Śrīla Prabhupāda Uvāca 81
Két óra egy szolga életéből; Masszázs és főzés
Két óra Śrīla Prabhupāda személyes szolgájának napi életéből
Bármely ISKCON templom
Śrīla Prabhupāda ebédjének elkészítési folyamata általában ugyanaz volt. Úgy fél órával azelőtt, hogy masszírozni kezdtem volna Śrīla Prabhupādát, begyúrtam egy kis csapáti tésztát, felvágtam néhány fajta zöldséget, és feltettem őket Śrīla Prabhupāda híres háromszintes edényének a középső szintjére. A felső szintre egy kétrészes tiffant raktam. Alulra feles dhál került vízzel, felülre pedig rizs vízzel. Majd a tiffan köré még több zöldséget pakoltam a felső rekeszbe. Ezután Śrīla Prabhupāda híres háromrekeszes főzőedényét a tűzhelyre raktam, alacsony-közepes lángra. Ezután kimentem a konyhából, megmasszírozni Śrīla Prabhupādát.
A masszázs általában 1-2 órán át tartott. A trükk, hogy masszázs közben főzhessek, az volt, hogy nem szabadott hagyni kiszáradni az edény alját. Śrīla Prabhupāda megmutatta, hogyan használjam az edényt, az alján dhállal. Néhány alkalommal a dhál elkezdett megégni a masszázs alatt. Ez komoly aggodalomra adott okot számomra. Sosem akartam a masszázs közepén felkelni Śrīla Prabhupada mellől, ám előfordult, hogy megéreztük az égett dhál szagát.
- Mi ez a szag? - kérdezte Śrīla Prabhupāda.
Tudta, hogy az ebédje.
Amikor már úgy nyolc hónapja végeztem ezt a szolgálatot, és elégettem néhány ebédet, az az ötletem támadt, hogy alul nedves szabdzsit készítek, a dhált és a rizst pedig a felső rekeszben párolom. Ennek következtében alább hagyott az aggodalmam, mivel a nedves zöldségek nem sűrűsödtek be és égtek oda, mint a dhál.
Amikor befejeztem Śrīla Prabhupāda masszírozását, mindig egy kis mustármag olajat öntöttem a tenyerébe, hogy beolajozhassa testének kapuit. Ezután elment a füdőszöbába mosakodni. Így volt nagyjából 20 percem, hogy befejezzem a fennmaradó szolgálatomat.
Először szépen leterítettem az ágyára a dhotiját, kurtáját és kopinját (alsóruha). Begomboltam a kurtáján az alsó két gombot, hogy az öltözés folyamán már csak kettő maradjon Śrīla Prabhupādának. Ezután besiettem a nappalijába és előkészítettem az asztalát a tilak felrakásához - ez azt jelentette, hogy ki kellett nyitni a tükrét. Kerek volt, mint egy púderes tégely, tetején egy kis darab bevésett elefántcsonttal. Mindig megbizonyosodtam arról, hogy kis ezüst lotájában (ami nagyjából golflabda méretű volt) van víz. Egy kis ezüst kanál került a lota mellé. Végül, egy tilak darabkát tettem az asztal közepére.
Ezután elsiettem a szolgák lakrészébe, hogy befejezzem az ebédjét. Levettem a főzőedényt a tűzhelyről, és wokot tettem a tűzre, hogy nagy csonszt csináljak. Ha kellett, a főzőedény tetejét használtam erre a célra. A csonsz egy része a nedves zöldségekbe került, az alsó rekeszbe, egy kicsi pedig a dhálba, a felső rekeszbe. Végül a válogatott zöldségeket beleöntöttem a wokba a maradék csonszba. Ha volt keserűdinnye, kurkumával megpirítottam egy kis ghíben. Készítettem egy másik csonszt is, a maradék zöldségek főzéséhez. Az összes preparációt Śrīla Prabhupāda tányérjaira tettem, egy katoriban natúr joghurttal, egy másikban pedig tejes édességekkel. Ekkor, miután Śrīla Prabhupāda tányérja már majdnem elkészült, ideje volt, kinyújtani és megsütni a csapátit.
Mindezzel remélhetőleg még azelőtt elkészültem, hogy Ő Isteni Kegyelme befejezte a Gayatri mantráját. Nem zavarta, ha várnia kellett pár percet, ám féltem attól, hogy esetleg ennél is többet kell. A tányérokat a choki-jára tettem, a hódolatomat ajánlottam, majd visszarohantam a szobámba, hogy újabb csapátit süssek. Miután megette a csapátikat, kinyitotta a kis rizzsel teli tiffant. Śrīla Prabhupāda általában 3-6 csapátit evett. Leggyakrabban 3-4 csapátit. A hátralévő fogásokat élvezettel fogyasztotta el a gőzölgő, forró rizzsel.
Csodálatos volt főzni számodra, Śrīla Prabhupāda. Imádkozom, hogy olyan ügyes szakács legyen belőlem, mint az istentestvérem, Yamuna devi, s életről életre fényűző fogásokat ajánlhassak neked.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/81
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése