093 - Upma és Prabhupāda figyelmessége

Śrīla Prabhupāda Uvāca 93

Upma és Prabhupāda figyelmessége

1973. augusztus

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Azt gondolhatnánk, hogy a Vrindavanaban, Śrīla Prabhupādával eltöltött idő a létező legboldogabb helyzet, ám ez a hét hetes időszak végül igencsak nehéznek bizonyult. Śrīla Prabhupāda nagyon beteg volt, ezért óriási aggodalomban voltunk. Úgy tűnt, bármelyik percben elhagyhat minket. Hosszú ideje nagyon keveset evett, s ebből adódóan nagyon legyengült.

Egyik reggel behívott a nappalijába. Felült az ágyán.

- Csinálhatnál nekem egy kis upmát, úgy, ahogy mutattam neked - mondta lágy hangon.

Különleges kívánság volt ez, hisz nem nagyon evett. Azt sem igazán értettem, miért engem kért meg, amikor Yamuna is ott volt, aki sokkal képesítettebb szakács volt nálam. Bementem a konyhába, elmondtam neki a kérést, s megkérdeztem, milyen zöldségek vannak. Sajnos a konyhában nem volt friss zöldség, de volt némi száraz borsó. Mivel az idő fontos szempont volt, a borsóval csináltam meg az upmát, miután beáztattam, amennyire lehetett. Izgatottak voltunk amiatt, hogy Śrīla Prabhupāda főtt ételt kért, mivel egy ideje már csak narancs szeleteket evett.

Én azonban emlékeztem korábbi, múltbéli esetekre, amikor étvágyát növelendő, kedvenc ételeinek az elkészítését kérte tőlem. Személyesen mutatta meg, hogy kell elkészíteni a preparációt, és ha képes voltam magam is utánacsinálni, akkor egy hétig azt kérte tőlem. Lehetséges, hogy ezen a napon arra az upmára gondolt, amit ő tanított nekem. Visszaemlékeztem, amikor a Bhaktivedanta Manorban a nedves karfiol-krumpli subji készítését tanította sült curd-del. Új Dwarakaban bejött a szolga lakrészbe, és azt mondta, szerezzek egy fej káposztát és néhány krumplit. Beavatott a káposzta késsel történő finomra aprításának művészetébe, és a kockára vágott krumplival együtt a wokban való pirításába, mely által igen ízletes káposztás-krumplis subji készíthető. Szerencsésnek éreztem magam, amiért megkért, hogy szolgáljam őt.

Amikor elkészültem, bevittem az upmát Śrīla Prabhupādának. Letettem a chokira, és elétettem az ágyára a kis asztalt. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát. Néhány bhaktával izgatottan várakoztunk a konyhában, remélve, hogy Śrīla Prabhupādának ízlik a felajánlás és mindet megeszi. Úgy nagyjából 5 perc múlva Śrīla Prabhupāda csengetett. Visszasiettem a szobájába, és szemem az upmára esett, melyből láthatóan alig evett. A hódolatomat ajánlottam, és amint felnéztem az én dicsőséges lelki tanítómesteremre, láttam, milyen szeretettel néz rám.

- Elsőosztályú upma volt - mondta. - Nem tudtam valami sokat enni belőle, mert nincs étvágyam, de azt akarom, hogy tudd, nagyon jó volt. Azt hittem, ha csinálsz valamit, amit szeretek, akkor majd tudok enni, de nem sikerült. Egy kicsit ettem, és nagyon ízletes volt.

- Köszönöm, Śrīla Prabhupāda - feleltem hálásan.

Elvettem a tányért és a chokit és kimentem.

Śrīla Prabhupāda, mindig lenyűgözött, milyen kedvesen bántál velem. Világszerte több ezer tanítványod volt, akik 24 órás kirtanokat tartottak, a Legfelsőbb Úrhoz imádkozva azért, hogy még velünk maradhass. Te mégis, még arra is odafigyeltél, hogy alantas szolgádat fel ne zaklasd, amiért nem etted meg az upmát. Még betegen is bátorítottál engem. Mindig transzcendentális voltál, és gondoltál másokra, attól függetlenül, hogyan érezted épp magad. Remélem, egyszer képes leszek irántad a te irántam való törődésednek egy töredékére. Örömet akartam okozni neked aznap, és mivel te ezt tudtad, viszonoztad ezt, oly módon, hogy boldogsággal töltötted meg a szívem. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért ennyire rászorulok erre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/93

092 - Hangyák és legyezés prasādam közben

Śrīla Prabhupāda Uvāca 92

Hangyák és legyezés prasādam közben

1973. június

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Māyāpurban Śrīla Prabhupāda két szobában lakott. Az egyik szoba a nappalija volt, ahol fordított és a vendégeket fogadta. A szomszédos szoba a hálószobája volt. A prasādamot is itt tisztelte meg, ezért itt volt egy kis márvány prasādam asztal is (choki), mely az ágyától jobbra állt a fal mellett.

A június általában igen meleg volt, így, amikor Śrīla Prabhupāda elfogyasztotta ebédre a prasādamot, én olykor-olykor egy pávatoll legyezővel legyeztem őt közben. Nemcsak légmozgást keltett, de a legyeket is távol tartotta. Emellett az, hogy Śrīla Prabhupāda ebédelt, mindjárt riasztotta a helyi hangya populációt. Mindig volt néhány felderítőjük, akik a falakon futkostak, s amikor a tányér az asztalra került, perceken belül hívták a sereget. Los Angelesben - Śrīla Prabhupāda utasítása szerint  -kurkumát tettem a lyukhoz, melyen át jöttek. Los Angelesben működött. Azt hiszem, azok a hangyák materialistábbak voltak. Ám a Māyāpuri hangyákat ez nem állította meg. Egyértelműen spirituális lények voltak, akiket nem lehetett csak így eltántorítani egy tiszta bhakta tányérján maradt mahā-prasadam elfogyasztásától.

Néztem, amint hangyák százai vonulnak a choki lábán, köröznek a tányérja körül, végül ellepve a prasadamját. Úgy tűnt, mintha tudnák, mikor szabad rámenniük egy bizonyos preparációra. Śrīla Prabhupāda szakaszosan evett. Először a csapátikat ette meg a zöldségekkel, aztán hozzáadta a rizst, végül megette az édességeket. A hangyák kezdetben csak a tányérja körül gyülekeztek. Fokozatosan utat törtek a Śrīla Prabhupāda által már befejezett preparációk felé. A jelek szerint valamelyest udvariasak voltak. Végül, Śrīla Prabhupāda néhány édességgel befejezte az evést, és felállt megmosakodni. A hangyák számára elérkezett a perc, amire vártak. Ekkor tudták, elérkezett az idő, hogy rávessék magukat az édességekre. Hihetetlen, de Śrīla Prabhupāda soha egyetlen szót sem szólt róluk az ebédje ellen elkövetett napi szintű támadásaik során.

Ez nem egyedi eset volt, hanem meglehetős rendszerességgel történt. Úgy tűnt, mintha valamiféle egyezség lenne a tiszta bhakta és ezek az aprócska rovarok közt. Ő annyi időt kapott az evésre, amennyit csak akart, ők pedig engedélyt kaptak megenni mindent, amit ő meghagyott. Próbáltam olyan gyorsan elvenni a tányérokat, ahogy csak tudtam, hogy valami a tanítványok számára is maradjon. Kalkuttában Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta a hangyákról:

- Nem baj, nem esznek valami sokat.

Egy nap ebéd közben legyeztem őt, és Śrīla Prabhupāda kuncogni kezdett.

- Ez a védikus szokás - mondta. - A feleség legyezi a férjet, miközben ő eszik. Miután a férj végzett, a feleség megehette, amit meghagyott. Ily módon a feleség bizonyosan meggyőződött arról, hogy mindig elég prasadam legyen. Különben neki már nem maradt mit enni. De ez szigorúan csak szokás volt. Valójában a védikus kultúra szerint ez volt a nő szerepe. Kétféleképp szolgáltak: egyrészt, finom ételek készítésével, másrészt, jó szexuális élettel. Ez az anyagi élet lényege. Persze a Kṛṣṇa-tudatban másképp van, mi hangsúlyozzuk az erényességet.

Csendesen legyeztem Śrīla Prabhupādát, míg ő evett, s közben elöntött a szégyenkezés. Ez a téma mind vonzódás, mind pedig irtózás tárgya volt számomra, az ellentétes nem iránti vonzódásom, és állandó erőfeszítéseim miatt, hogy uralkodjak az érzékeimen. Próbáltam értékelni az általa átadott tudást. Szorosra zárt szájjal, egy szót sem mertem szólni.

Śrīla Prabhupāda teljesen transzcendentális volt. Csakis ő lehetett képes arra, hogy ül és eszik, míg rovarok légiói készülődnek arra, hogy megtámadják a maradékait. Csakis ő volt képes fenntartások nélkül beszélni a szexuális élvezetről, mert őt nem vonzotta az anyagi élet. Mivel ő együttérző tiszta bhakta volt, ő meg tudta érteni a mi elesett helyzetünket, türelmesen kiszabadítva minket, és megadva a lehetőséget, hogy odaadó szolgálatot végezhessünk.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/92

091 - Prabhupāda, Siddhaswarup és a Cini Purīk

Śrīla Prabhupāda Uvāca 91

Prabhupāda, Siddhaswarup és a Cini Purīk

1973. február 20.

ISKCON Auckland, New Zealand

Śrīla Prabhupāda's érkezése előtt Siddha Swarupa Mahārāja és Tusta Kṛṣṇa Mahārāja az összes bhaktát kiköltöztette az Új Zélandi templomból, hogy Śrīla Prabhupāda ottléte békés és csendes legyen. Érdekes és szokatlan dolog volt, de lehetővé tette, hogy eme látogatás pihentető legyen Śrīla Prabhupāda számára.

Egyik este Śrīla Prabhupāda megkért, hogy készítsek neki purīt és subjit. Amikor készítettem az ételt, rájöttem, nincs semmilyen tejes édességem, amit a tányérjára tehetnék. Abban a templomban nem volt múrtiimádat, így nem tudtam mahā-prasadamot sem szerezni a tányérjára. Előző napi érkezésünk óta még nem volt időm sandesht készíteni. Bevittem a purīt, a subjit és a forró tejet Śrīla Prabhupāda szobájába, és az asztalára tettem. Ekkor a hódolatomat ajánlottam. Siddha Swarupa és Tusta Kṛṣṇa mindketten bent voltak a szobában, és Śrīla Prabhupādával beszélgettek. Megengedte nekik, hogy bent maradjanak, amíg eszik. Ez nagy ajándék volt, ami nem volt túl gyakori. Általában egyedül tisztelte meg a prasadamot.

Kimentem a szobából és visszamentem a konyhába, hogy kinyújtsak és süssek még néhány purīt. Két friss purīval rohantam vissza lelki tanítómesteremhez, tányérjára helyezve őket, mielőtt a hódolatomat ajánlottam. Śrīla Prabhupāda kíváncsian nézett rám.

- Nincs édesség? - kérdezte.

- Nincs, Prabhupāda, - mondtam. - Még nem tudtam csinálni.

- Ó, rendben van. Hozz egy kis cukrot - mondta, megértve a helyzetet.

Visszamentem a konyhába, egy tálkát megtöltöttem fehér cukorral, majd visszatértem a nappaliba. A tálkát a tányérjára tettem. Fogta a purīt, belenyomkodta a cukros tálkába, majd beleharapott. Ezt tette néhány alkalommal. Hallani lehetett a roppanó hangokat, ahogy lelkesen rágta. Egy percre megállt, és ezt énekelte: 

- Luci cini sarpuri laddu rasabali - majd így folytatta - ez nagyon jó kombináció. Igen ízletes.

A két szannyászi ámulva nézte, ahogy evett. Egyikük sem, egyik Mahārāja tanítvány sem evett semmit, ami akár csak nyomokban cukrot tartalmazott volna, nem is beszélve ennek a szörnyűséges anyagnak eme "tisztátalan" formájáról. Ez is egyike volt Śrīla Prabhupāda csodálatos tulajdonságainak. Mindig pontosan tudta, hogyan lepje meg és kavarja fel tanítványait, lehetőséget adva nekik arra, hogy megértsék az ő legtranszcendentálisabb helyzetét.

Egyszer, amikor New Dwarakaban volt, Śrīla Prabhupāda egynapos utat tett a Laguna Beach-i templomba, ami két órás út volt kocsival. Azon az estén, még Laguna Beachen, forró tejet kért. Bár ebben a templomban volt múrtiimádat, nem találtam cukrot a templomi konyhán. Ezért aztán mézzel édesítettem a tejet, mivel előfordult, hogy Śrīla Prabhupāda maga is így kérte. Ezen az estén azonban, amikor hoztam a forró tejet, megkóstolta, és azonnal azt kérdezte:

- Miért nem cukorral van édesítve?

- Ebben a templomban nem tartanak cukrot - mondtam.

- Hát ez meg hogy lehetséges? - kérdezte dühösen.

- Néhány bhakta úgy gondolja, hogy a fehér cukor nem egészséges, és jobb elkerülni - magyaráztam.

- Rendben - felelte. - Ha nem akarnak cukrot enni, nem kell enniük. Krisna viszont nagyon is szereti a cukrot. Ez nevetséges. Kell cukrot használniuk, ha a Múrtik számára készítenek preparációt.

Śrīla Prabhupāda, te egészen elképesztő voltál. Bárhova mentél, mindenhol azonnal véget vetettél a tanítványaid által kitalált kreatív ostobaságoknak. Nem volt szükséged kémek hálózatára, hogy elmondják, mi történik. Kṛṣṇa volt a kémed. Megadott neked minden információt, amire szükséged volt, hogy megalapozhasd a helyes utat a te vakmerő gyermekeid számára. Nagyra értékelem azt a sok lehetőséget, amikor láthattam megnyilvánulni pszichikai képességeidet. A bhakták gyakran kérdezgették, nyilvánultak-e meg rajtad jógikus képességek. Én folyamatosan láttam ezek megnyilvánulását. Olvastál a tanítványaid fejében, és eszerint bántál velük, mely gyakran remek szórakozásul szolgált számomra.

Kérlek, Śrīla Prabhupāda, add meg nekem örök társulásodat azáltal, hogy megengeded emlékeznem arra, hogy a szívemben élsz. Te tudod, hogy nekem nincs képesítésem, de én tudom, milyen kegyes vagy. Hisz végső soron megengedted, hogy személyesen társulhassak veled.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/91

090 - Prabhupāda táncol, de megáll, hogy megvédje a múrtikat

Śrīla Prabhupāda Uvāca 90

Prabhupāda táncol, de megáll, hogy megvédje a múrtikat

1973. január

Mahādevia Flat

Bombay, India

Śrīla Prabhupāda egy héten át minden este egy pandal programon beszélt, melyet a bhakták szerveztek. Ezrek vettek részt rajta. Śrīla Prabhupāda felült a színpadon álló Vyasasanara, tanítványai pedig a lába köré gyűltek. A nagy színpadon Radha Kṛṣṇa múrtik voltak. Az Urakat később Angliában, a Bhaktivedanta Manorban avatták be.

Eseménydús hét volt. Egyik este, az oltár mögött elektromos tűz ütött ki. Terjedt is a tűz, de szerencsére gyorsan eloltották. Naponta újabb bhakták érkeztek, így a program utolsó napjára Śrīla Prabhupāda tanítványainak tucatjai vettek részt. A nyugati bhakták nem értették a leckéket, mivel hindiül voltak, de a lelkes tömeg láttán egyértelmű volt, hogy Śrīla Prabhupāda mindenkit fellelkesített.

A program utolsó napja különösképpen csodálatos volt. Miután Śrīla Prabhupāda befejezte a leckét, bólintott, majd így szólt:

- Rendben, kirtanozzunk.

Acyutananda Swami, aki egy mridangával a kezében ott ült a mikrofon előtt, elkezdett énekelni. Pár perc múlva Śrīla Prabhupāda leszállt a Vyasasanáról, és elkezdte körüljárni a múrtikat. Egyszer körbesétált, majd megfordult, és meghajolt Sri Sri Radha Kṛṣṇa előtt. A bhakták követni kezdték Ő Isteni Kegyelmét, amint másodszor is körbesétált. S miközben másodszor is körbement az ingatag emelvény körül, közben mosolygott és tapsolt. Ismét megfordult és meghajolt az Urak előtt. A kirtan még extatikusabbá vált. Mindenki boldogan követte Srīla Prabhupādát, miközben szemünk az ő extázisának nektárját itta.

Előkelően sétált az Urak körül, immár harmadszor. Ismét meghajolt a Legfelsőbb Úr, s az Ő Gyönyörenergiája előtt, majd a tömeg felé fordult. Ahogy fordult, karjait magasan az ég felé emelte. Megajándékozott minket az általam valaha látott legnagyobb mosollyal. Ahogy táncolt, fel-le ugrálva a kirtanban, azon nyomban a transzcendentális síkra emelt minket. Elképesztő volt, ahogy Śrīla Prabhupāda irányított minket, mindössze a karjai mozgásával. Amikor felemelte őket, mindenkit felemelt velük, egészen a lelkivilágig. Több ezres tömeg került extázisba. Nem evilági volt az a kirtan.

Olyan vad volt, ahogy bhakták tucatjai táncoltak a fa állványon, hogy az remegni kezdett. Az Urak előre-hátra mozogtak az oltáron, mintha Ők Maguk is csatlakoznának tiszta bhaktájuk extázisához. Egy másik bhakta társaságában bementem az oltár mögé és megfogtuk a Múrtikat, az alapzatukon tartva Őket. Śrīla Prabhupāda - észrevéve a helyzetet - abbahagyta a táncot. Amikor véget ért a kirtan, Śrīla Prabhupādával beszálltunk az Ambassador hátsó ülésére, és elindultunk Kartikeya Mahādevia lakása felé, ahol Śrīla Prabhupāda lakott.

- Nos, szép volt a pandal? - kérdezte transzcendentális mosollyal.

- Prabhupāda, ez nagyon csodás volt - mondtam. - Amikor táncolsz, mindenki azonnal extázisba kerül.

- Igen! - mondta. - Valójában még tudtam volna táncolni, de láttam, hogy veszélyben vannak a Múrtik, ezért abbahagytam. Egyébként még táncoltam volna.

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, hogy megadtad nekem a lehetőséget, megtapasztalnom a te lelki potenciádat. A kocsiban való beszélgetésünk alapján egyértelmű volt, milyen boldogan adtad minden jelenlévőnek a kegyet. Tudtam, hogy én vagyok a bolygón élő legszerencsésebb lény, amiért melletted ülhetek a kocsiban. Kérlek, ismét emeld fölém karjaidat, hogy újra a te vágyaid szerint táncolhassak.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/90

089 - Az este, amikor Śrīla Prabhupāda szolgája lettem

Śrīla Prabhupāda Uvāca 89

Az este, amikor Śrīla Prabhupāda szolgája lettem

1972. szeptember 7.

ISKCON New Vrindavana

Śrīla Prabhupāda már egy hete New Vrindavanaban (Új Vrindavanaban) volt, és ez idő alatt én csak a Bahulaban konyha belsejét láttam. Elképesztően irigy voltam az istentestvéreimre, akik minden nap felmentek találkozni Śrīla Prabhupādával és hallhatták őt beszélni. Én meg eközben néhány száz bhaktára főztem hajnali 3:30-tól este 9:00-ig. Mindannyian azért jöttek, hogy az éves Janmāṣṭamī fesztiválon találkozhassanak Śrīla Prabhupādával. Mivel arra sem maradt időm, hogy lejapázzam a köreimet, kimerült voltam. Amikor Los Angelesben jártam, nagyon ragaszkodni kezdtem Śrīla Prabhupāda személyes társaságához, és a kerti Kṛṣṇa Könyv felolvasához. Ez alkalommal a tetőfokára hágott az önsajnálatom.

Este 9:00 körül épp a szerencsétlenségem miatt siránkoztam, amikor Kīrtanānanda Mahārāja, arcán hatalmas mosollyal lépett be a konyhába.

- Találd ki, mi történt? - kérdezte. - Te leszel Prabhupāda személyes szolgája. Holnap reggel indulsz vele Pittsburghbe.

Elállt a szavam, extatikus állapotba kerültem, egyszersmind nagyon ideges is lettem. Olyan gyorsan történt mindez, hogy még arra sem maradt időm, hogy megemésszem. Elragadtatott, egyszersmind kimerült állapotban voltam.

Reggel 6:00-kor Kīrtanānanda Swami elvitt engem Madhubanba, ami egy kis egyszintes farm ház volt, ahol Śrīla Prabhupāda lakott. Még mindig sokkhatás alatt álltam. Besétáltunk a kis nappaliba és a hódolatomat ajánlottam.

- Ez Śrutakīrti, Śrīla Prabhupāda - mondta Kīrtanānanda. - Nagyon jól főz.

- Az nagyon jó - felelte mosolyogva Śrīla Prabhupāda.

- De nem tud masszírozni - folytatta Kīrtanānanda.

- Semmi baj - mondta Śrīla Prabhupāda. - Bárki tud masszírozni, nem nehéz.

Ekkor Śrīla Prabhupāda felkapott a padlóról egy lotát, az asztal mellől, és mély hangon ezt mondta:

- OK. Gyere velem.

A hátsó ajtón ment ki, a járda határáig. Ekkor egy percre megállt és hozzám fordult.

- Rendben, itt várj - utasított.

Śrīla Prabhupāda további 50 lábnyi utat sétált befelé a fás területre. Pár perc múltán visszatért a járdához, ahol utasításainak megfelelően vártam őt. Amint elsétált mellettem, a kezembe nyomta a lotát, és azt mondta:

- Rendben, mosd ki ezt egy kis homokkal és vízzel. - Aztán visszasétált az épületbe.

Csodálatos volt az aznap reggeli, velem szemben tanúsított bánásmódja. Semmi fecsegés, "kérlek" vagy "köszönöm". Azonnal a tudtomra adta: az én helyzetem az, hogy a szolgája vagyok, minden lehetséges módon a szolgálatára állok, és gondoskodom a testi szükségleteiről. Áldott boldogság árasztott el, tudván, mi a szolgálatom. Nem volt semmilyen képességem, ami lehetővé tett volna számomra bármi olyan szolgálatot, amihez intelligencia szükségeltetik, így ez ideális volt a számomra. A legcsodálatosabb szolgálatot kaptam, Isten szolgája transzcendentális testének gondviselését.

Ez volt életem első napja. Most először értettem, mi célra van a testem és az elmém. Sajnos, ifjúkori nyugtalanságomnak köszönhetően, valamint annak, hogy képtelen voltam komolyan nekilátni a Kṛṣṇa-tudat folyamatának, pár rövid év múltán elvesztettem a szolgálatomat. Most, a legnagyobb sajnálattal, könyörgöm a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇához, kérve őt, hogy adjon még egy esélyt ennek az ostobának, hogy szolgálhassa lelki apját.

Śrīla Prabhupāda, nélküled elveszett vagyok és magányos. Nem is tudom, mihez kezdhetnék magammal. Ez olyan fájdalmas. Amikor nem gondolok rád, szeretett lelki tanítómesteremre, nincs értelme az életemnek. Amikor rád emlékezem, Śrīla Prabhupāda, nagy fájdalmat érzek, tudván, hogy haszontalan érzékkielégítésre pazaroltam az életemet. Śrīla Prabhupāda, veled lehettem volna, pucolva a lotádat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/89

088 - Álmok a feleségről; A figyelmetlenség leeséshez vezet

Śrīla Prabhupāda Uvāca 88

Álmok a feleségről; A figyelmetlenség leeséshez vezet

ISKCON Kalkutta

Egyszer egy szannyászi bizalmasan bevallotta Śrīla Prabhupādának, hogy nehézségei vannak a feleségéhez való ragaszkodása miatt.

- Én még tegnap éjjel is a feleségemről álmodtam - mondta neki Śrīla Prabhupāda. - Ilyen erős a kapcsolat, pedig már oly sok éve nem láttam. Mégis, tegnap éjjel a feleségemmel álmodtam. Ezért van ott a tiltás, hogy miután szannyász fogadalmat tettél, sosem találkozhatsz a feleségeddel. Még csak nem is láthatod, mert csupán a megpillantása által oly sok gondolat árasztja el az elmét.

Később, kalkuttai tartózkodása alatt humorosan beszélt a férfiak és nők közti kapcsolatról.

- A nők olyanok, mint a tűz, a férfiak pedig, akár a vaj - mondta. - Ezért a homlokukon kéne megpecsételni a szannyászijainkat: "Hűvös helyen tartandó!" Mint a vajtömböket! Ugyanígy a szannyászijainkat is meg kéne pecsételni a homlokukon. Ez majd segítene neki, hogy biztonságban legyenek.

Gurudevánk kegyesen lefoglal minket Kṛṣṇa szolgálatában. Alacsonyrendű helyzetünk ellenére hősiesen megmentett minket, és hazavezet, "Vissza Istenhez".

1971 május

ISKCON Los Angeles

Új Dvárakában Śrīla Prabhupāda szerette a tengerparton tartani a reggeli sétákat. Egyik reggel a csoportban ott volt Kīrtanānanda Swami, Kuladri, egy 17 év körüli fiatal bhakta, valamint jómagam. Séta közben a fiatal bhakta észrevett egy a homokban sietősen mászó nagy úszórákot. Megállt figyelni, miközben a többiek Śrīla Prabhupāda társaságában tovább sétáltak. Az örökké élesszemű Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Ez a fiú túlontúl kötődik az anyagi dolgokhoz. Ez a kis hiányosság kész lavinához vezet majd. Minden kis dolgokkal kezdődik, aztán jönnek a nagyobbak.

A séta folytatódott, a fiú egy perc elteltével beért minket. Senki nem említette neki az elhangzottakat. Amikor egy hét múlva visszatértünk Új Vrindavanaba, a fiú otthagyta a templomot, és nem látták őt többet - épp úgy, ahogy Śrīla Prabhupāda megjósolta.

Śrīla Prabhupāda, kérlek, pecsételd a homlokomra ezeket a szavakat: "A Jagat Guru lótuszlábainál tartandó!" A te útmutatásod nélkül a rákokkal tévelygek.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/88

087 - Śrīla Prabhupāda extatikus megnyilvánulásai

Śrīla Prabhupāda Uvāca 87

Śrīla Prabhupāda extatikus megnyilvánulásai

1975 március

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Nap mint nap számos örömteli kalandban volt részem a Śrīla Prabhupādával való utazásom során. Oly sok nektár áradt a mi dicsőséges Gurudevánk személyes szolgálatának rendszeres folyamatából. Hisz elképzelni sem lehet csodásabbat, mint főzni neki, masszírozni őt és egyéb szükségleteit kiszolgálni - egyet kivéve: jelen lenni, amikor Ő Isteni Kegyelme kinyilvánítja extatikus szimptómáit. Ez a legritkább kincs volt. Ezek a kivételes esetek mindig akkor történtek, amikor Śrīla Prabhupāda a Vyasasanan ült a templomszobában, s leckét tartott. A legszélesebb körben ismert eset a Māyāpur fesztivál során történt.

Bhakták százai gyűltek egybe a templomszobába, s hallgatták, miközben Śrīla Prabhupāda beszélt. Aztán egyszer csak megállt, és elhallgatott - szemei csukva. A szobában mindenki elcsendesedett, nem akarták őt megzavarni. A légy zümmögését is hallani lehetett. Még arra is ügyeltünk, nehogy hangosan vegyük a levegőt. Ez így ment egy ideig. Bhakták százait járta át Ő Isteni Kegyelme extázisa, mely mindenkit magával ragadott. Az elménket áldott várakozás uralta. Śrīla Prabhupāda egy másik síkra emelt minket.

Aztán az egyik szannyászi, aki a Vyasasana közelében ült, egyszer csak hangosan a "Nama om Viṣṇu-padaya..." mantrát kezdte énekelni. Úgy éreztem, mint akit a mennyekből rángatnak ki. A kelletlen bhakták lassanként becsatlakoztak a kirtanba, s hamarosan Śrīla Prabhupāda is visszanyerte külső tudatát és csatlakozott tanítványai kirtanjához.

A kirtan után volt némi nézeteltérés a bhakták közt. Néhányan kritizálták a szannyászit, mondván:

- Hogy tehetted ezt? Śrīla Prabhupāda extázisban volt. Láthattad, más sem énekelt. Abba kellett volna hagynod.

- Ó, úgy gondoltam, énekelek - felelte. - Helyes dolognak tűnt.

Akkoriban Brahmānanda Mahārāja volt Śrīla Prabhupāda titkára. Eltöprengett ezen a témán, de sehogy sem sikerült dűlőre jutnia, így végül beleegyezett, hogy Śrīla Prabhupāda elé terjeszti ezt az ügyet. Délután bement Śrīla Prabhupāda szobájába.

- Śrīla Prabhupāda - kezdte Brahmānanda Mahārāja. - Emlékszel még arra a leckére, amikor extázisba kerültél és abbahagytad a beszédet?

Mielőtt folytathatta volna, Śrīla Prabhupāda a legédesebb hangon válaszolt, s olybá tűnt, kissé zavarban van.

- Nem fordul elő olyan gyakran - felelte Śrīla Prabhupāda.

- Nem, Prabhupāda - értett egyet Brahmānanda, megértve Śrīla Prabhupāda alázatosságát. - De amikor mégis előfordul, mit csináljunk? Csak üljünk és várjunk, Śrīla Prabhupāda? Vagy kezdjünk el japázni?

- Igen, csak énekeljetek - mondta. - Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Miért kell ekkora ügyet csinálni belőle? Hogy mit csináljatok? Csak énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Az jó lesz.

Mint máskor is, nincs is rá szó, ami helyesen leírhatná, hogyan beszélt Śrīla Prabhupāda. Amikor azt mondta "nem fordul elő olyan gyakran", a legártatlanabb hang volt, amit valaha hallottam. Lenyűgöző volt az a gyengéd báj és alázatosság, ami belőle áradt. Bocsánatot kért, amiért külsőleg is megnyilvánultak rajta a tiszta bhakta jelei. Úgy tűnt, Śrīla Prabhupāda kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy felfedte előttünk az extázisát.

Az egyik legcsodálatosabb dolog Ő Isteni Kegyelmében, az a mód, hogy mindig elérte, úgy érezzük, ha követjük a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, akkor minden különösebb gond nélkül elérhetjük a tökéletesség szintjét. Úgy tűnt, nem akart elbátortalanítani minket azzal, hogy kimutatja saját különleges helyzetét, ezáltal esetleg arra a következtetésre adva okot, hogy a kezdők számára túl bonyolult a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Reményt adott nekünk. Elérte, hogy úgy érezzük, a Kṛṣṇa-tudat mindannyiunk számára van. Mindig többes számban beszélt magáról: "Kṛṣṇa szolgái vagyunk." Śrīla Prabhupāda minket is beleértett. Épp úgy, ahogy minket is magával repített az elragadtatásában azon a napon Māyāpurban, s továbbra is visz minket "Hazafelé, Vissza Istenhez."

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, amiért bepillanthattunk személyes extázisodba. Akár órákon át boldogan ültem volna a lábaidnál,  ott a templomszobában. Csak elképzeléseim lehetnek arról, vajon merre jártál. Büszke vagyok arra, hogy a legmagasabb helyzetben vagy ebben a három világban. Mégis, alázatosan beszéltél az extázisod egy cseppjének kinyilvánításáról. Könyörgöm a lehetőségért, hogy újra és újra hallhassam a te édes hangodat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/87

086 - Pisimā az ágyamban alszik

Śrīla Prabhupāda Uvāca 86

Pisimā az ágyamban alszik

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrndavana, India

Śrīla Prabhupāda hat hétig maradt Vrndavanaban. Ez idő alatt nagyon beteg volt. A világ templomaiban 24 órás kirtanokat tartottak érte. A testvére, Pisimā is az idő nagy részében a Vrndavanai templomban tartózkodott. Aggódott, és amilyen gyakran csak lehetett, látni akarta a bátyját.

Egyik feladatom az volt, hogy amennyire csak lehet, megakadályozzam őt ebben. Sem egyszerű, sem örömteli nem volt ez a szolgálat. Nem volt véletlen, hogy Pisimā erős eltökéltsége Śrīla Prabhupādáéhoz volt hasonlatos. Soha nem hallgatott rám. Valójában nagyon bosszús lett, és feldühödött rám. Megvolt a módszere arra, hogyan osonjon be a szobájába, amikor senki nem látja.

Egyik látogatása után Śrīla Prabhupāda behívott a szobájába.

- Én szannyászi vagyok - mondta. - Nem helyes, ha itt van a szobában, amikor nincs itt senki más. Még akkor sem, ha a testvérem... Mivel a testvérem, ezért nem érti ezt. Nem lehetek nővel egy szobában, még akkor sem, ha az a testvérem.

Egyik délután besétáltam a szolgai lakrészbe, ami egyben az én hálószobám is volt, és ő ott aludt az ágyamban. Nem hittem el! Besiettem Śrīla Prabhupāda szobájába - ő épp ott ült az asztalánál. Izgatott arccal a hódolatomat ajánlottam.

- Prabhupāda - mondtam. - A testvéred az ágyamban alszik. Nem tudom, mit csináljak.

- Ezt nem teheti - felelte ő. - Mondd meg neki! Tudnia kell, hogy nem csinálhat efféle dolgokat. Nem helyes. Szóbeszéd lesz belőle.

Śrīla Prabhupāda a helyi szannyászikra, kaszt goszvámikra és az istentestvéreire gondolt, akik netán kritizálhatnák emiatt a mi szeretett Gurudevánkat. Śrīla Prabhupāda gyakran mondta, hogy Vrndavanaban mindent elsőosztályúan kell csinálnunk, különben nem vesznek minket komolyan. Mint mindig, acarya lévén, ő maga ebben is példát mutatott nekünk.

- Nem jó, hogy sok időt tölt el így - folytatta.

- Prabhupāda, én nem beszélhetek vele - magyaráztam aggályoskodva. - Rám nem hallgat. Csak rád hallgat.

Aznap nagyon sokáig beszélt vele. Nem tudom, miről folyt a beszélgetés, de azt tudom, hogy amikor másnap ismét a szolgai lakrész felé vettem az utam, óvatosan belestem a szobába, és ő ott volt - s igen jól hallhatóan aludt - a szobámban. Feladtam. Elmentem onnan és új helyet kerestem Śrīla Prabhupāda szobájának másik oldalán. Ő tudta, hogy a bátyja transzcendentális, és nem érdekelte, mit gondolnak róla mások. A testvére volt. A döntése, hogy tiszta bhakta testvére közelében legyen, sokkal erősebb volt, mint az én képességem, hogy meggátoljam őt ebben. Megtett bármit, amit szükségesnek látott ahhoz, hogy megkapja Śrīla Prabhupāda társulását. Később megemlítettem Śrīla Prabhupādának, hogy a testvére ismét a szobámban volt.

- Ő a húgom - felelte együtt érzően. - A közelemben akar lenni.

1977 végén Satsvarūpa Mahārāja elmondta nekem, hogy Śrīla Prabhupāda a húga bocsánatát kérte a sértésekért, amiket elkövetett ellene:

- Időnként eljöttél, hogy találkozzál velem, és a tanítványaim nem engedtek be - mondta a húgának.

Esedezem Bhavatarini bocsánatáért a sértésekért, amiket szolgálatom közben elkövettem. Könyörgöm, hogy a Śrīla Prabhupāda iránti szeretetem a jövőben olyan fokra fejlődhessen, melyet őrajta, a húgán is megfigyelhettünk. Eltökéltsége révén Śrīla Prabhupāda húga lehetett, és mellette lehetett életük során. Imádkozom, hogy olyan vágyam lehessen, mint Bhavatarininek, azért, hogy életről életre Śrīla Prabhupāda lótuszlábait szolgálhassam.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/86

085 - Viccelődés a húgával, Pisimāval

Śrīla Prabhupāda Uvāca 85

Viccelődés a húgával, Pisimāval

1973. július

ISKCON Kalkutta

Bhavatarinival, Śrīla Prabhupāda húgával, eme kalkuttai látogatása során találkoztam először. Attól kezdve már Pisimaként ismertük őt, ami úgy tudom, lánytestvért jelent. Elképesztő látvány volt. Néhány hüvelykkel alacsonyabb, ám jóval súlyosabb volt Śrīla Prabhupādánál, ugyanakkor az arca mintha egy női Śrīla Prabhupāda lett volna. A templomba jövet minden alkalommal édességeket hozott a bátyjának, Śrīla Prabhupādának, majd pedig szétosztotta a templom összes bhaktája közt. Szerette Śrīla Prabhupāda társaságát, és amennyit csak lehetett, az ő társaságában töltött.

Én képtelen voltam megérteni a beszélgetéseiket, mivel nem beszéltem bengáliul, ám Ő Isteni Kegyelme időnként elmesélt néhány részletet. Pisima egyértelműen nagyon szerette a testvérét, nem csupán anyagi szinten, hanem az ő legmagasabb lelki helyzetét is értette. Gyakran főzött neki. Ez komoly aggodalmat okozott a tanítványoknak, mert mindig mustármag olajat használt a főzéshez, amiről Śrīla Prabhupāda azt mondta, "nehezen emészthető". Egyszer, amikor megkeresték emiatt Pisimát, ő úgy nyilatkozott: "Ha akarja, még a szöget is meg tudja emészteni."

Egy nap, amikor ebéd előtt Śrīla Prabhupādát masszíroztam ezt kérdezte tőlem:

- Ismersz bárkit, aki kövér evés nélkül?

- Nem, Śrīla Prabhupāda - feleltem. - Nem ismerek ilyet. A húgodra gondolsz? - Hangosan nevetett.

- Igen - mondta. - Azt mondja, csak egy keveset eszik, mégis egyre csak hízik. De nem ismersz olyat, aki folyamatosan hízik, evés nélkül, nem igaz?

- Nem, Śrīla Prabhupāda - ismertem el kuncogva. - Nem hiszem, hogy evés nélkül lehetséges lenne hízni. - Ekkor már mindketten nevettünk.

- Igen - mondta. - Én sem hiszem. Azt hiszem, helyes a következtetésed. Biztos sokat eszik. Azt mondja nekem, hogy nem eszik, de tudom, hogy eszik. Panaszkodik az egészsége miatt, azt mondja, nem érzi jól magát. Mondtam neki: "Hiszen olyan kövér vagy! Mégis hogy lehetnél egészséges?" De ő azt mondta: "Nem tudom, hogy lehet ez, alig eszem valamit. Nem tudom, miért vagyok ilyen kövér..."

Folytattam Śrīla Prabhupāda masszírozását, megértve, milyen kényelmesen érzi magát szülővárosában, családja körében. Olyan hálás voltam, amiért lehetőségem nyílt megkapni a társulását ezekben a bensőséges percekben. Láttam, törődik a testvére egészségével, mivel időnként mondta, minden betegség az idegesség, a tisztaság hiánya és a túlzott evés miatt van.

Aznap este Śrīla Prabhupāda darsant adott a tanítványainak. Pisima is jelen volt a szobában. Nem zavarta, hogy nem érti a beszélgetést. Élvezte, hogy amennyi időt csak tud, a bátyjával tölthet, mert feltétel nélkül szerette őt. Milyen emelkedett, milyen szerencsés volt, hogy ilyen természetes szeretete és vonzódása volt Śrīla Prabhupāda irányában.

- Nézzétek, ahogy ott ül - mondta Śrīla Prabhupāda mosolyogva. - Nézzétek... milyen kövér...

Mindenki nevetni kezdett, beleértve Śrīla Prabhupādát és magát Pisimát is. Majd gézengúz, kisfiús módon folytatta a gúnyolódást.

- Olyan kövér - mondta. - Nézzétek, milyen kövér. Azt mondja, nem eszik, de mégis hízik.

Nevetés töltötte be a szobát. Pisima örömmel nézte, ahogy mindenki nevet, s nem tudta, hogy a bátyja őt neveti ki. Śrīla Prabhupāda jót mulatott ezen a viccén, és élvezte, hogy a tanítványai is a részesei lehetnek. Ritka és csodálatos pillanat volt mindenki számára.

Śrīla Prabhupāda, igazi nektár volt ebben a boldog, gondtalan lílában látni téged. Imádkozom, hogy egy távoli életben én is mosolyt csalhassak az arcodra, amint az én ostoba helyzetemen nevetsz. Jelenleg, elesett helyzetemben az egyetlen érzés, ami eltölthet velem kapcsolatban, az együttérző aggodalom, vagy a bosszúság, ügyefogyott, kétbalkezes mivoltom miatt, látván, hogy képtelen vagyok helyesen, figyelmesen követni az utasításaidat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/85

084 - Áldott reptéri líla; A szeretet szolgálat

Śrīla Prabhupāda Uvāca 84

Áldott reptéri líla; A szeretet szolgálat

1973. április 13.

ISKCON Los Angeles

Az egyik szolgálatom különösképpen extatikus volt. Az egyik legnagyszerűbb élmény volt Ő Isteni Kegyelme mögött sétálni, miközben ő kilépett a repülőgépből és belépett a terminál épületébe. Ez alkalommal Śrīla Prabhupāda már 8 hónapja nem járt az Egyesült Államokban. Csodálatos volt, ahogy készülődött a nagy találkozásra. Miután a biztonsági öv jelzés bekapcsolt, arra utasítva az utasokat, hogy maradjanak ülve, általában felkelt a székéről, kiment a mosdóba, és tilakot festett. Én is csatlakoztam hozzá, a mosdó ajtaja előtt várva rá. Amikor a repülőgépet turbulencia dobálta, vagy épp földet éréskor az ülésünk és a mosdó között vezető út esetenként igen izgalmas volt. Ha egy utaskísérő akadályozni próbálta, ő csak figyelmen kívül hagyta a kérést - mintha meg sem hallotta volna. Amikor visszatért az üléséhez, gondosan a nyakába akasztotta a japa zsákját. Amikor a gép landolt, feltett egy virágfüzért. Ha több füzér is volt, a kísérete minden tagjának adott egyet.

Amikor elhagyta a gépet, és belépett a folyosóra, a háttérben hallani lehetett az éneklést. Egyre hangosabb és hangosabb lett, ahogy a csarnok felé tartottunk. Śrīla Prabhupāda mosolya egyre szélesebb lett, ahogy szerető tanítványai felé közeledett. Ezen a napon néhány száz bhakta volt a reptéren, amikor Śrīla Prabhupāda besétált a terminálra. Teljesen figyelmen kívül hagytak mindenkit és mindent, ami körülöttük történt, kivéve az ő dicsőséges lelki tanítómesterüket. Nem vagyok képesített leírni istentestvéreim érzéseit, mivel jómagam sosem voltam olyan szerencsés, hogy ilyen erős, szerető érzéseket táplálhattam volna Śrīla Prabhupāda irányába. A reptéren mindenki számára egyértelmű volt, hogy a bhakták transzcendentális boldogságot éreznek. A Śrīla Prabhupāda és tanítványai közti szeretettel teli viszonzás a "reptéri lílák" során volt a legszembetűnőbb. Néhány percig úgy tűnt, senki lábai nem érintik a földet. Extatikus könnyek árja árasztott el mindenkit, kivéve egyetlen elesett lelket, engem.

Aztán dél körül megérkeztünk Új Dvárakába, és beléptünk Śrīla Prabhupāda lakosztályába. Azonnal készülődni kezdtem a masszázshoz. Masszírozás közben azonban nagyon zavart volt az elmém. Nem tudtam szabadulni a fájó gondolattól, hogy engem kivéve mindenki olyan nagy szeretetet érez a guruja iránt. Csaló imposztor voltam. Végül összeszedtem a bátorságomat, és megszólaltam, miközben Śrīla Prabhupāda hátát masszíroztam. Ily módon nem kellett szemtől szembe beszélnem vele.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Minden tanítványod annyira szeret téged. Ettől olyan rosszul érzem magam. Belőlem hiányzik ez az erős szeretet. Amikor ott vagyok veled a reptéren, látom, amint mindenki táncol, énekel, sír... Nekem olyan sok lehetőségem van részesülni a társaságodban, mégsem érzem ezt a túláradó szeretetet, amit ők.

Reméltem, mond valamit, amitől megkönnyebbül az elmém. De ő csendben maradt. Zaklatottan befejeztem a masszázst, és visszamentem a szobámba befejezni az ebédjét. Miután elmondta a Gayatri mantrát, behívatott a szobájába. Amikor beléptem, a hódolatomat ajánlottam, és nagy aggodalommal néztem fel rá, látván, milyen komoly tekintet ül az arcán.

- Szóval, szeretsz szolgálni engem? - kérdezte.

- Ó, igen, Prabhupāda - mondtam. - Nagyon szeretlek szolgálni téged.

- Akkor ez szeretet - magyarázta. - Sokan sokféle dolgot tudnak csinálni... énekelni, táncolni, fel-le ugrálni. De te ténylegesen csinálsz valamit. Ez talán nem szeretet?

- De, azt hiszem, Śrīla Prabhupāda - mondtam.

- Akkor csak csináld a szolgálatodat - folytatta. - Ez minden, amire szükség van. Ezt jelenti a szeretet. Szolgálni.

Kedves Śrīla Prabhupādám, mindig olyan együtt érző voltál ezzel az elesett lélekkel szemben. Éveken át bátorítottál engem, annak ellenére, hogy képtelen voltam lakhelyet biztosítani számodra a szívemben. Most is úgy látom, ahogy akkor, hogy oly sok tanítványod annyira szeret téged, én pedig egyáltalán nem. Ennek ellenére megengeded nekem azt a bensőséges szolgálatot, hogy leírhassam bámulatos kegyedet ez iránt a hálátlan, nyomorult alak iránt. Ironikus, hogy oly sok tanítványod közül épp engem választottál ki, ezt a kiszáradt békát, hogy leírhassam ízes líláidat. Valójában ez is újabb jele indokolatlan kegyednek. Köszönöm kedves szavaidat. Imádkozom, hogy egy nap képesítetté váljak arra, hogy megízlelhessem az istenszeretet egy cseppjét, és képes legyek úgy énekelni, táncolni, ahogy odaadó tanítványaid.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/84

083 - Prabhupāda ad egy utolsó lehetőséget Devanandának

Śrīla Prabhupāda Uvāca 83

Prabhupāda ad egy utolsó lehetőséget Devanandának

1975. április 11.

ISKCON Hyderabad, India

Alig néhány alkalomra tudok visszaemlékezni, amikor nehéz feladat volt egy szobában tartózkodni Śrīla Prabhupādával. Nyilván bárki el tudja képzelni a vágyat Ő Isteni Kegyelmének napi 24 órán át való személyes társasága iránt. Csakhogy mások jelenléte időnként megváltoztatta a légkört Śrīla Prabhupāda szobájában.

Egyik nap Devananda Mahārāja jött meglátogatni Śrīla Prabhupādát. Śrīla Prabhupāda avatta őt, aki immár szannyászi volt. 1970-ben egy rövid ideig ő is volt személyes szolgája Śrīla Prabhupādának. Megkérte, hadd találkozzon Śrīla Prabhupādával és kapott is lehetőséget a darsanara, noha ő már nem volt az ISKCON tagja. Śrīla Prabhupāda az asztala mögött ült, amikor Devananda - hódolat ajánlása nélkül - belépett Śrīla Prabhupāda szobájába. Brahmānanda Mahārājával mi ketten is jelen voltunk a szobában. Devananda világos narancs szatén köpenyt viselt, s hosszú haja és szakálla gubancos volt. Nagyon furcsa mosoly ült az arcán. Olyan furcsa módon kezdett beszélni Śrīla Prabhupadāhoz, hogy semmit nem értettem abból, amit mondott. Úgy mozgatta a kezeit, mintha valamiféle mudrákat csinálna. Nagyon bizarr volt nézni. Úgy tűnt, túl sok tudatmódosítót használt.

Śrīla Prabhupāda pár percig tűrte ezt az ostobaságot. Nem volt köztük párbeszéd, mivel Devananda zavaros volt. Végül, legkegyesebb lelki tanítómestere, Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Ha vissza akarsz jönni, tégy úgy, mint ő - mutatott Brahmānanda Mahārājara, és folytatta. - Borotváld le a fejed és az arcod, vegyél dhotit, és akkor minden rendben, visszajöhetsz.

Devananda továbbra is a karjaival hadonászott.

- Nem, nem ezért vagyok itt - felelte Devananda.

Továbbra is izgett-mozgott, miközben az ostobaságairól beszélt. Ekkor Śrīla Prabhupādának elege lett.

- Kifelé! - kiáltotta Śrīla Prabhupāda.

Devananda remegett a dühtől. Brahmānanda Mahāraja megragadta őt, és erővel kitessékelte a szobából. Śrīla Prabhupāda dühöngött. Bár dühe nem rám irányult, úgy éreztem, mintha a villám csapott volna belém. Már Śrīla Prabhupada dühének közelében lenni is ijesztő volt. Ha eltűnhettem volna, itt volt rá az alkalom. Nehéz leírni a Śrīla Prabhupāda dühe által keltett lelki potenciát. Ezt a találkozást látva egyértelmű volt tanítványai iránti teljes elkötelezettsége.

Ez egyike volt a legnehezebb tapasztalatoknak, amikkel találkoztam, míg Śrīla Prabhupādával voltam. Hihetetlen, milyen mértékig tűrte Devananda bizarr viselkedését. Még azt is felajánlotta, hogy visszafogadja tanítványaként, annak ellenére, hogy Devananda igen messze kóborolt a Kṛṣna-tudat ösvényéről, és már egyértelműen átlépte a józanság és az őrület közti határt.

Śrīla Prabhupada, könyörgöm, védj meg engem önmagamtól. Soha nem akarok semmi olyasmit tenni, ami így feldühíthetne téged. Lótuszlábad menedékének elvesztése a legnagyobb veszély. Idősebb istentestvérem elmerült egy illúzióban, s a tudatlanság kötőerejében fetrengve merült el a hamis egó mocsarában. Potenciád által felemelted őt, s kegyedből egy szannyászi magasrendű szolgálatáig jutott. Már akkor is, amikor még köztünk voltál, előfordult, hogy néhány tanítványodat elvakította az illúzió, s azt gondolták, másfelé kell keresniük a tökéletességet. Eme elhajlás eredménye végzetes volt.*

Számomra az a tökéletesség, hogy a szolgák lakrészében ülök, s várom, hogy értem csengess. Imádkozom, hogy hívásodra válaszolva a szobádba siethessek, s hódolatomat ajánlva láthassam az asztalod alól kikandikáló lótuszlábaidat.

* Devananda később halálra éheztette magát egy Dél-Indiai barlangban.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/83

082 - Az ebéd menü megváltoztatása

Śrīla Prabhupāda Uvāca 82

Az ebéd menü megváltoztatása

1973. május

ISKCON Los Angeles

Egyik késő reggel Śrīla Prabhupāda csengetett. Beléptem a nappalijába és a hódolatomat ajánlottam.

- Ma nem érzem magam valami jól - mondta halkan. - Ezért kérlek, ebédre néhány khicharit és kadhit készíts. A khicharit csinálhatod két rész rizzsel, egy rész dhállal, kis sóval, kurkumával és ghível. Ez könnyű és könnyen emészthető lesz.

- Rendben, Śrīla Prabhupāda - feleltem.

Śrīla Prabhupāda általában nem beszélt sokat az egészségéről, így az étkezését érintő instrukciók jelentették az egyetlen támpontot arra nézve, hogy tudjam, Śrīla Prabhupāda beteg. Alkalomadtán khicharit kért, amikor megfázott.

Visszamentem a lakrészembe, hogy előkészítsem az edényét. Khicharit tettem felülre és vizet az aljára. Ez a fogás sokkal egyszerűbb volt a megszokottnál. Megkönnyebbültem, tudva, hogy ez alkalommal semmi nem fog odaégni a masszázs alatt, bár lesújtott, hogy Śrīla Prabhupāda nem érzi jól magát. Rendszerint "edény-tudatos" voltam Śrīla Prabhupāda masszírozása során, amiatt, hogy a belém égett a két év alatt kétszer odaégetett ebéd emléke. Két alkalom az kétszeresen is sok volt.

Miután összeállítottam az edényt, visszatértem a szobájába. Śrīla Prabhupāda felült a matracon a masszázshoz. A fejét általában szantálfa olajjal masszíroztam, annak hűtő hatása miatt. Amikor azonban megfázott, előfordult, hogy kérte, mustármag olajat használjak az egész testére. Ezen a napon is úgy kérte, csak mustármag olajat használjak. 15 perc masszázs után így szólt:

- Úgy döntöttem, nem eszem semmit ebédre.

- Rendben, Śrīla Prabhupāda - mondtam, sajnálkozva, hogy biztos nagyon betegnek érzi magát.

További fél órán át folytattam gyönyörű alakjának masszírozását.

- Igazából - szólalt meg aztán Śrīla Prabhupāda - azt hiszem, mégis szokásos ebédet eszek.

- Rendben, Śrīla Prabhupāda - mondtam, futólag megkönnyebbülve, hogy javul az egészsége.

Ő elcsöndesedett. Engem azonban hirtelen elöntött a felismerés, hogy semmit nem készítettem, csak khicharit, márpedig teljes ebédet elkészíteni sok idő. Féltem szólni kínos helyzetemről.

- Prabhupāda, nincs kész semmi - böktem ki végül. - Időbe telhet.

- Tart, amíg tart - mondta - csak csináld!

Amikor Śrīla Prabhupāda fürdeni ment, berohantam a szobámba, és olyan gyorsan és szépen állítottam össze az ebédjét, ahogyan csak tudtam. Valószínűleg idegesebb voltam, mint amennyire az indokolt volt, de így működött az én gyarló elmém. Szerettem előrébb járni szabályozott szolgálatommal, hogy bármilyen esetlegesen felmerülő problémát kiküszöbölhessek. Śrīla Prabhupāda kegyesen, panaszkodás nélkül várta, hogy befejezzem az ebédjét. Időnként efféle változtatásoknak tett ki engem, hogy rugalmasságra tanítson. Az volt a szolgálatom, hogy mindent megtegyek, amit ő akar, nem azt, amit én akarok.

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, amiért lehetőséget adtál a te elégedettségedre koncentrálnom, miközben szolgádként a kötelességemet végzem. Elesett természetemnél fogva gyakran elfelejtem, hogy az odaadó szolgálat azt jelenti, a te személyedet teszem elégedetté, és ily módon Kṛṣna is elégedett. Kérlek, továbbra is nap mint nap vezess engem a személyes szolgálatodban, taníts feltétlen szeretetre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/82

081 - Két óra egy szolga életéből; Masszázs és főzés

Śrīla Prabhupāda Uvāca 81

Két óra egy szolga életéből; Masszázs és főzés

Két óra Śrīla Prabhupāda személyes szolgájának napi életéből

Bármely ISKCON templom

Śrīla Prabhupāda ebédjének elkészítési folyamata általában ugyanaz volt. Úgy fél órával azelőtt, hogy masszírozni kezdtem volna Śrīla Prabhupādát, begyúrtam egy kis csapáti tésztát, felvágtam néhány fajta zöldséget, és feltettem őket Śrīla Prabhupāda híres háromszintes edényének a középső szintjére. A felső szintre egy kétrészes tiffant raktam. Alulra feles dhál került vízzel, felülre pedig rizs vízzel. Majd a tiffan köré még több zöldséget pakoltam a felső rekeszbe. Ezután Śrīla Prabhupāda híres háromrekeszes főzőedényét a tűzhelyre raktam, alacsony-közepes lángra. Ezután kimentem a konyhából, megmasszírozni Śrīla Prabhupādát.

A masszázs általában 1-2 órán át tartott. A trükk, hogy masszázs közben főzhessek, az volt, hogy nem szabadott hagyni kiszáradni az edény alját. Śrīla Prabhupāda megmutatta, hogyan használjam az edényt, az alján dhállal. Néhány alkalommal a dhál elkezdett megégni a masszázs alatt. Ez komoly aggodalomra adott okot számomra. Sosem akartam a masszázs közepén felkelni Śrīla Prabhupada mellől, ám előfordult, hogy megéreztük az égett dhál szagát.

- Mi ez a szag? - kérdezte Śrīla Prabhupāda.

Tudta, hogy az ebédje.

Amikor már úgy nyolc hónapja végeztem ezt a szolgálatot, és elégettem néhány ebédet, az az ötletem támadt, hogy alul nedves szabdzsit készítek, a dhált és a rizst pedig a felső rekeszben párolom. Ennek következtében alább hagyott az aggodalmam, mivel a nedves zöldségek nem sűrűsödtek be és égtek oda, mint a dhál.

Amikor befejeztem Śrīla Prabhupāda masszírozását, mindig egy kis mustármag olajat öntöttem a tenyerébe, hogy beolajozhassa testének kapuit. Ezután elment a füdőszöbába mosakodni. Így volt nagyjából 20 percem, hogy befejezzem a fennmaradó szolgálatomat.

Először szépen leterítettem az ágyára a dhotiját, kurtáját és kopinját (alsóruha). Begomboltam a kurtáján az alsó két gombot, hogy az öltözés folyamán már csak kettő maradjon Śrīla Prabhupādának. Ezután besiettem a nappalijába és előkészítettem az asztalát a tilak felrakásához - ez azt jelentette, hogy ki kellett nyitni a tükrét. Kerek volt, mint egy púderes tégely, tetején egy kis darab bevésett elefántcsonttal. Mindig megbizonyosodtam arról, hogy kis ezüst lotájában (ami nagyjából golflabda méretű volt) van víz. Egy kis ezüst kanál került a lota mellé. Végül, egy tilak darabkát tettem az asztal közepére.

Ezután elsiettem a szolgák lakrészébe, hogy befejezzem az ebédjét. Levettem a főzőedényt a tűzhelyről, és wokot tettem a tűzre, hogy nagy csonszt csináljak. Ha kellett, a főzőedény tetejét használtam erre a célra. A csonsz egy része a nedves zöldségekbe került, az alsó rekeszbe, egy kicsi pedig a dhálba, a felső rekeszbe. Végül a válogatott zöldségeket beleöntöttem a wokba a maradék csonszba. Ha volt keserűdinnye, kurkumával megpirítottam egy kis ghíben. Készítettem egy másik csonszt is, a maradék zöldségek főzéséhez. Az összes preparációt Śrīla Prabhupāda tányérjaira tettem, egy katoriban natúr joghurttal, egy másikban pedig tejes édességekkel. Ekkor, miután Śrīla Prabhupāda tányérja már majdnem elkészült, ideje volt, kinyújtani és megsütni a csapátit.

Mindezzel remélhetőleg még azelőtt elkészültem, hogy Ő Isteni Kegyelme befejezte a Gayatri mantráját. Nem zavarta, ha várnia kellett pár percet, ám féltem attól, hogy esetleg ennél is többet kell. A tányérokat a choki-jára tettem, a hódolatomat ajánlottam, majd visszarohantam a szobámba, hogy újabb csapátit süssek. Miután megette a csapátikat, kinyitotta a kis rizzsel teli tiffant. Śrīla Prabhupāda általában 3-6 csapátit evett. Leggyakrabban 3-4 csapátit. A hátralévő fogásokat élvezettel fogyasztotta el a gőzölgő, forró rizzsel.

Csodálatos volt főzni számodra, Śrīla Prabhupāda. Imádkozom, hogy olyan ügyes szakács legyen belőlem, mint az istentestvérem, Yamuna devi, s életről életre fényűző fogásokat ajánlhassak neked.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/81

080 - Dvivida Gorilla; Bhagavat olyan, mint egy édesség golyó

Śrīla Prabhupāda Uvāca 80

Dvivida Gorilla; Bhagavat olyan, mint egy édesség golyó

1972 május,

ISKCON Los Angeles

Kīrtanānanda Mahārājaval úgy egy hétre Új Dwarakába utaztam, hogy brahmana avatást kapjak. Minden nap, szürkületkor, Śrīla Prabhupāda kiment a kertbe, hogy a Krsna Könyvet hallgassa. Néhány szerencsés tanítvány csatlakozhatott hozzá. Krsna kegyéből megkértek, hogy olvassak fel belőle. Nap mint nap alig vártam, hogy eljöjjön ez az áldott, boldog tevékenység. Az asanaján ülve, egy szőlőtőkével befuttatott lugas alatt, Śrīla Prabhupāda általában a japa zsákjában tartotta a kezét. Időnként hallottuk, amint halkan a mahā-mantrát énekli. Gondosan hallgatta a Krsna Könyvet, és időnként elmosolyodott, hallva Krsna és testvére, Balarāma elbűvölő tevékenységeinek elbeszélését.

Egyik este, amikor a "Dvivida Gorilla felszabadítása" fejezetet olvastam fel, Śrīla Prabhupāda szélesen elmosolyodott, hallva Dvivida gonosz természetét. Kuncogott, amikor felolvastam ezt a részt: "Gyakran a nagy bölcsek és szentek remetekunyhóit vette célba - összetiporta gyönyörű kertjeiket, gyümölcsöseiket." Éreztem, hogy még ennél is jobb lesz a történet, és valóban így lett. "Sőt" - folytattam - "olykor ürülékével és vizeletével szennyezte be szent áldozati helyeiket."

Śrīla Prabhupāda úgy nevetett, hogy egy percre abbahagytam az olvasást. Reakcióját látván mindannyian hihetetlen boldogságot tapasztaltunk. Extatikusan a lábát csapkodta. Nagyon szerette hallani, ahogy Kṛṣṇa és Balarāma a démonokat pusztította.

Másnap este, amikor a kertbe léptünk, azonnal leültem a pázsitra, s démonos történetet kezdtem keresgélni. Pár másodpercig az oldalakat lapozgattam, amikor Śrīla Prabhupāda megállított, s azt mondta:

- Gyerünk! Olvasd bárhonnan. Kṛṣṇa olyan, mint egy édesség golyó. Bárhol harapsz bele, mindig ízletes.

Örömmel lapoztam a következő történet kezdetéhez, és olvasni kezdtem.

Mivel Kīrtanānanda Mahārāja közelében voltam, lehetőségem nyílt arra is, hogy reggeli sétákra menjek Śrīla Prabhupādával. Minden nap a folyosón vártuk, hogy Śrīla Prabhupāda lejöjjön az emeletről. Mivel én olvastam esténként a Kṛṣṇa könyvet, egyik reggel, amikor sétált lefelé a lépcsőn, Śrīla Prabhupāda kedvesen észrevett engem. Egyenesen a szemembe nézett.

- Ó - mondta. - Nézzétek ezt a szép fiatal brahmacārīt. Mi a neved?

Az áhítattól hirtelen elakadt a szavam. Ő tovább lépkedett lefelé a lépcsőn.

- Śrutakīrti a neve, Prabhupāda - felelte Kīrtanānanda.

- Ó! Suta Goswami - mondta mosolyogva Śrīla Prabhupāda.

Śrīla Prabhupāda kisétált az ajtón. Végre volt értelme az életemnek, mert szeretett Gurudevám - Kṛṣṇa lilájának szavalójaként - Suta Goswamit látta bennem. Ő Isteni Kegyelme méltóságteljes pillantásától túláradón megértettem, hogy értékelte a felolvasásomat.

Śrīla Prabhupādám, miután a te személyes szolgád lettem, láthattam, mennyire értékeltél minden szolgálatot, amit a tanítványaid végeztek. Örültél, hogy láthatod az odaadás általad elültetett magjait gyökeret ereszteni és megerősödni. Szeretettel nézted, amint diákjaid fejlődnek a Kṛṣṇa-tudatban. Gyakran mondtad:

- A hippiket hepivé (happy: angolul boldog) változtattam.

Ahogy visszaemlékszem gyönyörű lótuszlábaidra, nagyon boldognak érzem magam. Ezeknek a lábaknak a szolgálata az egyetlen menedékem. Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt az örök lehetőséget.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/80

079 - Úszás egyedül a Juhu Beach-en

Śrīla Prabhupāda Uvāca 79

Úszás egyedül a Juhu Beach-en

1974. november

ISKCON Bombay, Juhu Beach

A Śrīla Prabhupādával való indiai utazás alatt Paramahāmsa Swami volt a titkára és Nitai Dāsa a szanszkrit editora. Jól kijöttünk egymással. Mi hárman a második hullámmal érkező bhakták közé tartoztunk, akik 1971 körül csatlakoztak a templomhoz. Juhui tartózkodásunk alatt Pallika dāsi készítette Śrīla Prabhupāda ebédjét, így Ő Isteni Kegyelme masszázsa után Paramahāmsa, Nitai és én együtt elmentünk a nagyjából egy háztömbnyire lévő partra úszni és napozni. Még Śrīla Prabhupāda délutáni pihenőből való ébredése előtt visszatértünk, hátha szüksége van ránk.

Néhány nap múlva azonban mindkét istentestvérem abbahagyta ezeket a kiruccanásokat a partra, mert így nem tudták befejezni a szolgálatukat. Én azonban továbbra is mentem. Egy nap, visszatértemkor Paramahāmsa Swami odajött hozzám, és azt mondta:

- Śrīla Prabhupāda nagyon zaklatott amiatt, hogy egyedül jársz a partra. Azt mondta, beszélni akar veled. Nagyon dühös.

Megvártam, amíg Śrīla Prabhupāda befejezte az ebédjét. Visszatért a nappalijába, én pedig bementem a szobába és a hódolatomat ajánlottam. Amikor felnéztem rá, észrevettem az elégedett tekintetét. Egyáltalán nem tűnt dühösnek.

- Śrīla Prabhupāda, jobban szeretnéd, ha nem mennék a partra, miután megmasszíroztalak? - böktem ki zavartan.

- Nem - felelte közömbösen. - Rendben van. Egyedül mész?

- Igen - feleltem. - Eleinte hárman mentünk úszni, de most már csak én vagyok.

- Rendben van - mondta. - Jó kimenni egy kicsit a partra, a napfényre, és bemenni a vízbe. Menjél nyugodtan.

- Köszönöm, Śrīla Prabhupāda - feleltem megkönnyebbülten.

A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát. Azon nyomban odamentem Paramahāmsa Swamihoz. Kárörvendően elmeséltem neki az én szerető lelki tanítómesteremmel való beszélgetésemet. Ő a fejét rázva erősítette meg az eredeti történetet.

Nem volt szokatlan az efféle szituáció. Biztos vagyok benne, hogy Śrīla Prabhupāda panaszkodott amiatt, hogy a parton vagyok. Ám nagyon kedves, hogy milyen toleránsan kezelte a helyzetet, amikor megjelentem előtte a kérésemmel. Érezte a ragaszkodásomat és megengedte, hogy meghozzam a saját döntésemet. Boldogan hagytam fel a partra járással, mert nem kényszerített.

Śrīla Prabhupāda, te olyan ügyes vagy. Gyakran mondtad:

- Ti, fiúk és lányok, önként végeztek szolgálatot. Nem kényszeríthetlek arra, hogy megtegyetek valamit.

Mindig olyan tisztelettel bántál velem, mely végül gyakran saját feszengésembe torkollt. A te alázatod miatt árasztott el a vágy, hogy megtegyek bármit, amit kérsz. Kegyesen csak arra vágytál tőlem, hogy "énekeld a Hare Kṛṣnát és légy boldog". Amikor visszaemlékezem rád, Śrīla Prabhupāda, nagyon egyszerű követni ezeket az utasításokat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/79

078 - Śrīla Prabhupāda öltöztetése

Śrīla Prabhupāda Uvāca 78

Śrīla Prabhupāda öltöztetése

1973. december

ISKCON Los Angeles

Téli látogatása alkalmával nagyon hideg volt Los Angelesben, a hőmérséklet időnként 40 fokra is leesett. (Megj: ez valószínűleg Fahrenheit, mely 4 Celsius foknak felel meg.) Ez az időjárás azonban lehetővé tette, hogy egy kicsit több szolgálatot végezhessek Śrīla Prabhupāda számára.

Bármily hideg volt is, Śrīla Prabhupāda mindig elment a reggeli sétájára. Ám a nagy hidegben hosszú alsóruhát és zoknikat viselt. Śrīla Prabhupāda nagyra értékelte segítségemet a felhúzásukban.

Először fogtam a hosszú, termó alsóruháját, természetesen sáfrány színűt, és miközben Śrīla Prabhupāda - dhotiban és kurtában - az ágyra ült, felhúztam őket a lótuszlábára, egyszerre egyet, egészen a térdéig húzva. Míg ő továbbra is ott ült, sáfrány színű zöknikat adtam azokra a gyönyörű, puha lótuszlábakra. Ekkor Śrīla Prabhupāda felállt, és hosszú johns-át (Megj: ez valmiféle nadrágszerűség lehet) felhúzta egész a derekáig, dhotiját közben a helyén tartva. Ekkor, immár a segítségem nélkül, felvette sáfrány kardigánját, majd kiment a nappaliba, tilakot festett és elénekelte a Gayatri mantrát.

Ha más bhakták is voltak a szobában, ők is énekelték a Gayatrit. Általánosságában véve azonban ez nem volt valami jó ötlet, mert Śrīla Prabhupāda mindig hamarabb befejezte, mint a tanítványai. Ők pedig ekkor azon tanakodhattak, vajon mit tegyenek, brahminikus pózba fagyva a helyükön maradjanak, kihagyva, amint Guru Mahārājuk kisétál az ajtón, vagy sietősen felkeljenek, tekintetükkel próbálva követni Ő Isteni Kegyelmét. Élvezettel néztem végig ezt a vicces jelenetet. Bár minden templomban ugyanaz történt, sosem tudtam rávenni magam, hogy figyelmeztessem istentestvéreimet. Igazi gazember módjára úgy spekuláltam, hogy Śrīla Prabhupāda ugyanúgy élvezi nézni kétségbeesett tekintetüket, ahogy én.

A Gayatri mantra eléneklése után Śrīla Prabhupāda felállt, én pedig segítettem neki felvenni a sáfrány színű kapucnis kabátot. A pávatollak bolytokként lógtak a nyakánál. Ezt a kedvenc kabátját JayaSri dāsī készítette 1970-ben a Honolulu Templomban, mely éveken át utazta körbe a világot Śrīla Prabhupādával. Nem tudok elképzelni Ő Isteni Kegyelmén kívül mást, aki efféle kabátot viselhetne. Dicsőségesen festett benne.

Egy alkalommal, amikor Ausztráliába utazott, elkövettem azt a hibát, hogy nem csomagoltam be a kabátot, mert nem tudtam, milyen hideg lesz.

- Miért nem hoztad a kabátomat? - kérdezte Śrīla Prabhupāda.

Csak álltam ott, szótlanul. Olyan mérges volt rám, hogy még csak nem is kiabált. A titkára küldette utánunk.

A kabátja begombolása után Śrīla Prabhupāda a bejárati ajtó felé tartott. Én általában a cipőjével és a botjával vártam őt. Miközben botját megfogta, jobb lábfejét felém nyújtotta, melyet a vászoncipőjébe csúszttattam, egy cipőkanál segítségével, amit mindig magunkkal hordtam. Aztán következő lépésével másik cipőjét is a lábára húztam, még mielőtt az földet ért volna. Mindezt egyetlen gördülékeny mozdulattal tette. Gazdaságossága a mozdulatok terén egyszerűen lenyűgöző volt. Egyszer-kétszer átengedtem egy-egy lelkes tanítványnak ezt a legszentebb szolgálatot, ám amikor láttam, hogy Śrīla Prabhupāda kétkedve fogadja áhítatos, esetlen ügyetlenkedésüket, végül elhatároztam, hogy megtartom magamnak ezt a szolgálatot.

A gopik azért imádkoznak, hogy az Úr Kṛṣna fuvolája lehessenek, s mindig az Ő lótusz ajka közelében lehessenek. Én azért imádkozom, hogy Śrīla Prabhupāda cipőkanala lehessek.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/78

077 - Csak purit ettem; Gyermekkori emlékek

Śrīla Prabhupāda Uvāca 77

Csak purit ettem; Gyermekkori emlékek

Śrīla Prabhupāda visszaemlékezése a gyerekkorára

Śrīla Prabhupāda időnként szeretettel beszélt édesapjáról. S amikor róla beszélt, azt mindig nagy gyengédséggel tette.

- Édesapám mindig megbizonyosodott arról, hogy megkapom, amit akarok - mondta. - Még ha az éjszaka közepén purīt akartam is, édesapám azt mondta édesanyámnak, "Ha purīt akar, készíts neki purīt." Előfordult, hogy édesanyám tiltakozott, de édesapám megcsináltatta vele. Így ment ez. Nem is tudom. Talán az édesapám tudta. Mindig ilyesmiket csinált. Aztán édesanyám teljesítette, amit kért.

Egy repülőút alkalmával Śrīla Prabhupāda purīt és subjit evett. Ahogy evett, egyszer csak hangosan nevetni kezdett, s ezt mondta nekem:

- Amikor gyerek voltam, sosem ettem meg a csapátit. Nagyon el voltam kényeztetve. Azok nem voltak elég jók nekem. Nekem purī kellett. Amikor édesanyám főzött, nekem purī kellett. Még később is, amikor már üzletember voltam.

Aztán egy percre elhallgatott, de csak azért, hogy újra nevetni kezdjen. Nagyon élvezte, hogy elmondhatja nekem, micsoda csirkefogó volt.

- Időnként elég kínos volt, amikor vendégségbe mentem - folytatta. - Meghívtak vacsorára, és csapátit akartak adni.

Śrīla Prabhupāda elkerekedett szemekkel magyarázta a dilemmáját.

- Nem tudtam megenni. Ugyanakkor, nem is utasíthattam vissza. Nem tudtam, mit tegyek. Mit mondhattam volna, hogy "Sajnálom, de nem eszem meg a csapátit"? Azt gondolták volna, "Ó, magasabbrendűnek képzeled magad? Nem eszed meg a csapátit? Neked purī kell?" Ezért elég kínos volt. Időnként kimentem, és nem ettem meg. Nagyon nehezemre esett azt mondani, hogy "Ó, én nem kérek csapátit." Nagyon sértve érezték volna magukat, de én tényleg képtelen voltam megenni a csapátit. Egyszerűen nem szerettem.

Śrīla Prabhupāda egyre csak mosolygott és nevetett, ahogy leírta ezeket a csintalan tetteit.

- Akkoriban lett szolgám - mondta. - Folyton próbált rávenni, hogy egyem meg a csapátit. Egy alkalommal igen kitartóan mondogatta, "Azt akarom, hogy próbálja ki. Azt akarom, hogy engedje, hogy csapátit készítsek önnek. Biztos vagyok benne, hogy ízleni fog." De én azt mondtam, "Nem!" Ez így ment egy ideig. Egyre csak kérte, "Kérem, hadd készítsek csapátit. Tudom, hogy meg fogja szeretni." Végül beleegyeztem, "Rendben. Kipróbálom." Elsőosztályú csapátit készített. Azóta megszerettem a csapátit. Igen váratlan fordulat volt az életemben. Addig a napig soha nem ettem csapátit.

Nehéz szavakba önteni, milyen elevenen mesélte el ezt a történetet Śrīla Prabhupāda. Minden egyes személy érzéseit kifejezte, amint örömmel feltárta előttem ezt a történetet. Szemei úgy elkerekedtek, amint kifejezte aggodalmukat ezzel a bizonyos "felsőbbrendűséggel" kapcsolatban. Minden alkalommal, amikor a gyermekkoráról beszélt, olyan érzésem volt, mintha nemrég történt volna. Nagy örömét lelte benne, ha erről beszélhetett a tanítványaival.

Köszönöm, Śrīla Prabhupāda, amiért megengedted, hogy beléphessek a gyermekkori kedvteléseidbe. Csakis indokolatlan kegyed tette lehetővé, hogy tanúja lehettem ezeknek a dicsőséges tetteknek. Olyan sok mindenre volt szükségem tőled, s te kedvesen megadtad. Örökké az adósod vagyok.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/77

076 - Ne aludjunk Mangala Arati közben; Alvás és evés

Śrīla Prabhupāda Uvāca 76

Ne aludjunk Mangala Arati közben; Alvás és evés

1973. június

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Egyik nap Śrīla Prabhupāda leszidta a szanszkrit editorát, Pradyumna Dászt, amiért elaludt a reggeli program alatt. Pradyumna, aki Śrīla Prabhupāda kíséretéből a kedvencem volt, komolyan vette a kritikát. Elhatározta, hogy lecsökkenti az étkezéseit, oly módon, hogy csakis forró tejet, gyümölcsöt és mandulát fogyaszt. Pradyumna azt mondta, a mandula az 'agy tápláléka'. Márpedig neki nagy agya és fotografikus memóriája volt.

Mint azt korábban említettük már, Śrīla Prabhupāda Māyāpurban gyakran sétált a verandához, miközben tanítványai praszádamot tiszteltek meg. Élvezettel nézte gyermekeit, amint teljes elégedettséggel Krsna praszádamot fogyasztanak. Úgy éreztem, lelki édesapám nagyon törődik velem. Elégedetté tette őt a Krsna praszádamhoz való vonzódásunk, ám az már egyáltalán nem tette elégedetté, amikor észrevette, hogy Pradyumna nincs velünk.

- Miért nem eszel praszádamot a többiekkel? - kérdezte Śrīla Prabhupaāda Pradyumnát, miután besétáltak a szobájába.

- Nem vagyok valami éhes, Śrīla Prabhupāda - felelte csendesen Pradyumna.

- Ezt meg hogy érted? - mondta Śrīla Prabhupāda. - Enned kell praszádamot. - Pradyumna tudta, hogy a lelki tanítómestere nem elégedett a magyarázatával.

- Nos, Prabhupāda - mondta végül - ha praszádamot eszek, akkor elalszom.

- Mit van mit tenni - mondta Śrīla Prabhupāda. - Enned kell praszádamot, még akkor is, ha napi 10 órát alszol. Hogyan élhetnél praszádam fogyasztás nélkül. Tehát akkor inkább egyél praszádamot, és aludj. Akkor sem hagyhatod abba a praszádam evést, ha egész nap alszol tőle... Enned kell praszádamot. Máskülönben hogyan maradhatnál életben?

Pradyumna kisétált a szobából, hódolatát ajánlotta, majd pedig velünk együtt elfogyasztotta a praszádamot. Boldog voltam, hogy újra megkaphatom a társaságát.

Śrīla Prabhupāda mindig arra buzdította a tanítványait, hogy a Krsna-tudatban való fejlődés érdekében minimalizálják, az evés és az alvás mértékét, ugyanakkor azt is mondta, hogy használjuk a józan eszünket.

- Annyit kell ennetek, amennyit meg tudtok emészteni - mondta gyakran. - Annyi praszádamot vegyetek el, amennyit csak akartok, de amit kivettetek, mindet egyétek meg. Egyetlen darab rizsszemet sem szabad elpazarolni.

Nagyon szigorú volt a tekintetben is, hogy mindenki vegyen részt a reggeli programon. Akinek több alvásra volt szüksége, annak máskor kellett bepótolnia, akár ebéd utáni pihenő, akár korábbi esti lefekvés formájában.

Śrīla Prabhupāda általában rögtön a reggeli lecke után reggelizett, és 1 óra körül ebédelt. Esténként forró tejet ivott, mielőtt lefeküdt volna aludni. Olykor, ha még éhes volt, purit, zöldséget vagy puffasztott rizst készítettem a számára. Amikor jó étvágya volt, épp annyira élvezte az evést, mint amennyire mi, hogy etethetjük őt. Legvidámabb napjaim egy részét azzal töltöttem, hogy forró csapátival a kezemben fel-le futkostam a konyha és az ő szobája közt, hogy még addig a tányérjára tehessem, amíg fel van puffadva és gőz van benne. 10 perc leforgása alatt 5-6 alkalommal ide-oda futottam, minden alkalommal a hódolatomat ajánlva, amikor a szobába léptem. Śrīla Prabhupāda ott ült, jobb térde egyenesen felhúzva, s elegánsan keverte össze a szabdzsit a csapátijával.

Śrīla Prabhupāda, kérlek, add a kegyed. Boldogan lemondanék az evésről, alvásról, csak hogy még egyszer csapátit készíthessek neked. Nincs édesebb dolog a három világban annál, mint egy pillantást vetni a gyermeki ártatlanságodra, ahogy ülsz és praszádamot tisztelsz meg. Nem hiszem, hogy bárki képes lehet arra, hogy miután téged enni látott, ne érezne irántad mélységes szeretetet, hacsak nem egy olyan démon, amilyen én vagyok. Talán sosem ízlelem meg az istenszeretet nektárját, de imádkozom a kegyedért, hogy újra csapátit készíthessek neked.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/76