Sríla Prabhupada Uvaca 66
Lift; Fej borotválás; Fürdővödör; Datong
1973. január
ISKCON Bombay, Juhu Beach
Sríla Prabhupada hat héten át Kartikeya Mahadevia lakásában lakott. A földszintről egy nagyon kicsi, kétszemélyes lifttel lehetett felmenni Sríla Prabhupada szobáiba.
Egyik reggel, a reggeli sétára indulófélben, Sríla Prabhupada, Tamal Krsna Goswami és én mentünk a lift felé. Mint Sríla Prabhupada szolgája, arra számítottam, hogy én megyek be vele a liftbe, ám Tamal Krsna Goswami lépett be először, így nekem már nem maradt hely. Ahogy az ajtó bezáródott, gyorsan megfordultam, és lerohantam a két lépcsőfordulón. Épp időben érkeztem a liftajtóhoz ahhoz, hogy kinyithassam Sríla Prabhupada számára, és kisegíthessem őt a liftből. Ahogy elsétáltunk, Tamal Krsna Maharaja rám nézett és nevetett:
- Sríla Prabhupada - mondta. - Srutakirti nagyon ügyes.
- Igen - felelte Sríla Prabhupada. - A Kirti azt jelenti, hogy ügyes.
Aztán a témával kapcsolatos minden további komment nélkül folytatta útját a kocsi felé.
Sríla Prabhupada szolgájának lenni mindig tele volt kalanddal és bizonytalansággal. Bármi történt is, az mindig mintha valamiféle elektromossággal lett volna teli. Minden hónapban lehetőségem nyílt megborotválni Sríla Prabhupada fejét az elektromos nyírókészülékkel. Sríla Prabhupada azonban nem éppen passzív alanya volt ennek a folyamatnak. Folyamatosan mocorgott, s ez még további aggodalomra adott okot a számomra. Nagyon kedvesen a segítségemre volt abban, hogy "Prabhupada-tudatos" lehessek.
- Két nyírás közt mindig kapcsold ki a borotvát, és akkor nem fog túlmelegedni - utasított.
Nem volt túl bonyolult, a trükkös rész a fülek körül volt.
- Vigyázz a füleimre - mondta mindig, amikor a közelükbe értem.
Nagyon óvatos voltam. Krsna kegyéből sosem történt semmilyen baleset eme szolgálat közben. Másrészről, ezáltal lehetőséget kaptam, hogy sok bhakta extázisba kerülhessen, amikor kiosztottam Sríla Prabhupada haját.
Nagyon gyakran a legegyszerűbb elrendezések adtak okot a legnagyobb aggodalomra, különösen Indiában. 1973-ban, míg Mayapurban voltunk, egy merülőforralót tettem a vízzel teli réz vödörbe, hogy felmelegítsem Sríla Prabhupada fürdőjéhez. Természetesen nem mindig működött. Vagy a melegítő égett ki, vagy az elektromosság ment el. Sríla Prabhupada előkészült a fürdőjéhez, és nem volt meleg víz.
- Miért nincs meleg víz a fürdéshez? - kiabálta.
Amikor Vrndavanaban, a Radha-Damodara templom második emeletén lakott, azt mondta:
- Tegyél ki egy vödör vizet a tetőre, és a nap eléggé felmelegíti majd a fürdéshez.
Ez általában működött, kivéve, ha a majmok épp úgy döntöttek, hogy isznak belőle, s közben felborították a vödröt.
Számtalan reggel volt, amikor Sríla Prabhupada a fürdőbe menet elment mellettem.
- Ott a datong? - kérdezte.
Amikor ezt mondta, tudtam, úgy érti, elfelejtettem odatenni a fürdőbe az ágacskáját, mellyel a fogát mosná. Amikor vele voltam, Sríla Prabhupada fogkefe helyett egy kis gallyat használt fogmosáshoz. A legjobb a neem fa volt, melyet Indiában igen egyszerű volt beszerezni. Bármelyik boltban, egész csokorra valót lehetett kapni.
New York Cityben azonban nem volt egyszerű bármiféle ágat keríteni. Mégis, valahogy mindig megoldottam, hogy szerezzek valamit. A legfontosabb tulajdonság, amire ügyelni kellett, hogy olyan fa legyen, mely szálkássá vált, ha megrágták a végét.
Személyes szolgájaként az én feladatom volt, hogy Sríla Prabhupada utazásai során mindenütt meglegyenek a szükséges eszközök, körülmények ahhoz, hogy követhesse a megszokott időbeosztását. Hihetetlen volt. Olyan sokat utazott, mégis olyan szabályozott életmódot élt, mintha az időzónaváltás-szindróma kifejezés csak a képzelet szüleménye volna. Legjobb esetben is középszerű voltam a kötelességeim ellátásában. Köszönöm, Sríla Prabhupada, amiért eltűrted, ahogy végigbukdácsoltam a szolgálatomat.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/66
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése