Sríla Prabhupada Uvaca 60
A mayapuri forró purik; Ne melegítsétek fel a múrtik maháját
1973. március 16-18.
ISKCON Mayapur
Míg egy - a birtok bejáratánál lévő - kis épületben voltunk, Sríla Prabhupada időnként kisétált, hogy figyelje, amint a tanítványai a lakrésze mögött prasadamot fogyasztanak. Az aktuális viszonyok között Sríla Prabhupada úttörőkként tekintett a tanítványaira, akik nagy lemondásokat vállalnak, hogy segítsék őt a küldetésében. India legnagyobb részén a körülmények legjobb esetben is közepesek voltak. Sríla Prabhupada izgatottan várta, hogy a vendéglátó épületek megépüljenek, és tanítványai megfelelő körülmények közt lakhassanak.
Mivel nem volt állandó főző helyiség, a bhakták egy kis kerozin tűzhelyet használtak a purik sütéséhez. Kint sütöttek, közel ahhoz a helyhez, ahol elfogyasztották a prasadamot. A sütés folyamatosan zajlott, míg a bhakták ettek, így folyamatosan kaphatták a forró purikat. Az évnek ezen szakában a datolyafákat bemetszették, hogy felfogják a nedvüket, melyekből igen ízletes gaurt lehetett főzni.
Egy nap Sríla Prabhupada kiment a szobájából, hogy a szegényes fürdőhelyiséget használja. Kisétált, és természetesen mindenki a hódolatát ajánlotta.
- Folytassátok csak, egyétek a prasadamot - mondta nekik.
A Sríla Prabhupada és tanítványai közti kapcsolat nagyon édes volt. Mindig élvezettel nézte a tanítványait prasadam evés közben. Meglátta a forró purik és a datolya gaur párosítást és azt mondta:
- Ó, nagyon jó kombináció.
Később, a szobájában azt mondta nekem:
- Ez nem valami jó így... a bhakták olyan purit kapnak, amit a helyszínen készítenek, ilyen forrón. Nem ez a mi rendszerünk. Csak eszed a prasadamot. Ilyen emelkedettek, fennhéjázók lennénk? Ezek a bhakták csak úgy kapják a forró purikat, egyiket a másik után. Ez nem jó. Ezt abba kell hagyni.
Aznap továbbítottam az üzenetet az egyik templom adminisztrátornak, így kivitelezhették Sríla Prabhupada kívánságát.
>>>>>> O <<<<<<
1973. szeptember
ISKCON Bombay
Juhu Beach
Reggeli érkezésünk után Sríla Prabhupada jelezte nekem, hogy a múrtik maha-prasadamját kéri ebédre. Örültem az utasításának, mivel még senki nem érkezett meg, aki elkészíthette volna az ebédjét. Amikor a maha megérkezett a templomból, elkezdtem felmelegíteni. Míg a konyhában voltam, egy bhakta jött, és mondta, hogy Sríla Prabhupada kéri a prasadamot.
- Felmelegítem - mondtam neki. - Mindjárt viszem.
Azon nyomban visszajöttek és mondták:
- Sríla Prabhupada dühös, most azonnal kéri.
Remegve léptem a szobájába, és a hódolatomat ajánlottam. Már akkor kiabált, amikor még csak fel sem emeltem a fejemet.
- Miért melegíted fel a prasadamot? - kérdezte. - A maha-prasadamot nem lehet felmelegíteni. Most azonnal akarom. Nem melegítve kértem. Csak prasadamot akartam. Hozd ide most azonnal.
Sríla Prabhupada mellett sosem volt unalmas. Sok bhakta megjegyezte, hogy bizonyára nagyon nehéz volt Sríla Prabhupada személyes szolgája lenni. Valóban. De sokkal nehezebb volt Sríla Prabhupada számára, hogy én voltam a személyes szolgája. Még most is, elképzelni sem tudom, mennyi ostobaságot eltűrt a rossz szokásaim miatt. Olyan türelmes volt. Annyi mindent lehetett tőle tanulni. Gyakran mondogatta:
- A Krsna-tudat józan ész.
Sríla Prabhupada, kérlek, áldj meg józan ésszel, hogy elkezdhesselek a vágyaidnak megfelelően szolgálni.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/60
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése