037 - Chips

Sríla Prabhupada Uvaca 37

Chips

1972. október 7.

ISKCON San Francisco

Nagyjából egy hónapja lehettem Sríla Prabhupada szolgája. Kezdtem kiismerni és kényelmesen érezni magam a kötelességeimmel kapcsolatban. Arról azonban vajmi keveset tudtam, hogy épp ez  a hozzáállás lesz, ami egy nagyobb visszaesést irányoz elő számomra.

Egyik este Sríla Prabhupada azt kérte, készítsek purit, krumpli chipset és forró tejet. Nem a templomban laktunk, hanem egy fiatal pár villájában, akik a bhakták barátai voltak. Sríla Prabhupada érkezése előtt a bhakták órákat töltöttek a villa kitakarításával.

A konyha felszereltsége elég szegényes volt. Szerencsére a sütő tetején találtam ghít, így nem volt akadálya az étel elkészítésének. Sríla Prabhupada "krumpli chipset" kért. Aggasztott ennek az elkészítése, nem volt benne tapasztalatom. A purik elkészítése könnyű volt, bár eltartott egy ideig. Kezdett későre járni, és nem akartam megváratni Sríla Prabhupadát. Meghámoztam pár krumplit, s a krumpli hámozóval olyan vékonyra szeleteltem őket, ahogy csak tudtam, majd kisütöttem a forró ghíben. Emlékeztettek ugyan a chipsre, de nem voltak ugyanolyanok, mint a korábban látott chipsek.

Szerencsésnek éreztem magam, hogy szolgálhatom Krsna élő képviselőjét. Sríla Prabhupada volt az én élő múrtim, és ő kegyesen viszonozta is ezt. Berohantam Ő Isteni Kegyelméhez egy tál krumpli chipsszel, egy forró purival és egy csésze forró tejjel.

- Mi ez? - kérdezte Sríla Prabhupada erélyesen, a chipsre mutatva.

- Krumpli chips, Sríla Prabhupada - feleltem egy kicsit zavartan.

- Ez nem chips! - dörögte. - Nem ezt kértem.

Majd, látva a kínlódásomat, hozzátette:

- Mindegy... hagyd itt.

Szörnyen éreztem magam. Ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam ellátni a Guru Maharajomnak végzett szolgálatomat. Úgy éreztem, meghalok. A felajánlás elfogadhatatlan lett. Visszamentem a konyhába, és kisütöttem a második purit. Visszatérve Sríla Prabhupada lakrészébe, a purit a tányérjára tettem és a hódolatomat ajánlottam. Amikor felültem, széles mosollyal nézett rám.

- Ez nagyon jó - biztosított róla Sríla Prabhupada. - Jól van. Ez nagyon jó.

Megkönnyebülten sóhajtottam, és azt feleltem:

- Ó, de jó! Köszönöm, Sríla Prabhupada.

Boldog voltam. Nem tudtam, vajon tényleg ízlettek neki, vagy csak azért mondta, hogy én jobban érezzem magam. Bárhogyan is, csodálatos volt. Elképesztően jól éreztem magam, amiért valaki ennyire törődött velem. Vittem neki még egy purit, és vártam, hogy befejezze. Amikor összeszedtem a tányérokat, örömmámorban úsztam, látva, hogy az összes, úgynevezett "krumpli chipszet" megette. Sríla Prabhupada kegyesen elfogadta kétbalkezes törekvéseimet.

Hónapokkal később, Indiában, megtudtam, hogy a "chips" az angol megfelelője az amerikai "hasábburgonyának". Tapasztalatlan lévén félreértettem. Akkor már tudtam, hogy Sríla Prabhupada hasábburgonyát kért. Újra készítettem neki chipset, de az ő utasításai szerint, "vékonyat és ropogósat (cripsy)". Megjegyzem, ez nem betűzési hiba. Sríla Prabhupada gyakran használt ilyen bájos szavakat. Én is jobban szerettem, amikor a "cripsy" szót használta a "crispy" helyett. Még roppanósabban hangzott.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/37