129 - Upendra Prabhu, Prabhupāda kedves szolgája

Śrīla Prabhupāda Uvāca 129

Upendra Prabhu, Prabhupāda kedves szolgája

Tiszteletem kifejezése, kedves barátunk, Upendra Prabhu, Prabhupāda szolgája iránt, eltávozása alkalmából

Śrīla Prabhupāda gondoskodott Upendráról, amikor neki a legnagyobb szüksége volt rá. Eltávozása dicsőséges volt, körülötte szent nevet éneklő bhaktákkal, szerte, egész testén a tilakba írt szent nevekkel. Radha Kunda Jalt helyeztek a szájába, és prasadam virágfüzérek vették körül. Śrīla Prabhupāda ügyelt rá, hogy szolgája a lehető legjobb módon hagyja el a testét.

Śrutakīrti nagy megnyugvást merít Upendra dicsőséges eltávozásának leírásából. Ez mind Śrīla Prabhupāda kegye. Śrīla Prabhupāda személyes szolgái közül sokan észreveszik, mint gondoskodik ő továbbra is mindannyiunkról.

Upendra elsőosztályú módon szolgálta Śrīla Prabhupādat. Olyan érzékeny volt! Hihetetlen mértékben ragaszkodott Śrīla Prabhupādahoz, és szerette az odaadó szolgálatot, mégis, az érzékei erősek voltak, és elvonták őt. Mindazonáltal, nagyon erős volt a bűntudata. Ő maga alig tudta elviselni a saját nyugtalanságát. Ő Isteni Kegyelme a közelében tartotta.

Śrīla Prabhupāda megmutatta nekünk, hogyan kell élni, és hogyan kell meghalni. Megbocsájtást kért minden istentestvérétől, a testvérétől és családtagjaitól, mielőtt Goloka Vrindavanba távozott volna. Mindannyian tudtuk, hogy semmiféle bocsánatra nem volt szükség, Śrīla Prabhupāda mégis tökéletes példával járt elöl.

Chitralekha, Upendra volt felesége, és a gyermekeik még az utolsó napjaiban is tudtak vele kommunikálni. A bhakták hangosan felolvasták neki a leveleiket. Fia, Somiya Prabhu, kéretlen megbocsátó levelet írt, felszabadítva Upendrát, hogy Śrīla Prabhupāda sevaját végezze. Köszönjük, Somiya Prabhu. Minden Vaiṣṇava számára csodálatos példát mutattál!

Upendra oly nagyon a bhakták közelében akart lenni, és gyengéden szolgálni. Śrīla Prabhupāda látható jelenlétének utolsó napjaiban, Śrīla Prabhupāda azt mondta Upendrának, csak olvasson és énekeljen Vrindavanban. A vezetőség azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ez nem elégséges, és valamilyen módon szolgálatot kell végeznie. Megszakadt a szíve. Alig tudta ellátni magát, így távozott. Mégis, szíve továbbra is tele volt lelki vágyódással.

Úgy nagyjából egy éve Upendra beszélt Śrutakīrtinek rossz fizikai állapotáról, és megbeszélték végső állapotát. Akkor Śrutakīrti felajánlotta számára saját vrindavani lakhelyét, mondván, az megfelelő hely lehet utolsó napjai eltöltéséhez. Upendra elfogadta az ajánlatot. Szerintünk Upendra már sürgősségi állapotban utazott Ausztráliába. Mégis, Śrutakīrti azon gondolkodik, vajon nem lehetséges-e, hogy Upendra korábbi fájdalmas tapasztalatai okozták, hogy nem ment közvetlenül Vrindavanba.

Upendra esete arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk a Vaisnavák kegyén és a tiszta odaadó szolgálat definícióján. Brahmānanda megjegyezte, milyen kedvező körülményeket biztosítottak Upendra számára az ausztrál bhakták, mondván: "Az ausztrál bhaktákkal volt, akik annyira szerették őt, és gondoskodtak róla a templomban. Így az is Vrindavan!"

Az elmúlt nyáron beszéltünk Upendra Prabhuval, épp, amikor visszatért az ausztrál templom látogatásából. Kifejezte, mennyire szeretett ott lenni, mert a bhakták feltétel nélkül elfogadták őt. Bátorította őt a bhakták szeretete. Brahmānanda említette, hogy még gyűjtést is szerveztek a jegye finanszírozására. Felemelő társaságuk hatására Upendra lelkileg feléledt.

Röviddel azután, hogy nélkülöznie kellett szerető társaságukat, kimerült és depressziós lett. Augusztus végén beszéltünk vele, és az ausztrál bhakták hívták őt vissza, hogy alternatív terápiával gyógyítani próbálják a betegségét. Upendra nagy reményekkel, és újult boldogsággal tervezte az ausztrál yatraba való visszatérését.

Mindannyian szerettük Upendrát. Amikor tudomást szereztek az állapotáról, Satyadeva és Mahā Guna Prabhuk mindjárt felajánlották, hogy gondját viselik. Mindketten megfelelően képesítettek voltak a feladatra, mivel szakavatott egészségügyi dolgozók voltak. Szóval sokan szerettünk volna segíteni. Shaktimati és TuryaDāsa Prabhuk selyem füzért hoztak a māyāpuri Úr Nrsringhadeva Múrtitól, kifejezetten Upendra számára. Śrutakīrti elsőosztályú Tulasī japa láncot hozott neki Vrindavanból. Mindenki tenni akart valamit, hogy segítsen Upendrának.

Miért is ne? Hisz Upendra oly szépen gondoskodott a mi szeretett Śrīla Prabhupādankról, míg Ő Isteni Kegyelme köztünk járt, itt, az anyagi börtönben. Mindannyian oly sokkal tartozunk Upendrának, amiért személyesen szolgálta Śrīla Prabhupādat! Mi mást is érezhetnénk Upendra Prabhu iránt, mint a hála lekötelezettségét??

Mindez felveti a kérdést: "Ki az elesett?" Bűntudata száműzte Upendra Prabhut a helyi Berkeley templomból. Elutasítva, kiközösítettnek érezte magát. Hát nem lettünk mi mindannyian kiközösítve a lelki világból? Az alázat vajon nem képesít a tiszta odaadó szolgálatra? Nem vagyunk vajon mindannyian elesettek? Én az vagyok, ezt tudom. Már csupán ennek mértéke a kérdés. A 16 körömet olyan sértőn japázom le, hogy csoda, hogy Kṛṣṇa megtűr. Lelkileg tudatlan vagyok. Papagáj módjára mondom a szavakat, nem is igazán vagyok tudatában a jelentésüknek. Mégis, mechanikusan végzem a dolgom, büszke módon emelkedettnek tartva magam. Ez az én azonnali diszkvalifikációm. Ezt jelenti, hogy elesett.

Hogyan szolgálhatjuk a lelki tanítómesterünket? Maradjak arrogánsan diszkvalifikált, biztos távolságot tartva az elesett bhaktáktól, ahelyett, hogy boldogan fogadnám őket? Az ausztrál bhakták csodálatos leckét adtak nekünk a feltétel nélküli szeretetből. Én megtapsolom őket. Biztos vagyok benne, hogy elégedetté tették Śrīla Prabhupādat! Ez az igazi szolgálat!

Śrīla Prabhupāda egyesével, kegyesen hívja vissza magához minden személyes szolgáját. Mindannyian képtelenek vagyunk rá, hogy tökéletesen kövessük a mi szeretett Śrīla Prabhupādankat. Ő mégis lefoglal minket. Ilyen Sri Guru és Gaurāṅga kegye! Śrīla Prabhupāda tisztasága és ereje által minden lehetséges. Neki megvan minden, ami belőlünk hiányzik. Minden dicsőség Śrīla Prabhupādanak! Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak! Minden dicsőség az ausztrál yatranak, amiért visszakísérték Ő Isteni Kegyelméhez a szolgáját, Upendra Prabhut!

Nagy szeretettel emlékezve Upendra Prabhura,

Szolgáid, Śrutakīrti Dāsa és Kusa devi dāsī

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/129

128 - Az odaadó szolgálat azt jelenti, elégedetté tesszük Kṛṣṇát; Sandesh és Rasgulla

Śrīla Prabhupāda Uvāca 128

Az odaadó szolgálat azt jelenti, elégedetté tesszük Kṛṣṇát; Sandesh és Rasgulla

1972. szeptember 27.

ISKCON Los Angeles

Alább olvasható annak a levélnek a kivonata, melyet három hete írtam Kīrtanānanda Mahārājanak, miután New Vrindavanból (Új Vrindavanból) elutaztam, és Śrīla Prabhupāda szolgája lettem:

"Most kezdem megérteni, hogy minden, ami kapcsolatban áll Śrīla Prabhupādaval, igazi nektár. Az ő indokolatlan kegye ez, hogy végre megtaláltam azt a prédikálást, amihez igazán vonzódni tudok - azaz, hogy más bhaktáknak mesélhetek szeretett lelki tanítómesterünk dicsőséges tetteiről. Minden általa kiejtett szó, minden általa megtett lépés szerte az egész Földön tanítványok ezrei számára jelentik a boldogság forrását. Csakis Prabhupāda képes arra, hogy a mi nyomorult életünket valami értékessé alakítsa. Ő  még a legjelentéktelenebb szolgálatot is nagy dologként fogadja el.

Miközben tegnap, Prabhupāda masszírozása során New Vrindavanról (Új Vrindavanról) beszéltem, megemlítettem, hogy tehén aratit szoktunk tartani. Ezen a ponton Prabhupāda tekintetén rosszallás jelent meg. Megkérdeztem, helyesen tettük-e, mire ő azt mondta: "Nem." Megkérdeztem, van-e bármi speciális dolog, amit a tehenekért tehetünk. Azt mondta: "Tartsátok őket tisztán, szépen fésüljétek meg, fürdessétek őket, és ki is fényesíthetitek a szarvukat és a patájukat."

Továbbá tegnap megkapta Prabhupāda a sandeshedet. Még aznap éjszaka kettőt kérésére a tányérjára tettem, egy kis ananásszal és forró tejjel. Beleharapott az egyikbe, és azt mondta: "Kīrtanānanda Mahārāja elsőosztályú sandesht készített." Aztán elmondta, hogy a sandesh és a rasagulla a "bengáli édességek", és hogy ezek a "sztenderd". Kritizálta a L.A.-i kitalált édességeket, melyek a puffasztott rizs, karob, tejpor, ételszínezék és mogyoróvaj különféle kombinációiból álltak, ám amelyek őt hidegen hagyták. Azt mondta:

- Én a sandesht, rasagullát és az édes golyókat adtam nektek. Ezek a sztenderd édességek, és igen jók is. Miért kell nekik más?

Így aztán tegnap este készítettem sajtot, majd abból ma reggel sandesht. Ebédre adtam neki egyet a te sandeshedből, és egyet az enyémből. Mindkettőt megette. Amikor befejezte, megkérdeztem, milyen volt a sandesh. Felragyogott az arca, és azt mondta:

- Te csináltad őket?

Elmondtam neki, mit tettem, és azt mondta, hogy nagyon jók voltak. Nagyon boldog vagyok, mert a sandesh egyike a kedvenc édességeinek.

Śrīla Prabhupāda, az abszolút igazság sosem változik. Huszonöt év telt el azóta, hogy megírtam ezt a levelet Kīrtanānanda Mahārājanak. De a te indokolatlan kegyed által ismét felfedeztem "azt a prédikálást, amihez igazán vonzódni tudok". Imádkozom, hogy soha többé ne hagyjak oly sok évet üresen eltelni, anélkül, hogy törekednék az én fenséges lelki tanítómesterem dicsőítésére. Kérlek, adj nekem még egy lehetőséget, hogy sandesht készíthessek az ebédedhez. Ily módon élvezhetem, amint kedvesen bátorítasz engem, elkerekedett szemekkel kiáltva fel: "Ez nagyon jó."

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/128

127 - Bengáli konyha, mustármag olaj, Pishima és shukta

Śrīla Prabhupāda Uvāca 127

Bengáli konyha, mustármag olaj, Pishima és shukta

1974. szeptember

ISKCON Calcutta

Az 1973-as, kalkuttai templomban való tartózkodásunk során tudomásomra jutott, mennyire szereti Śrīla Prabhupāda a bengáli konyhát. Meglepő módon, az én - Śrīla Prabhupādanak végzett - személyes szolgálatom során, Ő Isteni Kegyelme nem evett túl gyakran bengáli stílusú prasadamot. Még amikor a kalkuttai vagy māyāpuri templomban volt, akkor is rendszeresen a nyugati tanítványai által készített prasadamot tisztelte meg. A csodálatos bengáli preparációkkal az volt a probléma, hogy bár igen ízletesek, gyakran tartalmaznak mustármag olajat.

- Ezt nehéz megemésztenem - jegyezte meg Śrīla Prabhupāda.

Egy nap, a kalkuttai templomban, Tamāla Kṛṣṇa Mahārāja lépett be Śrīla Prabhupāda szobájába, s ajánlotta a hódolatát. Śrīla Prabhupāda, kényelmesen üldögélve asztala mögött - sugárzott, mint mindig.

- Nem azt mondtad, hogy a mustármag olajat külsőleg, a ghít pedig belsőleg kell használni? - érdeklődött Tamāla Kṛṣṇa.

- De - mondta mosolyogva Śrīla Prabhupāda.

- Akkor ez nem azt jelenti, hogy nem kéne mustármag olajat használnunk a főzéshez? - folytatta Tamāla Kṛṣṇa Mahārāja. - Néhány bhakta időnként mustármag olajjal főz. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Nos, ez így van - mondta Śrīla Prabhupāda. - De a mustármag olaj igen ízletes. A zöldségek íze elsőosztályú lesz tőle. Ezért Bengálban mindenki mustármag olajjal főz. Igen ízletes.

Amikor Śrīla Prabhupāda Bengálban tartózkodott, a testvére időnként eljött a templomba, és főzött neki. Ez igen felemás áldás volt számunkra. Sokak számára ismert tény volt, hogy Śrīla Prabhupāda testvére, Pishima, szárija alatt mustármag olajat csempészett a templomba, hogy azt használja a főzéshez szeretett fivére számára. Śrīla Prabhupādahoz hasonlóan Pishimanak is megvolt a maga szokása, hogy meghallgatta, amit mondtunk, majd csinálta, ami neki jólesett. Śrīla Prabhupāda mindent megevett, amit ő főzött, aztán alkalomadtán panaszkodott utána:

- Belebetegedek a főztjébe - mondta, majd némi fekete humorral élve folytatta. - Szerintem meg akar ölni.

Időnként megszidtam őt, mintha a szülője lennék, mondván:

- Prabhupāda, amikor a saját szakácsod főztjét eszed, nem betegszel meg, de amikor a testvéred főztjét eszed, lebetegedsz.

- Igen! Ne is adj nekem semmi mást - felelte meggyőződéssel. - Azt eszem, amit te főzöl. Ha a testvérem ad valamit, megeheted, ha szeretnéd. De én nem akarom megenni.

Nagyon lelkes lettem, hallván eltökéltségét, miszerint követi az utasításaimat. Persze amikor evésre került a sor, sosem követte túl sokáig senki utasításait. Mindig azt csinálta, ami neki jólesett. Egyszer egyik istentestvérének tanítványa, egy bengáli brahmacārī, látogatta meg Śrīla Prabhupādat juhui lakásában. Nagyon jó szakács volt, és felajánlotta, hogy shuktát - keserű zöldséglevest - főz Śrīla Prabhupāda számára. Figyeltem az ifjú bhaktát, amint a nagy szelet zöldségeket - beleértve a keserű dinnyét is - ügyesen kisütötte. Amikor végzett, ott állt egy nagy bödön igen keserű és meglehetősen olajos leves. Śrīla Prabhupāda minden falatot nagy élvezettel fogyasztott el.

- Ez a legcsodálatosabb dolog - jegyezte meg. - Śrutakīrti, neked is meg kéne ezt tanulnod. Csinálj te is ilyet. Ez nagyon elsőosztályú.

Még csak meg se közelítettem soha azt a zöldséglevest, amit Śrīla Prabhupāda oly nagy élvezettel fogyasztott aznap. Szerencsémre, Śrīla Prabhupāda az általam rendszeresen készített, sokkal egyszerűbb fogásokat is elfogadta. Elragadtatással hallgattam, amint mondta, hogy az én főztömtől nem betegedik meg.

Śrīla Prabhupāda, mindig elámultam együttérzésed mélységein. Rendszeresen elfogadtad mindenki szolgálatát, a rád vonatkozó következményekre való tekintet nélkül. Senki nem tudja ezt nálam jobban. Soha nem mondtál le rólam. Tudom, hogy amíg azzal az őszinte vággyal fordulok feléd, hogy szolgáljalak, te sosem fordítasz nekem hátat. Kérlek, adjál ízt az általad evett shuktára, és az odaadó szolgálatra. Számomra mindkettő túl keserű, mert érzékeim - az életeken át tartó démonikus életmód hatására - már elhaltak.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/127