051 - Legyezés

Sríla Prabhupada Uvaca 51

Legyezés; Szerezzetek valakit, akinek van esze

1972. október

ISKCON Radha-Damodara Templom

Vrndavana, India

Kartika hó folyamán, a Sríla Rupa Goswami Bhajana Kutirjához közeli udvarban, Sríla Prabhupada minden este leckét tartott az Odaadás Nektárjából. Korábban Sríla Prabhupada már sokszor beszélt eme terveiről, ezért nagyon izgatott voltam. Azt mondta, hogy a tanítványai kedvéért minden lecke angol nyelven lesz, nem hindiül. A Delhibe tartó gépen azt mondta:

- Te olvasol az Odaadás Nektárjából, én pedig magyarázatot fűzök hozzá. - Nagyon boldog voltam, hogy ilyen lehetőséget kaptam.

Első este Pradyumna olvasott fel az Odaadás Nektárjából. Engem nem zavart. Én vettem fel a leckét, és gondoskodtam Sríla Prabhupada olyan személyes szükségleteiről, mint például a legyezés, ha épp szükség volt rá. Az udvart a tanítványai és számos brijbasi töltötte meg. Utóbbiak közül a többség nem értett angolul, de ez nem számított. Örültek, hogy egy szent személy társaságában lehetnek.

A lecke közben még világos volt. A papagájok siettek vissza az ágaikra az éjszakára. A majmok szokás szerint felfordulást okoztak. A legyektől eltekintve nagyon transzcendentális volt a légkör. A legyek azonban ott zümmögtek Sríla Prabhupada körül, miközben beszélt. Nagy lehetőség volt számomra, hogy személyes szolgálatot ajánlhassak. Felkaptam a camara legyezőt, és a gurum mellé álltam. Úgy forgattam a legyezőt, akárcsak a pujarik, a múrtiknak tartott arati folyamán. Nagyon büszkének éreztem magam, amiért ilyen szolgálatot végezhettem az istentestvéreim előtt. Fel-le legyeztem, s fel sem tűnt, hogy a legyek továbbra is zavarják Sríla Prabhupadát. Egyszer csak felemelte a karját, és legyezni kezdett az arca előtt, hogy elűzze a legyeket. Én azonban annyira elmerültem a nagyságom tudatában, hogy fel sem tűnt, valójában nem is végzek szolgálatot. Még csak a közelében sem jártam a probléma megoldásának.

Végül leesett a tantusz. A lelki tanítómesterem rám pillantott, és azt kiáltotta:

- Szerezz valakit, akinek esze is van!

Olybá tűnt, mintha egy évig álltam volna ott, mozdulatlanul.

Hirtelen egy fiatal brahmacari, akit Kunjabiharinak hívtak, kivette a legyezőt az izzadt kezemből, és Sríla Prabhupada mellé állt. Egyesek szerint elég excentrikus volt. Abban a percben nem választottam volna őt erre a konkrét szolgálatra.

Visszamentem a felvevőhöz. Az elmém vele együtt pörgött. Végül rájöttem, mit jelent a hajszál csúcsának 1/10000 része. Néztem Kunjabiharit. Olybá tűnt, mintha egy egész erdőtüzet képes lenne eloltani a legyezése erejével. Egy légy sem volt olyan ostoba, hogy a közelbe merészkedjen, amíg a ő városban van. Másodpercekkel később eltűnt az összes légy. Eme megpróbáltatások közepette Sríla Prabhupada végig a tanítványaihoz beszélt. Később, amikor kezdtem újra észhez térni, láttam, hogy Sríla Prabhupada mosolyogva néz Kunjabiharira, és egyetértően bólint tanítványa odaadó szolgálata láttán.

Aztán már csak arra emlékszem, hogy a lecke végén felkeltem, és egyedül elsétáltam Sríla Prabhupada lakosztálya felé. Mielőtt beléphettem volna, egy brahmacari jött oda, és azt mondta:

- Srutakirti, te olyan szerencsés vagy, hogy így megszidott Sríla Prabhupada! - Mosolyt erőltetve magamra, azt feleltem, "igen".

Ez volt az első alkalom, hogy Sríla Prabhupada ilyen sok ember előtt megszidott. Nehéz volt elfogadni. Olyan kedves volt, hogy így letörte a hamis büszkeségemet. Az évek során továbbra is, újra meg újra részesített eme áldásában. Meg kellett tennie, mivel továbbra sem tanultam meg azt az egyszerű igazságot, hogy én az "első számú ostoba" vagyok. Újra és újra próbálja megtanítani nekem, hogy a szolgálat az ő elégedettségét szolgálja, nem az enyémet.

Sríla Prabhupada, kérlek, adjál újabb esélyt, hogy legyezhesselek. Nem! Még mindig felfuvalkodott vagyok. Kérlek, add az áldásodat, hogy képes legyek arra vágyni, hogy a tanítványodat, Kunjabihari Dast legyezhessem. Ő elégedetté tett téged a szolgálatával. Így lehet fejlődést elérni a Krsna-tudatban.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/51