005 - 1975. november 27.

1975. november 27.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Míg Prabhupada reggeli sétára ment, kitakarítottam a lakhelyét. Ez egy kis, négy szobás lakosztály - igen alapszintű, ám épp megfelelő szállás. A lépcsőházból bevezető bejárat a nappaliba visz, mely nagyjából 20x10 láb (kb 6x3 méter) alapterületű. Leporoltam az elszórtan található bútorokat, beleértve Prabhupada ülőhelyét és a kis, alacsony asztalt, melynél ideje legnagyobb részét tölti, akár vendégfogadáskor, akár az éjszakai fordításai során. Hátramentem, és rendbe hoztam a szolgák szobáját, ahol Harikesa És Hansaduta laktak.

Prabhupada hálószobája, mely hasonló méretű volt, mint az övék, ebből nyílt. Nem tartott sokáig kicserélni az ágyneműt a kis, egyszermélyes ágyon, és felmosni a hálóból nyíló aprócska, szűkös fürdőt. A szolgák szobáján keresztül visszatérve, s egy szűkös átjárón áthaladva jutottam el az igen kicsi konyhába. Kipucoltam a csiszolatlan kőpultokat és a fehér kerámia csempés falat, majd felsöpörtem a keskeny hátsó verandát, ahol Harikesa - a jelek szerint - a főzés oroszlánrészét végezte, egy hordozható tűzhelyen. Végül felmostam a padlót, mely mindenütt a szokásos sárga mozaik kő és márványzuzalék volt, melyet többnyire semmi nem takart, leszámítva a nappaliban található vékony pamutszőnyeget, avagy dhurit. Sikerült végeznem, mielőtt Ő Isteni Kegyelme visszatért a napi sétájáról.

------ O ------

Délelőtt 11 órakor bejelentkeztem az első napi masszázs szolgálatomra. Épp akkor mentem be, amikor Srila Prabhupada az áldását adta Upendrának, hogy prédikáló küldetése sikerrel járjon Fijin. Upendra, miután megkapta Prabhupada virágfüzérét, távozott a repülőtérre. Amikor rámnézett, Prabhupada jobbra-balra ingatni kezdte a fejét, és jelezte, hogy itt az ideje a masszázsnak.

Prabhupada felment a tetőre, és gamsába öltözött. Én már viseltem az enyémet. Amint leült a gyékényszőnyegre, minden Upendra által adott utasítás átviharzott az elmémen. Most egyedül voltam. Nem volt próba, nem volt gyakorló óra, semmi komment Srila Prabhupadatól - semmi. Mély vízbe lettem hajítva. Komolyan kellett koncentrálnom, hogy képes legyek uralkodni az idegességemen, és emlékezzek, mit kell csinálni. Még sosem masszíroztam senkit, nem is beszélve arról, hogy akár megérintettem volna Ő Isteni Kegyelmét. Így aztán elmében imádkoztam Krsnához, kérve, hogy adja meg a szükséges intelligenciát, hogy szépen meg tudjam csinálni, Srila Prabhupada örömére.

Hogy megbizonyosodjak a helyes szolgáló hangulatról, először a tiszteletteljes hódolatomat ajánlottam Srila Prabhupadanak, mielőtt megérintettem volna. Prabhupada keresztbe tett lábakkal ült, miközben én az idegességemmel harcoltam, és ott térdeltem egyenesen előtte. Megfogtam a szantálfa olajat, néhány cseppet a tenyerembe öntöttem, és masszírozni kezdtem Prabhupada fejét. A szantálfának hűsítő tulajdonsága van, ezért jó hatással van az agyra.

Mindössze egy perc múltán a hüvelykujjaim és az ujj ízületeim váratlanul, és igen komolyan fájni kezdtek. Minden ujjpercem annyira fájt, hogy azt hittem, kezeim felmondják a szolgálatot. Olyan érzés volt, melyre nem számítottam. Elmémet elárasztották a tiltakozás jelei, melyekkel próbáltam felvenni a harcot, és túllépni rajtuk. Krsnához imádkoztam az eltökéltségért, hogy ne valljak csődöt már az első próbálkozásom során. Arra fókuszálva, hogy Srila Prabhupadat próbálom elégedetté tenni, képes voltam megszakítás nélkül tovább mozgatni a kezeimet. A fájdalom - szerencsére - hamarosan alábbhagyott, a kezeim ellazultak, és minden különösebb nehézség nélkül folytattam Prabhupada sima, frissen borotvált fejének nyomkodását és dörzsölését.

Nem ismervén semmiféle konkrét technikát, csupán próbáltam végiggondolni, milyen lehet masszázst kapni. Hogy milyen érzés lenne a hüvelyk és a többi ujj minden egyes nyomása, és eszerint mozgattam őket.

Nagyon ügyeltem arra, hogy ne rángassam, karcoljam vagy szúrjam meg őt, egyszersmind egy erőteljes és egyenletes masszázsban legyen része, alaposan beledolgozva bőrébe az olajat. Nem csak arról volt szó, hogy beledörzsöljek némi olajat. A trükk - mint rájöttem - az volt, hogy nyomást alkalmazzak, ujjaimat előre-hátra mozgatva, miközben fejét folyamatosan egyenesen tartom. Rendkívül ügyeltem, amikor a halántékát, a homlokát és a szemei környékét masszíroztam, mivel az olaj miatt a hüvelykujjak könnyedén megcsúszhattak.

Tizenöt perc múltán átmentem Srila Prabhupada hátához és mustár olajra váltottam, melyet a test többi részéhez használnak. A mustár olaj vitalizálja és tonizálja a bőrt, melegséget adva a testnek. Újabb tizenöt percet töltöttem azzal, hogy nyomtam, gyömöszöltem a nyakán, vállain és hátán található izmokat. Hüvelykujjaim körkörös és fel-le mozdulataival erősen megdolgoztam a háta alsó részét és gerincét.

Ezt követően a jobb oldalára mentem, keresztbe tett lábakkal leültem, és a mellkasát és a gyomrát kezdtem masszírozni. Ezek a mozdulatok mind körkörösek voltak, kezem lapjával végezve őket, végig a szíve felé irányítva a masszírozó mozdulatokat.

Intenzíven arra koncentrálva, amit a kezeim csinálnak, elkerülte a figyelmemet, hogy túlságosan közel ülök Ő Isteni Kegyelméhez, oldalról az arcába lehelve. Kínos volt, amikor Prabhupada hirtelen elhajolt, félig elfordítva a fejét, egy oldalpillantást küldve felém. Figyelmeztetett, én pedig elmében feljegyeztem, hogy a jövőben másfelé nézzek.

Tíz perc múltán a jobb karját kezdtem masszírozni. Karját kinyújtotta, kézfejét pedig tenyérrel lefelé az én jobb térdemen pihentette, míg én a bicepszét, alkarját, csuklóját és kezének ízületeit masszíroztam. Arra lettem figyelmes, hogy kezei milyen elegánsak, tenyerei különösen puhák és bársonyosak. Hihetetlenül aggódtam, amikor odaértünk, hogy az ízületeit kellett pattogtatni, oly módon, hogy minden ujjat meghúzok, mivel kifejezetten erősen kellett húznom őket. Az elmozdulás szörnyűséges gondolatai futottak keresztül az elmémen, de Prabhupadat ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta. A jobb oldalával töltött húsz perc után áttértem a bal oldalára és megismételtem az eljárást.

Aztán vele szemben helyezkedtem el. Kinyújtotta a lábait, és mindegyiket tizenöt percen át masszíroztam, először a bal lábát, majd a jobbat. Prabhupada figyelmeztetett, hogy ne érjek a térdéhez, mert nemrégiben történt mauriciuszi autó balesete miatt még mindig sérült. Forró ghiből és neem levelekből készült borogatással kezelt.

Óvatosan megmasszíroztam a combjait, a vádlijait és a bokáit, a lábfejeivel zárva, melyeknél külön erőfeszítést tettem, hogy a lehető legjobban masszírozzam. Hüvelykujjaimat fel-le dörzsöltem a talpán, megnyomkodva mindegyik lábfejen az ízületeket, azzal zártam, hogy mindegyik lábujjat egyenként meghúzkodtam, enyhén megszorítva a végükön található húsos részeket. Ettől a hüvelyk- és mutatóujjam egymásnak csapódott, mivel lecsusszantak a lábujjai ujjbegyeinek végén. Most már van némi gyakorlati megértésem a "lótusz láb" kifejezés jelentéséről, mivel Prabhupada lábai meglepően puhák és törékenyek, épp úgy, mint egy virág szirmai.

Másfél óra múltán vonakodva fejeztem be a szolgálatomat, ismét a hódolatomat ajánlva. Srila Prabhupada felállt, fogott egy kis mustár olajat a tenyerébe, és felvitte a teste különböző kapuihoz - füleire, orrlyukaira, nemi szervére és végbélnyílására. Lement egy szinttel lejjebb, megfürdeni és elfogyasztani az ebédjét.

A masszázs folyamán egyetlen szót sem szólt, csak csendben ült, csukott szemekkel, testét ellazította, s aranylón ragyogott a lány téli napfényben. Később, megkönnyebbülve és lelkesen hallottam, hogy Prabhupada megjegyezte, jó masszázst végeztem.

------ O ------

Délután egy autó-riksával elmentem a Chandni-chowki virágárusokhoz Ó-Delhibe, és megvettem a legnagyobb füzért, amit csak találtam, épp úgy, ahogy előző nap is tettem. Több, mint egy órámba került, hogy megforduljak a veszélyes, zajos, piszkos delhii közlekedésben, de megérte. Arra vártam, hogy odaadhassam Prabhupadanak a délután 4:30-as darshanja kezdetekor.

Örömmel fogadta el, és ez alkalmat adott számomra, hogy ott maradjak a darshanon, és még több időt tölthessek vele. Mostanra híre ment az érkezésének, így számos jóakaró, és Élet Tag támogató (Life Member) jött el, hogy találkozhasson vele.

Prabhupada számos lehetséges angol-hindi fordítóval is találkozott. Nagyon vágyott rá, hogy könyvei indiai nyelveken is megjelenjenek, ám az ISKCON-ban ekkor még nem voltak a bhakták közt képzett fordítók. Ezért, Gopala Krsna nyilvánosan meghirdette, hogy képesített hindi fordítókat keresnek. Srila Prabhupada személyesen beszélt minden jelentkezővel, gondosan ellenőrizve mind filozófiai megértésüket, mind pedig tudományos képzettségüket. Meg akart bizonyosodni arról, hogy a fordító képes arra, hogy precízen ugyanazt az üzenetet adja át, mint az eredeti szöveg, és hogy az imperszonalizmus árnyalatnyi foltja sem árnyalja be a könyvei fordítását. Sajnálatos módon azonban India bővelkedik a sastra hamis interpretációiban, melyeket elsősorban azon Mayavada elképzelés szennyez, hogy Isten személytelen. Így aztán nem könnyű feladat találni valakit, aki mentes az efféle tisztátalan behatásoktól.

A darshana 7 óra körül ért véget. Miután a vendégek elmentek, Ő Isteni Kegyelme leült a titkárával és a helyi ISKCON vezetőkkel. Megbeszélte velük a prédikáló tevékenységeiket, és tanácsot és javaslatokat adott.

Harikesa arra kért, én is a vendégekkel együtt távozzam. Rá akart világítani, hogy bár az elkövetkező egy-két nap során én masszírozom Srila Prabhupadat, ne tekintsem magam Prabhupada személyes csapata tagjának. Ez kissé értelmetlennek tűnt számomra, lévén 9 órakor úgyis vissza kellett térnem az esti masszázsra, mégsem voltam csalódott. Az elmúlt két nap során már így is több személyes társulást kaptam Srila Prabhupadatól, mint bármikor, az elmúlt közel négy év során, amit bhaktaként töltöttem. Nem voltak hát kifogásaim. Egyszerűen csak mohó voltam minden apró csepp nektárra, amit kaphattam.

Amikor visszatértem, hoztam Srila Prabhupada számára pár vastag, lyuk-biztos, térdig érő ausztrál zoknit. Elég hidegek voltak a reggelek, és nekem volt belőle két új pár, melyeket nem hordtam. Prabhupada érdeklődve vette szemügyre az asztala mögül. "Gyapjú?" kérdezte.

Megnéztem a címkét. "Nem, Srila Prabhupada."

"Ó." - A reakciója enyhébb csalódást tükrözött, és minden további nélkül folytatta a munkáját. Gondolván, hogy Prabhupada nem kéri a zoknikat, Harikesa prabhu azt mondta, tartsam meg őket.

------ O ------

Az esti masszázs, mely a reggelinél könnyebbnek tűnt, valójában nehezebb volt. Csendes volt a ház, nem égtek a fények, Srila Prabhupada is félálomban volt, így egyetlen társaságom a masszázs során, nyugtalan, csapongó elmém volt. Ha nem fájtak volna a lábaim, melyek az egy helyben állástól alakultak ki, könnyen megadtam volna magam a végső kimerültségnek. Mégis, képes voltam sikeresen folytatni, egyenletesen, gyengéden nyomkodva és gyömöszölve Prabhupadat a vékony dhotin keresztül, fel és le, fel és le. Húsz perc múltán, a bágyadt "hm" volt a jel, hogy első, masszőrként töltött napom véget ért.

Visszatértem a templomba lepihenni, elégedetten az Ő Isteni Kegyelmének személyes szolgálatára irányuló első próbálkozásaimmal, és teljesen felélénkülve a vele való bensőséges kapcsolattól.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD005.pdf

004 - 1975. november 26.

1975. november 26.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Délelőtt 11:30 volt. Egyedül ücsörögtem egy aprócska templomszobában, a múrtik előtt japázva, amikor belépett Harikesa. A nyitott ajtóban megállva, vastag szemüvegén keresztül intenzíven fürkészett engem. "Tudod, hogyan kell masszírozni?" - kérdezte.

"Nem, soha életemben nem csináltam."

"Nos, akkor menj fel Prabhupada lakásában a tetőre, és figyeld meg, hogyan masszírozza Upendra Srila Prabhupadot. Upendra holnap elutazik, így valaki másnak kell Srila Prabhupadot masszírozni."

Alig mertem elhinni az imént hallottakat, ám nem késlekedtem soká. Azonnal leszaladtam az utcára a 9-es szám alá, egy kis, kétemeletes épületbe, és szaporán szedtem a meredek lépcsőfokokat, elhaladva az épület tulajdonosának, Mr. B. N. Mukherjeenek földszinti lakása mellett, túl a félemeleten majd Srila Prabhupada lakásán, egészen a legfelső emeleten át a tetőre.

Túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen; ilyen dolgok nem történnek csak úgy! De szó mi szó, amint kiértem a fedett lépcsőházból, ott találtam Ő Isteni Kegyelmét gamsába öltözve, amint ott ült a napsütésben egy gyékényszőnyegen. Szemei csukva voltak, Upendra pedig ott térdelt mögötte, és mustár olajjal masszírozta a hátát. A hódolatomat ajánlottam, és leültem figyelni őket.

Egy perc múltán Srila Prabhupada kinyitotta a szemeit, és érdeklődve rám nézett. Apró biccentéssel, s szemöldöke felvonásával kérdezte: "Hm? Mi az?"

Elmagyaráztam, hogy Harikesa küldött, hogy megtanuljam, hogyan kell masszírozni. "Rendben", mondta minden további nélkül, majd újra becsukta a szemeit, egészen a masszázs végéig. Amikor befejezték, Prabhupada visszatért lenti szobájába, hogy megfürödjön és megebédeljen.

Upendra mindössze két percet töltött azzal, hogy elmagyarázza nekem a masszázs finomabb technikáit - hogy mennyi időt kell az egyes testrészekre szánni, milyen sorrendben kell végighaladni rajtuk, és a kétféle olajat, amit használni szoktak. Upendra megerősítette, hogy másnap Fijire utazik egy prédikáló küldetésre. S mivel Nitai, Prabhupada másik szolgája, Bombayba utazott, hogy megújítsa a vízumát, Srila Prabhupadanak szüksége van valakire, aki délben és esténként megmasszírozza, legalább addig, amíg Delhiben tartózkodik. Harikesat teljes mértékben lekötötte, hogy leírja Srila Prabhupada kazettáinak szövegét, valamint a főzés, így ezt a feladatot már nem tudta ellátni. Ilyen körülmények között, olybá tűnt, én voltam az egyetlen elérhető személy eme személyes szolgálat végrehajtására.

Valójában aznap kora reggel Srila Prabhupada és Harikesa megvitatták, hogyan lehetne megoldani a reggeli masszázst. Ő Isteni Kegyelme észrevett engem az ajtó őrzése közben, s lévén emlékezett rám Ausztráliából, úgy gondolta, én meg tudnám csinálni. Harikesának azonban komoly fenntartásai voltak az alkalmasságomat illetően. 2 hónapja látott Vrndavanaban templom kommanderként ténykedni, amikor egy fiatal bengáli férfival keveredtünk némi erőszakos csetepatába. Csakis Srila Prabhupada személyes közbenjárása hatására döntöttek mellettem - mert Prabhupada mindezek ellenére úgy határozott, ad nekem egy esélyt.

Visszatértem a templomba, képtelenül arra, hogy felfogjam jó szerencsémet. Nyugtalan voltam, ám teljes mértékben extatikus állapotba kerültem az események nem mindennapi fordulatától. Ahogy kérték, este 9 órára visszamentem Srila Prabhupada szállására. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen kései órán Prabhupada szobájában voltam. Álmodni sem mertem effajta privilégiumról, hogy láthatom őt mosolyogva, fesztelenül, hátradőlve, amint a szolgáival társalog. (S hogy ennek én is a részese lehettem!)

Néhány perc múltán Srila Prabhupada visszavonult a hálószobájába, és Upendra intett, hogy kövessem.

A szoba félhomályán át figyeltem, amint Upendra ott állt az ágy oldalánál, s masszírozta Srila Prabhupadot. Upendra elmagyarázta, hogy amikor elég nagy az ágy, Prabhupada megengedi a szolgájának, hogy ott üljön mellette keresztbe tett lábakkal. De ezen az ágyon ez nem lehetséges.

Srila Prabhupada el-elbóbiskolt, miközben Upendra óvatosan gyúrta, gyömöszölte a vádliját, combját és lábfejeit. Pár perc múltán az oldalára fordult, és Upendra a bal csípőjét kezdte masszírozni. Ez a rész időnként elzsibbad a rossz vérkeringés miatt.

Upendra odasúgta nekem, hogy egyszer, amikor éjszaka masszírozta, Prabhupada horkolni kezdett, így abbahagyta a masszázst, és lábujjhegyen kezdett kiosonni a szobából. Ám épp amikor elérte volna az ajtót, Prabhupada hangja hallatszott a sötétből: "Ó, máris befejezted?" És Upendrának vissza kellett mennie, folytatni a masszázst.

Nincs fix időtartam. Egyszerűen csak csinálni kell mindaddig, míg Prabhupada - felébredve - azt nem mondja a szolgának, hogy elmehet. Aztán általában a másik oldalára fordul és visszaalszik egy rövid időre, mielőtt fel nem kel, hogy nekilásson az éjszakai írásnak.

Mindössze tíz perc múltán Srila Prabhupada lágyan annyit mondott, hogy "Hm", jelezve, hogy a masszázsnak vége. Elhagytuk a szobát, és Harikesa kikísért minket a lakásból, majd éjszakára bezárta mögöttünk az ajtót.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen lehetőség akadhat az utamba. A sásztra szerint, akár egy perc társulás egy tiszta bhaktával elegendő, hogy megadja az élet tökéletességét, és hogy az ilyen társulást ritkán kapjuk meg. Soha, álmodni sem mertem róla, hogy épp velem esik meg ilyen nagy szerencse, akár több életen át tartó odaadó szolgálat végzése után. Mindez pusztán Sri Krsna elrendezéséből, és Srila Prabhupada indokolatlan kegyéből történhetett meg.

Izgatottan, nagy lelkesedéssel, azonnal elnyargaltam az Új Janata Könyv Raktárba (New Janata Book Depot), egy kis üzletbe a Nathu Édességbolt melletti sarkon, hogy beszerezzek egy üres, vonalas jegyzetfüzetet. Bár új elfoglaltságom csupán néhány napos feladatnak ígérkezett, míg Prabhupada Új Delhiben tartózkodik, úgy döntöttem, naplót vezetek a történtekről, mely a jövőben a segítségemre lesz majd, ha szeretnék visszaemlékezni erre a ritka lehetőségre, amikor személyesen szolgálhattam Ő Isteni Kegyelmét.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD004.pdf

003 - Bevezetés

Bevezetés

1975. novemberének végén, miután Dél- és Kelet-Afrikai valamint Mauriciuszi körútja végére ért, Srila Prabhupada visszatért Delhibe. Bombayen keresztül érkezett, egyetlen személyes szolga, Harikesa dasa, valamint Ambarisa dasa, Henry Ford, a Ford Motorvállalat alapítójának dédunokája társaságában. Csatlakozott hozzá Hamsaduta dasa, az Észak-Európai GBC tag is, aki Németországból repült ide, hogy decemberben személyes titkára legyen.

Prabhupada úgy tervezte, 1-2 napot a Bengali Market ISKCON központban tölt, s eközben megszervezhetik a Kuruksetrára való utazását, majd pedig hogy némi időt Vrndavanai templomunkban töltsön.

------ O ------

Elhelyezkedését tekintve az Új-Delhii ISKCON központ igen szerencsés volt. A Bengali Market egy kis kereskedelmi terület, éppen délkeletre a Connaught Circustól, Új-Delhi szívében. A könnyen bejárható közelségében állt néhány igen rangos hely, mely India legfőbb városában található. A közelben a Mandi House körforgalommal,  a környék közlekedése legnagyobb részének elosztójával, mely a hét fontos főútvonalat kötötte össze.

Számos rangos épület volt található ezen a területen. Itt volt a Nemzeti Szociális Tudományok Kutatóközpontja, a Nemzeti Természetrajzi Múzeum, a Nepáli Nagykövetség, a Japán Kulturális és Információs központ, a Szovjet Kulturális Ház, számos bhavan vagy közösségi csarnok és kala-kendra avagy auditórium, melyek különféle kulturális programok befogadására szolgáltak. Széles, fasorral szegélyezett utak futottak itt, s a félreeső kertekben hatalmas házak húzódtak. A leggazdagabbak otthonai mindössze néhány percre voltak innen.

Kicsit távolabb a Curzon Street [most Kasturba Gandhi Marg] húzódott. A híres India Kapu felé nyújtózott, ahol virágok és buja parkok alkottak vad, zöld területet. Nem sok bizonyíték utalt a Nyugaton oly elterjedt, nyomorsújtotta Indiára. Ez volt a főváros látványossága.

Az ISKCON Új-Delhi által bérelt épület azonban nem illeszkedett a környezetébe. A Todar Mal Lane 19-ben volt található, egy rövidebb, kevésbé forgalmas lakóutcában, melyet egyik végén a vasúti sín kereszteződése zárt le. A 19-es egy kissé düledező épület volt, az amúgy gondosan elrendezett, lépcsőzetes városias utcácska napszámosa. Mondjuk ki, nem volt valami bizalomgerjesztő hely, mintha az építők utólagos ötlete lett volna, hogy kitöltsék az űrt, amit nem akartak csak úgy otthagyni. Az előkertnek nevezett kicsi, sivár porkupacban néhány növény harcolt hősiesen az életéért. Ha a "templom" szó valami igen grandiózust takar, akkor nem valami alkalmas az efféle elnevezés erre az aprócska házra. Bármely bhakta számára, aki a Krisna-Tudat Nemzetközi Szervezetének otthonát India fővárosában látogatta meg, ez a hely csalódást tartogatott.

Mindazonáltal ugyanolyan szent hangulat övezte, mint a világ bármely ISKCON központját. A csekély számú bhakta keményen dolgozott, fontos embereket látogattak és prédikáltak nekik, örökös tagokat kerestek, és biztos alapot teremtettek a Közösség jövőbeli növekedéséhez. Kizárólag odaadó szolgálat folyt, és Sri Sri Radha Partha-sarati, a múrtik voltak a legfontosabb lakók. E tekintetben tipikus ISKCON templom volt, ezért a lelki élet mennyországának számított egy olyan városban, mely rohamosan távolodott tradicionális lelki gyökereitől.

A templomunkkal szemben, az út végén a sarkon volt található Nathu Édességboltja és Vendéglője - fehér köves, némiképp düledező, kissé piszkos is, ám igen szolgálatkész. Ezzel szemben állt a Bengáli Édességbolt, mely rasagullát, gulabjamunt és minden elképzelhető egyéb tradicionális édességet árult. Úgy 45 méterrel odébb (50 yard) kis körforgalomban egyszerű boltocskák és árusok színes kavalkádja söprögette területének határait. Ez összekapcsolódott a Tansen Marggal, mely pedig rövid úton a Mandi Házba vezetett.

Srila Prabhupada nem igazán a mi templomunkban lakott. Kellő kényelem híján ő, Harikesa és Hamsaduta kivettek egy kis, négy szobás második emeleti apartmant a 9-es szám alatt.

------ O ------

November 25-én egy napra Vrndavanaból Delhibe kellett jönnöm, némely váratlan személyes ügy miatt. A Krisna-Balaram templom és a vendégház komplexum lakója voltam augusztus óta, templom kommanderként szolgálva. Másokkal együtt félúton jártunk már a főbb templomtakarítással, hogy felkészüljünk Srila Prabhupada látogatására. Ám a helyi GBC, Gopala Krsna dasa nyomására Delhiben maradtam, hogy segítsek kitakarítani Srila Prabhupada lakrészét, és őrizzem az ajtaját arra a néhány napra, míg ott tartózkodik.

Az ISKCON Delhinek emberhiánya volt. Csupán egy maroknyi bhakta volt: a templom prezident, Tejiyas dasa és a felesége, Madira, mindketten amerikaiak; Omkara dasa, a francia pujari és a felesége Nirmala, valamint fiatal lányuk és fiuk; egy angol brahmacari, Tribuvanatha dasa; és egy indiai bhakta. Gopala Krsna ezért elhatározta, hogy további segítségre van szükség. Bár alig vártam, hogy visszatérhessek segíteni a Srila Prabhupada vrndavanai érkezésére való előkészületekben, több mint boldog voltam, hogy megragadhattam a hirtelen jött, váratlan lehetőséget, valamely szolgálatot ajánlani Ő Isteni Kegyelmének.

------ O ------

Délután 4 óra. Mohón jelentkeztem be Srila Prabhupada apartmanjában a délutáni darshanara. Ott ültem az ajtóban és figyelmesen hallgattam, amint Prabhupada a vendéglátó szerepét játszotta egy egy kis csapat bhakta és vendég számára. Annak köszönhetően, hogy oly kevesen voltak jelen, ez ritka alkalom volt számomra, hogy Srila Prabhupada társaságát egy sokkal bensőségesebb formában kapjan meg, mint a nagyobb ISKCON központokban való látogatásai során. A nagyszoba egy kicsi, alacsony asztalkája mögött ülve Srila Prabhupada este 7 óra magasságáig - igen élénken - különféle témákról beszélt. A távozó vendégeknek a Bengáli Édességboltból származó, frissen készült édességeket nyújtottam át.

Másnap reggel, november 26-án én takarítottam ki Prabhupada apartmanját, miközben ő a szokásos sétájára ment. Ezt követően a reggel folyamán - Gopala Krsna kérésének megfelelően - kötelességtudóan az ajtó előtt ültem, a lépcsőházban őrködve.

Eközben Srila Prabhupada és Harikesa arról beszélgettek, hogyan lehetne megszervezni Prabhupada rendszeres masszázsait. Úgy alakult, hogy senki nem volt elérhető, bár Srila Prabhuada afrikai útját követően legalább négy volt szolgája tartózkodott épp Indiában. Amikor visszatért Indiába, Bombayben szannyászt adott Navayogendrának és Nanda Kumaranak, és elküldte őket Brahmananda Swamival, hogy segítsenek kijavítani néhány komolyabb gondot Kelet-Afrikában. A másik kettő, Upendra és Nitai dasa szintén nem volt elérhető: Upendra, bár Delhiben volt, épp úton volt tengerentúlra, Nitainak pedig meg kellet újítania a vízumját Bombayben.

Minderről én semmit nem tudtam. Én csak örültem, hogy Delhiben lehetek, egyszerre Srila Prabhupadaval. Nem tudhattam, mit tartogat számomra az Isteni Gondviselés.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD003.pdf