Śrīla Prabhupāda Uvāca 89
Az este, amikor Śrīla Prabhupāda szolgája lettem
1972. szeptember 7.
ISKCON New Vrindavana
Śrīla Prabhupāda már egy hete New Vrindavanaban (Új Vrindavanaban) volt, és ez idő alatt én csak a Bahulaban konyha belsejét láttam. Elképesztően irigy voltam az istentestvéreimre, akik minden nap felmentek találkozni Śrīla Prabhupādával és hallhatták őt beszélni. Én meg eközben néhány száz bhaktára főztem hajnali 3:30-tól este 9:00-ig. Mindannyian azért jöttek, hogy az éves Janmāṣṭamī fesztiválon találkozhassanak Śrīla Prabhupādával. Mivel arra sem maradt időm, hogy lejapázzam a köreimet, kimerült voltam. Amikor Los Angelesben jártam, nagyon ragaszkodni kezdtem Śrīla Prabhupāda személyes társaságához, és a kerti Kṛṣṇa Könyv felolvasához. Ez alkalommal a tetőfokára hágott az önsajnálatom.
Este 9:00 körül épp a szerencsétlenségem miatt siránkoztam, amikor Kīrtanānanda Mahārāja, arcán hatalmas mosollyal lépett be a konyhába.
- Találd ki, mi történt? - kérdezte. - Te leszel Prabhupāda személyes szolgája. Holnap reggel indulsz vele Pittsburghbe.
Elállt a szavam, extatikus állapotba kerültem, egyszersmind nagyon ideges is lettem. Olyan gyorsan történt mindez, hogy még arra sem maradt időm, hogy megemésszem. Elragadtatott, egyszersmind kimerült állapotban voltam.
Reggel 6:00-kor Kīrtanānanda Swami elvitt engem Madhubanba, ami egy kis egyszintes farm ház volt, ahol Śrīla Prabhupāda lakott. Még mindig sokkhatás alatt álltam. Besétáltunk a kis nappaliba és a hódolatomat ajánlottam.
- Ez Śrutakīrti, Śrīla Prabhupāda - mondta Kīrtanānanda. - Nagyon jól főz.
- Az nagyon jó - felelte mosolyogva Śrīla Prabhupāda.
- De nem tud masszírozni - folytatta Kīrtanānanda.
- Semmi baj - mondta Śrīla Prabhupāda. - Bárki tud masszírozni, nem nehéz.
Ekkor Śrīla Prabhupāda felkapott a padlóról egy lotát, az asztal mellől, és mély hangon ezt mondta:
- OK. Gyere velem.
A hátsó ajtón ment ki, a járda határáig. Ekkor egy percre megállt és hozzám fordult.
- Rendben, itt várj - utasított.
Śrīla Prabhupāda további 50 lábnyi utat sétált befelé a fás területre. Pár perc múltán visszatért a járdához, ahol utasításainak megfelelően vártam őt. Amint elsétált mellettem, a kezembe nyomta a lotát, és azt mondta:
- Rendben, mosd ki ezt egy kis homokkal és vízzel. - Aztán visszasétált az épületbe.
Csodálatos volt az aznap reggeli, velem szemben tanúsított bánásmódja. Semmi fecsegés, "kérlek" vagy "köszönöm". Azonnal a tudtomra adta: az én helyzetem az, hogy a szolgája vagyok, minden lehetséges módon a szolgálatára állok, és gondoskodom a testi szükségleteiről. Áldott boldogság árasztott el, tudván, mi a szolgálatom. Nem volt semmilyen képességem, ami lehetővé tett volna számomra bármi olyan szolgálatot, amihez intelligencia szükségeltetik, így ez ideális volt a számomra. A legcsodálatosabb szolgálatot kaptam, Isten szolgája transzcendentális testének gondviselését.
Ez volt életem első napja. Most először értettem, mi célra van a testem és az elmém. Sajnos, ifjúkori nyugtalanságomnak köszönhetően, valamint annak, hogy képtelen voltam komolyan nekilátni a Kṛṣṇa-tudat folyamatának, pár rövid év múltán elvesztettem a szolgálatomat. Most, a legnagyobb sajnálattal, könyörgöm a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇához, kérve őt, hogy adjon még egy esélyt ennek az ostobának, hogy szolgálhassa lelki apját.
Śrīla Prabhupāda, nélküled elveszett vagyok és magányos. Nem is tudom, mihez kezdhetnék magammal. Ez olyan fájdalmas. Amikor nem gondolok rád, szeretett lelki tanítómesteremre, nincs értelme az életemnek. Amikor rád emlékezem, Śrīla Prabhupāda, nagy fájdalmat érzek, tudván, hogy haszontalan érzékkielégítésre pazaroltam az életemet. Śrīla Prabhupāda, veled lehettem volna, pucolva a lotádat.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/89
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése