Śrīla Prabhupāda Uvāca 78
Śrīla Prabhupāda öltöztetése
1973. december
ISKCON Los Angeles
Téli látogatása alkalmával nagyon hideg volt Los Angelesben, a hőmérséklet időnként 40 fokra is leesett. (Megj: ez valószínűleg Fahrenheit, mely 4 Celsius foknak felel meg.) Ez az időjárás azonban lehetővé tette, hogy egy kicsit több szolgálatot végezhessek Śrīla Prabhupāda számára.
Bármily hideg volt is, Śrīla Prabhupāda mindig elment a reggeli sétájára. Ám a nagy hidegben hosszú alsóruhát és zoknikat viselt. Śrīla Prabhupāda nagyra értékelte segítségemet a felhúzásukban.
Először fogtam a hosszú, termó alsóruháját, természetesen sáfrány színűt, és miközben Śrīla Prabhupāda - dhotiban és kurtában - az ágyra ült, felhúztam őket a lótuszlábára, egyszerre egyet, egészen a térdéig húzva. Míg ő továbbra is ott ült, sáfrány színű zöknikat adtam azokra a gyönyörű, puha lótuszlábakra. Ekkor Śrīla Prabhupāda felállt, és hosszú johns-át (Megj: ez valmiféle nadrágszerűség lehet) felhúzta egész a derekáig, dhotiját közben a helyén tartva. Ekkor, immár a segítségem nélkül, felvette sáfrány kardigánját, majd kiment a nappaliba, tilakot festett és elénekelte a Gayatri mantrát.
Ha más bhakták is voltak a szobában, ők is énekelték a Gayatrit. Általánosságában véve azonban ez nem volt valami jó ötlet, mert Śrīla Prabhupāda mindig hamarabb befejezte, mint a tanítványai. Ők pedig ekkor azon tanakodhattak, vajon mit tegyenek, brahminikus pózba fagyva a helyükön maradjanak, kihagyva, amint Guru Mahārājuk kisétál az ajtón, vagy sietősen felkeljenek, tekintetükkel próbálva követni Ő Isteni Kegyelmét. Élvezettel néztem végig ezt a vicces jelenetet. Bár minden templomban ugyanaz történt, sosem tudtam rávenni magam, hogy figyelmeztessem istentestvéreimet. Igazi gazember módjára úgy spekuláltam, hogy Śrīla Prabhupāda ugyanúgy élvezi nézni kétségbeesett tekintetüket, ahogy én.
Egy alkalommal, amikor Ausztráliába utazott, elkövettem azt a hibát, hogy nem csomagoltam be a kabátot, mert nem tudtam, milyen hideg lesz.
- Miért nem hoztad a kabátomat? - kérdezte Śrīla Prabhupāda.
Csak álltam ott, szótlanul. Olyan mérges volt rám, hogy még csak nem is kiabált. A titkára küldette utánunk.
A kabátja begombolása után Śrīla Prabhupāda a bejárati ajtó felé tartott. Én általában a cipőjével és a botjával vártam őt. Miközben botját megfogta, jobb lábfejét felém nyújtotta, melyet a vászoncipőjébe csúszttattam, egy cipőkanál segítségével, amit mindig magunkkal hordtam. Aztán következő lépésével másik cipőjét is a lábára húztam, még mielőtt az földet ért volna. Mindezt egyetlen gördülékeny mozdulattal tette. Gazdaságossága a mozdulatok terén egyszerűen lenyűgöző volt. Egyszer-kétszer átengedtem egy-egy lelkes tanítványnak ezt a legszentebb szolgálatot, ám amikor láttam, hogy Śrīla Prabhupāda kétkedve fogadja áhítatos, esetlen ügyetlenkedésüket, végül elhatároztam, hogy megtartom magamnak ezt a szolgálatot.
A gopik azért imádkoznak, hogy az Úr Kṛṣna fuvolája lehessenek, s mindig az Ő lótusz ajka közelében lehessenek. Én azért imádkozom, hogy Śrīla Prabhupāda cipőkanala lehessek.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése