Sríla Prabhupada Uvaca 73
Los Angeles konyhai leesés; Visszabeszélni a Gurunak
1972. május
ISKCON Los Angeles
Míg Kirtanananda Maharajjal egy héten át Új Dvárakában voltunk, Sríla Prabhupadától brahmana avatást kaptam. Bár akkor még nem voltam az ő személyes szolgája, így visszatekintve, már ebben a hangulatban lettem felavatva. A hét folyamán, amikor csak Nanda Kumar Dásszal, Sríla Prabhupada akkori szolgájával találkoztam, nagy szerencséjén merengve egyfolytában őt bámultam. Ő is visszapillantott rám, s próbált mosolyogni. Biztos azt gondolta, nagyon furcsa vagyok.
Egyik reggel, a lecke közben Sríla Prabhupada észrevette, hogy a szolgája nincs a Vyasasana mellett.
- Hol van Nanda Kumar? - kérdezte.
- A konyhában - felelte egy bhakta.
Ő Isteni Kegyelme folytatta a leckét. A lecke után Kirtanananda Maharaja és én bementünk Sríla Prabhupada szobájába. Igen feszült volt a légkör, és Sríla Prabhupada jól láthatóan elégedetlen volt. Ekkor Nanda Kumar behozta a reggelijét.
- Hol voltál a leckém közben? - kérdezte Sríla Prabhupada dühösen.
- A reggelidet készítettem - felelte a szolgája.
- Miért? - kérdezte Sríla Prabhupada még hangosabban. - Bárki készíthet reggelit. Neked ott kéne lenned a leckén.
Nanda Kumar újabb indokot mondott, de Sríla Prabhupadát továbbra sem sikerült megbékíteni.
- Ott kell lenned - mondta neki Sríla Prabhupada. - Nincs ok a távollétre.
Remegve ültem a szobában. Ez volt az első alkalom, hogy lelki tanítómesteremet dühösnek láttam és hallottam. Nehéz volt végignézni a szolgája próbálkozásait, hogy megvédje magát.
- Visszabeszél Sríla Prabhupadának - gondoltam. - Ez biztos nem lehet helyes.
Jó lecke volt ez nekem. Eltökéltem magamban, hogy én sosem tennék ilyet, ha Sríla Prabhupada megszidna. Amikor Sríla Prabhupada 1972 augusztusában elment Új Dvárakából, Nanda Kumar ott maradt és megnősült. Sríla Prabhupada próbálta megtartani szolgájának, mondván, Nanda Kumar "ügyes".
1973. szeptemberében már én voltam Sríla Prabhupada szolgája Új Dvárakában. Mondta, hogy a szobámban készítsem az ételét, ne a konyhában, mert ott túl sok nő van. 16 hónappal később a történelem megismételte önmagát. Sríla Prabhupada elment Új Dvárakából, én pedig ott maradtam, s elvettem egy lányt, akit a templom konyháján ismertem meg.
Sríla Prabhupada ismerte a tanítványai gyengeségét, és kegyesen inspirált minket, hogy emelkedjünk felül rajtuk. Amikor kudarcot vallottunk, együttérzően elfogadta a szolgálatunkat azon a szinten, ahogyan képesek voltunk elvégezni. Számos alkalommal mondta, hogy a fiatalságunk miatt vagyunk ilyen nyugtalanok.
1974. november
ISKCON Bombay
Juhu Beach
Amikor csak Sríla Prabhupada kijött a Juhu-i lakásából, hogy reggeli sétára induljon, az összegyűlt bhakták eggyütt zengték: "Jai, Sríla Prabhupada!", s ajánlották a hódolatukat. Mind, kivéve egy brahmacarit, aki összekulcsolt kezekkel állva maradt. Sríla Prabhupada elindult, kezében a botjával. Egyenesen előre nézett, s ezt mondta:
- Ez a leesésének a kezdete.
Sokszor beszélt arról, hogy ez a folyamat "borotvaélen való táncolás". Azon a reggelen bemutatta, milyen éles is az a borotva. A bhakta nem volt tudatában, mit tesz. Nem lehetünk Krsna-tudatosak, ha nem vagyunk tudatosak.
Sríla Prabhupada, könyörgöm a kegyedért, hogy mindig tudatos lehessek rólad, s a Legfelsőbb Úrnak végzett szolgálatodról.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/73
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése