083 - Prabhupāda ad egy utolsó lehetőséget Devanandának

Śrīla Prabhupāda Uvāca 83

Prabhupāda ad egy utolsó lehetőséget Devanandának

1975. április 11.

ISKCON Hyderabad, India

Alig néhány alkalomra tudok visszaemlékezni, amikor nehéz feladat volt egy szobában tartózkodni Śrīla Prabhupādával. Nyilván bárki el tudja képzelni a vágyat Ő Isteni Kegyelmének napi 24 órán át való személyes társasága iránt. Csakhogy mások jelenléte időnként megváltoztatta a légkört Śrīla Prabhupāda szobájában.

Egyik nap Devananda Mahārāja jött meglátogatni Śrīla Prabhupādát. Śrīla Prabhupāda avatta őt, aki immár szannyászi volt. 1970-ben egy rövid ideig ő is volt személyes szolgája Śrīla Prabhupādának. Megkérte, hadd találkozzon Śrīla Prabhupādával és kapott is lehetőséget a darsanara, noha ő már nem volt az ISKCON tagja. Śrīla Prabhupāda az asztala mögött ült, amikor Devananda - hódolat ajánlása nélkül - belépett Śrīla Prabhupāda szobájába. Brahmānanda Mahārājával mi ketten is jelen voltunk a szobában. Devananda világos narancs szatén köpenyt viselt, s hosszú haja és szakálla gubancos volt. Nagyon furcsa mosoly ült az arcán. Olyan furcsa módon kezdett beszélni Śrīla Prabhupadāhoz, hogy semmit nem értettem abból, amit mondott. Úgy mozgatta a kezeit, mintha valamiféle mudrákat csinálna. Nagyon bizarr volt nézni. Úgy tűnt, túl sok tudatmódosítót használt.

Śrīla Prabhupāda pár percig tűrte ezt az ostobaságot. Nem volt köztük párbeszéd, mivel Devananda zavaros volt. Végül, legkegyesebb lelki tanítómestere, Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Ha vissza akarsz jönni, tégy úgy, mint ő - mutatott Brahmānanda Mahārājara, és folytatta. - Borotváld le a fejed és az arcod, vegyél dhotit, és akkor minden rendben, visszajöhetsz.

Devananda továbbra is a karjaival hadonászott.

- Nem, nem ezért vagyok itt - felelte Devananda.

Továbbra is izgett-mozgott, miközben az ostobaságairól beszélt. Ekkor Śrīla Prabhupādának elege lett.

- Kifelé! - kiáltotta Śrīla Prabhupāda.

Devananda remegett a dühtől. Brahmānanda Mahāraja megragadta őt, és erővel kitessékelte a szobából. Śrīla Prabhupāda dühöngött. Bár dühe nem rám irányult, úgy éreztem, mintha a villám csapott volna belém. Már Śrīla Prabhupada dühének közelében lenni is ijesztő volt. Ha eltűnhettem volna, itt volt rá az alkalom. Nehéz leírni a Śrīla Prabhupāda dühe által keltett lelki potenciát. Ezt a találkozást látva egyértelmű volt tanítványai iránti teljes elkötelezettsége.

Ez egyike volt a legnehezebb tapasztalatoknak, amikkel találkoztam, míg Śrīla Prabhupādával voltam. Hihetetlen, milyen mértékig tűrte Devananda bizarr viselkedését. Még azt is felajánlotta, hogy visszafogadja tanítványaként, annak ellenére, hogy Devananda igen messze kóborolt a Kṛṣna-tudat ösvényéről, és már egyértelműen átlépte a józanság és az őrület közti határt.

Śrīla Prabhupada, könyörgöm, védj meg engem önmagamtól. Soha nem akarok semmi olyasmit tenni, ami így feldühíthetne téged. Lótuszlábad menedékének elvesztése a legnagyobb veszély. Idősebb istentestvérem elmerült egy illúzióban, s a tudatlanság kötőerejében fetrengve merült el a hamis egó mocsarában. Potenciád által felemelted őt, s kegyedből egy szannyászi magasrendű szolgálatáig jutott. Már akkor is, amikor még köztünk voltál, előfordult, hogy néhány tanítványodat elvakította az illúzió, s azt gondolták, másfelé kell keresniük a tökéletességet. Eme elhajlás eredménye végzetes volt.*

Számomra az a tökéletesség, hogy a szolgák lakrészében ülök, s várom, hogy értem csengess. Imádkozom, hogy hívásodra válaszolva a szobádba siethessek, s hódolatomat ajánlva láthassam az asztalod alól kikandikáló lótuszlábaidat.

* Devananda később halálra éheztette magát egy Dél-Indiai barlangban.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/83