107 - Az elszökött kobra miatti félelmünk

Śrīla Prabhupāda Uvāca 107

Az elszökött kobra miatti félelmünk

1974. október

ISKCON Candrodaya Mandir,

Māyāpur, India

Amint az éjszaka sötétjének fátyla ránk borult, istentestvéreim még mindig a korábbi napokban történt kígyós incidensről suttogtak. Mindenki annak a szökött kobrának a holléte és szándékai miatt aggódott, akinek a társát megöltük. Mindannyian hallottunk a kígyók bosszúálló képességéről, különösen azokéról, akiknek valaki megölte a párját.

Végül kimentem Śrīla Prabhupāda szobájából, és a szolga szállásra mentem pihenni. Nitai prabhu és én ott feküdtünk a padlón a matracainkon. Féltünk a szökevény kígyótól, ám félelmünk álmatlanságot éppenséggel nem okozott. A napi eseményektől kimerülten lekapcsoltuk a lámpát, és vártuk a ránk boruló jóleső tudatlanságot. A szoba elég kicsi volt, s mivel ketten feküdtünk a padlón, nem sok hely maradt köztünk. Ez azonban nem gátolta meg Pradyumna prabhut abban, hogy alvós kellékeit bepréselje közénk. Véleménye szerint, ha van is kígyó valahol a környéken, mely azon van, hogy elkapjon valakit, ő - mi közöttünk - legalább biztonságban van. Nitai és én azonban - túl fáradtak lévén ahhoz, hogy aggódjunk emiatt - a tömeg ellenére is kényelmesen aludtunk aznap éjszaka. Másnap reggel mindannyian életben voltunk, és senkit sem mart meg a kígyó.

Napi időbeosztásunk a megszokott ütemben zajlott. Aznap este bementem Śrīla Prabhupāda hálószobájába, hogy megmasszírozzam. A hódolatomat ajánlottam, és lágyan masszírozni kezdtem a lótuszlábait. Māyāpur mindig nagyon csendes és békés volt esténként. Kitűnő hely volt Śrīla Prabhupāda számára, hogy vrindavanai betegeskedéséből felépülhessen. Ott ültem, megrészegülve a környezetemtől, és Śrīla Prabhupādara az univerzum középpontjaként tekintettem. Tökéletesen nyugodt voltam, mármár mintha engem masszíroznának, s nem én masszíroznék. Képtelen lévén visszafogni magam, elmeséltem az én dicsőséges lelki tanítómesteremnek az előző - igen mókás - éjszakámat.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Tegnap éjjel, amikor elmentünk lefeküdni aludni, Pradyumna befurakodott Nitai és közém, hogy nehogy megmarja a kígyó.

Śrīla Prabhupāda nevetni kezdett.

- Ez aztán szép, mondhatom! - mondta. - Nos, van egy történet, amit az istentestvéremtől, Damodara Mahārājatól hallottam. Egy közeli faluban történt. Azt mondta, volt ott egy csecsemő, akit megátkoztak, hogy marja meg egy kígyó. Öten voltak a családban, és úgy intézték, hogy amikor lefekszenek aludni, körülveszik a gyermeket, és így megvédik majd őt az esetleges kígyóktól. A csecsemő ott feküdt az ágy közepén, körülötte pedig a többi családtag. Egyik éjszaka aztán bejött a kígyó a szobába, szép csendesen elsiklott minden alvó családtag mellett, majd megmarta a gyermeket, aki aztán bele is halt ebbe. Hát így működik ez a kígyókkal. Ha az a sorsod, hogy megöljön valamelyikük, nem számít, milyen védelmet próbálsz kieszelni. A kígyó akkor is megmar. De mi nem aggódunk efféle dolgok miatt. Ha Kṛṣṇa meg akar védeni, senki sem árthat neked, ám ha Ő meg akar ölni, akkor senki sem képes megmenteni.

Folytattam Śrīla Prabhupāda masszírozását.

- Rendben, most menj aludni - mondta kisvártatva.

A hódolatomat ajánlottam, és a tökéletes biztonság érzetével elhagytam a szobáját. Azon a két szantálfához hasonlatos illatú, aranyló lótuszlábon csüggve, melyek az univerzum közepén helyezkendnek el, megtaláltam a menedékemet, minden veszélytől.

Śrīla Prabhupāda, imádkozom, hogy engedj mindig kapcsolatban maradnom rettenthetetlen lótuszlábaiddal. Ez a világ olyan veszélyes hely, hisz a kétely kobrái és a kísértések naponta ott járkálnak a tudatom peremén. Te könnyedén leigázod őket. Kérlek, légy kegyes hozzám, és védj meg a szívemet folyamatosan rohamozó kígyóktól. A te hősies lótuszlábaidnál veszek menedéket.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/107