080 - Dvivida Gorilla; Bhagavat olyan, mint egy édesség golyó

Śrīla Prabhupāda Uvāca 80

Dvivida Gorilla; Bhagavat olyan, mint egy édesség golyó

1972 május,

ISKCON Los Angeles

Kīrtanānanda Mahārājaval úgy egy hétre Új Dwarakába utaztam, hogy brahmana avatást kapjak. Minden nap, szürkületkor, Śrīla Prabhupāda kiment a kertbe, hogy a Krsna Könyvet hallgassa. Néhány szerencsés tanítvány csatlakozhatott hozzá. Krsna kegyéből megkértek, hogy olvassak fel belőle. Nap mint nap alig vártam, hogy eljöjjön ez az áldott, boldog tevékenység. Az asanaján ülve, egy szőlőtőkével befuttatott lugas alatt, Śrīla Prabhupāda általában a japa zsákjában tartotta a kezét. Időnként hallottuk, amint halkan a mahā-mantrát énekli. Gondosan hallgatta a Krsna Könyvet, és időnként elmosolyodott, hallva Krsna és testvére, Balarāma elbűvölő tevékenységeinek elbeszélését.

Egyik este, amikor a "Dvivida Gorilla felszabadítása" fejezetet olvastam fel, Śrīla Prabhupāda szélesen elmosolyodott, hallva Dvivida gonosz természetét. Kuncogott, amikor felolvastam ezt a részt: "Gyakran a nagy bölcsek és szentek remetekunyhóit vette célba - összetiporta gyönyörű kertjeiket, gyümölcsöseiket." Éreztem, hogy még ennél is jobb lesz a történet, és valóban így lett. "Sőt" - folytattam - "olykor ürülékével és vizeletével szennyezte be szent áldozati helyeiket."

Śrīla Prabhupāda úgy nevetett, hogy egy percre abbahagytam az olvasást. Reakcióját látván mindannyian hihetetlen boldogságot tapasztaltunk. Extatikusan a lábát csapkodta. Nagyon szerette hallani, ahogy Kṛṣṇa és Balarāma a démonokat pusztította.

Másnap este, amikor a kertbe léptünk, azonnal leültem a pázsitra, s démonos történetet kezdtem keresgélni. Pár másodpercig az oldalakat lapozgattam, amikor Śrīla Prabhupāda megállított, s azt mondta:

- Gyerünk! Olvasd bárhonnan. Kṛṣṇa olyan, mint egy édesség golyó. Bárhol harapsz bele, mindig ízletes.

Örömmel lapoztam a következő történet kezdetéhez, és olvasni kezdtem.

Mivel Kīrtanānanda Mahārāja közelében voltam, lehetőségem nyílt arra is, hogy reggeli sétákra menjek Śrīla Prabhupādával. Minden nap a folyosón vártuk, hogy Śrīla Prabhupāda lejöjjön az emeletről. Mivel én olvastam esténként a Kṛṣṇa könyvet, egyik reggel, amikor sétált lefelé a lépcsőn, Śrīla Prabhupāda kedvesen észrevett engem. Egyenesen a szemembe nézett.

- Ó - mondta. - Nézzétek ezt a szép fiatal brahmacārīt. Mi a neved?

Az áhítattól hirtelen elakadt a szavam. Ő tovább lépkedett lefelé a lépcsőn.

- Śrutakīrti a neve, Prabhupāda - felelte Kīrtanānanda.

- Ó! Suta Goswami - mondta mosolyogva Śrīla Prabhupāda.

Śrīla Prabhupāda kisétált az ajtón. Végre volt értelme az életemnek, mert szeretett Gurudevám - Kṛṣṇa lilájának szavalójaként - Suta Goswamit látta bennem. Ő Isteni Kegyelme méltóságteljes pillantásától túláradón megértettem, hogy értékelte a felolvasásomat.

Śrīla Prabhupādám, miután a te személyes szolgád lettem, láthattam, mennyire értékeltél minden szolgálatot, amit a tanítványaid végeztek. Örültél, hogy láthatod az odaadás általad elültetett magjait gyökeret ereszteni és megerősödni. Szeretettel nézted, amint diákjaid fejlődnek a Kṛṣṇa-tudatban. Gyakran mondtad:

- A hippiket hepivé (happy: angolul boldog) változtattam.

Ahogy visszaemlékszem gyönyörű lótuszlábaidra, nagyon boldognak érzem magam. Ezeknek a lábaknak a szolgálata az egyetlen menedékem. Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt az örök lehetőséget.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/80