085 - Viccelődés a húgával, Pisimāval

Śrīla Prabhupāda Uvāca 85

Viccelődés a húgával, Pisimāval

1973. július

ISKCON Kalkutta

Bhavatarinival, Śrīla Prabhupāda húgával, eme kalkuttai látogatása során találkoztam először. Attól kezdve már Pisimaként ismertük őt, ami úgy tudom, lánytestvért jelent. Elképesztő látvány volt. Néhány hüvelykkel alacsonyabb, ám jóval súlyosabb volt Śrīla Prabhupādánál, ugyanakkor az arca mintha egy női Śrīla Prabhupāda lett volna. A templomba jövet minden alkalommal édességeket hozott a bátyjának, Śrīla Prabhupādának, majd pedig szétosztotta a templom összes bhaktája közt. Szerette Śrīla Prabhupāda társaságát, és amennyit csak lehetett, az ő társaságában töltött.

Én képtelen voltam megérteni a beszélgetéseiket, mivel nem beszéltem bengáliul, ám Ő Isteni Kegyelme időnként elmesélt néhány részletet. Pisima egyértelműen nagyon szerette a testvérét, nem csupán anyagi szinten, hanem az ő legmagasabb lelki helyzetét is értette. Gyakran főzött neki. Ez komoly aggodalmat okozott a tanítványoknak, mert mindig mustármag olajat használt a főzéshez, amiről Śrīla Prabhupāda azt mondta, "nehezen emészthető". Egyszer, amikor megkeresték emiatt Pisimát, ő úgy nyilatkozott: "Ha akarja, még a szöget is meg tudja emészteni."

Egy nap, amikor ebéd előtt Śrīla Prabhupādát masszíroztam ezt kérdezte tőlem:

- Ismersz bárkit, aki kövér evés nélkül?

- Nem, Śrīla Prabhupāda - feleltem. - Nem ismerek ilyet. A húgodra gondolsz? - Hangosan nevetett.

- Igen - mondta. - Azt mondja, csak egy keveset eszik, mégis egyre csak hízik. De nem ismersz olyat, aki folyamatosan hízik, evés nélkül, nem igaz?

- Nem, Śrīla Prabhupāda - ismertem el kuncogva. - Nem hiszem, hogy evés nélkül lehetséges lenne hízni. - Ekkor már mindketten nevettünk.

- Igen - mondta. - Én sem hiszem. Azt hiszem, helyes a következtetésed. Biztos sokat eszik. Azt mondja nekem, hogy nem eszik, de tudom, hogy eszik. Panaszkodik az egészsége miatt, azt mondja, nem érzi jól magát. Mondtam neki: "Hiszen olyan kövér vagy! Mégis hogy lehetnél egészséges?" De ő azt mondta: "Nem tudom, hogy lehet ez, alig eszem valamit. Nem tudom, miért vagyok ilyen kövér..."

Folytattam Śrīla Prabhupāda masszírozását, megértve, milyen kényelmesen érzi magát szülővárosában, családja körében. Olyan hálás voltam, amiért lehetőségem nyílt megkapni a társulását ezekben a bensőséges percekben. Láttam, törődik a testvére egészségével, mivel időnként mondta, minden betegség az idegesség, a tisztaság hiánya és a túlzott evés miatt van.

Aznap este Śrīla Prabhupāda darsant adott a tanítványainak. Pisima is jelen volt a szobában. Nem zavarta, hogy nem érti a beszélgetést. Élvezte, hogy amennyi időt csak tud, a bátyjával tölthet, mert feltétel nélkül szerette őt. Milyen emelkedett, milyen szerencsés volt, hogy ilyen természetes szeretete és vonzódása volt Śrīla Prabhupāda irányában.

- Nézzétek, ahogy ott ül - mondta Śrīla Prabhupāda mosolyogva. - Nézzétek... milyen kövér...

Mindenki nevetni kezdett, beleértve Śrīla Prabhupādát és magát Pisimát is. Majd gézengúz, kisfiús módon folytatta a gúnyolódást.

- Olyan kövér - mondta. - Nézzétek, milyen kövér. Azt mondja, nem eszik, de mégis hízik.

Nevetés töltötte be a szobát. Pisima örömmel nézte, ahogy mindenki nevet, s nem tudta, hogy a bátyja őt neveti ki. Śrīla Prabhupāda jót mulatott ezen a viccén, és élvezte, hogy a tanítványai is a részesei lehetnek. Ritka és csodálatos pillanat volt mindenki számára.

Śrīla Prabhupāda, igazi nektár volt ebben a boldog, gondtalan lílában látni téged. Imádkozom, hogy egy távoli életben én is mosolyt csalhassak az arcodra, amint az én ostoba helyzetemen nevetsz. Jelenleg, elesett helyzetemben az egyetlen érzés, ami eltölthet velem kapcsolatban, az együttérző aggodalom, vagy a bosszúság, ügyefogyott, kétbalkezes mivoltom miatt, látván, hogy képtelen vagyok helyesen, figyelmesen követni az utasításaidat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/85