semmit. Minden ott van, és ez Caitanya Mahaprabhu utasítása. Caitanya Mahaprabhu szintén igen fiatalon, mindössze huszonnégy évesen vett szannyászt. Így a gyakorlatban, saját tetteivel mutatta meg, hogyan kell szerte a világban prédikálni a Krsna-tudatot. És arra utasít mindenkit, hogy 'amara ajnaya guru hana tara' ei desa': 'Nem számít, melyik országban laksz, nem számít. Próbáld meg felszabadítani őket, legyél a gurujuk.'

És hogy hogyan válik valaki guruvá? Ez szintén igen egyszerű. Sri Caitanya Mahaprabhu azt mondja, 'yare dekha, tare kaha 'krsna'-upadesa'. Nem kell kitalálnod semmit. Csak próbáld meg elismételni a Bhagavad-gita, a krsna-upadesa utasítását. S nem csak a Bhagavad-gita létezik, ott van még oly sok másik utasítás. De különösképpen a Bhagavad-gita. Ha tehát mindössze a Bhagavad-gita üzenetét hordozod, akkor guruvá válhatsz. Ne találj ki semmit. Az csak elrontja. 'Man-mana bhava mad-bhakto mad-yaji mam namaskuru'. Te, és mindenki más is el tudja mondani ezt. Krsna azt mondja, 'Gondolj mindig Rám.' Csak ismételd el ezt. Mondd ezt másoknak: 'Kedves Uram, kérem, gondoljon Krsnára.' Nem kell hozzá valami nagy iskolázottság. Csak mint egy hírvivő, vidd az üzenetet, 'Uram, gondoljon mindig Krsnára.' És így guruvá válhattok.

Ha szigorúan követitek ezt, ha ti magatok is Krsnára gondoltok, és másoknak is azt tanítjátok, hogy 'Kedves Uram, az egyetlen kérésem, hogy gondoljon Krsnára', senki nem fog megölni benneteket. Ha nem is követi amit kérsz, akkor is nagyra fog becsülni benneteket, azt gondolván, 'Ó, ezek a szannyászik igen kedvesek. Azt javasolják, hogy gondoljak Krsnára.' És így guruvá váltok. Ilyen egyszerű."

A jelöltek multinacionális helyzetére való utalással zárta a beszédét. "Caitanya Mahaprabhu az indiaiakra bízta ezt a feladatot. Bharata-bhumite haila manusya janma yara janma sarthaka kari' kara para-upakara. Ez Caitanya Mahaprabhu küldetése, hogy minden indiai tanulja meg, mi ez a Krsna-tudat, és prédikálja, szerte az egész világon. Ez az utasítása. De ezek az indiaiak nem igazán foglalkoznak ezzel. Így hát nem számít - indiai, európai vagy amerikai. Aki elviszi Caitanya Mahaprabhu utasítását, profitál belőle. Dicsőíteni fogják. Úgyhogy ne habozzatok, mivel a lélek sem nem indiai, sem nem amerikai. 'Aham brahmasmi.' Mindegyikünk Krsna parányi része, és a helyzetünk: Brahman. 'Brahma-bhutah prasannatma.' Úgyhogy erről a szintről mentek prédikálni a Krsna-tudatot. És Sri Caitanya Mahaprabhu utasításának végrehajtásával dicsőíteni fognak benneteket, dicsőíteni fogják az országotokat és az egész világ nyerni fog ezáltal. Nagyon köszönöm."

A három férfi egyesével előjött új szannyászi ruhájában. Ragyogó arccal, lelkesen és alázatosan fogadták tridandájukat és a "Swami" címet, miközben a bhakták egész gyülekezete hangosan ujjongott: "Haribol. Jaya!" Aztán, a ceremónia befejezéséül mindenki gabonát szórt az áldozati tűzbe.

Ezek után a három új szannyászi mind bement Prabhupada szobájába, hogy megkapja az áldásait. Prabhupada az asztalánál ült, a kandalló mellett. Mindegyiküknek virágfüzért adva bátorította őket, hogy azon nyomban menjenek és prédikáljanak. Egyértelműen látszik, milyen örömöt okoz Prabhupadanak, amikor látja, hogy tanítványai teljesen elkötelezik magukat a Legfelsőbb Úr szolgálata mellett. Az ilyen meghódolt tanítványokra alapozva képes terjeszteni a Krsna-tudatot szerte a világon.

Prabhupada azonban nem felelőtlen a szannyasz avatás megítélését illetően. Nemrég két fiú, Alanatha és Sucandra érkezett Németországból, engedélyt kérve, hogy szannyászt vehessenek. Prabhupada átbeszélte kérésüket Hansaduta, Bhavananda és Sudama Maharajokkal, akik épp ekkor érkeztek New Yorkból. Prabhupada rámutatott, hogy kissé túl fiatalnak találja a fiúkat a szannyasza elfogadására. Figyelmeztette őket, hogy nagyon nehéz a lemondott rendben maradni, különösképpen a nyugati országokban.

Felidézte két vezető tanítványa esetét, akik mindketten GBC tagok voltak, és maya csapdájába estek, miután szannyászik lettek. Prabhupada elmagyarázta, "Maya igen, igen erős. A vaj bizonyosan megolvad a tűz közelében." Művészien gesztikulált, bal kezével hullámozva a levegőben, miközben jobb keze alulról tartott felé. "Még ha vaj is van itt, a tűz jönni fog. Olyan sok módon próbáltam őket távol tartani egymástól, de nem volt rá mód. Természetesen lelkek, ám maya nagyon erős."

Bhavananda és Sudama Maharajok néhány napig lesznek itt, mielőtt továbbutaznak Bengálba. Úgy tervezik, bérelnek két negyven láb hosszú csónakot, melyekkel beutazzák a Gangesz mentén az összes falut. Kirtanozni akarnak, prasadamot osztani és új bhaktákat toborozni. Prabhupada úgy határozott, hogy a két német bhakta további képzés végett tartson velük.

Nem mindenki örül egy új szannyászinak. Érkezése óta Hansaduta is megközelítette Prabhupadot szannyász avatásért. Ám ez a felesége, Himavati tudomására jutott Németországban, és azon nyomban Vrndavanaba utazott, hogy tiltakozásának adjon hangot. Nagyon felkavarta a dolog, de Srila Prabhupada megbékítette őt. Ennek ellenére továbbra is hajthatatlanul tiltakozik férje szannyász avatása ellen. Ezért Prabhupada nem támogatja az ügyet. Hansaduta bizonyos mértékig zavarban van, hogy mitévő legyen, és azt akarja, Prabhupada döntsön a sorsáról. Prabhupada azonban nem ad neki közvetlen utasítást. Hansadutara hagyja, hogy meghozza a döntést.

------ O ------

Ma délután, míg Prabhupada odafent pihent, észrevettem, hogy a szobájában lévő vizes kancsó üres. Gondoltam, leviszem feltölteni, mégis hezitálni kezdtem, mivel Srila Prabhupada úgy utasított, ne hagyjam magára. Dilemmába kerültem: "Ha Srila prabhupada felébred és én nem vagyok itt, az nem lesz jó. Másrészről, ha ébredésekor inni kér, akkor várnia kell." Nem tudtam, mitévő legyek, végül úgy határoztam, legjobb, ha várok.

Aztán persze, hogy az első dolog, amit Prabhupada ébredésekor tett, hogy leült az asztalához, és kérte, töltsem meg a poharát. Félénken elmagyaráztam, hogy a kancsóban nincs víz, ezért le kell mennem, hogy hozzak.

Megkérdezte, "Nem gondoltál rá, hogy míg alszom, feltöltsd?"

Elmagyaráztam a dilemmámat, és Srila Prabhupada kicsit biccentett a fejével. "Hm, rendben van" - ám a hangszíne jelezte, ez a második legjobb döntés volt.

Ebből az esetből megtanultam, hogy bár fontos, hogy szigorúan kövessük a lelki tanítómester utasításait, némi intelligencia is szükségeltetik a tekintetben, hogy hogyan alkalmazzuk eme utasításokat. Egy elsőosztályú szolga megérzi a lelki tanítómestere szükségleteit, ahelyett, hogy pusztán arra várna, hogy mindent megmondjanak neki. Az, aki ügyesen szolgálja a guruját, sok dolgot saját kezdeményezőkészségből megtesz, miközben szigorúan betart minden utasítást. Intelligenciánknak nem szabad sablonosnak, rugalmatlannak lennie.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD011.pdf