Sríla Prabhupada Uvaca 42
Japázás az én láncomon
1972. április 4.
Zurich, Svájc
Miután elmentünk San Moritzból, egy napot egy exkluzív hotelben töltöttünk, mely a zurichi Rajna folyóra nézett. Sríla Prabhupada kapott egy szobát, a kísérete pedig közösen lakott a szomszédos szobában. Ám ezek nem voltak egymásba nyíló szobák. Amikor eljött a masszázs ideje, át kellett mennem a szobájába ruhát váltani, hogy ne sétáljak gamsában a folyosón. Egy nap, amikor befejeztem a masszázst, véletlenül a szobájában hagytam a japa-zsákomat.
Már nem az a japa lánc volt benne, amelyen Sríla Prabhupada japázott a két évvel korábbi avatásomkor. Sajnos, azt elvesztettem Új Vrndavanaban. Gondolkodtam rajta, hogy megkérem Sríla Prabhupadát, japázzon az új láncomon, de nem akartam neki beismerni, milyen gondatlan voltam. A japa zsákom prasadam volt, melyet Ő Isteni Kegyelme adott nekem. Amikor visszamentem Sríla Prabhupada szobájába, legnagyobb örömömre azt láttam, hogy keze a japa zsákomban van. A következő fél órában boldogan néztem, ahogy a japa láncomon japázik. Sríla Prabhupada ismét kérés nélkül teljesítette a vágyamat. Vártam, amíg letette a japa zsákot, majd fogtam az újonnan megszentelt láncomat, és visszamentem a mi szobánkba. Mámorosan hencegtem a többieknek, mekkora csoda történt velem.
A Zurichi Repülőtérről Sríla Prabhupada, egy Jai Hari nevű fiatal brahmacari és én luxusvonatra ültünk, mely San Moritz felé tartott. A többi bhakta hozzálátott a befektetési üzlet intézéséhez. Az Alpokon keresztül vezető vonatút fenséges volt. A hófödte hegyek vonalát követve, a vonat folyamatosan különféle irányokba kacskaringózott. A lenyűgöző látvány teljesen lekötötte a figyelmünket Jai Harival. Sríla Prabhupada csendesen japázott, míg mi egymásnak mutogattunk a különféle látványosságokat, teljességgel megfeledkezve arról, hogy Lelki Útmutatónk ott ül mellettünk.
- Hogy hívják ezt a helyet? - kérdezte csendesen Sríla Prabhupada megtörve meditációnkat.
- San Moritz, Sríla Prabhupada, Saint Moritz - feleltem gyorsan, boldogan, hogy egy ilyen egyszerű kérdést megválaszolhatok.
- Mások talán Saint Moritznak hívják - felelte Sríla Prabhupada -, én azonban Saint Pokolinak hívom. Pokoli ez a hely. Nézzetek csak ki. Sehol semmi élet, csupán faágak és hó. Mérföldek óta sehol semmi élet.
Sríla Prabhupada hatékonyan oszlatta el az illúziónkat, s terelte olyan irányba, hogy lehetősége legyen utasítást adni két zöldfülű tanítványa számára. Az utazás további részét Jai Hari és én a fejünket lehajtva töltöttük, csendesen énekelve és hallva a Mahamantra transzcendentális hangvibrációját, épp úgy, ahogy Sríla Prabhupada kívánta. Sríla Prabhupada mellett lenni a létező legszerencsésebb helyzet volt. Már csupán a példáját követve tudhattuk, hogy megfelelő helyzetben vagyunk.
Ha kérdést tettünk fel neki, a kapott válasz az abszolút igazság volt. Rendszeresen nyugtatta meg tanítványok ezreit, megválaszolva kérdéseiket, enyhítve félelmeiken és lekötve őket Krsna szolgálatában. Sríla Prabhupada, kérlek, szabadíts meg a maya hegyei iránti ragaszkodásomtól, hogy hallhassam kedves, gyengéd utasításaidat.
Jai Sríla Prabhupada!
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/42
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése