Śrīla Prabhupāda Uvāca 95
A magas láz sem állíthatja meg háláját
1974. szeptember
ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir,
Vrindavan, India
Mialatt Śrīla Prabhupāda beteg volt, nehézségek adódtak a templom építése során. Jómagam keveset tudok a részletekről, mivel csak foszlányokat kaptam el a Śrīla Prabhupāda szobájában zajló beszélgetésekből. A cement beszerzése során adódtak problémák. Ez nyilván komoly csúszást okozott a projekt befejezésében. Egy mathura-beli politikus azonban sikerrel járt, s szerzett egy nagyobb mennyiség cementet, s eljött a templomba, hogy megvizsgálja, hogy mennek a dolgok.
Śrīla Prabhupāda eltökélt volt, hogy részt vesz a templomi programon, melyet eme úriember tiszteletére rendeztek. Ez komoly aggodalmakat okozott a tanítványok számára, akik nem akarták, hogy Śrīla Prabhupāda ekkora erőfeszítést hozzon. Néhányan azt javasolták Ő Isteni Kegyelmének, ne menjen el, mivel nagyon gyenge volt, s igen lázas.
- Ez az ember eljött - mondta. - Ki kell mennem és mondanom kell valamit.
Az úriember érkezése napján én segítettem Śrīla Prabhupādának tiszta ruhát venni. Aztán tilakot festett. Amikor elindult a lakosztályából, megkérdezte tőlem:
- Tilak, raktam már fel tilakot? - mondtam, hogy már tett fel. - Ok, menjünk - bólintott.
Nem hittem a szememnek, látva, milyen eltökélt. Nagyon magas láza volt, mégis a missziójára, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom elterjesztésére koncentrált. Nem vette figyelembe aktuális állapotát. Ez is egy lehetőség volt, hogy a Legfelsőbb Úr dicsőségéről prédikáljon. Mi vittük Śrīla Prabhupādát a templomhoz, ahol rövid leckét tartott, s nyilvánosan is kifejezte nagyrabecsülését a politikus felé, amiért segít befejezni az építkezést.
Śrīla Prabhupāda betegségének vége felé, maláriás lettem, s pár napra ágynak estem. Valójában a padlón feküdtem a matracomon, a szolga lakrészben. Śrīla Prabhupāda egészsége eközben javulásnak indult, s idővel képes volt már segítség nélkül is járni. Amint elsétált a szolga szállás mellett, meglátta, hogy ott fekszem a padlón. Más bhakták is voltak a szobában, s prasadamot ettek.
- Mit csinál a padlón? - kérdezte Śrīla Prabhupāda. - Nagyon beteg. Szerezzetek neki egy ágyat.
Együttérző pillantással tekintett rám, épp, amikor a tetőfokára hágott a maláriám.
- Kaptál rá bármit is? - kérdezte.
- Nem, Prabhupāda - feleltem.
Pallikához fordult, s azt mondta:
- Csinálj neki egy kis forró limonádét, és vigyázz rá.
Nem emlékszem, vajon vettem-e be gyógyszert, de nem sokkal később talpra álltam. Śrīla Prabhupāda, csodálatos érzés volt tudni, hogy ennyire törődtél velem. Mindig azt éreztetted velem, hogy különleges vagyok. Egy éve, a Második sugárút 26-i találkozón megkérdezték, volt-e olyan tanítványod, aki "különleges" bánásmódodban részesült. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy kibökjem: "Igen! Mind!"
Ha van olyan szolgálat, amit elvégezhetnék neked, az az lenne, hogy megpróbáljam kifejezni, milyen nagy szereteted van minden követőd iránt, és mennyire hálás vagy nekik, amiért támogatnak a küldetésedben. Ha képes lennék felmérni az irántam érzett szereteted mélységét, soha, egyetlen másodpercre sem vonna el semmi arany lótusz lábaid szolgálatától. Könyörgöm az intelligenciáért, hogy képes legyek felfogni az irántam való szereteted egyetlen töredékét.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/95
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése