Srīla Prabhupāda Uvāca 74
Narancshéj; Juta vs. Mahāpraszadam
1973. május
ISKCON Los Angeles
Új Dvárakában - Śrīla Prabhupāda kérésére - a szobámban készítettem az ebédjét, mely szomszédos volt az ő lakosztályával. Elégedett voltam a szoba berendezésével. A 8x10 láb méretű szobában minden megvolt, amire csak szükségem lehetett, annak ellenére, hogy ez volt az a helyiség, ahol éjjel-nappal tartózkodtam. Karāndhara elintézte, hogy kerüljön oda egy hűtőszekrény is. A padlón volt egy két lángos kis gáztűzhely. Két cementtömbre csináltam egy polcot, valamint egy 4 láb hosszú, 1x10 hüvelykes pultot. Nem volt folyóvíz, ezért egy műanyag kannában tároltam némi tartalékot. Śrīla Prabhupāda gyakran mondogatta, hogy minden egyszerű és hatékony legyen körülöttem. Ez a berendezés remekül működött.
Minden reggel, miután Śrīla Prabhupāda befejezte a reggelijét, ezüst tányérjait elvittem a szobámba, és maradékait egy tálcára tettem. A narancshéjat, stb. a szemetesembe dobtam, a mahāpraszadamot pedig boldogan osztottam ki a bhaktáknak, akik mohón várták a "kegyet".
Reggeli után Śrīla Prabhupāda gyakran sétált kint, a lakosztálya körül japázva. Ki-be sétált a szobáiban, előre-hátra a folyosón, s időnként egy percre megállt a szobám előtt, hogy nézze, amint elkészítem az ebédjét. Egyik reggel bejött a szobámba.
Amint belenézett a szemetesbe, elkiáltotta magát:
- Ez meg micsoda? Milyen ostoba vagy te!
Meglepve a váratlan leszúrás miatt, így válaszoltam:
- Ez a reggeli tányérodról van.
De ez nem volt jó válasz. Śrīla Prabhupāda még csak most kezdte el.
- Bhaktának kéne lenned! - kiáltotta. - De neked nincs eszed. Semmi intelligenciád. Te csak egy mleccha vagy. Minden olyan szépen ki van itt alakítva, aztán a múrtik számára ezen az ételmaradékos helyen készítesz felajánlást. Hogy csinálhatsz ilyen ostobaságot? Micsoda egy mleccha vagy te!
Nem tudtam, mit is mondhatnék. Én azt gondoltam, ezek Prabhupāda maradékai, ez nem szemét. Ám nem szóltam semmit. Hónapokkal korábban már megtanultam a leckét, amikor Nanda Kumar leszidását néztem végig. Végül kifejeztem az egyetértésemet.
- Igen, Śrīla Prabhupāda, ostoba vagyok - mondtam.
De őt nem békítette meg az én üres beismerésem, továbbra is nagyon dühös volt.
- Ezt csinálják a templomi konyhában is? - folytatta. - Ott is van ilyen szemetes?
- Nos, a konyhában is van szemetes - mondtam.
- De ételmaradékot is dobnak bele? - kérdezte gyorsan.
- Nem, Śrīla Prabhupāda - feleltem kimerülten.
Úgy tűnt, Śrīla Prabhupāda sosem fárad el.
- Miért csinálod ezeket a dolgokat? - mondta. - Olyan mleccha vagy. Nincs intelligenciád.
Úgy tűnt, sokáig fog ez még tartani. Végül kiment a szobámból, keze a japa zsákjában, s folytatta a japázást.
Én kiürítettem a szemetest, maradékait továbbra is a legszentebbnek tartva. Ironikus volt, mivel az első darabka mahā-bhagavat praszadam, amit Új Dvárakában Nanda Kumartól kaptam, egy narancshéj volt. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, és megettem az egészet. De amikor én adtam héj maradékokat más bhaktáknak, leharapdálták a fehér részt, majd kidobták a narancshéjat. Miután meg lettem szidva, remegtem, de megértettem, hogy Śrīla Prabhupāda meg akart tanítani egy
leckét. Úgy tűnt, mindig, amikor felfuvalkodottá válok a szolgálatomban, s úgy gondolom, jól csinálom a dolgom, Śrīla Prabhupāda tudatja velem, milyen távol állok még a brahminikus vaisnavától. Később azt mondta, nagyon jó ebédet csináltam neki. Sosem hagyta, hogy azt gondoljam, haragtartó lenne velem szemben. Minden alkalommal, ha megszidott, később mondott valami szépet, vagy elmesélt egy kedvtelést a korai éveiből. Olyan üzlet volt ez, ami nagyon is megérte nekem. Śrīla Prabhupāda tudta, hogy nagyon érzékeny vagyok a kritikára és együttérzőn a minimumra szorítkozott e téren.
Visszatekintve már értem, hogy ez a néhány eset igen áldott alkalom volt, mert ezek azok, amikre a legélénkebben emlékszem. Oly sok más alkalom volt, amikor Śrīla Prabhupāda kijavított engem. Bárcsak igazán tudtam volna értékelni a konstruktív kritikáját, akkor annyival több kedves emlékem lehetne.
Kérlek, bocsáss meg nekem, Śrīla Prabhupāda, amiért ilyen felfuvalkodott gazember vagyok. Örökké az adósod leszek, amiért pontosan tudtad, hogy bánj egy ilyen mlecchával, mint amilyen én vagyok.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/74
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése