087 - Śrīla Prabhupāda extatikus megnyilvánulásai

Śrīla Prabhupāda Uvāca 87

Śrīla Prabhupāda extatikus megnyilvánulásai

1975 március

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Nap mint nap számos örömteli kalandban volt részem a Śrīla Prabhupādával való utazásom során. Oly sok nektár áradt a mi dicsőséges Gurudevánk személyes szolgálatának rendszeres folyamatából. Hisz elképzelni sem lehet csodásabbat, mint főzni neki, masszírozni őt és egyéb szükségleteit kiszolgálni - egyet kivéve: jelen lenni, amikor Ő Isteni Kegyelme kinyilvánítja extatikus szimptómáit. Ez a legritkább kincs volt. Ezek a kivételes esetek mindig akkor történtek, amikor Śrīla Prabhupāda a Vyasasanan ült a templomszobában, s leckét tartott. A legszélesebb körben ismert eset a Māyāpur fesztivál során történt.

Bhakták százai gyűltek egybe a templomszobába, s hallgatták, miközben Śrīla Prabhupāda beszélt. Aztán egyszer csak megállt, és elhallgatott - szemei csukva. A szobában mindenki elcsendesedett, nem akarták őt megzavarni. A légy zümmögését is hallani lehetett. Még arra is ügyeltünk, nehogy hangosan vegyük a levegőt. Ez így ment egy ideig. Bhakták százait járta át Ő Isteni Kegyelme extázisa, mely mindenkit magával ragadott. Az elménket áldott várakozás uralta. Śrīla Prabhupāda egy másik síkra emelt minket.

Aztán az egyik szannyászi, aki a Vyasasana közelében ült, egyszer csak hangosan a "Nama om Viṣṇu-padaya..." mantrát kezdte énekelni. Úgy éreztem, mint akit a mennyekből rángatnak ki. A kelletlen bhakták lassanként becsatlakoztak a kirtanba, s hamarosan Śrīla Prabhupāda is visszanyerte külső tudatát és csatlakozott tanítványai kirtanjához.

A kirtan után volt némi nézeteltérés a bhakták közt. Néhányan kritizálták a szannyászit, mondván:

- Hogy tehetted ezt? Śrīla Prabhupāda extázisban volt. Láthattad, más sem énekelt. Abba kellett volna hagynod.

- Ó, úgy gondoltam, énekelek - felelte. - Helyes dolognak tűnt.

Akkoriban Brahmānanda Mahārāja volt Śrīla Prabhupāda titkára. Eltöprengett ezen a témán, de sehogy sem sikerült dűlőre jutnia, így végül beleegyezett, hogy Śrīla Prabhupāda elé terjeszti ezt az ügyet. Délután bement Śrīla Prabhupāda szobájába.

- Śrīla Prabhupāda - kezdte Brahmānanda Mahārāja. - Emlékszel még arra a leckére, amikor extázisba kerültél és abbahagytad a beszédet?

Mielőtt folytathatta volna, Śrīla Prabhupāda a legédesebb hangon válaszolt, s olybá tűnt, kissé zavarban van.

- Nem fordul elő olyan gyakran - felelte Śrīla Prabhupāda.

- Nem, Prabhupāda - értett egyet Brahmānanda, megértve Śrīla Prabhupāda alázatosságát. - De amikor mégis előfordul, mit csináljunk? Csak üljünk és várjunk, Śrīla Prabhupāda? Vagy kezdjünk el japázni?

- Igen, csak énekeljetek - mondta. - Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Miért kell ekkora ügyet csinálni belőle? Hogy mit csináljatok? Csak énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Az jó lesz.

Mint máskor is, nincs is rá szó, ami helyesen leírhatná, hogyan beszélt Śrīla Prabhupāda. Amikor azt mondta "nem fordul elő olyan gyakran", a legártatlanabb hang volt, amit valaha hallottam. Lenyűgöző volt az a gyengéd báj és alázatosság, ami belőle áradt. Bocsánatot kért, amiért külsőleg is megnyilvánultak rajta a tiszta bhakta jelei. Úgy tűnt, Śrīla Prabhupāda kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy felfedte előttünk az extázisát.

Az egyik legcsodálatosabb dolog Ő Isteni Kegyelmében, az a mód, hogy mindig elérte, úgy érezzük, ha követjük a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, akkor minden különösebb gond nélkül elérhetjük a tökéletesség szintjét. Úgy tűnt, nem akart elbátortalanítani minket azzal, hogy kimutatja saját különleges helyzetét, ezáltal esetleg arra a következtetésre adva okot, hogy a kezdők számára túl bonyolult a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Reményt adott nekünk. Elérte, hogy úgy érezzük, a Kṛṣṇa-tudat mindannyiunk számára van. Mindig többes számban beszélt magáról: "Kṛṣṇa szolgái vagyunk." Śrīla Prabhupāda minket is beleértett. Épp úgy, ahogy minket is magával repített az elragadtatásában azon a napon Māyāpurban, s továbbra is visz minket "Hazafelé, Vissza Istenhez."

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, amiért bepillanthattunk személyes extázisodba. Akár órákon át boldogan ültem volna a lábaidnál,  ott a templomszobában. Csak elképzeléseim lehetnek arról, vajon merre jártál. Büszke vagyok arra, hogy a legmagasabb helyzetben vagy ebben a három világban. Mégis, alázatosan beszéltél az extázisod egy cseppjének kinyilvánításáról. Könyörgöm a lehetőségért, hogy újra és újra hallhassam a te édes hangodat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/87