Śrīla Prabhupāda Uvāca 86
Pisimā az ágyamban alszik
1974. szeptember
ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir
Vrndavana, India
Śrīla Prabhupāda hat hétig maradt Vrndavanaban. Ez idő alatt nagyon beteg volt. A világ templomaiban 24 órás kirtanokat tartottak érte. A testvére, Pisimā is az idő nagy részében a Vrndavanai templomban tartózkodott. Aggódott, és amilyen gyakran csak lehetett, látni akarta a bátyját.
Egyik feladatom az volt, hogy amennyire csak lehet, megakadályozzam őt ebben. Sem egyszerű, sem örömteli nem volt ez a szolgálat. Nem volt véletlen, hogy Pisimā erős eltökéltsége Śrīla Prabhupādáéhoz volt hasonlatos. Soha nem hallgatott rám. Valójában nagyon bosszús lett, és feldühödött rám. Megvolt a módszere arra, hogyan osonjon be a szobájába, amikor senki nem látja.
Egyik látogatása után Śrīla Prabhupāda behívott a szobájába.
- Én szannyászi vagyok - mondta. - Nem helyes, ha itt van a szobában, amikor nincs itt senki más. Még akkor sem, ha a testvérem... Mivel a testvérem, ezért nem érti ezt. Nem lehetek nővel egy szobában, még akkor sem, ha az a testvérem.
Egyik délután besétáltam a szolgai lakrészbe, ami egyben az én hálószobám is volt, és ő ott aludt az ágyamban. Nem hittem el! Besiettem Śrīla Prabhupāda szobájába - ő épp ott ült az asztalánál. Izgatott arccal a hódolatomat ajánlottam.
- Prabhupāda - mondtam. - A testvéred az ágyamban alszik. Nem tudom, mit csináljak.
- Ezt nem teheti - felelte ő. - Mondd meg neki! Tudnia kell, hogy nem csinálhat efféle dolgokat. Nem helyes. Szóbeszéd lesz belőle.
Śrīla Prabhupāda a helyi szannyászikra, kaszt goszvámikra és az istentestvéreire gondolt, akik netán kritizálhatnák emiatt a mi szeretett Gurudevánkat. Śrīla Prabhupāda gyakran mondta, hogy Vrndavanaban mindent elsőosztályúan kell csinálnunk, különben nem vesznek minket komolyan. Mint mindig, acarya lévén, ő maga ebben is példát mutatott nekünk.
- Nem jó, hogy sok időt tölt el így - folytatta.
- Prabhupāda, én nem beszélhetek vele - magyaráztam aggályoskodva. - Rám nem hallgat. Csak rád hallgat.
Aznap nagyon sokáig beszélt vele. Nem tudom, miről folyt a beszélgetés, de azt tudom, hogy amikor másnap ismét a szolgai lakrész felé vettem az utam, óvatosan belestem a szobába, és ő ott volt - s igen jól hallhatóan aludt - a szobámban. Feladtam. Elmentem onnan és új helyet kerestem Śrīla Prabhupāda szobájának másik oldalán. Ő tudta, hogy a bátyja transzcendentális, és nem érdekelte, mit gondolnak róla mások. A testvére volt. A döntése, hogy tiszta bhakta testvére közelében legyen, sokkal erősebb volt, mint az én képességem, hogy meggátoljam őt ebben. Megtett bármit, amit szükségesnek látott ahhoz, hogy megkapja Śrīla Prabhupāda társulását. Később megemlítettem Śrīla Prabhupādának, hogy a testvére ismét a szobámban volt.
- Ő a húgom - felelte együtt érzően. - A közelemben akar lenni.
1977 végén Satsvarūpa Mahārāja elmondta nekem, hogy Śrīla Prabhupāda a húga bocsánatát kérte a sértésekért, amiket elkövetett ellene:
- Időnként eljöttél, hogy találkozzál velem, és a tanítványaim nem engedtek be - mondta a húgának.
Esedezem Bhavatarini bocsánatáért a sértésekért, amiket szolgálatom közben elkövettem. Könyörgöm, hogy a Śrīla Prabhupāda iránti szeretetem a jövőben olyan fokra fejlődhessen, melyet őrajta, a húgán is megfigyelhettünk. Eltökéltsége révén Śrīla Prabhupāda húga lehetett, és mellette lehetett életük során. Imádkozom, hogy olyan vágyam lehessen, mint Bhavatarininek, azért, hogy életről életre Śrīla Prabhupāda lótuszlábait szolgálhassam.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/86
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése