Śrīla Prabhupāda Uvāca 102
Los Angelesi Konyha, Házasság és Prabhupada kegye
1973. január
ISKCON Los Angeles
Ezen látogatás előtt 16 hónappal, Śrīla Prabhupāda figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol a New Dwarakai (Új Dwarakai) konyhától. Ekkor szavai még túlontúl patetikusnak tűntek... Nanda Kumar - házassága révén, valamint azáltal, hogy otthagyta Śrīla Prabhupāda személyes szolgálatát - illusztrálta, mi történhet, ha a konyhában végzett szolgálat során női bhaktákkal társul az ember. Sajnálatos módon én mégsem tanultam a példájából, így ez alkalommal rajtam volt a sor, hogy magukkal ragadjanak az effajta vágyak.
1972 szeptemberében Śrīla Prabhupāda arra utasított, hogy ételét a szolgai lakrészben készítsem el, s maradjak távol a templom konyhájától. Az illúziótól hajtva azonban fokozatosan egyre gondatlanabb voltam eme utasítást illetően. A történelem pedig megismételte önmagát, amikor azon kaptam magam, hogy ott állok Śrīla Prabhupāda előtt, kérve, hogy New Dwarakaban maradhassak, s megházasodhassak. Idősebb istentestvéreim próbáltak győzködni, hogy maradjak Śrīla Prabhupāda mellett, engem azonban nem lehetett meggyőzni. Arra is buzdítottak, hogy valaki mással házasodjam össze, de az elmém egy bizonyos lányra rögzült. Nagyon eltökélt voltam.
És épp oly könnyedén, ahogyan Śrīla Prabhupāda személyes szolgája lettem, ugyanolyan gyorsan veszítettem el a legbecsesebb kincsemet, kontrollálatlan érzékeim miatt. Néhány nap leforgása alatt otthagytam Guru Mahārājam személyes szolgálatát. Śrīla Prabhupāda tökéletesen ismert engem. Nem is próbált megállítani, hogy maradjak vele, vagy hogy ne házasodjam.
Pár nap múltán örökké kegyes lelki tanítómesterem magához hívatott. Bűntudattal telve vánszorogtam Ő Isteni Kegyelme lakosztálya felé. Érzékeim folyamatosan zakatoltak. Intelligensebb részem felismerte, hogy a személyes érzékkielégítést lelki tanítómesterem bensőséges szolgálata elé helyeztem, ám kéjes részem reménytelenül féktelen volt. Ez a zűrzavar őrölt belülről. Amikor Śrīla Prabhupāda lótuszlábaihoz értem, esetlenül a hódolatomat ajánlottam. Kedvesen megkímélt a szégyentől.
- Hozd ide a fehér táskát - utasított.
Ez a fehér táska körülutazta a világot Śrīla Prabhupādaval. Minden fontos papírt, banki könyvet és egyebet ebben tartott. Bementem a hálószobájába, kinyitottam a fém elmiráját és kivettem a táskát.
Amikor visszatértem a nappaliba, a fehér táskát az asztalára helyeztem és leültem elé. Zavart voltam és nem találtam a helyem, hisz már napok óta nem jártam a lakrészében. Úgy éreztem magam, mint valami betolakodó, aki nem tartozik erre a szent helyre, a lelkiség eme belső szentélyébe. Fogalmam sem volt, mi történik most. Tudtam, nagyon nagy hibát követek el azzal, hogy elhagyom őt, mégsem tudtam magamnak megálljt parancsolni.
Śrīla Prabhupāda kinyitotta a táskát, majd két gyűrűt vett elő belőle, és nekem adta őket.
- Ez itt a tiéd és a feleségedé - mondta.
Ha azt mondanám, hogy mindez sokként hatott rám, azzal jócskán alulbecsülném a dolgokat. Teljesen elesettnek éreztem magam, amiatt, hogy elhagyom lelki tanítómesteremet, csak hogy kielégítsem a vágyaimat, ő pedig ajándékot ad nekem, kifejezve háláját a szolgálataimért. S ez nem volt szokatlan az én szeretett Gurudevámtól. Ő így intézte a dolgait. Elfogadtam az ajándékot, mivel régen megtanultam, hogy ha Śrīla Prabhupāda adni szeretne valamit, ajánlatos elfogadni a kegyét.
Pár nappal később ismét hívatott. Bementem a szobájába és a hódolatomat ajánlottam.
- Kīrtanānanda Mahārāja azt akarja, hogy menj vissza New Vrindavanba (Új Vrindavanba) a feleségeddel - mondta mosolyogva.
- Citsukananda prabhu kérte, hogy menjek a Caracasi templomba, segíteni a múrti imádatban - feleltem.
- Kīrtanānanda már nagyon várja a visszatértedet New Vrindavanba - folytatta.
- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nem igazán szeretnék oda visszamenni.
Mosolyogva bólintott, megértve eltökéltségemet. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát.
1974. január 7-én levelet küldött Kīrtanānanda Mahārāja számára, melyben többet közt ezt írta:
"Śrutakīrtit illetően, javasoltam neki, hogy menjen New Vrindavanba, de azt mondta, nem szereti a farmos munkát, ezért inkább Caracasba menne és múrti imádatot végezne a templomban. Tehát már megkérdeztem egyszer, de majd ismét elmondom neki, mennyire szükséged van rá New Vrindavanban, s hogy ott kéne a te irányításod alatt szépen dolgoznia a tehenek körül."
Śrīla Prabhupāda nem kérdezett meg többször. Tudta, milyen makacs vagyok, és nem adott lehetőséget, hogy ismét sértést kövessek el a lótuszlába ellen. Nem voltak hosszú leckéztetések. Sosem próbált semmiféleképp manipulálni. Sosem keltett bennem bűntudatot. Együttérzést és megbecsülést tanúsított irányomban a szolgálatért, amit végeztem neki. Śrīla Prabhupāda bámulatos kegye sosem volt imitált.
Śrīla Prabhupāda, ha a tisztaságunk szintjét azáltal mérhetjük le, hogy hogyan vagyunk képesek elfogadni a történteket Kṛṣṇa kegyeként, az bizonyítja, hogy te vagy az Úr legtisztább bhaktája. Kegyesen és kedvesen fogadtad a kellemetlenséget, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg, amiért elhagytalak. Köszönöm, hogy te sosem hagysz el engem, és hogy megengeded, hogy visszatérhessek a te édes, örökké kegyes lótuszlábaidhoz.
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/102
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése