092 - Hangyák és legyezés prasādam közben

Śrīla Prabhupāda Uvāca 92

Hangyák és legyezés prasādam közben

1973. június

ISKCON Māyāpur Candrodaya Mandir

Māyāpurban Śrīla Prabhupāda két szobában lakott. Az egyik szoba a nappalija volt, ahol fordított és a vendégeket fogadta. A szomszédos szoba a hálószobája volt. A prasādamot is itt tisztelte meg, ezért itt volt egy kis márvány prasādam asztal is (choki), mely az ágyától jobbra állt a fal mellett.

A június általában igen meleg volt, így, amikor Śrīla Prabhupāda elfogyasztotta ebédre a prasādamot, én olykor-olykor egy pávatoll legyezővel legyeztem őt közben. Nemcsak légmozgást keltett, de a legyeket is távol tartotta. Emellett az, hogy Śrīla Prabhupāda ebédelt, mindjárt riasztotta a helyi hangya populációt. Mindig volt néhány felderítőjük, akik a falakon futkostak, s amikor a tányér az asztalra került, perceken belül hívták a sereget. Los Angelesben - Śrīla Prabhupāda utasítása szerint  -kurkumát tettem a lyukhoz, melyen át jöttek. Los Angelesben működött. Azt hiszem, azok a hangyák materialistábbak voltak. Ám a Māyāpuri hangyákat ez nem állította meg. Egyértelműen spirituális lények voltak, akiket nem lehetett csak így eltántorítani egy tiszta bhakta tányérján maradt mahā-prasadam elfogyasztásától.

Néztem, amint hangyák százai vonulnak a choki lábán, köröznek a tányérja körül, végül ellepve a prasadamját. Úgy tűnt, mintha tudnák, mikor szabad rámenniük egy bizonyos preparációra. Śrīla Prabhupāda szakaszosan evett. Először a csapátikat ette meg a zöldségekkel, aztán hozzáadta a rizst, végül megette az édességeket. A hangyák kezdetben csak a tányérja körül gyülekeztek. Fokozatosan utat törtek a Śrīla Prabhupāda által már befejezett preparációk felé. A jelek szerint valamelyest udvariasak voltak. Végül, Śrīla Prabhupāda néhány édességgel befejezte az evést, és felállt megmosakodni. A hangyák számára elérkezett a perc, amire vártak. Ekkor tudták, elérkezett az idő, hogy rávessék magukat az édességekre. Hihetetlen, de Śrīla Prabhupāda soha egyetlen szót sem szólt róluk az ebédje ellen elkövetett napi szintű támadásaik során.

Ez nem egyedi eset volt, hanem meglehetős rendszerességgel történt. Úgy tűnt, mintha valamiféle egyezség lenne a tiszta bhakta és ezek az aprócska rovarok közt. Ő annyi időt kapott az evésre, amennyit csak akart, ők pedig engedélyt kaptak megenni mindent, amit ő meghagyott. Próbáltam olyan gyorsan elvenni a tányérokat, ahogy csak tudtam, hogy valami a tanítványok számára is maradjon. Kalkuttában Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta a hangyákról:

- Nem baj, nem esznek valami sokat.

Egy nap ebéd közben legyeztem őt, és Śrīla Prabhupāda kuncogni kezdett.

- Ez a védikus szokás - mondta. - A feleség legyezi a férjet, miközben ő eszik. Miután a férj végzett, a feleség megehette, amit meghagyott. Ily módon a feleség bizonyosan meggyőződött arról, hogy mindig elég prasadam legyen. Különben neki már nem maradt mit enni. De ez szigorúan csak szokás volt. Valójában a védikus kultúra szerint ez volt a nő szerepe. Kétféleképp szolgáltak: egyrészt, finom ételek készítésével, másrészt, jó szexuális élettel. Ez az anyagi élet lényege. Persze a Kṛṣṇa-tudatban másképp van, mi hangsúlyozzuk az erényességet.

Csendesen legyeztem Śrīla Prabhupādát, míg ő evett, s közben elöntött a szégyenkezés. Ez a téma mind vonzódás, mind pedig irtózás tárgya volt számomra, az ellentétes nem iránti vonzódásom, és állandó erőfeszítéseim miatt, hogy uralkodjak az érzékeimen. Próbáltam értékelni az általa átadott tudást. Szorosra zárt szájjal, egy szót sem mertem szólni.

Śrīla Prabhupāda teljesen transzcendentális volt. Csakis ő lehetett képes arra, hogy ül és eszik, míg rovarok légiói készülődnek arra, hogy megtámadják a maradékait. Csakis ő volt képes fenntartások nélkül beszélni a szexuális élvezetről, mert őt nem vonzotta az anyagi élet. Mivel ő együttérző tiszta bhakta volt, ő meg tudta érteni a mi elesett helyzetünket, türelmesen kiszabadítva minket, és megadva a lehetőséget, hogy odaadó szolgálatot végezhessünk.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/92