111 - Surabhi, a WC ülőke és a templom építés

Śrīla Prabhupāda Uvāca 111

Surabhi, a WC ülőke és a templom építés

1975. április

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Első arati Krsna-Balaramanak a Krsna-Balarama Mandirban

A Kṛṣṇa Balarāma Mandirban tett két hetes látogatás során mindenki nagyon elfoglalt volt a templom megnyitóra való készülődés miatt. Śrīla Prabhupāda naponta sétát tett a templomegyüttesen át, és javaslatokat tett Surabhi Mahārājanak, a projekt építészének és mérnökének, a szükséges javításokkal kapcsolatban. Śrīla Prabhupāda lakosztálya is az utolsó simításoknál tartott, de azért elég lakható volt. Ahogy közeledett a dicsőséges nap, Surabhi Mahārāja egyre kevesebbet aludt. Folyamatos rohanásban volt, hogy asztalosok és kőművesek százait felügyelje, akik a végső simításokon dolgoztak.

Egy nap Śrīla Prabhupāda hívatott engem. A szobájába léptem, és a hódolatomat ajánlottam. Feldúlt volt.

- Műanyag WC ülőkét tettek a fürdőbe, és máris eltörött - mondta. - Hívd Surabhit.

Körüljártam a birtokot, és miután megtaláltam, vázoltam Surabhinak a helyzetet. Együttesen siettünk vissza Śrīla Prabhupāda lakosztályába. A hódolatunkat ajánlottuk.

- Máris eltört a WC deszka - mondta Śrīla Prabhupāda Surabhinak. - Kell egy új. Különben hogy üljek le? Öregember vagyok. Le kell ülnöm.

- Igen, Śrīla Prabhupāda - mondta Surabhi. - Intézkedem.

Eltelt két nap, de nem történt változás Śrīla Prabhupāda fürdőjében. Śrīla Prabhupāda hívatott, és azt mondta:

- Hol a WC ülőkém? Hívd Surabhit.

Ismét megtaláltam Surabhit és együtt mentünk Śrīla Prabhupādahoz.

- Hol a WC ülőkém? - érdeklődött Śrīla Prabhupāda élesen.

- Śrīla Prabhupāda - felelte Surabhi. - Ma szereznek egyet a városban. Vrndavanaban nem találtak, úgyhogy ma elmennek Mathuraba.

- Nem! Nem akarok ilyen műanyag ülőkét - mondta Śrīla Prabhupāda. - Olcsók és újra el fognak törni. Az egyik asztalossal készíttess egyet fából. Még ma kell.

Surabhi hívatta az egyik munkást.

- Guru Mahārāja fából készült WC ülőkét kér - magyarázta. - Készíts neki egy nagyon szép ülőkét.

A Brijbasi asztalos igen izgatott volt, amiért lehetősége nyílt személyes szolgálatot végezni Kṛṣṇa tiszta bhaktája számára. Ám a dolgok természetesen nem a tervek szerint alakultak. Surabhi hihetetlenül elfoglalt volt, ezért nem tudott időt szánni arra, hogy felügyelje ennek a fontos ülőkének az elkészültét. A mistrik (mester faragó Indiában) nagyon szakavatottak voltak, ám hihetetlenül lassúak, mivel mindent kézzel és a legegyszerűbb eszközökkel készítettek. Délután ismét hívatott Śrīla Prabhupāda.

- Hol a WC ülőkém? - kérdezte.

- Kiderítem, Śrīla Prabhupāda - mondtam.

Sietve hagytam el a szobát, nem várva meg, hogy rajtam csattanjon Śrīla Prabhupāda bosszúsága. Perceken belül ott voltunk Ő Isteni Kegyelme szobájában, a földre borulva.

- Sajnálom, Śrīla Prabhupāda - mondta Surabhi. - Nem bírok az összes emberrel. Megmondtam neki, hogy készítse el. Azt hittem, mostanra már fel is lett szerelve.

- Most azonnal kell az az ülőke - mondta Śrīla Prabhupāda. - Itt kell lennie! Be kell fejezni!

Mindketten a hódolatunkat ajánlottuk, és sietősen elhagytuk a szobát. A hatalmas nyomás alatt, sértett hamis egóm csendesen kifogásokat gyártott, miért is nem tudtam megfelelni Ő Isteni Kegyelme transzcendentális várakozásainak. Surabhi és én odarohantunk a mistrihez.

- Most rögtön be kell fejezned ezt az ülőkét, vagy ki vagy rúgva! - ordította Surabhi. - Azonnal be kell fejezned!

Elámultam, amikor megláttam, milyen egyszerű szerszámot használt ahhoz, hogy egy darab fából ülőkét faragjon.

- Szeretne Guru Mahārāja mintákat vésni az ülőkébe? - kérdezte csendesen a férfi.

- Csak fejezd már be azt az ülőkét! - mondta Surabhi jelentőségteljes tekintettel. - Most rögtön!

Végül a mistri bevitte az ülőkét Śrīla Prabhupāda lakrészébe és a hódolatát ajánlotta. Bement a fürdőbe és felszerelte a kézzel faragott, tikfa deszkát. A mistri izgatott volt, amiért lehetősége nyílt belépni Śrīla Prabhupāda eme szentélyébe. Értette, milyen szerencsés, amiért ilyen fontos személyes szolgálatot végezhet a Gurunak. Bármilyen fontos szolgálatot is csináltunk látszólag, Śrīla Prabhupāda mindig emlékeztetett minket, hogy az igazi dolgunk az, hogy Guru Mahārājunkat szolgáljuk. Lehet, hogy felhatalmazást kapunk valamiféle fontos projektre, ám az igazi helyzetünk az, hogy szolgák vagyunk. Az, hogy alázatosak maradunk, a legjobb garancia számunkra, hogy lehetőséget kapjunk lelki tanítómesterünk örökké tartó odaadó szolgálatára.

Miután mindenki elment, Śrīla Prabhupāda azt mondta:

- Dörzsölj egy kis mustármag olajat az ülőkére, mindaddig, amíg már nem iszik be többet.

Boldogan engedelmeskedtem az utasításának, megkönnyebülten, hogy ez az egész eset lassan a végéhez közeledik. Az ülőke beolajozása után értesítettem Śrīla Prabhupādat, hogy a fürdője használatra készen áll. Valamivel később Śrīla Prabhupāda bement a fürdőbe.

- Rendben van - bólintott kifelé jövet.

Śrīla Prabhupāda szigorú sztenderdeket alkalmazott a Kṛṣṇa-tudatban Vraj Dhamaban. Elvárta az itt élő tanítványaitól, hogy példamutató életet éljenek. Ez jól látható volt a Kṛṣṇa Balarāma Mandirban zajló élet minden aspektusán. Alacsonyabb helyzetben lévén küzdenünk kellett, hogy megértsük az ő felsőbbrendű víziójának fontosságát. Ezért aztán Ő Isteni Kegyelme sosem javasolt hétköznapi vagy világi lakhelyeket Vrindavanban. Azoknak a bhaktáknak, akik nem tudtak a Kṛṣṇa-tudat legmagasabb sztenderdjeinek megfelelni, nem volt helyük Vraj Dhamaban lakni. Mivel eme legszentebb Dhamaban borotvaélen táncolás volt az élet, Śrīla Prabhupāda éberen felügyelte odaadó gyakorlatainkat.

Mindig is nagyon tiszteltem Surabhit. Śrīla Prabhupāda naponta hívta őt a szobájába, hogy leszidja valamiért, az építkezés kapcsán. Ahogy egyre közeledett a templom megnyitó, óriási volt a rá nehezedő nyomás. Śrīla Prabhupāda mindent tökéletesen akart végrehajtani, és Surabhi szolgálata volt, hogy Ő Isteni Kegyelme minden vágya beteljesedjék. Egy nap, séta közben Śrīla Prabhupāda a múrtiszobára pillantott, és ezt mondta:

- Miért nincsenek még fent az ajtók?

- Próbálom intézni, Śrīla Prabhupāda - mondta Surabhi. - De oly sok mindent kell még csinálni. Nagyon nehéz.

- Nem számít - felelte Śrīla Prabhupāda. - El kell intézned. Ezek az emberek mind becsapnak. Ne hagyd, hogy becsapjanak. Mindennel tökéletesen tisztában kell lenned, és biztosítani, hogy minden elkészüljön.

Ez így ment még egy hétig, hogy Śrīla Prabhupāda folyton kérdezgette Surabhit:

- Miért nincsenek még fent a múrtiszoba ajtajai? Miért nincsenek még fent a bejárati kapuk?

Surabhi pedig azt felelte, hogy már dolgozik rajta. Végül aztán, Kṛṣṇa kegyéből, a templom megnyitót megelőző néhány nap során kezdtek összeállni a dolgok. Egy a templom együttesen keresztül vezető reggeli sétán a bhakták azt csodálták, milyen pazarul néz ki a templom.

- Surabhi nagyon jó munkát végzett, Śrīla Prabhupāda - mondta egy tanítvány. - Nagyon keményen dolgozott. Kitűnő munka.

- Igen, rajtam kívül mindenki azt mondja, "Surabhi milyen jó munkát végzett" - nevette el magát Śrīla Prabhupāda. - Én meg folyton csak kritizálom, mondván, "Miért megy mindez ilyen lassan? Miért dolgozol ilyen rosszul?" Mindenki dicséri őt, engem kivéve. Az én feladatom, hogy képezzem őt. Ezért folyamatosan kritizálom őt. Ez a feladatom. A lelki tanítómestere vagyok. Ezért nekem irányítanom kell.

Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, észrevettem, hogy Surabhi Mahārāja két hét óta először fellélegzett.

Śrīla Prabhupāda, tisztelettel adózom istentestvéreim szolgálatának, melyet az elmúlt 30 évben neked végeztek. Az én szolgálatom jelentéktelen volt. Én még arra sem voltam képes, hogy borongós gondolatok nélkül elfogadjam a szidásodat. Te mindig gyengéd voltál hozzám, látván, milyen törékeny az én hitem. Imádkozom, hogy képes legyek szert tenni az utasításaidba vetett rendíthetetlen hitre, és akkor talán majd helyesen fogom tudni szolgálni lótuszlábaidat, függetlenül attól, milyen viszonzást kapok. Kérlek, add indokolatlan kegyed. Engedd meg, hogy jelen lehessek kedvteléseidben, és soha többé ne kóboroljak el lótuszlábaidtól.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/111