018 - Alvás

Sríla Prabhupada Uvaca 18

Alvás

Sríla Prabhupada többször is beszélt az alvásról. Amikor a szolgája lettem, az ebédjét követő rövid pihenője után behívott a szobájába. Mindez a dallasi templomban történt, amikor Sríla Prabhupada a gurukulát látogatta meg. Megkérdezte, pihentem-e, miután elfogyasztottam az ebédemet. Mondtam, hogy nem. Akkor nem csináltam ilyesmit.

- Én már öreg ember vagyok - mondta. - Nem tudok egyszerre sokat aludni, ezért ebéd után szundítok egyet.

Még csupán néhány napja voltam Sríla Prabhupadával, mégis, az alázatossága máris magával ragadott. Egy másik alkalommal, amikor készülődött az esti lefekvéshez, azt mondta nekem: 

- Amikor csak pihenni megyek, úgy érzem, "Megyek pazarolni az időmet."

Sríla Prabhupada soha nem pazarolta az idejét. Én mindössze 20 éves voltam, amikor a szolgája voltam, mégis nehézséget jelentett tartani vele a tempót, ahogy körbeutazta a világot, örömet szerezve a tanítványainak. Ő akkor 75 éves volt. Olykor a reggeli sétáin a tanítványai csak a fejüket ingatva néztek egymásra, azon tanakodva, vajon mikor indul vissza a templomba, mivel elfáradtak a sétában.

Egy New Yorkból induló rövid repülőúton sok bhakta úgy szerzett jegyet, hogy ülésük ugyanabban a sorban legyen, mint Sríla Prabhupadáé. Sríla Prabhupada szolgájaként én olyan szerencsés voltam, hogy mellette ülhettem. Ahogy haladt a repülő, néhány tanítvány elaludt, és - ahogy én hívtam - belekezdett a "bhakta zuhanórepüléses bombázásba". Szép kis látvány volt, ahogy egy sornyi borotvált fej fel-le lengedezik. Prabhupada azonban nem találta ezt szórakoztatónak.

- Nézd csak - mondta. - A bhaktákat kivéve mindenki teljesen éber. Maya-ban vannak, alszanak. Mindenki más ébren van. Miért nem tudnak ébren maradni?

Amikor Sríla Prabhupada így beszélt hozzám, általában csendben maradtam. Féltem, hogy rosszat mondok, és még jobban felháborítom. Csak csendben ültem, és vártam, hogy a végére érjen. Ez is egy ilyen alkalom volt.

A Sríla Prabhupadával töltött időm alatt megtanultam, hogy nincs ellene jó érv. Nem lehetett olyan szempontot felhozni, amit Prabhupada ne tudott volna legyőzni, én pedig nem voltam elég fejlett ahhoz, hogy képes legyek elviselni az esetleges rendszeres szidást. Ezért inkább nem is próbáltam meg vitatkozni, mondván, hogy a bhakták csupán néhány órát aludtak a nem bhaktákhoz képest. Prabhupada pár perc alatt kifejtette a szempontjait. Egy dolog viszont biztos volt: azon a repülőúton egy szemhunyásnyit sem aludtam.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/18