2015. november 25., szerda

091 - Prabhupāda, Siddhaswarup és a Cini Purīk

Śrīla Prabhupāda Uvāca 91
Prabhupāda, Siddhaswarup és a Cini Purīk
1973. február 20.
ISKCON Auckland, New Zealand

Śrīla Prabhupāda's érkezése előtt Siddha Swarupa Mahārāja és Tusta Kṛṣṇa Mahārāja az összes bhaktát kiköltöztette az Új Zélandi templomból, hogy Śrīla Prabhupāda ottléte békés és csendes legyen. Érdekes és szokatlan dolog volt, de lehetővé tette, hogy eme látogatás pihentető legyen Śrīla Prabhupāda számára.

Egyik este Śrīla Prabhupāda megkért, hogy készítsek neki purīt és subjit. Amikor készítettem az ételt, rájöttem, nincs semmilyen tejes édességem, amit a tányérjára tehetnék. Abban a templomban nem volt múrtiimádat, így nem tudtam mahā-prasadamot sem szerezni a tányérjára. Előző napi érkezésünk óta még nem volt időm sandesht készíteni. Bevittem a purīt, a subjit és a forró tejet Śrīla Prabhupāda szobájába, és az asztalára tettem. Ekkor a hódolatomat ajánlottam. Siddha Swarupa és Tusta Kṛṣṇa mindketten bent voltak a szobában, és Śrīla Prabhupādával beszélgettek. Megengedte nekik, hogy bent maradjanak, amíg eszik. Ez nagy ajándék volt, ami nem volt túl gyakori. Általában egyedül tisztelte meg a prasadamot.

Kimentem a szobából és visszamentem a konyhába, hogy kinyújtsak és süssek még néhány purīt. Két friss purīval rohantam vissza lelki tanítómesteremhez, tányérjára helyezve őket, mielőtt a hódolatomat ajánlottam. Śrīla Prabhupāda kíváncsian nézett rám.

- Nincs édesség? - kérdezte.
- Nincs, Prabhupāda, - mondtam. - Még nem tudtam csinálni.
- Ó, rendben van. Hozz egy kis cukrot - mondta, megértve a helyzetet.

Visszamentem a konyhába, egy tálkát megtöltöttem fehér cukorral, majd visszatértem a nappaliba. A tálkát a tányérjára tettem. Fogta a purīt, belenyomkodta a cukros tálkába, majd beleharapott. Ezt tette néhány alkalommal. Hallani lehetett a roppanó hangokat, ahogy lelkesen rágta. Egy percre megállt, és ezt énekelte: 

- Luci cini sarpuri laddu rasabali - majd így folytatta - ez nagyon jó kombináció. Igen ízletes.

A két szannyászi ámulva nézte, ahogy evett. Egyikük sem, egyik Mahārāja tanítvány sem evett semmit, ami akár csak nyomokban cukrot tartalmazott volna, nem is beszélve ennek a szörnyűséges anyagnak eme "tisztátalan" formájáról. Ez is egyike volt Śrīla Prabhupāda csodálatos tulajdonságainak. Mindig pontosan tudta, hogyan lepje meg és kavarja fel tanítványait, lehetőséget adva nekik arra, hogy megértsék az ő legtranszcendentálisabb helyzetét.

Egyszer, amikor New Dwarakaban volt, Śrīla Prabhupāda egynapos utat tett a Laguna Beach-i templomba, ami két órás út volt kocsival. Azon az estén, még Laguna Beachen, forró tejet kért. Bár ebben a templomban volt múrtiimádat, nem találtam cukrot a templomi konyhán. Ezért aztán mézzel édesítettem a tejet, mivel előfordult, hogy Śrīla Prabhupāda maga is így kérte. Ezen az estén azonban, amikor hoztam a forró tejet, megkóstolta, és azonnal azt kérdezte:

- Miért nem cukorral van édesítve?
- Ebben a templomban nem tartanak cukrot - mondtam.
- Hát ez meg hogy lehetséges? - kérdezte dühösen.
- Néhány bhakta úgy gondolja, hogy a fehér cukor nem egészséges, és jobb elkerülni - magyaráztam.
- Rendben - felelte. - Ha nem akarnak cukrot enni, nem kell enniük. Krisna viszont nagyon is szereti a cukrot. Ez nevetséges. Kell cukrot használniuk, ha a Múrtik számára készítenek preparációt.

Śrīla Prabhupāda, te egészen elképesztő voltál. Bárhova mentél, mindenhol azonnal véget vetettél a tanítványaid által kitalált kreatív ostobaságoknak. Nem volt szükséged kémek hálózatára, hogy elmondják, mi történik. Kṛṣṇa volt a kémed. Megadott neked minden információt, amire szükséged volt, hogy megalapozhasd a helyes utat a te vakmerő gyermekeid számára. Nagyra értékelem azt a sok lehetőséget, amikor láthattam megnyilvánulni pszichikai képességeidet. A bhakták gyakran kérdezgették, nyilvánultak-e meg rajtad jógikus képességek. Én folyamatosan láttam ezek megnyilvánulását. Olvastál a tanítványaid fejében, és eszerint bántál velük, mely gyakran remek szórakozásul szolgált számomra.

Kérlek, Śrīla Prabhupāda, add meg nekem örök társulásodat azáltal, hogy megengeded emlékeznem arra, hogy a szívemben élsz. Te tudod, hogy nekem nincs képesítésem, de én tudom, milyen kegyes vagy. Hisz végső soron megengedted, hogy személyesen társulhassak veled.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése