112 - Szellemek és a Mahā Mantra rettenthetetlen éneklése

Śrīla Prabhupāda Uvāca 112

Szellemek és a Mahā Mantra rettenthetetlen éneklése

Śrīla Prabhupāda társaságában lenni mindig élményekben gazdag volt. Különösképp élveztem, amikor egy-egy pillanatra betekinthettünk életének Amerikába érkezése előtti időszakába. Irántunk érzett szeretetének csodálatos kifejezése volt, hogy elmesélte nekünk ezeket a kedvteléseket, és maga Śrīla Prabhupāda is nagy örömet merített abból, hogy életének ezen területeit is megoszthatta tanítványaival. Egyik délután - Paramahāmsanak és nekem - sannyasi életéről kezdett beszélni .

- Amikor Vṛndāvanaban éltem - mondta - időnként pár napra Delhibe látogattam, hogy egyeztessek a könyvkiadómmal. Azokat a napokat egy szobában töltöttem, ám télen, nagyon hideg volt. A vödörben lévő fürdővizemen lévő vékony jeget át kellett törnöm a lotámmal. Csak azután fürödhettem azzal a vízzel.

A Bhaktivedanta Manorban néhány alkalommal eljött pár hölgy, hogy meglátogassa Śrīla Prabhupādat. Tudták, hogy Ő Isteni Kegyelme nagyon szent életű ember. Remélték, hogy segíthet megoldást találni kellemetlen helyzetükre. Elmesélték Śrīla Prabhupādanak, hogy kísértetek laknak a lakásukban. Sok dologgal próbálkoztak már, hogy megszabaduljanak a bosszantó lelkektől, de semmi nem működött. Elmondták, hogy - miközben a szellemek körülráncigálták a szobákban - több dolog eltört. Az egyik nő megkérdezte Śrīla Prabhupādat, van-e olyan ima vagy mantra, amit elmondva kényszeríthetnék ezeket a lényeket, hogy örökre elhagyják az épületet. A tanítványok cseppet sem lepődtek meg, amikor Śrīla Prabhupāda a mahā-mantra éneklését javasolta nekik. Édesen elmesélte nekünk egyik saját "természetfeletti" tapasztalatát. Elmondta, hogy amikor még grihasta volt, Kalkuttában igen jó áron vett egy nagy kísértetházat.

- Senki nem akarta megvenni - mondta mosolyogva. - Nagyon szép, nagy ház volt, de mivel kísértetek járták, mindenki félt. Így vettem meg én, és aztán ott is éltem. Emlékszem, időnként leültem, és látni lehetett, amint egyes tárgyak mozogtak a házban. Én meg csak ültem a székemben és a "Hare Kṛṣṇa"-t énekeltem. Egy alkalommal odajött hozzám az egyik szolgám és azt mondta:

- Swamiji, hogy vagy képes egy fedél alatt lakni ezekkel a szellemekkel?

Elmondtam neki, hogy nincs mitől tartani, csak énekelni kell a "Hare Kṛṣṇa"-t. Így aztán ott laktam, sok minden történt, de semmi nem ijesztett meg.

Egy nap, 1973. tavaszán, Śrīla Prabhupāda New Dwarakai (Új Dwarakai) szobájában volt. Sétált és japázott, én pedig olyan szerencsés voltam, hogy eközben ott ülhettem a padlón és nézhettem őt. Hirtelen rám nézett, és igen komoly hangon így szólt:

- Az a baj, hogy egyik tanítványom sem hiszi el, hogy valóban ott van Kṛṣṇa. Valójában senki nem hisz benne, hogy Kṛṣṇa létezik.

Mozdulatlanul ültem, ahogy Śrīla Prabhupāda folytatta a japáját. Az én hitem legjobb esetben is mikroszkopikus volt. Illúzióban voltam, de annyira azért nem, hogy ellentmondjak mélyenszántó szavainak. Emellett nem is jutott eszembe semmi, amit mondhattam volna. Śrīla Prabhupāda már mindent elmondott.

Śrīla Prabhupāda, nekem nagyon gyenge a hitem, és szellemhez hasonlatos érzékeim igen erősen kísértenek. Kérlek, űzd ki ezeket a démonokat a lelkemből. Hadd halljam a szent nevet a te bátor lótusz ajkaidról. Kérlek, vezess engem a szolgálatodban. Nem ismerem Kṛṣṇat, de a te elszánt lótuszlábaid menedékét már megtapasztaltam. Abban teljes hitem van, hogy te minden egyes percben szeretetteljes kapcsolatot ápolsz Kṛṣṇaval. Ha a te rettenthetetlen lótuszlábaidba kapaszkodok, kegyedből elérhetem, hogy szolgálhassam az Urat. A te Kṛṣṇa-tudatod minden kétséget kizáróan sugárzott minden szavadból, minden pillantásodból és minden transzcendentális mozdulatodból. Kérlek, áldd meg ezt a félrevezetett lelket és kegyesen pillants újra rám. Félelem mardos, és elveszek, ha nem hallhatom szádból a Szent Neveket.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/112