Sríla Prabhupada Uvaca 57
Szúnyogok; Ne pletykáljatok
1973. március
ISKCON Mayapur
Amikor először látogattam el Mayapurba Sríla Prabhupadával, a vendégház még nem épült meg, így a lakrészünk meglehetősen lemondott volt. A goshalában laktunk, egy nádfedeles viskóban, ami kifejezetten az ő ottlétére épült. Sríla Prabhupada lakott az egyik szobában, mi többiek pedig válaszfal másik oldalán. Soha életemben nem láttam még annyi szúnyogot. Olyan rossz volt a helyzet, hogy mire felraktam a hálót Sríla Prabhupada ágya fölé, addigra már a hálón belül is voltak szúnyogok.
Egyik éjszaka, miután mindketten bemásztunk a háló alá, elkezdtem masszírozni a lábait.
- Olyan sok szúnyog van - mondtam. - Meg kéne ölnöm őket, Sríla prabhupada?
- Igen! Hiszen támadnak - felelte. - A sastra szerint, ha valaki megtámad, jogod van megvédeni magad. És ők támadnak.
Így aztán, miközben masszíroztam őt, figyeltem. Amikor megláttam egy szúnyogot a levegőben, felemeltem a kezeimet és összecsaptam őket. Időnként óvatosan megcsaptam Sríla Prabhupada testét, ha valamelyik a nyakára vagy a hátára szállt. Ez volt a legszokatlanabb szolgálat, amit valaha végeztem. Mérhetetlenül élveztem. Soha nem tartottam magam valami nagy harcosnak, de ez az ellenség nem jelentett kihívást számomra. Végre olyan szolgálatot kaptam, amiben jó voltam: rovarok megölését. Sríla Prabhupada nagyon kedves volt.
És a legjobb leírást adta ezekről az idegesítő rovarokról. Egyik reggel nagyon korán csengetett. Lassan sétáltam befelé a szobájába, félig még alvó állapotban. Dühösen nézett rám, és mondta:
- Éjszaka egy szúnyog megcsípte a homlokomat. Annyi kellemetlenséget okozott. Nagyon megnehezítette a fordítási munkámat.
Hihetetlen volt. Mindegy volt, mi történt, Sríla Prabhupada mindig összefüggésbe tudta hozni a Krsnának végzett szolgálatával. Sosem testi kényelmetlenségről volt szó. Csakis akkor panaszkodott valamiről, ha az a szolgálatát akadályozta. Persze én mindig csak azt láttam, hogy Sríla Prabhupada szolgálja a Guru Maharaját és hogy Sríla Prabhupada áldott boldogságot érez. A kettő párhuzamosan zajlott.
Mayapura hűvös volt esténként, de Sríla Prabhupada sosem panaszkodott. Panaszkodott azonban a tanítványai közti szükségtelen beszélgetésekre. Mivel mindannyian ugyanazon a szobán osztoztunk, Sríla Prabhupada hallotta a beszélgetéseinket.
- Mondd meg, hogy maradjanak csendben - mondta. - Nem jó ez a beszéd. Egyszerűen csak pletykálnak. Mondd, hogy hagyják abba.
Persze ez nem volt egyszerű feladat, hiszen a bhakták főként idősebb istentestvéreim voltak. Megmondtam nekik, hogy Prabhupada azt kérte, maradjanak csendben. Ám ugyanez hónapokkal később ismét megesett, amikor a vendégházban laktunk. 1973-ban Mayapura olyan csendes hely volt, hogy Sríla Prabhupada bármilyen beszélgetést meghallott. Ha elment bármely ISKCON templomba, ott sok tanítvány gyűlt össze, s ez tökéletes alkalom volt a bhakták számára, hogy történeteket meséljenek egymásnak erről-arról a személyről.
- Miért kell mindennek ebbe a fölösleges beszélgetésbe torkollni - mondta Sríla Prabhupada. - Időpazarlás és tönkreteszi a Krsna-tudatot.
Én mindig "megnyirbáltam" a hallottakat, mielőtt továbbítottam volna az istentestvéreimnek. Nem volt hozzá bátorságom, hogy elmondjam nekik, amit ő mondott nekem. Sosem hallottam, hogy megemlítette volna ezt bárki másnak, amíg a szobájában voltak, de nekem biztos elmondta.
Ez egyike volt Sríla Prabhupada tulajdonságainak. Nagyon óvatos volt, nehogy kritikájával bárkit elbátortalanítson. Ha képesek voltak megbirkózni a helyzettel, akkor leszidta őket. Máskülönben ő volt a valaha volt legnagyobb transzcendentális diplomata. Egyetlen célja az volt, hogy annyi embert fertőzzön meg Krsna szeretetével, amennyit csak lehet, és ha valakinek lehetősége nyílt személyesen társulni vele, akkor nagy valószínűséggel mélységes ragaszkodás ébredt benne Prabhupada irányában, bárhogy is próbált küzdeni ellene.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/57
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése