082 - Az ebéd menü megváltoztatása

Śrīla Prabhupāda Uvāca 82

Az ebéd menü megváltoztatása

1973. május

ISKCON Los Angeles

Egyik késő reggel Śrīla Prabhupāda csengetett. Beléptem a nappalijába és a hódolatomat ajánlottam.

- Ma nem érzem magam valami jól - mondta halkan. - Ezért kérlek, ebédre néhány khicharit és kadhit készíts. A khicharit csinálhatod két rész rizzsel, egy rész dhállal, kis sóval, kurkumával és ghível. Ez könnyű és könnyen emészthető lesz.

- Rendben, Śrīla Prabhupāda - feleltem.

Śrīla Prabhupāda általában nem beszélt sokat az egészségéről, így az étkezését érintő instrukciók jelentették az egyetlen támpontot arra nézve, hogy tudjam, Śrīla Prabhupāda beteg. Alkalomadtán khicharit kért, amikor megfázott.

Visszamentem a lakrészembe, hogy előkészítsem az edényét. Khicharit tettem felülre és vizet az aljára. Ez a fogás sokkal egyszerűbb volt a megszokottnál. Megkönnyebbültem, tudva, hogy ez alkalommal semmi nem fog odaégni a masszázs alatt, bár lesújtott, hogy Śrīla Prabhupāda nem érzi jól magát. Rendszerint "edény-tudatos" voltam Śrīla Prabhupāda masszírozása során, amiatt, hogy a belém égett a két év alatt kétszer odaégetett ebéd emléke. Két alkalom az kétszeresen is sok volt.

Miután összeállítottam az edényt, visszatértem a szobájába. Śrīla Prabhupāda felült a matracon a masszázshoz. A fejét általában szantálfa olajjal masszíroztam, annak hűtő hatása miatt. Amikor azonban megfázott, előfordult, hogy kérte, mustármag olajat használjak az egész testére. Ezen a napon is úgy kérte, csak mustármag olajat használjak. 15 perc masszázs után így szólt:

- Úgy döntöttem, nem eszem semmit ebédre.

- Rendben, Śrīla Prabhupāda - mondtam, sajnálkozva, hogy biztos nagyon betegnek érzi magát.

További fél órán át folytattam gyönyörű alakjának masszírozását.

- Igazából - szólalt meg aztán Śrīla Prabhupāda - azt hiszem, mégis szokásos ebédet eszek.

- Rendben, Śrīla Prabhupāda - mondtam, futólag megkönnyebbülve, hogy javul az egészsége.

Ő elcsöndesedett. Engem azonban hirtelen elöntött a felismerés, hogy semmit nem készítettem, csak khicharit, márpedig teljes ebédet elkészíteni sok idő. Féltem szólni kínos helyzetemről.

- Prabhupāda, nincs kész semmi - böktem ki végül. - Időbe telhet.

- Tart, amíg tart - mondta - csak csináld!

Amikor Śrīla Prabhupāda fürdeni ment, berohantam a szobámba, és olyan gyorsan és szépen állítottam össze az ebédjét, ahogyan csak tudtam. Valószínűleg idegesebb voltam, mint amennyire az indokolt volt, de így működött az én gyarló elmém. Szerettem előrébb járni szabályozott szolgálatommal, hogy bármilyen esetlegesen felmerülő problémát kiküszöbölhessek. Śrīla Prabhupāda kegyesen, panaszkodás nélkül várta, hogy befejezzem az ebédjét. Időnként efféle változtatásoknak tett ki engem, hogy rugalmasságra tanítson. Az volt a szolgálatom, hogy mindent megtegyek, amit ő akar, nem azt, amit én akarok.

Śrīla Prabhupāda, köszönöm, amiért lehetőséget adtál a te elégedettségedre koncentrálnom, miközben szolgádként a kötelességemet végzem. Elesett természetemnél fogva gyakran elfelejtem, hogy az odaadó szolgálat azt jelenti, a te személyedet teszem elégedetté, és ily módon Kṛṣna is elégedett. Kérlek, továbbra is nap mint nap vezess engem a személyes szolgálatodban, taníts feltétlen szeretetre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/82