Śrīla Prabhupāda Uvāca 96
Lecke kritizálása Vrindavanaban
1974. szeptember
ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir
Vrindavana, India
Śrīla Prabhupāda - mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére - kezdett felépülni a betegségéből. Ahogy javult az egészsége, minden este egy órát a templom udvarán álló tamal fa alatt ülve töltött, és hallgatta, amint tanítványai leckét adnak. Nem köztük ült, hanem kis távolságból figyelte a leckét. Olykor élvezettel hallgatta, amint idősebb tanítványai beszélnek, máskor hallottam, ahogy kritizálta a leckét. Figyelmes hallgatóság volt. Emlékszem, amikor vele utaztam, időnként megkért egy tanítványt, hogy beszéljen a jelenlétében. A szívverésem is elállt a félelemtől, hogy esetleg engem kér fel. Boldog voltam, amikor rájöttem, hogy Śrīla Prabhupāda tudatában volt a filozófiai megértés esetemben fennálló hiányának. Sosem helyezett reflektorfénybe.
Egyik este a templom kommander tartott leckét. Śrīla Prabhupāda kényelmesen ült a székében, miközben én a lábainál foglaltam helyet a márvány padlón. Śrīla Prabhupāda tanítványa arról kezdett beszélni, milyen fontos a templomi program követése. Néhány bhakta nem követte valami szigorúan a napi beosztást, és a templom kommander a leckét arra használta, hogy a bhaktákat nagyobb gondosságra buzdítsa e téren. Egy francia bhaktát azért szúrt le, amiért nem vesz részt a reggeli leckén.
- Nem számít, hogy nem értesz angolul - mondta. - Ez transzcendentális hangvibráció.
Folytatta a kemény beszédet. Végül Śrīla Prabhupāda azt mondta nekem:
- Mondd meg neki, hogy hagyja abba a beszédet. Már eleget beszélt. - Én átadtam az üzenetet, és a bhakta abbahagyta.
Néhány nappal később ugyanez a templom kommander ugyanilyen módon tartott leckét.
- Ezek a leckék nem kéne, hogy tovább tartsanak fél óránál - kaptam az utasítást. - Különben senki nem fog figyelni. Túl sokat beszél. Mondd meg neki, hogy csak fél óra legyen.
Azon nyomban odamentem az előadóhoz, és átadtam Śrīla Prabhupāda üzenetét. Nem kérdeztem ugyan, de olybá tűnt, nem igazán a lecke hossza zavarta Ő Isteni Kegyelmét, sokkal inkább a tény, hogy a beszélő inkább istagostit tartott, semmint leckét a Sastrából. Megfigyelve Śrīla Prabhupāda lemondottságának dicsőségét, bárki megfigyelhette, hogy azáltal, hogy Ő Isteni Kegyelme adott egy személyes utasítást, részéről véget is ért az ügy. Sosem lovagolt egy adott dolgon, vagy kicsinyelt le bárkit is. Őt az érdekelte, hogy a tanítványait úgy képezze, hogy fejlődhessenek a lelki életben.
Egyik este, amikor Śrīla Prabhupāda az udvaron ücsörgött a székében, én pedig dicsőséges lótuszlábainál ültem a márvány padlón, megkértem, hogy ki nekem egy állítását, amit korábban, még a nappaliban mondott:
- Amikor az indiaiak megérintik a lábamat - mondta -, ők csak valamiféle anyagi áldást keresnek. Ezért ne engedd, hogy bárki megérintse a lábaimat, mert ez azzal jár, hogy magamra kell vennem a bűnös tetteik következményeit, amitől beteg leszek és még több gyengeséget okoz.
- Śrīla Prabhupāda - mondtam lecke közben. - Amikor a tanítványaid érintik meg a lótuszlábaidat, ők a tiszteletüket próbálják kimutatni. Őket nem érdeklii az anyagi nyereség.
- Igen, ez igaz - felelte. - Mégis szenvednem kell. Még ha nem is akarnak elérni semmiféle célt a lábaim megérintésével, még akkor is, a lelki tanítómesternek kell szenvednie, elfogadva a rossz visszahatásaikat.
Kis ideig még kint maradt az udvaron. Én a lábánál ültem, boldogan, hogy úgy döntött, még a lelki gyermekei körében marad. Odafigyelt az egészségére, hogy még ne hagyjon minket magunkra.
Śrīla Prabhupāda, az a vágyam, hogy a múltban élhessek. Én úgy értelmezem, hogy a te kedvteléseid örökkévalóak ezen a bolygón. Így mindig veled lehetek, pusztán azáltal, hogy emlékezem gyönyörű lótuszlábaidra, amint azok puhán nyugszanak a Kṛṣṇa Balarāma Mandir udvarának padlóján. Köszönöm, hogy megengedted naponta megérintenem őket. Bocsáss meg, amiért rád erőltettem a bűnös életemből fakadó visszahatásokat. Kérlek, ne rúgj el magadtól.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/96
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése