097 - Megmentetted az életemet. Igen, gyógyulj meg!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 97

Megmentetted az életemet. Igen, gyógyulj meg!

1973, szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindabana, India

Ahogy Śrīla Prabhupāda egészsége javult, úgy váltam én egyre tudatosabbá saját testi kényelmetlenségeimről. Nem voltam elég óvatos, nem annyira, amennyire Indiában lennem kellett volna. Ennek eredményeképp maláriás lettem, emésztési problémákkal küzdöttem, és vastagbélgyulladásom is lett. Śrīla Prabhupāda észrevette, hogy lefogytam. Nem voltam olyan energikus sem, mint szoktam. Néhány gyengeségemet kétségtelenül az a stressz okozta, amely Śrīla Prabhupāda betegsége alatt ért, jólétét illető felelősségem miatt. Mindezek eredményeképp - miután elvesztettem minden erőmet, energiámat - kialakult bennem egyfajta irtózás az Indiában éléssel kapcsolatban.

Odamentem Śrīla Prabhupāda titkárához, Brahmānanda Mahārājahoz, és megbeszéltem vele, van-e lehetőségem visszatérni Los Angelesbe, hogy visszanyerjem az egészségemet. Megkértem, beszéljen Śrīla Prabhupādával. Szégyelltem magam szóba hozni Ő Isteni Kegyelmének, mivel nem tudtam megbékélni az ötlettel, hogy elhagyjam az ő személyes szolgálatát. A szívem mélyén tudtam, hogy ez nem jó dolog. Brahmānanda Mahārāja beszélt Śrīla Prabhupādával a vágyaimról.

Később Śrīla Prabhupāda behívott a szobájába. Idegesen léptem be, s ajánlottam a hódolatomat. Ő az asztalánál ült. Annyira szégyelltem magam, hogy csak lógattam a fejemet, képtelen voltam ránézni.

- Szóval nem érzed jól magad? - kérdezte.

- Nem, Prabhupāda - mondtam. - Egy ideje már betegeskedek.

- Vissza akarsz menni Los Angelesbe, hogy meggyógyulj? - kérdezte.

- Igen, Śrīla Prabhupāda - feleltem szégyenlősen. - Ha ez neked is megfelel.

- Igen, természetesen - felelte édesen. - Te tartottál életben az elmúlt hónapban. Ha te nem lettél volna, most nem lennék itt. Hogy ne akarnám, hogy egészséges legyél! Annyi mindent csináltál. Gondoskodnod kell magadról. Nem probléma, kerítünk valaki mást. Annyi mindenki van itt Indiában. Bárki el tudja végezni a szolgálatodat.

Nem hittem a füleimnek. Lenyűgöző volt az alázatossága. A hódolatomat ajánlottam, és teljesen elérzékenyülve sétáltam ki a nappalijából. Úgy éreztem, a föld felett lebegek a boldogságtól. Azt hallani, hogy Śrīla Prabhupāda szerint nekem köszönhető, hogy életben maradt, extázissal töltött el. Tudtam, hogy folyamatosan az Úr Kṛṣṇa védte őt, mégis, a tény, hogy így záporozott rám a figyelme, tagadhatatlanul kedves volt. Ezzel párhuzamosan azonban kisebbnek éreztem magam, mint az ürülékben élő féreg. Hisz hogyan is hagyhatnék el egy ilyen nemes személyt? A nap hátralevő részében folyamatosan zakatolt az elmém.

Még azon az estén, csatlakoztam Śrīla Prabhupādához a templom udvaron, miközben a tamal fa alatt üldögélt. Ahogy ott ültem a lótuszlábainál, azon kezdett járni az agyam, milyen ostoba is vagyok. Nincs édesebb hely az egész univerzumban, mint ott ülni aranyló lótuszlábainál.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam végül. - Nem mehetek el. Nem lenne helyes. Itt maradok, és Kṛṣṇára bízom magam.

- Igen, az nagyon jó - felelte szélesen mosolyogva. - Mivel őszintén törekszel, Kṛṣṇa megad majd minden segítséget, hogy elvégezhesd a szolgálatodat.

Nagy megkönnyebbülést éreztem, tudván, hogy a helyes dolgot teszem.

További három hónapot maradtam Indiában Śrīla Prabhupāddal, mielőtt másodszor is távoztam az ő személyes szolgálatából.

Śrīla Prabhupāda, minden nap, ahogy ezeket a sorokat írom, elszomorít, ha arra gondolok, mennyi lehetőséget hagytam ki, lemondva személyes társaságodról, s mindez csakis a Kṛṣṇa-tudatom hiánya miatt történhetett meg. Ma pedig boldog vagyok, tudván, hogy bármilyen szolgálatot ajánlok, te transzcendentálisan elégedett vagy, amennyiben őszinte vággyal szolgállak téged.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/97