2015. október 27., kedd

068 - Ha szeretnétek templomot építeni, rendben

Sríla Prabhupada Uvaca 68
Ha szeretnétek templomot építeni, rendben; Személyes kegy

Sríla Prabhupada szolgájaként nagyon kevés olyan alkalom volt, amikor kérdés merült fel bennem az általa adott utasítással kapcsolatban. Valójában, egy esetre emlékszem. Sríla Prabhupada levelet kapott egy bhaktától, aki engedélyt kért, hogy elválhasson a feleségétől és hogy egy másik nőt vehessen el feleségül. Jelen voltam, amikor Sríla Prabhupada válaszolt a levélre, és teljesen megdöbbentem annak hallatán, hogy megadta az engedélyt. Egész nap zaklatott voltam. Én úgy értettem, a filozófiánk szerint tilos a válás. Számos alkalommal hallottam őt a válás ellen beszélni. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, de nem gondoltam volna, hogy Sríla Prabhupada elnézi. Folyton az járt az eszemben, hogy "Sríla Prabhupada nem tenne ilyesmit."

Végül nem tudtam visszafogni magam. Az esti masszázs közben, amikor már vagy fél órája masszíroztam, egyszer csak kibukott belőlem:

- Prabhupada, szeretnék kérdezni tőled valamit. Volt az a bhakta, aki a válásról kérdezett...
- Ó, igen - vágott közbe. - Mondtam neki, hogy megteheti.
- Igen, tudom - folytattam. - Én csak azon töprengtem, hogy te mindig azt mondod, a válás ellenkezik a védikus alapelvekkel. Hogy nem lehet elválni.
- Igen - mondta. - De ebben a társadalomban elfogadottak ezek a dolgok. Így megengedhetőek.

Nem éreztem elégedettnek magam ezzel a válasszal. Sríla Prabhupada közönyösnek tűnt a témával kapcsolatban. Ilyen témát illetően még nem tapasztaltam rajta effélét.

- Igen, de ez a társadalom a húsevést és a tudatmódosítók használatát is elfogadja - mondtam. - Mindezek elfogadottak, de akkor ezeket miért nem engedjük meg?

Az én legkegyesebb lelki tanítómesterem együttérző hangon válaszolt:

- Nos, valójában akár megadtam volna az engedélyt, akár nem, ő akkor is elvált volna. Tehát ha azt mondom neki, "Nem, nem teheted meg" és ő mégis megteszi, az komoly sértés lett volna. Ha azt mondom, "Igen, megteheted", mert ő amúgy is megteszi, akkor a sértés nem olyan nagy.

Megkönnyebbültem. Én is így gondoltam, de szükségem volt arra, hogy megerősítse, milyen hihetetlenül együttérző volt mindannyiunkkal szemben.

>>>>>> O <<<<<<

1973. február
Jakarta, Indonézia

Míg egy támogató házában laktunk, néhány indiai vendég jött meglátogatni Sríla Prabhupadát. Ottlétük során, egyikük ezt mondta:

- Swamiji, szeretnénk, ha megkérnél minket, hogy építsünk templomot. Szeretnénk építeni neked egy templomot, de szükségünk van az áldásaidra. Azt szeretnénk, ha te kérnéd.
- Nem, nem - felelte Sríla Prabhupada nevetve. - Ha szeretnétek templomot építeni, rendben. Építsetek templomot. Mi megtöltjük nektek emberekkel.
- Swamiji - felelte a férfi. - Szeretnénk, hogy add az áldásaidat, hogy megkérj minket a templom építésre. Áldásért jöttünk.

Sríla Prabhupada továbbra is mosolyogva, nevetve válaszolt:

- Nem, nem. Ha megkérlek benneteket, és nem teszitek meg, az sértő lesz. Ha nem teljesítitek, az a ti leesésetek lesz. Az nagyon rossz. Ha magatoktól megcsináljátok, az jó, de ha nem csináljátok meg, nem történik semmi kár, mivel nem mondtam, hogy tegyétek meg.

Sríla Prabhupada, te megmutattad nekünk, mit jelent vezetőnek lenni, és hogyan kell utasításokat adni a hamis egó nélkül. Mindig elámultam hogyan hívtál a szobádba, s néztél rám, miután hódolatomat ajánlottam, ártatlanul azt kérdeztve:

- Meg tudsz most masszírozni?

Hitetlenkedve csak ennyit tudtam felelni:

- Prabhupada, ezért vagyok itt. Arra várok, hogy szolgálhassalak.

Nagyon könnyűvé tetted, hogy vágyjak szolgálni téged. Kérlek, add, hogy a veled töltött időszak emlékei beáramoljanak a kemény koponyámba. Elkényeztettél engem. Olyan arrogáns vagyok. S bár tele vagyok hibákkal, mindenkit hozzád hasonlítok, és képtelen vagyok szolgálni őket. Itt kell ülnöm a dicsőségedet terjesztve, hogy ne száradjak ki és sodródjak el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése