093 - Upma és Prabhupāda figyelmessége

Śrīla Prabhupāda Uvāca 93

Upma és Prabhupāda figyelmessége

1973. augusztus

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Azt gondolhatnánk, hogy a Vrindavanaban, Śrīla Prabhupādával eltöltött idő a létező legboldogabb helyzet, ám ez a hét hetes időszak végül igencsak nehéznek bizonyult. Śrīla Prabhupāda nagyon beteg volt, ezért óriási aggodalomban voltunk. Úgy tűnt, bármelyik percben elhagyhat minket. Hosszú ideje nagyon keveset evett, s ebből adódóan nagyon legyengült.

Egyik reggel behívott a nappalijába. Felült az ágyán.

- Csinálhatnál nekem egy kis upmát, úgy, ahogy mutattam neked - mondta lágy hangon.

Különleges kívánság volt ez, hisz nem nagyon evett. Azt sem igazán értettem, miért engem kért meg, amikor Yamuna is ott volt, aki sokkal képesítettebb szakács volt nálam. Bementem a konyhába, elmondtam neki a kérést, s megkérdeztem, milyen zöldségek vannak. Sajnos a konyhában nem volt friss zöldség, de volt némi száraz borsó. Mivel az idő fontos szempont volt, a borsóval csináltam meg az upmát, miután beáztattam, amennyire lehetett. Izgatottak voltunk amiatt, hogy Śrīla Prabhupāda főtt ételt kért, mivel egy ideje már csak narancs szeleteket evett.

Én azonban emlékeztem korábbi, múltbéli esetekre, amikor étvágyát növelendő, kedvenc ételeinek az elkészítését kérte tőlem. Személyesen mutatta meg, hogy kell elkészíteni a preparációt, és ha képes voltam magam is utánacsinálni, akkor egy hétig azt kérte tőlem. Lehetséges, hogy ezen a napon arra az upmára gondolt, amit ő tanított nekem. Visszaemlékeztem, amikor a Bhaktivedanta Manorban a nedves karfiol-krumpli subji készítését tanította sült curd-del. Új Dwarakaban bejött a szolga lakrészbe, és azt mondta, szerezzek egy fej káposztát és néhány krumplit. Beavatott a káposzta késsel történő finomra aprításának művészetébe, és a kockára vágott krumplival együtt a wokban való pirításába, mely által igen ízletes káposztás-krumplis subji készíthető. Szerencsésnek éreztem magam, amiért megkért, hogy szolgáljam őt.

Amikor elkészültem, bevittem az upmát Śrīla Prabhupādának. Letettem a chokira, és elétettem az ágyára a kis asztalt. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát. Néhány bhaktával izgatottan várakoztunk a konyhában, remélve, hogy Śrīla Prabhupādának ízlik a felajánlás és mindet megeszi. Úgy nagyjából 5 perc múlva Śrīla Prabhupāda csengetett. Visszasiettem a szobájába, és szemem az upmára esett, melyből láthatóan alig evett. A hódolatomat ajánlottam, és amint felnéztem az én dicsőséges lelki tanítómesteremre, láttam, milyen szeretettel néz rám.

- Elsőosztályú upma volt - mondta. - Nem tudtam valami sokat enni belőle, mert nincs étvágyam, de azt akarom, hogy tudd, nagyon jó volt. Azt hittem, ha csinálsz valamit, amit szeretek, akkor majd tudok enni, de nem sikerült. Egy kicsit ettem, és nagyon ízletes volt.

- Köszönöm, Śrīla Prabhupāda - feleltem hálásan.

Elvettem a tányért és a chokit és kimentem.

Śrīla Prabhupāda, mindig lenyűgözött, milyen kedvesen bántál velem. Világszerte több ezer tanítványod volt, akik 24 órás kirtanokat tartottak, a Legfelsőbb Úrhoz imádkozva azért, hogy még velünk maradhass. Te mégis, még arra is odafigyeltél, hogy alantas szolgádat fel ne zaklasd, amiért nem etted meg az upmát. Még betegen is bátorítottál engem. Mindig transzcendentális voltál, és gondoltál másokra, attól függetlenül, hogyan érezted épp magad. Remélem, egyszer képes leszek irántad a te irántam való törődésednek egy töredékére. Örömet akartam okozni neked aznap, és mivel te ezt tudtad, viszonoztad ezt, oly módon, hogy boldogsággal töltötted meg a szívem. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért ennyire rászorulok erre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/93