1975. december 2.
(Sri Vrndavana Dhama)
Egy rövid reggeli séta után csapatunk elhagyta Új-Delhit. Mathura kerületéig az Agra főúton haladtunk - ez körülbelül két órás út volt. Épp a Vrndavana lehajtó előtt Prabhupada örömmel konstatálta az Agra úton újonnan emelt táblát, mely az ISKCON Krisna-Balarama Nemzetközi Vendégházat reklámozta. Amikor kocsija a Chattikara Úton balra fordult, Gunarnava dasa, aki egy motoron az út szélén várakozott, előresietett, hogy értesítse a bhaktákat Ő Isteni Kegyelme közelgő érkezéséről.
Az utolsó pár mérföldön át egy keskeny úton haladtunk, mely mezők és út menti fák, bokrok mellett haladt, egészen addig, míg Vrndavana faluja végre látótávolságba nem került. Erős érzést hozott, mintha elértünk volna valamit, mintha hazaérkeztünk volna. Vrndavana nem közönséges falu. Még egy olyan kezdő bhakta is, mint én, érezte, hogy ez a lelki légkör mennyire különbözik bármely más helyétől.
Amikor az ISKCON templomunk tornyai láthatóvá váltak, eszembe jutottak Srila Prabhupada kommentjei Mathura-mandala elbűvölő leírásaihoz, melyet Rupa Gosvami Odaadás Nektárjához fűzött: " 'Emlékszem, ahogy az Úr ott állt a Yamuna folyó partján. Oly gyönyörű volt a kadamba fák között, ahol oly sok madár csivitelt a kertekben. És ezek a benyomások mindig a szépséggel és boldogsággal kapcsolatos transzcendentális megvalósításokat adnak nekem.' Rupa Gosvaminak eme leírásai ezen Mathura-mandalával és Vrndavanaval kapcsolatos érzésekről még a nem bhakták számára is érezhetők voltak. Mathura nyolcvannégy négyzetmérföldes kerületében a különféle helyek olyan gyönyörűen sorakoznak a Yamuna folyó mellett, hogy bárki, aki elmegy oda, soha nem akar majd visszatérni ebbe az anyagi világba. Rupa Gosvami eme kijelentései Mathura és Vrndavana tényszerű, megvalósított leírásai. Mindeme tulajdonságok bizonyítják Mathura és Vrndavana transzcendentális helyzetét. Másként nem lenne lehetséges, hogy ezeken a helyeken így megidézze transzcendentális érzéseinket. Az ilyen transzcendentális érzések kétségkívül azon nyomban felébrednek, amint valaki megérkezik Mathurába vagy Vrndavanaba."
Srila Prabhupada kegyéből, mi, a tanítványai megérthetjük ezeknek a szavaknak az igazságát. Vrndavana egy kivételes odaadó érzést ébreszt és táplál. Zarándokok sereglenek ide az ország minden szegletéből, hogy megfürödjenek a Yamuna szent vizében, vagy egyszerűen csak egy napot vagy egy éjszakát ezen a szent területen töltsenek. Különösképpen az év kedvező időszakaiban, zarándokok tíz ezres tömegei lepik el Vrndavana kilenc mérföld hosszú parikrama útját, miközben körüljárják az egész területet. Néhányan újra és újra bejárják az egész távot, de nem sétálva, hanem folyamatosan dandavatot ajánlva.
És aztán az idelátogató zarándokokon túl ott vannak Vrndavana lakói: öreg férfiak és özvegyek, akik eljöttek, hogy leéljék utolsó idejüket, felszabadulást keresve az ismétlődő születés és halál alól, ahelyett, hogy ideiglenes gyógymódot keresnének testi kórjaikra. Ők tudják, hogy Vrndavanban meghalni azt jelenti, hogy soha többé nem kell visszatérniük ebbe az anyagi világba.
A nagyobb Vrndavana területen szó szerint templomok ezrei találhatók. Nagyság és fényűzés tekintetében igen változóak a nagy, egyedien tornyosuló dómokkal és megmunkált faragásokkal készült épületektől egészen az egyszerű otthonokig, melyekben szerényen imádják a tradicionális családi múrtikat. A leghíresebb a Hat Gosvamié, Sri Caitanya Mahaprabhu bensőséges követőié.
Egy modern Vrndavana emelkedett és ragyogott itt, hála Srila Rupa és Sanatana Gosvami kezdeti, úgy négyszáz évvel ezelőtti erőfeszítéseinek. Életüket Sri Krisna kedvteléseinek egykor elrejtett helyszínei helyreállításának szentelték. Kegyükből most zarándokok ezrei látogatnak ide nap mint nap, templomi aratikon és fesztiválokon vesznek részt, hogy megünnepeljék az Úr kedvteléseit.
A Gosvamik lábnyomait követve, Srila Prabhupada különleges közreműködése, hogy a dhama dicsőségét nem csupán Indián belül terjeszti, hanem kiterjesztette az egész világra.
Azáltal, hogy a Krisna-Balarama Templomot és Vendégházat adta nekünk, Prabhupada első kézből ad nekünk tapasztalatot a szent dhama transzcendentális természetéről. Máig legmegmunkáltabb és legdrágább projektjeként - minden vaisnava számára az egész világon a legfontosabb helyen - Prabhupada különleges figyelemmel kíséri a fejlesztését. Különösképpen, mivel tanítványai egyike sem vezetett még ilyen hatalmas projektet, így nagy gondossággal ügyel, személyesen irányítva és ellenőrizve a menedzsment fejlesztéseit, hogy megbizonyosodhasson annak sikeréről. Nagyon is tisztában van a számos buktatóval, melyeket el kell kerülni itt Indiában. Számottevő időt töltött ezzel két hónappal ezelőtt, és most azt tervezi, hogy a következő két hét folyamán még tovább erősíti az általa megkívánt magas sztenderdeket.
Amikor a kocsik megálltak a főkapuk előtt, Prabhupada kitörő üdvözlés kíséretében lépett elő. Amint előre sétált a templom bejárat felé, én is nem sokkal mögötte jöttem. Teljesen új, hihetetlen tapasztalat volt számomra Prabhupadaval egyszerre érkezni a templomba, ahelyett, hogy én is fogadom és üdvözlöm őt.
Közeli barátaim, Bhagavat Asraya és Gunarnava prabuk mindketten furcsa pillantásokat küldtek felém, telve meglepődéssel, talán még csodálkozással is. Pár napja egy egynapos útra mentem el Vrndavanaból Delhibe, és most Srila Prabhupada kíséretének tagjaként térek vissza! De ez csupán egy pillanatnyi kommunikáció volt. Srila Prabhupada ismét magára vonta teljes figyelmünket, és siettünk, hogy felzárkózzunk, miközben a vidám, éneklő tanítványok tömegével együtt belép a templomba.
Prabhupada darsanat vett a múrtiktól, és teljes hódolatot ajánlott a három oltár mindegyike előtt, melyeken Sri Sri Gaura-Nitai, Sri Sri Krsna-Balarama és Sri Sri Radha-Syamasundara foglaltak helyet. Miután megízlelte caranamrtat, a vizet, melyben a múrtik megfürödtek, visszasétált a fekete-fehér kockás márvány padlón a vyasasanhoz, az ülőhelyhez, melyet számára tartottak fenn a templomban, és elfogadta a guru-pujat, majd leckét tartott a Srimad Bhagavatamból.
Srila Prabhupada a hetedik ének hatodik fejezetének első verséről beszélt, mely Prahlada Maharaja, iskolatársainak adott utasításairól szólt. A Bhagavatam ezen része még nem lett publikálva, mivel Srila Prabhupada még mindig fordítja. Ezért még új, és nagyon izgalmas ezt hallani.
Miután a bhakták elismételték a szanszkritot, Harikesa hangosan felolvasta a fordítást. Megismételvén a verset, Prabhupada úgy írta le Prahlada Maharajat, mint előd gurunkat, és a bhagavata-dharma tudamányának 12 nagy autoritásának, avagy mahajannak egyikét. Elmagyarázta, hogy bár Prahlada Maharaja egy nagy démon fiaként született meg, élete bizonyította, hogy még a bűnös családba való születés sem zár ki senkit a Krsna-tudatból - ez a pont nagyon is releváns számunkra.
Megjegyezte, hogy Prahlada, noha még csak öt éves volt, ebédidőben oktatta barátait a bhagavata-dharmára. Kaumara azt jelenti, "ifjúkorban", a prajno pedig azt jelenti, "elég intelligens". Amikor valaki kellőképpen intelligens, akkor követi a bhagavata-dharmát, és ezt Krsna úgy írja le a Bhagavad-gitában, mint a Neki való meghódolást. Prabhupada azt mondta, hogy Sri Krsna minden négy milliárd évben egyszer jön el erre a helyre, Sri Vrndavana-dhamaba, csak azért, hogy ezt megtanítsa nekünk. Ezért Vrndavana nagyon értékes.
Úgy összegezte a Krsna-tudatos mozgalom célját, hogy ez tanítás arról, hogy Krsna a Legfelsőbb, és hogy nincs senki, aki felsőbbrendű lenne Nála. "Ezt prédikáljuk. Mindenkit megkérünk ebben a templomban, 'Itt van Krsna. Gondolj mindig Krsnaára. Énekeld a Hare Krsnát. És akkor azt kell majd gondolnod, hogy Hare Krsna.' Pusztán a Hare Krsna mantra éneklésével Krsna bhaktájává fogsz válni."
Saját tapasztalatából rámutatott, milyen csodálatos ennek az odaadásnak az eredménye. "Nem vezetünk semmilyen üzletet, mégis legalább 25 laks [2.500.000] rúpiát költünk minden hónapban. Krsna ellát mindennel. Ha Krsna-tudatos maradsz, és teljesen Krsnán függsz, akkor nem fogsz hiányt szenvedni. Én negyven rúpiával kezdtem ezt a dolgot. Most negyven crore [400.000.000] rúpiánk van és naponta tíz ezer ember eszik prasadamot. Ez a Krsna-tudat!"
Mindenki felujjongott, "Jaya!"
Prabhupada elmosolyodott, és folytatta. "Amint Krsna-tudatossá váltok, egyszerűen Rajta fogtok függni, és őszintén dolgozni, és akkor Krsna mindennel ellát. Bombayben például: ott a föld, ami egy crore rúpiát ér, és amikor megvettem ezt a földet, akkor talán úgy 3-4 laks rúpiám lehetett. De biztos voltam benne, hogy 'Képes leszek kifizetni, mert Krsna megadja nekem az árát.' Nem volt pénz. Úgyhogy itt a gyakorlati tapasztalat, hogy ha Krsnán függsz, akkor nem szenvedsz hiányt."
Végül Prabhupada nyomatékosan emlékeztette ifjú hallgatóságát, hogy most lássunk hozzá a feladathoz, hogy Krsna-tudatossá váljunk, amíg még van rá lehetőségünk. "Artha-dam. Nem tudjátok, mikor fogtok meghalni. Bármely percben meghalhattok. Ezért még a következő halálotok előtt valósítsátok meg Krsnát. Artha-dam azt jelenti, hogy még ha csak néhány évig élsz is, ha élsz a Hare Krsna éneklésének lehetőségével, még akkor is hasznot hajt számodra. A Hare Krsna éneklése olyan fontos, hogy mindig gondolhatsz arra, "Jön a halál. A halál ott van már az ajtónál. Hadd fejezzem be a japámat. Hadd fejezzem be a japámat." Mindig így kell gondolkodnod, hogy "A halál már közeleg, hadd japázzak." Ezt hívják bhagavata-dharmának, és a Krsna-tudatos mozgalom bhagavata-dharmát jelent. Úgyhogy nagyon szépen olvassátok el Prahlada Maharaja utasításait, és alkalmazzátok az életekre. És az életetek sikeres lesz. Nagyon köszönöm."
A bhakták ujjongása közepette Prabhupada kiment a templomból, és Hansaduta és Harikesa társaságában eltűnt a lakrészében. Én kint maradtam. Boldognak éreztem magam, mégis sajnálkoztam. Megengedték, hogy Prabhupada kíséretével utazzam vissza Vrndavanaba, de csupán azért, hogy összeszedjem a holmimat, mielőtt Kalkuttába utazom. Azon elmélkedtem, hogy Srila Prabhupada kegyéből még egy csepp is olyan édes és kielégítő, mégis, utána heves vágy ébred a továbbiakért.
Mások is Srila Prabhupada kegyére vágyakoztak. Prthu-putra, akit Harikesa jelölt ki helyettesemként, odajött hozzám, kifejezve vágyát, hogy átvegye Prabhupada masszírozását. Ostobán ottfelejtettem Srila Prabhupada gamchaját a kuruksetrai motel fürdőjében, ezért el kellett mennem a Loi Bazárba, hogy vegyek egy másikat. Elhívtam Prthu-putrát, és miközben szűk utcák során döcögtünk a riksán, elmagyaráztam neki, mit tanultam Prabhupada masszírozásáról, továbbá elmeséltem a tapasztalataimat Új-Delhiben és Kuruksetrán. Amíg a ruha üzletben voltunk, magamnak is vettem egy új dhotit.
Prthu-putra olyan izgatott volt, amilyen én magam voltam a lehetőség hallatán, hogy személyesen szolgálhatom Ő Isteni Kegyelmét. Afelett érzett sajnálatom, hogy elveszítem ezt a lehetőséget, keveredett a mélységes hálával, hogy egyáltalán lehetőségem nyílt rá, és beletörődtem, hozzon bármit is az új beosztásom.
Ám amikor visszatértünk a Mandirba, valami váratlan és csodálatos dolog történt. Harikesa egy bocsánatkéréssel várt minket Srila Prabhupada lakrészének verandáján. "Bocsáss meg, Prthu. Felejtsd el! Prabhupada nem akar semmilyen változást!"
Az én szívem nagyot dobbant, Prthu-putráé pedig darabokra tört. Harikesa rám nézett, és egyszerre beletörődő és mentegetőző volt. "Srila Prabhupada épp most szólt, hogy nem akarja, hogy öt percenként váltogassuk a szolgáját. Azt mondta, jól csinálod a dolgod, úgyhogy folytasd te, legalább addig, míg itt van Vrndavanaban, és azt mondta, osszam fel úgy a feladatokat, hogy egész napra való teendő jusson neked."
Alig tudtam elhinni a jó szerencsémet. Mindeddig csupán a masszírozását végeztem, ám most teljes felelősséget kaptam Srila Prabhupada személyes szolgájaként, legalább míg itt van Vrndavanaban. Nemcsak hogy nem vették el tőlem a szolgálatot, de még növelték is.
Harikesa kissé szégyenlősnek látszott, mivel nem tetszett neki az ötlet, hogy valaki más javára felhagyjon a szolgai teendőkkel. Elismerte, hogy néhány kötelességének elvesztése egyfajta, a jövőjét illető bizonytalanság érzetet hagyott benne, valamint azzal kapcsolatban is, mik lehetnek Prabhupada szándékai, mihez kezdjen.
Harikesa mindazonáltal szeretettel fogadott, és én személyes holmimmal azonnal behurcolkodtam a kis szolgai szobába. A szoba csupasz volt, csupán egy üveges szekrény állt benne, és egy magányos vonalrajz a falon Jagannatha Misraról és Sacideviről a kisbaba Nimaial az ölében. Az alján ez az aláírás szerepelt: Devahuti dasi 11/74. Nagy privilégiumnak éreztem, hogy Prabhupada személyes lakrészének szent környezetében lakhatok.
Srila Prabhupada bizonyosan nagyon kedves, hisz nekem úgy tűnik, sok más bhakta van, aki sokkal képesítettebb nálam, mégis, még néhány hétre megtart engem.
Ezért ezt a reggelt Harikesaval töltöttem, miközben ő beavatott új szolgálatom részleteibe. Először a hálószobában végigmentünk Prabhupada bőröndjének a tartalmán. Srila Prabhupadanak nagyon kevés személyes tulajdona volt: összes holmija mindössze a felét tölti meg a nagy piros bőröndnek. 3-4 szett ruhája van - kurta, lungi és kaupina; néhány pulóver, néhány pár zogni, gamcha, télikabát, chaddar és néhány rövidáru.
Egy másik bőröndben van néhány elektromos szerkezet, melyeket a diktafonja működtetéséhez használ, valamint a nagy, tekercses kazettás felvevő, melyekkel a reggeli sétáit és a leckéit rögzíti. Van két hosszú kábeles elektromos csengője, ezek egyike, amint Prabhupada új helyre érkezik, azonnal beüzemelésre kerül az asztala és a szolga szobája közt. A másik tartalék. A szolga szintén ezt a bőröndöt használja saját ruházata és egyéb tulajdonai számára. Harikesa megmutatta, hogyan kell megfelelően pakolni a bőröndbe, mind Indián belül, mind a külföldi utazásokhoz. Ez már maga kész művészet.
Feltárta Prabhupada hálószobai szekrényeinek tartalmát, melyek ágyneműjét, szőnyegeit, fürdéshez használt lotáit és a törölközőket tartalmazták. Nem szükségszerűen a szolgája kezeli ezeket, de ő kell kiadja a rájuk vonatkozó utasításokat a takarító csapatnak, akik jönnek minden reggel, míg Prabhupada sétálni meg.
Megmutatta a két nagy réz vödröt is, amit Prabhupada fürdéshez használt (melyeket minden nap polírozni kellett), és a gyékény szőnyeget, valamint a masszázshoz használt olajokat. Miután megmutatta, mely tiszta ruhákat kell kitenni Prabhupada számára, hogy a fürdés után átöltözhessen, végül magamra hagyott.
Srila Prabhupada szolgájának mindig elérhetőnek kell lennie. Ha Prabhupada bármiért csenget, a szolga válaszol, nem a titkár. A két masszázson túl a szolgának kell ügyelni rá, hogy Prabhupada ruhái ki legyenek mosva, a szobái ki legyenek takarítva, a prasadam időre készen legyen, és neki kell elrendeznie minden kis dolgot, mely szükséges, hogy Prabhupada napja simán menjen. Igazi művészet, hogy Srila Prabhupadat semmilyen módon ne zavarja meg, és zavartalanul végezhesse a Krsna-tudat prédikálásának küldetését. Prabhupada titkára, általában egy GBC tag, gondoskodik a kapcsolattartásról, ő foglalkozik az Ő Isteni Kegyelmével való találkozások kérelmeivel, az utazások megszervezésével, az utak ütemtervével és hasonlókkal. Harikesa írja le Prabhupada fordításait és éjszakai kijelentéseit, és elküldi őket a Bhaktivedanta Book Trust (BBT) számára Los Angelesbe editálásra és publikálásra. Továbbá ő főz Prabhupadanak, bár itt Vrndavanaban ehhez kap segítséget más bhaktáktól is.
------ O ------
Délelőtt 11:15-kor gamchaba öltöztem és bementem a darsana szobába, ahol Prabhupada az asztalánál ült és néhány bhaktával beszélt. Úgy döntött, felmegy a tetőre, és a napon üldögél.
Prabhupada gond nélkül felmászott a fedett hátsó lépcsőkön, és kilépett a ragyogó napfényre. Egy gyors, vizsgálódó pillantást vetett az oldalfalra, majd továbbsétált, át a 10x20 láb méretű szobán, a nyitott hátsó részhez.
Prabhupada átöltözött gamchaba, és leült a gyékényszőnyegre. Miközben elkezdtem masszírozni, Hansaduta megérkezett a levelekkel. Prabhupada olykor délelőtt válaszolja meg a leveleit, de leggyakrabban a masszázs közben. Hansaduta egyesével felolvasta a leveleket, pontosan úgy írva le Srila Prabhupada válaszait, ahogy diktálta őket.
Igen tanulságos és szórakoztató hallani a különféle ISKCON riportokat a világ minden tájáról, mind a problémákról, mind az elért sikerekről, és hallani Prabhupada válaszait. Igen szabatos a válaszadásban, mindig a levél kézhez kapásától számított 1-2 napon belül válaszolva. Úgy válaszolja meg a levelet, mintha a címzett ott állna előtte. Válaszait minden olyan arckifejezés kíséri, melyek fémjelezik a beszélgetéseit: szemöldökének elismerő felemelése és szemeinek elkerekedése, fejének enyhe biccentése, ragyogó mosolya, szemrehányó arckifejezése. Minden levélnek teljes figyelmet szentel, és válaszai kifejezőek és személyesek, és mindig a tárgyra fókuszálnak.
Ma az Új-Delhiben kézhez kapott levelekkel foglalkozott.
Kirtirajanak bátorító levelet írt, biztatva őt a lengyelországi prédikálásra. Emlékeztette az Úr Caitanya jóslatára, miszerint a Krsna-tudat a világ minden városában és falujában el fog terjedni. Aztán kifejezte háláját, hogy oly sok amerikai és európai fiú és lány segít ennek valóra váltásában. "Ez nem olyan színlelt dolog, mint a kommunizmus, a szocializmus és oly sok más "izmus", ami most zajlik a világban, hanem ez tisztán lelki, melyet Maga Krsna hitelesített, Aki 5000 évvel ezelőtt Kuruksetra csatamezején elbeszélte ezt a tudományt. A csatamező még mindig ott van, és bizonyosan örülsz majd annak hallatán, hogy tegnap ott jártunk, épp azon a helyen, ahol Krsna beszélt Arjunához, és egy káprázatos Krsna-Arjuna templomot fogunk ott építeni. Az emberek el fognak jönni szerte az egész világból, hogy lássák, és megértsék az Úr Krsna fennhatóságát, és fennkölt üzenetét." Azzal zárta, hogy kérte Kirtirajat, küldjön rendszeres riportokat, hogyan halad a missziójával.
Pusta Krsna Swami riportot küldött egy javasolt új Mercedes vétele kapcsán. Mellékelt továbbá egy kritikus újságcikket is egy keresztény szekta magazinjából, saját válaszával, mely kijavítja téves értelmezéseiket.
Prabhupada elégedett volt a prédikálásával, és azt mondta neki: "Nem fogadják el az újraszületés tényét, és állítják, hogy 'Éberek', ez nonszensz. A te leveled jó volt. Az egész világ sötétségben van, és mi világosítjuk fel, a Bhagavata-dharma prédikálásával. Köszönöm, hogy segítesz ebben."
Érkezett Németországból egy levél, melyben arra kérték Prabhupadat, hogy fogadjon el tizenegy új jelöltet első avatásra, mire ő a szokásos formátum szerint válaszolt Cakravarti dasnak. "Kérlek, fogadd áldásaimat. Az alábbi listán szereplő fiúkat és lányokat elfogadtam megfelelően felavatott tanítványaimként. Te vagy az elnök a Schloss Retterschofban, a te kötelességed annak ellenőrzése, hogy a Krsna-tudat sztenderdjei mindig fent legyenek tartva. Különösképpen a napi 16 kör japázása és a négy szabályozó elv betartása: nincs hús, hal, tojás fogyasztás, nincs kábító és mámorító szer, nincs szerencsejáték, sem tiltott nemi élet. A diákoknak mind részt kell venni a reggeli és esti aratin és a leckéken. Ha követjük ezt az egyszerű programot a rendszeres sankirtannal, könyvosztással és prédikálással, akkor nem lesz leesés. Épp úgy, ahogy ha valaki tisztán és rendszeres étkezéssel megfelelően tápláltan tartja magát, akkor nem kap el betegséget, ám ha valamit elhanyagol, akkor a fertőzés teret kap, legyengül, és áldozatul esik a betegségnek. Hasonlóan, a Krsna-tudat a gyógyszer az anyagi betegségre, és a Hare Krsna mantra őszinte éneklése ennek a gyógyszernek az alapvető eleme."
Az új tanítványok elfogadásakor Srila Prabhupada mindegyiküknek ad egy lelki nevet és egy új japa láncot. Srila Prabhupada a lelki nevek kiválasztásának feladatát a titkárára bízta. A titkár kiválasztja a neveket azon könyvekből, melyek Radha és Krsna különféle neveit tartalmazzák, és ezeket elküldik Prabhupada válaszával. Prabhupada továbbá szannyászijait és néhány GBC-t bízott meg azzal a felelősséggel, hogy eljapázzák az első kör maha-mantrát mindegyik tanítvány új japa láncán. Olykor ő maga japázik a láncokon, mielőtt elküldené őket az új tanítványnak a levéllel.
Végül Tusta Krsna Swami levelére válaszolt Új-Zélandba. Tusta Krsna Maharaja egy olyan csapat bhaktához tartozik, akik néhány évvel ezelőtt kiváltak az ISKCON-ból. Nem értettek egyet bizonyos könyvosztási módszerekkel, és az ISKCON-béli vezetőségi struktúrával. Eme csapat vezetője egy volt ISKCON szannyászi, név szerint Siddha-svarupananda Gosvami. Bár a csoport tagjainak megvannak a saját ötleteik a Krsna-tudat terjesztésére, Tusta Krsna Maharaja rendszeresen ír Srila Prabhupadanak.
Tusta Krsna korábban javasolt néhány személyt avatásra, ám mielőtt elfogadta volna őket, Prabhupada tudni akarta, Tusta Krsna Maharaja maga követi-e még. Tusta Krsna levele pozitív megerősítést tartalmazott, és Prabhupada ezt írta vissza: "Minden diáknak acaryavá kell válnia. Az acarya szó azt jelenti, hogy az, aki ismeri a szentírások utasításait, és a gyakorlatban is követi őket, valamint ezeket tanítja a tanítványainak is. Nagy remények közepette adtam neked szannyászt, hogy távollétemben te prédikálod majd ezt a vallást az egész világon, és így Krsna az Úr legőszintébb szolgájaként fog majd ismerni. Ezért örülök, hogy nem tértél el az általam tanított elvektől, és meghatalmazottként folytasd a Krsna-tudat prédikálását. Ez boldoggá fog tenni engem, mint ahogy a Gurv-astakában is áll: 'yasya prasadat bhagavata prasadah.' Pusztán a lelki tanítómestered elégedetté tétele által - aki az Úr hiteles képviselője - kétségkívül azon nyomban elégedetté teszed Krsnát."
Prabhupada célzott továbbá Tusta Krsna független mentalitására, óvatosan bátorítva őt, hogy tartsa őt közel magához. "Képezd magad igen szigorúan, és akkor hiteles guru leszel, és ugyanezen elven te is fogadhatsz el tanítványokat. De ami az etikettet illeti, az a szokás, hogy a lelki tanítómestered életében a jövendőbeli tanítványokat őhozzá hozod, és távollétében, vagy eltávozása után korlátok nélkül fogadhatsz el tanítványokat. Ez a tanítványi láncolat törvénye. Látni akarom, amint tanítványaim hiteles lelki tanítómesterekké válnak, és széles körben terjesztik a Krsna-tudatot; ez engem és Krsnát is nagyon boldoggá teszi."
Levelét úgy zárta: "Remélem, levelem jó egészségben talált", és a zárszó: "Örök jóakaród, A.C. Bhaktivedanta Swami."
A diktálás után Hansaduta minden nap legépeli a leveleket, és később, az este folyamán Prabhupada asztalára helyezi őket. Mindegyik hozzá van tűzve egy felcímzett borítékhoz, egy másodpéldányhoz és amilyen csatolmányok még vannak, valamint a levélhez, melyre válaszul szolgál. Éjszaka Prabhupada elolvassa és aláírja őket. Másnap pedig postára adják.
A masszázs vége felé Aksayananda Swami jött fel a tetőre. Kérte Prabhupadat, engedje meg, hogy Prthu-putra az élet lemondott rendjébe lépjen, csatlakozva a már eleve szervezés alatt álló ceremóniához, melyet két Bombay-templombéli brahmacarinak, Lokanathanak és Sridharanak rendeznek, akik holnap fogadnak el szannyászt.
Prabhupada megkérdezte, "Miért akar szannyászi lenni?" Aksayananda nagyon egyszerűen válaszolt, "Hogy fokozhassa a prédikálását."
Úgy tűnt, Prabhupada ezt a választ igen elcsépeltnek találta, ezért Aksayananda Maharaja biztosította őt, hogy Prthu-putra már külön él a feleségétől, és lelkesen prédikál a Vrndavana sankirtana csapattal.
Prabhupada még mindig némiképp szkeptikusnak tűnt, és további igazolást akart arra nézve, hogy méltó a szannyászra. Javasolta, hogy Prthu-putra képzés gyanánt utazzon Amerikába egy évre a Radha-Damodara csapattal, Tamal Krsna Gosvami vezetésével. Aksayananda Maharaja azonban nem tágított. Azt mondta, hogy Prthu-putra oly sok éven át Indiában élt és nem gondolt távozásra. Amiatt, hogy Aksayananda Maharaja kezeskedett a megbízhatóságáról, Prabhupada végül beleegyezett.
Mivel az egyetlen fürdő a hálószobájából nyílt, Prabhupadanak le kellett menni fürdeni. Fürdőszobája márvány padlóján egy kis fa sámlin ülve összekeverte a forró és a hideg vizet a rész vödrökben, és elkezdte lemosni az olajat. Eközben én gondosan kiterítettem egy szett tiszta ruhát az ágyára: kurta, dhoti és kaupina. Leszedtem a négy arany gombot a piszkos kurtáról, és beszúrtam őket a tisztára. Miután gondoskodtam a piszkos ruháiról és a masszázs során használt kellékekről, bementem a nappaliba.
Prabhupada asztalán volt egy igen kicsi ezüst lota, tele vízzel, valamint egy hozzá illő kanál és kupak. A kanállal kis vizet mertem a kupakba, majd mellé helyeztem egy kis labdányi gopi-candana tilak agyagot és egy hordozható tükröt.
Miután felöltözött, átvágott a nappali fekete, polírozott padlóján, melyet vékony, fehér pamut matracok fedtek. Ezek szolgáltak vendégei számára ülőhely gyanánt. Az asztalnál ülve tilakot festett, majd elmondta a Gayatri mantrát.
Nyomban ezután Harikesa jött be a szobába, egy egész thali-nyi prasadamot hozva. Prabhupada leült, hogy békésen, egymagában elfogyassza az ebédjét, lassan, sietség nélkül, alkalmanként ki-kipillantva a hátsó verandán át a hátsó udvarra.
Ebéd után Prabhupada visszatért a tetőszobába. Az ajtón átsétálva odafordult hozzám és megkaptam tőle új szolgálatom során az első közvetlen utasítást. "Most az az egyetlen dolgod, hogy 24 órán át velem maradj. Itt maradhatsz" - mondta, az ajtó előtt gyékényszőnyegre mutatva - "és ne menj el." Aztán bement és lepihent.
Én boldogan leültem, nagyon elégedett voltam amiatt, hogy megkaptam tőle az első személyes utasítást. És micsoda utasítás! Hogy folyamatosan vele legyek: ugyan ki remélhet ennél többet?
Nagyjából egy órával később ébred fel, és egy ideig az asztalánál ült, a Srimad-Bhagavatamot olvasva, miközben én egy kis pávatoll legyezővel hűsítettem őt. Teljesen elégedett voltam amiatt, hogy eme cseléd szolgálatot végezhetem, és felötlött bennem, milyen egyszerű és fenséges lehet a lelki élet. Alig néhány rövid héttel ezelőtt még milyen elfoglalt voltam templom kommanderként itt Vrndavanaban, viharosan rohangálva körös-körül reggeltől estig (és gyakran még az éjszaka közepén is). Mindig aktívan és energikusan, nem szerettem leülni még néhány percre sem. Azóta, hogy csatlakoztam a Mozgalomhoz, mindig az volt az érzésem, hogy nem végzem helyesen az odaadó szolgálatomat, ha nem vagyok folyamatosan fizikailag aktív és nem állítok elő valamiféle kézzelfogható eredményt. De most itt voltam, a teljes ellentét, itt állva és csendesen legyezve Srila Prabhupadat, egy kis vizet öntve a csészéjébe, vagy türelmesen őrizve az ajtaját. Látszólag olyan kevés volt ez, de mivel közvetlenül elégedetté tette a lelki tanítómestert, képes voltam éppen olyan értékesnek felfogni, mint bármely fontosabb vállalkozást az odaadó életben.
Hihetetlen öröm ezekben a csendes percekben együtt lenni Prabhupadaval. Viselkedését tekintve gyengéd és jóindulatú, és teljesen fix és szilárd a Krsna iránti odaadásában. Hatalmas erő van benne, mégis mentes a szenvedélytől. Jelenléte egyértelműen domináns, anélkül, hogy zsarnoki lenne, elméje szilárd, érzékeit megerőltetés nélkül kontrollálja. Intelligenciája tökéletesen tiszta, és minden helyzetben tudja, hogyan viselkedjen és másoknak hogyan kell viselkedniük. Jelenléte így a lelki életet valósággá változtatja.
Látván őt a mai nap folyamán, belém hasított a felismerés, hogy ő egy élő, lélegző Bhagavatam; bármiféle leírás is szerepel könyveiben a Krsna-tudatról, az ő maga. A könyveinek olvasása folyamatos megvalósítást hoz, ám amit talán életeken át tartó tanulmányozással érthetünk meg, arra másodpercről-másodpercre, percről-percre, napról-napra fény derül Prabhupada személyes társaságában.
Ezért magamban elhatároztam, hogy míg részem van ebben a páratlan lehetőségben, hogy közelről megfigyelhetem őt, olyan sokat tanulok tőle, amennyit csak tudok. Egyszerűen azáltal, hogy figyelem Srila Prabhupadat napi tevékenységei folyamán - hogyan bánik a bhaktákkal, hogyan reagál különféle helyzetekre, hogyan prédikál, hogyan szervezi a világméretű ügyeit örökké növekvő közösségében, hogyan pihen, hogyan nyomja előre folyamatosan az Úr Caitanya mozgalmát, hogyan képes rá, hogy lényének abszolúte minden egyes darabkája teljes mértékben Krsna-tudatos - határozottan kivitelezhetőnek tűnik annak megértése, hogyan kell a szentírásokat teljes mértékben beilleszteni az életünkbe. A tanulással és a prédikálással biztos fejlődést lehet elérni, ám számomra legalábbis, bár teljes hitem van a Krsna-tudatban, sok ötlet és elv még csupán elméletben érzékelhető, nincs teljesen megvalósítva. De Srila Prabhupada megfigyelésével láthatom, hogy ezek természetes, a lényével teljesen egységet alkotó részek.
