Sríla Prabhupada Uvaca 58
Hangyák és édességek; Kókusz kachori & fájdalom
január 25-31
ISKCON Kalkutta
Kalkuttán egyértelműen látszott, hogy Sríla Prabhupada szülővárosa. A békés légkörű templom a második emeleten helyezkedett el egy mérsékelt méretű templom szobával. Sríla Prabhupada szobája az épület végében volt. Az együttes legszebb része a márvány veranda volt, mely végigfutott az épület teljes hosszán. Egy tóra nyílt, mely az utca túloldalán volt.
Míg Kalkuttában voltunk, képtelenség volt megállítani a vendégek hadát, akik csak úgy özönlöttek Sríla Prabhupada szobájába. Más volt, mint bármely más templomban, melyekben több kontroll volt. Amíg Sríla Prabhupada lepihent a délutáni órákban, lefeküdtem a szobaajtaja elé, hogy senki ne tudjon bemenni. Ez egyike volt a kedvenc szolgálataimnak, a lehetőség, hogy a házőrző kutyája lehessek. Sríla Prabhupada tudta, hogy ez a szülővárosából érkező tömeg, ezért különösképpen nagylelkű volt. Mindig volt néhány doboz, a helyi édesség boltból származó tejes édesség a szobájában. A különféle sandeshek legjobbak voltak a világon. Sríla Prabhupada mindig nagy hangsúlyt fektetett erre: "Minden vendégnek kapnia kell prasadamot."
Egy nap észrevettem, hogy az édességes dobozok közül az egyiket hangyák borítják. Azt hittem, ha megmutatom Sríla Prabhupadának, azt mondja, dobjam ki őket. És akkor leseperhetném róla a hangyákat, és megtarthatnám magamnak. Kéjesen besétáltam a szobájába és a hódolatomat ajánlottam. Elmondtam a dilemmámat. Rám mosolygott, s kétség nem férhet hozzá, hogy olvasott a fejemben.
- Ó rendben, van - mondta nekem. - Nem esznek valami sokat. Menj, szerezz egy thali-t (tál, melynek pereme van), és tegyél bele vizet. Aztán rakjál bele lefelé fordítva egy fazekat, és az édességet tedd a fazék tetejére. Ez majd, mint egy árok, távol tartja tőle a hangyákat.
Sríla Prabhupada transzcendentális jellemének egyik vonása volt, hogy soha, de soha nem pazarolt el semmit. Ez a tulajdonság számos kedvtelésben megmutatkozott.
Egyik délután, miközben szobája előtt feküdtem, hallottam, amint jajgatott. Nem tudtam, mit tegyek. Néhányszor benéztem, és láttam, amint hánykolódik, forgolódik az ágyában. Nem hívott engem, mégis, képtelen voltam tovább elviselni a dolgot. Végül besiettem a szobájába.
- Sríla Prabhupada, mi a baj? - kérdeztem.
- A gyomrom, nagyon fáj - felelte. - Biztos valami rosszat ettem. Nagyon, nagyon fáj.
Nem kért semmiféle segítséget. A szobában maradtam, és gyengéden masszíroztam a gyomrát.
Később azt mondta:
- Biztos az a kókusz kachori volt, amit a testvérem készített ebédre. Nem volt rendesen megfőzve. A kókuszt nagyon nehéz megemészteni. Sok fájdalmat okoz nekem.
Az este folyamán sok bhakta váltotta egymást, hogy a testét masszírozzák. A fájdalom egész éjszaka folytatódott. Minden egyes lélegzetvételnél sóhajtott egy kicsit. Reggel jött a kaviraja. Megerősítette, amit Sríla Prabhupada mondott. Reggeli 4:00-kor bementem Sríla Prabhupada szobájába.
- Ez a kachori szép kis felfordulást okozott - mondta. - Egész éjszaka nem tudtam aludni. Jókora kárt okozott az életemben.
Sríla Prabhupada, kérlek, bocsáss meg nekem. Mivel saját önszántadból elfogadtad a bűnös tetteimből származó visszahatást, szenvedned kellett. Néztelek, milyen csendes voltál, sosem panaszkodtál. Örökre az adósod vagyok azért, amit értem tettél.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/58
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése