Śrīla Prabhupāda Uvāca 94
Prabhupāda elesik
1974. szeptember
ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir
Vrindavan, India
Elég sok minden történt, mialatt Śrīla Prabhupāda betegeskedett. Lakosztálya az építés utolsó stádiumában volt, és egyéb projektek is folyamatban voltak, közvetlenül a szobája előtt. A templom és a vendégház is pont építés alatt állt, így a szerelés zaja töltötte be a levegőt. Śrīla Prabhupāda olyan keveset evett, hogy nagyon legyengült. Amikor egyik szobából a másikba ment, egy vagy két tanítvány segített neki.
A nyári levegő nagyon forró volt, ezért ágyát a hátsó verandán állítottunk fel, mivel az hűvösebb volt a nappalijánál. Esténként kint pihent. Bár a munkálatok folyamatosan zajlottak a verandán és a kerti területeken, annyi hely még épp volt, hogy az ágya elférjen. Amikor már későre járt, és ideje volt nyugovóra térni, felsegítettem az ágyába, majd bemásztam vele a szúnyogháló alá, hogy megmasszírozzam a lábait. A masszázs után gyékényszőnyeget tettem az ágya alá, hogy azon aludjak. A szúnyogháló az ágy lábaihoz volt erősítve és lelógott egészen a padlóig, így engem is betakart. Minden éjszaka közvetlenül Ő Isteni Kegyelme ágya alatt aludtam, így ha bármire szüksége volt, máris elérhető voltam számára.
Ez volt az első alakalom, hogy Śrīla Prabhupāda mellett aludtam. Azt akarta, hogy a közelben legyek, hogy ha fel kell kelnie, segíthessek neki sétálni. Nagyon súlyos helyzet volt. Úgy tekintettem magamra, mint mesterem kutyájára - az ágya mellett fekve, a lehetőségre várva, hogy szolgálhassam őt. Így tekintettem tényleges helyzetemre.
Egyik éjszaka, hajnali 1 óra körül arra ébredtem, hogy egy bot koppan a fejem mellett a kőpadlón. Amikor kinyitottam a szemeimet, szeretett lelki tanítómesteremet láttam, amint ott fekszik mellettem a földön. Nyomban rémülten megragadtam a karjai alatt Gurudevámat, s visszaemeltem őt az ágyra. A hang, amit hallottam, Śrīla Prabhupāda földre eső botja volt, miközben próbálva lábra állni, elesett. Rögtön kiment az álom a szemeimből, s elöntött a félelem.
- Śrīla Prabhupāda, mit csinálsz? - kérdeztem. - Miért nem szóltál?
- Ó, ki kellett mennem a mosdóba - felelte lágyan és bocsánatkérően. - Azt hittem, magam is megbirkózom vele, és nem akartalak alvás közben zavarni.
Tudtam, hogy Śrīla Prabhupāda alázatos, de ez váratlanul ért. Dühös voltam, amiért nem keltett fel, és tiszteletteljesen szemrehányást tettem neki.
- Nem, Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nem zavarsz! Ezért vagyok itt. Te most nagyon gyenge vagy. Szólnod kellett volna.
- Azt hittem van elég erőm - mondta. - De most már látom, hogy egyáltalán semmi erőm sincs.
Mögé álltam, s kezeimet a karjai alá téve segítettem neki besétálni a fürdőbe. Az ajtón kívül várakoztam. Amikor végzett, segítettem neki visszasétálni a verandára az ágyához. Másnap nem emlegette a történteket, és nem is panaszkodott senkinek a sérülései miatt, melyek bizonyára keletkeztek az esése miatt. Ez is a tiszta bhakta életének egy újabb napja volt. Egyáltalán nem befolyásolták őt a testével kapcsolatos körülmények. Az érdekelte, hogy minden szépen menjen a templom építkezésével kapcsolatban.
Śrīla Prabhupāda minden körülmények közt alázatot tanúsított. Olykor behívott a szobájába. Amikor beléptem, alázatos hangon azt mondta:
- Tudnál most készíteni számomra valamit enni?
Megdöbbenve ezen az alázatosságon, azt feleltem:
- Igen, Prabhupāda, nincs más dolgom, mint hogy szolgáljalak téged. Ezért vagyok itt.
Időnként, szobájában várva, hogy induljunk a reggeli sétára, kérdezte a jelenlévő bhaktáktól:
- Mehetünk?
Mindig kifinomult és méltóságteljes volt. Minden amit mondott, s minden mozdulata lehetővé tette számunkra, hogy még jobban vonzódjunk hozzá.
Śrīla Prabhupāda, nem tudom, mit mondhatnék, hogy méltóképp dicsőíthessem tetteidet. Bárki, aki volt olyan szerencsés, hogy része lehetett személyes társulásodban, tudja, hogy te minden transzcendentális tulajdonság tökéletes megtestesülése vagy. Te adtál értelmet az életemnek. Mélységesen elszomorít, amikor visszagondolok arra, hogy míg én aludtam, te a földre zuhantál. Ébren kellett volna lennem, figyelve, és őrizve gyönyörű formádat. Mégis, biztos vagyok benne, hogy te nem az én hiányosságomként tekintettél minderre. Ez is a nagy alázatosságod miatt van. Ez az a tulajdonság, mely miatt a lótuszlábaid rabja vagyok. Köszönöm, hogy az én mennyei, szerető lelki édesapám vagy.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/94
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése