061 - Prabhupada inspirál, hogy japázzam a köreimet

Sríla Prabhupada Uvaca 61

Prabhupada inspirál, hogy japázzam a köreimet

1973. május

ISKCON Los Angeles

Egyik este, úgy 5:00 körül, félálomban feküdtem a szolgák lakrészében a matracomon. Hallottam a csengőt. Elsétáltam Sríla Prabhupada nappalijába, megpróbálva összeszedni magam. Rájöttem, hogy még mindig a tudatlanság kötőerejének hatása alatt állok. Beléptem Sríla Prabhupada szobájába, és a hódolatomat ajánlottam. Felültem, remélve, hogy nem veszi észre az állapotomat. Rosszabbul néztem ki, mint gondoltam. Sokkal inkább tudatában volt az illúziómnak, mint én magam. Lehet, hogy ez a kijelentés egyértelműnek tűnik, de én valahogy mindig úgy gondoltam, hogy Sríla Prabhupadának túl sok egyéb dologra kell odafigyelnie, mént az én Krsna-tudatom.

Nagy aggodalommal nézett rám.

- Miért nem japázol? - kérdezte.

Ez nagyon váratlanul ért. Sríla Prabhupada nagyon jól értett ahhoz, hogyan konfrontálódjék valakivel, amikor az a legkevésbé számít rá. Nem tudtam, mit is mondhatnék, ezért aztán valami ostoba, ám őszinte kifogással éltem.

- Sríla Prabhupada, nehéz időszak ez nekem - magyaráztam. - Nem tudok egész álló nap csak ülni a szobámban, és japázni meg olvasni.

A válasza rendkívüli volt.

- Én is egész nap itt ülök - felelte komoly arccal. - Csupán egyszer megyek ki naponta sétálni. A nap többi részében csak itt ülök, mégsem jelent ez nehézséget.

- Én nem vagyok olyan, mint te, Sríla Prabhupada - feleltem gyorsan. - Te olyan vagy, mint Haridas Thakur. De én nem vagyok valami transzcendentális. Le kell foglalnom magam. Gépelhetek esetleg neked valamit?

Még mindig nagyon komolynak tűnt, úgy felelte:

- Most mit csináljunk?

- Sríla Prabhupada, én nem tudom.

- Hívd Karandharát - utasított.

Mint azt már említettem, Sríla Prabhupada gyakran mondta ezt, amikor Los Angelesben volt, mivel nagy bizalommal viseltetett Karandhara képességei iránt. Ő egy "cselekvő" volt, ráadásul nagyon komoly. Karandhara és én, együtt bementünk Sríla Prabhupada szobájába, és a hódolatunkat ajánlottuk.

- Srutakirtinek gondjai vannak - mondta Sríla Prabhupada Karandharának. - Nem japázik. Azt mondja, kell valami, ami lefoglalja. Most mitévők legyünk?

Karandhara - mint mindig - nagyon figyelmesen nézett, úgy mondta:

- Kell találnunk neki valami elfoglaltságot.

- Igen - mondta Sríla Prabhupada. - Van egy ötletem. Ebben a szobában a Srímad-Bhagavatamot fordítom. Eközben elkezdem fordítani a Caitanya-Caritamrtát a dolgozószobában. Ebben a szobában van a diktafonom, és a Srímad-Bhagavatamon dolgozok, a dolgozószobámba pedig betehettek egy másik diktafont, és arra elkezdem fordítani a Caitanya-Caritamrtát. - Majd rám nézve folytatta. - És akkor legépelheted. Előkészíthetsz mindent az editáláshoz. Ily módon lefoglalhatlak téged is, Pradyumnát pedig az editálással. Ez így jó lesz?

- Igen, Sríla Prabhupada - feleltem lelkesen. - Köszönöm.

Karandhara és én berendeztük a dolgozószobát, hogy Sríla Prabhupada elkezdhesse a munkát a Srí Caitanya-Caritamrtával.

Másnap kora reggel Sríla Prabhupada bement a fürdőszobába, hogy elkészüljön a reggeli sétához. Én bementem a dolgozószobába, és kivettem a kazettát a gépből. Csinált valamennyi fordítást. Aznap reggel lelkesen japáztam a köreimet, tudva, hogy a lelki tanítómesterem jobban szeret engem, mint képzeltem. Később, a nap folyamán begépeltem a kazettát. Nem volt rajta sok, de ez érthető, hisz még mindig a Srímad Bhagavatamot fordította a másik szobában.

Következő nap bementem a dolgozószobába, hogy kivegyem a kazettát, de láttam, hogy nem használták. S amíg ott voltunk Los Angelesben, a továbbiakban sem folytatta a Srí Caitanya-Caritamrta fordítását, . Ám ez már akkor nem számított. Felszította bennem a parányi szikrát, azáltal, hogy így gondoskodott rólam.

Hat hónappal később Los Angelesben, a dolgozószobájában voltunk, ahol korábban az első órányi Srí Caitanya-Caritamrta fordítást csinálta.

- Jártassá kell válnod a Caitanya-Caritamrtaban, hogy leckéket tarthass róla - mondta.

Mosolyogva bólogattam, ám fogalmam sem volt, hogyan lehetne ez valaha is lehetséges.

Sríla Prabhupada, tudom, hogy az indokolatlan kegyed által bármi valóra válhat. Ha csak a töredékét elérhetném irántad annak a szeretetnek, amit te tanúsítottál irántam, az életem sikeressé válna. Imádkozom, hogy valaha, egy távoli életemben képes legyek megérteni a veled való kapcsolatomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/61