113 - A fiam névadása; Prabhupāda ajándékai

Śrīla Prabhupāda Uvāca 113

A fiam névadása; Prabhupāda ajándékai

1974. október 8.

ISKCON Māyāpur, Candrodaya Mandir

Māyāpur, India

Október 8. délutánján igen izgalmas táviratot kaptam. 1974. október 6-án, hajnali 4:15-kor, a feleségem fiúgyermeknek adott életet. Ezt különösképpen kedvezőnek tartottam, mivel Māyāpurban 4:15-kor kezdődött a Mangala Arati. Azon nyomban Śrīla Prabhupāda szobájába szaladtam és a hódolatomat ajánlottam.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam mosolyogva. - A feleségem fiút szült!

- Nagyon jó - viszonozta a mosolyomat. - Akkor hívhatod őt Māyāpuracandranak. Maypuracandra! Sehol nem fogsz ilyen nevet találni a sásztrában. Én találtam ki. Navadvipacandra és Nadir Nimai nevekkel találkozhatsz, de ilyen nevet sehol máshol nem fogsz találni. És adok neked egy kis pénzt is. Az egyik helyi fiút küldd el Navadvipaba, hogy vegyen neki egy szett ezüst boka- és karperecet.

Továbbra is a hírek hatása alatt állván fontolóra se vettem, hogy netán visszautasítsam nagylelkű ajánlatát.

Négy hónappal később, 1975. február 9-én Śrīla Prabhupāda Mexico City felé vezető útja során két napot New Dwarakaban (Új Dwarakaban) időzött. Délutáni pihenője után csengetett. A szobájába siettem és a hódolatomat ajánlottam.

- Menj, keresd meg Nanda Kumart - utasított.

Szerencsére nem volt messze, az utca túloldalán találtam rá. Mondtam neki, hogy Śrīla Prabhupāda látni kívánja. Nanda megkérdezte, miért, én pedig azt feleltem: "Fogalmam sincs. Csak annyit mondott, keresselek meg." Együtt siettünk vissza Śrīla Prabhupāda lakrészébe és ajánlottuk a hódolatunkat. Amikor felültem, Śrīla Prabhupāda a kezembe nyomta a hálószobájában lévő fém szekrény kulcsait, és ezt mondta:

- Hozd ide a fehér táskámat.

Odavittem a táskát és mindketten odaültünk elé, miközben fogalmunk sem volt, mi fog történni.

Elővett a táskából két darab 50 dolláros bankjegyet, és egyet nekem adott.

- Tessék, vegyél valamit a fiadnak - mondta.

Amikor Śrīla Prabhupāda valamilyen ajándék révén a szeretetével halmozott el, engem is elárasztott az iránta való szeretet. Nem tudtam visszautasítani a szeretet eme gyönyörű megnyilvánulását. Túláradó örömmel vettem el a bankjegyet, és őszintén, szívből jövőn kiáltottam fel:

- Nagyon köszönöm, Śrīla Prabhupāda!

Ezután Nanda Kumarhoz fordult, engem megelőző szolgájához, és megpróbálta neki is odaadni az 50 dolláros bankjegyet, ám Nanda Kumar visszautasította.

- Nem fogadhatom el tőled, Śrīla Prabhupāda - mondta.

- Nem neked adom - felelte Śrīla Prabhupāda - hanem a fiadnak.

Nanda ekkor elfogadta a pénzt szerető lelki tanítómesterétől. Miután odaadta ajándékait a fiainknak, Śrīla Prabhupāda kedvesen bólintott, és azt mondta:

- OK, most elmehettek.

Mi a hódolatunkat ajánlottuk és elhagytuk a szállását, közben azt taglalva, milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen hihetetlenül nagylelkű lelki tanítómesterünk van.

Śrīla Prabhupāda, gyakran adtál nekem ruhákat, és minden létező módon a gondomat viselted. Sosem gondoltam, hogy bármivel is tartoznál a neked végzett szolgálatomért. Hisz... végső soron te adtad mindnyájunknak a legnagyobb ajándékot. Te adtad a lehetőséget, hogy kifejlesszük istenszeretetünket. Ám ezen felül, ránk záporozó személyes figyelmed egyike egyéb megfizethetetlen ajándékaidnak. Olyan csodálatos példát mutattál. Bár a lelki tanítómesterünk voltál, s mint olyan, úgy kellett viszonyulni hozzád, mint magához a Legfelsőbb Úrhoz, te mégis szolgáltál minket azáltal, hogy minden szükségletünket biztosítottad. Mikor jön el az a nap, amikor "Prabhuként" látom majd istentestvéreimet és a tiszteletemet ajánlom nekik, ahelyett, hogy azon harcolnánk, mi a te szolgálatodnak és megtisztelésednek a megfelelő módja.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/113